Somogyi Hírlap, 2012. november (23. évfolyam, 256-280. szám)

2012-11-25 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 45. szám

5 2012. NOVEMBER 25., VASÁRNAP SZTORI Bélyegben világbajnokok vagyunk ritkaságok Van paprikaillatú, kristállyal kirakott és olyan levélre való is, amiért milliókat fizetnek nikodém Gabriella, a Magyar Posta Bélyegmúzeumának vezetője a posta 2010-es díjnyertes bélyegeivel A világon az első öntapadós bélyeg 170 évvel ezelőtt ké­szült, akkor egy pennyt ért, ma pedig már egymilliárd forintot. A bélyeg ma is kivá­ló értékőrző, igaz, fele annyi fogy belőle, mint korábban. A magyar bélyegek azonban világhíresek lettek az utóbbi években. Fábos Erika A Magyar Posta Európa-bélye- ge - Rozmann Ágnes munkája- idén is első helyezést ért el az Európa legszebb bélyegeit dí­jazó PostEurop versenyén. Ez magyar bélyegnek harmadszor sikerült az elmúlt négy év alatt, ami páratlan teljesítmény. Bizo­nyára ez is hozzájárult ahhoz, hogy nemrég a Magyar Posta aranyérmet nyert az Egyete­mes Postaegyesület világkiál­lításán, amit öt évente rendez­nek meg. A hazai bélyegtervezés év­százados tradícióra épülő mű­vészeti ág, az alkalmazott grafika sajátos területe. Ez az a műfaj, ahol nem elég megbir­kózni a témával, de le kell győz­ni a parányi méretekből adódó akadályokat is. Kara György 15 éve kezdett bélyegeket tervezni, idén pedig a Magyar Posta Művészeti Díját is elnyerte, többek között azért, mert két éve övé volt Európa legszebb bélyege, de három pályázaton is első díjat nyert tavaly. Ezen kívül persze más grafikai munkákat is végez, tervezett plakátokat, könyv és lemez borítókat, de szerin­te a bélyegtervezés, az egyik legmaradandóbb alkalmazott grafikai munka. Akár több száz éven keresztül is fenn­maradhat a gyűjtők jóvoltából. Speciális feladat azonban abból a szempontból is, hogy a kis felület miatt igen aprólékosan kell kidolgozni, nem lehet bár­mit ábrázolni, hiszen ekkora méretben nem minden érvé­nyesül. Persze Kara Györgynek erre is van ellenpéldája. „A két kedvencem két soro­zat volt - mondta Kara György.- Az egyik a halasi csipkét, a másik pedig a sakk történe­tét mutatta be. Utóbbi azért nagyon érdekes, mert a kis magyar sakktörténet című kiadvány került a sorozatra. Mikroírással az egész szöveg rajta van, ami nem szokványos egy bélyeg esetében. Azok a fel­adatok, amelyek során az em­ber maga találhatja ki, hogy mi kerüljön a bélyegre, sokkal nagyobb kötődést jelentenek. Évente három-négy bélyeg ter­vezése már nagy szerencsét jelent és a hazai grafikusok si­kere úgy gondolom abban áll, hogy kiváló az utánpótlás, sok a fiatal és a Magyar Posta min­den évben 30-40 pályázattal lehetőséget Is teremt a munka gyakorlására.” ötszázezer svájci frankot, vagyis több mint százmillió fo­rintot fizettek a legdrágább magyar bélyegért. Az úgyneve­zett Kőbánya-levél egy zürichi árverésen kelt el. az 1867-ES kiadású bélyegen a pofaszakállas Ferenc József osztrák császár és magyar ki­rály látható. Különlegessége, hogy háromkrajcáros és piros, A bélyeg a gyűjtőkön kívül a posta számára is igen jó üz­let. A magyarországi bélyegki­bocsátás monopóliumát őrző Magyar Posta évről évre mil- liárdokat keres ezzel, 146 év alatt mintegy 5100 különféle bélyeget bocsátottak ki. Péterffy Gábor, a bélyeg­üzletág igazgatója azt