Somogyi Hírlap, 2012. november (23. évfolyam, 256-280. szám)
2012-11-03 / 257. szám
2012. NOVEMBER 3., SZOMBAT 14 MEGYEI KÖRKÉP A legyőzetve is győztes november 4-e a tankok napja Ötvenhat éve élte át az ország az újkori magyar történelem egyik legsötétebb hajnalát Féloldalas az 1956-os forradalomra való emlékezés, ha megfeledkezünk a forradalom utáni megtorlásról. Hiába ünnepiünk és emlékezünk az ötvenhatos évfordulón, ha úgy teszünk, mintha az akasztófák és a börtönök egy másik történet díszletei közé tartoznának. Nagy Zoltán A győztes forradalom konszolidációjára Kaposváron is igen kevés idő maradt. Egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a legfontosabb kérdés: mit tesznek az oroszok? Bár a Somogy Megyei Forradalmi Nemzeti Tanács ismételten tárgyalt a szovjet csapatok parancsnokával, nem sikerült kipuhatolni a szándékaikat. Erről mégis sokat elárult, hogy 1956. november l-jén orosz páncélosok foglalták el a taszári repülőteret. Mind több jel utalt rá, hogy küszöbön áll a szovjet támadás. November 2-án, pénteken falragaszok jelentek meg a városban, amelyek jelentkezésre szólították fel a katonakorú férfiakat, háromnapi élelemmel felszerelve. Másnap délelőtt sokakkal együtt édesapám is megjelent a gyülekezőhelyen, a Táncsics Mihály Gimnázium előcsarnokában, ahonnan átvitték őket a Baross laktanyába. Édesanyám a járdán a laktanya kapujáig kísérte a több száz fős menetet. Mindenki megkapta az egyenruhát, de nem kellett beöltözniük, és fegyvert sem osztottak ki nekik. Egy százados tartott beszédet előttük, aki kilátásba helyezte, hogy a kelet felöl közeledő orosz páncélosok feltartóztatása lesz a feladatuk. Végül egy főhadnagy közölte, hogy mindenki fogja az egyenruháját, és menjen haza, mert az akciót elhalasztották. A forradalom utolsó nagy kaposvári tömegmegmozdulása is erre a napra, november 3-ára esett: a fővárosi harcokban hősi halált halt tizenhat éves Viski Györgyöt mintegy háromezren kísérték utolsó útjára a Nyugati temetőben. Diáktársai vállukon vitték a koporsót a kijelölt díszsírhelyhez. 1956. Az előző nemzedék már bizonyította, hogy a forradalomban európaiak tudunk lenni Aztán jött november 4-e, a 20. századi magyar történelem egyik legsötétebb napja. Pedig a forradalom bizonyos értelemben éppen ekkor győzött visszavonhatatlanul! Negyediké hajnalán történt, hogy ellenségei végre nem ala- koskodtak tovább, s azon a nyelven kezdtek beszélni, amit a legjobban értettek: az erőszak nyelvén. így viszont akaratuk ellenére is hozzájárultak ahhoz, hogy a forradalom igazsága, a csupán fegyveres túlerővel letiporható népfelkelés igazsága örökre igazoltatott, s a páncélosok oltalmában benyomuló idegen katonaság csak egy erkölcsileg-szelle- mileg halott nagyhatalom befolyási övezetét volt képes kiterjeszteni. Kossuth még 1848 tavaszán felhívta rá a figyelmet, hogy a forradalom sikerét bizonyítja, ha az ellenség nyíltan kimondani kényszerül: „én ármány és árulás vagyok”. Az 1956-os magyar forradalmárok erkölcsi győzelmét valójában éppen az intervencióval ismerte el a Szovjetunió. Olyan birodalom szállta meg az országot, amelynek 1956 őszére csak érdekei maradtak, érvei már nem. November 4-én reggel a Ta- szárt már korábban elfoglaló szovjet páncélosok benyomultak Kaposvárra. A szovjet támadásnak a megyei pártbizottság épületénél három fiatal nemzetőr (Köbl József, Somogyi Antal és Vigh Jenő), valamint három járókelő (Fehér Imre, Karádi Lajos és Kovács Rezső) esett áldozatul. Az egyik túlélő, Nagy József utóbb így mesélte el a november 4-e reggelén Kaposváron történteket: „Az orosz katonák ütöttek és fasisztáztak bennünket, és lökdösve állítottak a fal mellé. A harckocsi a parkon jött keresztül, fel-alá járkált, és az egész parkot géppuskatűzben tartotta. így halt meg három férfi, akik pont akkor dolgozni mentek, és találat érte őket. Feküdtünk a saját vérünkben, és igen féltünk, hogy a páncélos végigmegy rajtunk. Az oroszok gépkarabéllyal lőttek, és robbanó tölténnyel. Ezt mutatta ki a sérülésem. Oroszok lőttek, orosz vezényszóra, de egy ÁVH-s tiszt (magyar) is jelen volt...” (M. Kiss Sándor: Olvasókönyv. Forradalom Somogybán - 1956.152-153. oldal.) Aznap, vasárnap délután édesapám még egyszer látta a főhadnagyot, aki november 3-án hazaküldte az embereket a laktanyából: karhatalmi tiszti