Somogyi Hírlap, 2012. november (23. évfolyam, 256-280. szám)
2012-11-03 / 257. szám
4 2012. NOVEMBER 3., SZOMBAT A szülőket kell megtanítani halat fogni a tisztelendő A kaposfüredi plébános számára a Fülöp-szigeteki Manila volt a damaszkuszi út Fábry Kornél családot szeretett volna, mielőtt a papi hivatást választotta Kedvenc hobbija, a fotózás is családi hagyomány Két nappal a keresztény egyházak egyik legfontosabb ünnepe, a Mindenszentek előtt vehette át Fábry Kornél a Somogyi Prima-díjat. A kaposfüredi plébános meglehetős kacskaringók után kötelezte el magát Isten szolgálata mellett. Vas András Bejött a női megérzés: tízezer kilométerre, Manilában járt, amikor kedvese azt mondta az édesanyjának: figyeld meg, Kornél hazajön, és pap lesz. Egy hónappal a Fülöp-szigeteki keresztény ifjúsági világtalálkozó után, melyen találkozott II. lános Pál pápával, valóban bejelentette, megkezdi a papi szemináriumot.- Az akkori kedvesem nem is lepődött meg, azt hiszem, a Szentlélek súgott neki - emlékszik visz- sza Fábry Kornél, Kaposfüred 40 éves plébánosa. - Korábban egyáltalán nem gondoltam rá, hogy csakis Istennek szentelem az életem. Amikor Manilában az egyik pap megjegyezte, reméli, valamelyik szemináriumban találkozik velem, azt válaszoltam, felejtse el, mert otthon vár a kedvesem, és családot szeretnék. Egy püspök atya pedig állította: belőlem még jó pap lesz, de én csak tiltakoztam, nem készülök ilyesmire. ■ Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy mindaz, aki őbenne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. (János 3,16) Pedig kapcsolata Istennel régről eredeztetett, ötgyerekes, katolikus családban nőtt fel, a hit, a vallás a mindennapok része volt a famíliában - a három fiú a piaristáknál érettségizett -, az ifjú Kornélban egyszer még az is felmerült, taizé-i testvérnek áll, de elvetette a gondolatot. Nagy családot szeretett volna, s a keresztanyja javaslatára szállodaigazgatónak készült, de nem vették fel, így a gödöllői agráregyetem gépészmérnök karának francia szakfordítói szakán kezdett tanulni, ám hamar belátta, nem neki való a mérnöki pálya. Az ÉLTÉ felé fordult, s másodjára fel is vették francia szakra, közben lehúzott egy évet az Országgyűlési Levéltárban, mint hivatalsegéd. ■ Szeressétek ellenségeiteket! Tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket. (Lukács 6,27)- Égből jött ajándékként fogtam fel - folytatja -, s bár rengeteget kellett dolgozni, megtanultam beosztani az időmet, hiszen felvételire is készültem. Az ELTÉ-s két év alatt csodálatos élményben volt részem egy lelkigyakorlaton, mely a Szentlélek befogadására készített fel. Megtapasztaltam, Isten közelsége akkora boldogságot adhat, mint senki és semmi más: ez igazi szerelem - Istennel. A Fülöp-szigeteki utazás volt számára a damaszkuszi út, ott hallotta meg Isten hívását, s kötelezte el magát a szolgálat mellett.- Amikor hazajöttem, készültem az olasz szakra - meséli de mondtam édesanyámnak, nem is lenne baj, ha nem vennének fel, ugyanis igazából teológiára akarok járni. Csak annyit kérdezett: civilek is hallgathatják? Igen, feleltem, mire ő: Édes fiam, nem tudom, meddig fogsz még ellenállni Isten hívásának... A család nem tiltakozott, sőt, természetesnek tűnt a középső fiú választása. Gimnáziumi társai viszont tamáskodtak, titokban fogadásokat is kötöttek, meddig bírja a szemináriumot, ugyanis elképzelhetetlennek tűnt, hogy pappá szenteljék, hiszen a pálya