mond­ta: idén nyolc féleforgalmi és 31 fajta alkalmi bélyeget bo­csátott ki a Magyar Posta 80 millió példányban, aminek az összértéke több mint 9 milli­árd forint. A bélyegek az Ál­lami Nyomdában készülnek és egy speciális papírra nyom­pedig zöldnek kellene lennie. A piros ötkrajcáros nyomódú­cok közé ugyanis véletlenül egy háromkrajcáros ív kevere­dett. Mindössze hat ilyen hasz­nált bélyegről tudunk, kettő maradt fenn. Mindkettőt Kő­bányán adták fel. A másik, 1867. augusztus 25-ei feladású Kőbánya-levelet a fővárosi Bé­lyegmúzeumban őrzik. Bélyegtörténelem 1840. január 10-én Angliában jelent meg az első öntapadó bé­lyeg, értéke egy penny volt, és a 15 éves Viktória angol király­kisasszonyt ábrázolja, a gyűj­tők csak Penny Black néven becézik. 1843. augusztus 1-jén Brazília volt a második ország, ahol hé­ják őket, amely méretükhöz képest, rengeteg biztonsági elemet tartalmaz. Az idén ki­adott alkalmi bélyegek között szerepel az a kalocsai mintás Ritkaságok a bélyegmúzeumban lyeg jelent meg, 30, 60 és 90 re- is értékben. 1847. július 1-jén Amerika is csatlakozott, a Benjámin Frank­lin és George Washington arc­képével díszített bélyegekkel, Scott 1 és 2 becenevet viselik. 1867. május 1-jén adták ki az első magyar bélyeget. blokk is, amely egyedülálló módon a világon paprika il­lata van és hímzett formában is elkészült. Hasonlóan nagy különlegességnek számított az a kristályokkal kirakott ív, amelyet Magyarország Új Alaptörvényének tiszteletére adtak ki tavaly - arra sem volt még sehol péld, hogy kristá­lyok kerüljenek egy ekkorka felületre. Ezeknek az igényes újításoknak is köszönhető, hogy a Magyar Posta a világ­bajnoki aranyéremben része­sült néhány hete, a Dohában megrendezett kongresszuson. „Az e-mail és a modern kommunikációs eszközök világában a bélyeg termé­llyen gyűjteményünk egyedül nekünk van a világon a magyar Posta egyedülálló bé­lyegmúzeumot is működtet. Ni­kodém Gabriella, a gyűjtemény vezetője azt mondta: 1890-ben, Baross Gábor utasítására kezd­ték gyűjteni az összes hazai és külföldön kiadott bélyeget a Ma­gyar Postánál. A múzeumot 1930-ban nyitották meg, 56 ezer darabos bélyeggel, ami mára 13,5 milliós gyűjteménnyé növe­kedett. Ez páratlan a világon és hatalmas érték. Olyannyira, hogy amikor 1947-ben bevezették a fo­rintot, a múzeum anyagát is be­számították az új magyar fizető- eszköz aranytaralékába. A Hárs­fa utcai épületben, számos világ­sztár is található: olyanok amelye­kért milliókat fizetnének a gyűj­tők. így az 1938-as felülnyomat nélküli Nagymánya, aminek da­rabjáért akár kétmillió forintot is fizetnek. A fordított Madonna hi­bás bélyegből csupán egyetlen ív került ki a nyomdából, és ebből is csak nyolcvan darabot adtak el, ezért szintén sokat, úgy három millió forintot ér. Budapesten ta­lálható a megfizethetetlen, Brit Guayana négy centes egyetlen, borítékon futott példánya is, ami­nek felbecsülhetetlen az értéke. Ahogy azoknak az 1852-es dara­boknak is, amelyeket Bazonyi Fe­renc tokaji postás egy konyhai derelyevágóval „perforált”, els& ként a világon, annak érdekében, hogy ne ollóval kelljen vagdosni a bélyegeket, s szetesen már nem úgy ré­sze a mindennapjainknak, mint évtizedekkel ezelőtt volt - mondta Péterffy Gábor. - Lényegesen kevesebb fogy belőle. Húsz évvel ezelőtt két­szer ennyi