őrjáratot vezetett az utcán vörös karszalaggal felékesítve... A megszállt városban haladéktalanul megkezdődött a megtorlás. A kommunisták a forradalom résztvevői közül őrizetbe vettek, akit csak tudtak. A letartóztatottak egy részét átmenetileg Ukrajnába deportálták. Börtön-, sőt halálbüntetéssel végződő perek, munkahelyi elbocsátások, a karhatalom megfélemlítő erődemonstrációi következtek. Az ismétlődő razziák az iskolákat sem kímélték. S a megtévesztő, a forradalom emlékét is besározó propagandát egészen uralma legvégéig folytatta a kádári vezetés. A büntetőperek sorozata Hamvas József főiskolai tanár elítélésével indult - ő a megyei Forradalmi Nemzeti Tanács Kulturális Bizottságának elnöke volt. Hosszú börtönbüntetést kapott mások mellett Kunszabó Ferenc újságíró, Kovács József egykori kisgazdapárti képviselő, a Forradalmi Nemzeti Tanács alelnö- ke, valamint Gábriel János festő és mázoló, a Forradalmi Nemzeti Tanács már 64. évében járó elnöke. A Kaposvári Katonai Bíróság 1957 őszén fegyverrejtegetés vádjával halálra ítélte Tóth Györgyöt, a forradalom fonyódi résztvevőjét és a szigetvári Her- czeg Józsefet. Mégis volt ellenállás Kaposváron, november 4-ét követően is. Egyesek a passzív rezisztenciát választották, vagy kormányellenes falragaszok útján nyilvánítottak véleményt, akárcsak 1849 után. November 23-án, a forradalom kirobbanása után éppen egy hónappal a Táncsics Mihály Gimnázium néhány osztályának tanulói az oktatási időben tüntetőén hazamentek. Hamarosan a leánygimnázium tanulói is letették a garast a magyar október mellett: december 10-én több száz gyerek tüntetett a városban, hogy megemlékezzen a forradalom leverése során áldozatul esett diáktársairól. A szovjet orvtámadás miatt a forradalom nem érhette meg férfikorát, emlékezetünkben tehát mindig fiatal marad, olyan fiatal, mint talán a pesti srácok... Sokan közülük ugyanúgy nem nőhettek fel békességben, ahogy a forradalom sem, amelyből idő híján nem emelkedhetett ki egy szabad választásokon nyugvó, demokratikus Magyarország. A magyar 56 azonban így is a nemzeti egység makulátlanul tiszta példájává válhatott. Ötvenhat év múltán már nem sokat érzünk a forradalmi napok felszabadult hangulatából, s talán november 4-e kétségbeesett keserűségéből sem. Viszont az a néhány nap 1956 őszén, amikor hihetetlenül rövid idő alatt szinte nyom nélkül olvadt fel a kommunista diktatúra, továbbra is magasan tartja előttünk a mércét. Vajon mit válaszolhatunk, ha egy idős honfitársunk felrója nekünk: túl gyorsan váltjuk aprópénzre azt a sokat emlegetett „örökséget”? SŐt, talán arra is akad példa, hogy herdáljuk. Ötvenhatot - formálisan legalábbis, hiszen egyébre nem volt szüksége - a rendszerváltozás rehabilitálta. A rendszer- változás, amellyel láthatólag nemigen tudunk mit kezdeni. Pedig a történészek szemével is rá lehetne már pislogni néhányszor - mindenesetre nem kellene megvárni, amíg az a bő két évtized, amely a rendszerváltástól elválaszt minket, megkétszereződik... És amíg kezdenek kihalni, más világtájakra költözni vagy az „énvédő” felejtés bundás takarója alá bújni a maradék résztvevők, a szemtanúk. Az előző nemzedék már igazolta, hogy forradalomban európaiak tudunk lenni. Most rajtunk a sor, hogy bizonyítsuk: békében sem vagyunk „balkániak”. HIRDETÉS Ma ünnepli Látrányban 50. házassági évfordulóját KAMARÁS ISTVÁN és KAMARÁS ISTVÁNNÉ Zana Mária Szívből köszöntik: fiaik, menyeik, ^ unokáik és dédunokáik Ezen a felületen Ön is köszöntheti szeretteit! „Lurdesi szűzanya arra kérlek, adjál nekünk egészséget. n Ma ünnepük 50. házassági évfordulójukat KLEIN JÁNOS és VÖRÖS ANNA Kaposfüreden Sok boldogságot kívánnak: Szerettei SONLINE.hu hírek online programok mozi videó 'otoszínház kultúra. , közösség siófok sport somogy blog színház kaposvar fotó BSiH mozi Somogy leghíresebb J klikkje K Minden héten közöljük azoknak a gyermekeknek a nevét, akik a Kaposi Mór Oktató Kórházban születtek. Október 26. és 30. között születtek DátunNév SÉ 1te 10.28. Bence 3220 gr 52 cm 10.26 Jázmin Lia 2810 gr 51 cm Elizabet 3490 gr 53 cm Alex Dániel 2840 gr 49 cm Máté 3640 gr 53 cm 10.30. 10.27. Kíra Emese 2790 j 49 cm Martin 3380 gr 54 cm Áron 2930 gr 52 cm 10.29. Nóra 3020 gr 52 cm Dávid Leandró 3120 gr 51 cm Zsombor 3330 gr 54 cm Barnabás Péler 3690 gr 56 cm Milán gr 49 cm j