bélyeget adott el a posta. Természetesen ilyenkor az év végén a régi szép időket idézi a postai levélforgalom­nak az a része, amire bélyeget is ragasztanak az emberek. Karácsony és Újév tájékán, hi­ába az sms térhódítása, még mindig rengetegen üdvözlik egymást írásban. Ha bélyeg­ről van szó, az igazi nyeresé­get még mindig a filatelisták, a gyűjtők kiszolgálása jelenti a társaságunk számára.” A különlegesebb darabokért milliókat adnak Tökéletességünk hiú vágyálma ELLENSZENVES- jelentette ki C. kategori­kusan annak a regénynek a főhőséről, amelyikről a napok­ban beszélgettünk. Ő bizony szóba sem állna egy ilyen figu­rával, mert nem tetszenek neki bizonyos tulajdonságai. így az­tán a könyv sem tetszik neki. megrökönyödtem. Miképpen lehetséges az, hogy valaki egy irodalmi művet a főszereplő személyisége alapján ítél meg? Ha a valóságban találkozna vele (ami pusztán gondolatkísérlet), honnan tudná azonnal, milyen ember az illető? Meg is kérdez­tem C.-től: ezek szerint, ha tény­legesen összeismerkedne a re­gény hősével, és az kedvesen meghívná őt kávéra, kapásból nemet mondana? „Na, jó, egy kávé beleférne, de több nem” - tett engedményt C. Mire én to­vább ütöttem a vasat: és hogyan ismerné ki a szóban forgó sze­mélyt egyetlen találkozás alatt? De C. ezt már nem árulta el. a párbeszéd felett majdnem napirendre tértem azzal, hogy nem lehetett mindenkinek olyan magyartanára, aki megtanította neki: egy regény nem attól jó, hogy szimpatikus a főszereplője. Ám az eset továbbra sem ha­gyott nyugodni. Vajon mi mo­tiválhatja C.-t ebben a sommás értékítéletben? Aztán rájöttem valamire. Az irodalmi alkotá­sok karakterei tükröt tartanak nekünk, a hibáikkal ugyanúgy, mint a jó tulajdonságaikkal. Ki­nek jutna eszébe Tolsztoj Hábo­rú és békéjét a szemétre dobni, mert a szereplők egyike sem tö­kéletes? Pontosan olyanok, mint mi: botlásaikkal, tévedéseikkel, kellemes és kevésbé kellemes vonásaikkal együtt ROSSZNAK NYILVÁNÍTANI egy könyvet csak azért, mert a főszereplő nem hibátlan, azt jelenti: képtelenek vagyunk azonosulni a hőssel, azaz szembenézni saját tökéletlensé­günkkel. Aki így tesz, az kerüli a tükröt, amit az irodalom tart elé. Viszont, akárcsak C., annál nagyobb hévvel veti bele magát az olyan könyvekbe, ahol a köz­ponti karakter egy megtestesült római jellem, s ha akad is prob­lémája, az legfeljebb valami csúnya félreértésből származik. Ám abban a pillanatban, hogy a bonyodalom megoldódik, ő egy csapásra boldog lesz, azaz elnyeri méltó jutalmát az élettől. Az olvasó pedig, aki azonosult kedvencével, szintén gáncs nél­küli lovagnak érezheti magát. persze az utóbbi fajta iroda­lomnak is megvan a helye: régebben ponyváról árulták, innen kapta a nevét. Nem vi­tatom, kikapcsolódásnak meg­felel, én is olvasok néha ilyet. De tükröt nem tart senkinek - legfeljebb egy nem létező, tökéletes világ görbe tükrét, olyan emberekkel, akik élet- szerűtlenül tökéletesek. Dobogó. A holtad Mikulás nyerte a világ Tsélapóinak kiírt világversenyt, a második helyre a hongkongi Szivárvány-Mikulás került, a dobogó harma­dik fokára pedig az észt Santa Aare került. A versenyen többek között rén­szarvashajtás, kásaevés, Santa-karaoke és még zsákbafutás is van, de hogy miért csinálják ezt a Télapók, arról nem szól semmilyen hír.

Next

/
Oldalképek
Tartalom