rengeteg lemondással járt. Amikor hivatását kapta, mindene megvolt: fordítói munkája, egzisztenciája, pénze, kedvese, közössége, jó családi háttere, otthona, szombatonként házibuliba járt, élete volt a rock ’n' roll, szörfözött, korábban lovagolt, síelt, később búvárkodott, kipróbálta az ejtőernyőzést, a hódeszkát, fotózott, zenét tanult. Rengeteget utazott, bejárta Nyugat-Európát, általában stoppal: egyszer Németországból hazajövet hat órán át várakozott barátjával, senki sem akarta elvinni őket, mire imádkozni kezdett, s a következő autó fölvette őket. Egy dél-afrikai misszionárius ült a volánnál. Majd szinte azonnal megállt egy másik kocsi - egy katolikus pap vezette... ■ Adjatok hálát mindenkor mindenért (Efezusi levél 5,20) a kaposfüredi plébános megannyi, első blikkre világinak tűnő hobbija közül a fotózást kedveli talán a legjobban. Egy Zenittel kezdte tízévesen, családi indíttatásra, apját és bátyját követve, s bár egy bő évtizedig feledésbe merült a fényképezés, felnőtt fejjel ismét objektíven keresztül kezdte nézni a világot. Eleinte utazási élményeit örökítette meg, majd a római doktori éveket dokumentálta, aztán egyre inkább beleásta magát a fotótechnikába, s ennek eredménye a képeken is meglát- Úgy éreztem, teljes életet élek, ám kiderült, a legfontosabb, az elköteleződés hiányzik - mondja. - A menyasszony, a család, a civil élet helyett Istenszott, főként, miután komolyabb felszerelést is vásárolt. MINDENEVŐNEK TARTJA magát, a természet, a környezet, a fények, a felhők, a világ érdekli, ha lehetséges, valamilyen elvont, absztrakt formában, ábrázolással, egyedi látószögből, s nagyon szereti a visszatükröződő, másodlagos megjelenítésű képeket, a különleges fényeket. S hogy értő kézzel kezeli a masinákat, jól mutatja, képeiből már több kiállítást szerveztek, s az alkotások láttán sokan meglepődtek: a fotók készítője katolikus pap. re mondtam ki az igent, s azóta sem jutott eszembe egyszer sem, hogy nem így kellett volna döntenem. Amúgy a házasságnak is megvan a kockázata, azon múlik minden, milyen a kapcsolat a felek között. Esetemben kisebb a kockázat, hiszen Isten tökéletes, csak én szúrhatom el a viszonyunkat... Csak egyszer gondoltam rá, mi lett volna, ha nem így döntök: találkoztam a hajdani kedvesemmel, a férjével, a két gyerekükkel, s átsuhant rajtam, akár az enyémek is lehetnének... De nem volt bennem rossz érzés, hiszen két, három, öt gyerkőc helyett az egyházközségben sokkal többel foglalkozhatok, segíthetem őket. S egyúttal rengetegúj „nagymamám” is lett Füreden... Nemhiába: lézus megígérte, hogy százannyit ad... A Kaposvári Egyházmegyébe egy cikk hatására került: olvasta, hogy Somogybán igen magas a papok átlagéletkora, akik akár hat-nyolc falut is ellátnak, s így, bár előtte a Balaton partot leszámítva nem járt a megyében, ide jelentkezett kispapnak.- Ami az egyházmegye választást illeti, kaptam néhány jelet is Istentől - teszi hozzá -, így biztosnak látszott, jól döntöttem. A püspök úr szentelt fel, s egy év párizsi káplánság és tanulás után a kaposvári Szent Imre templomba helyezett Varga Laci atya mellé két boldog évre. Itt élhette át élete egyik leg- felemelőbb pillanatát: 2000-es felszentelése után újmisésként megáldhatta szüleit...- Ott térdeltek előttem, mint Isten papja előtt - emlékszik visz- sza -, s láttam az arcukon az örömöt. Hiszen egy keresztény családban ez a pillanat a nevelés és az átadott értékek visszaigazolása a szülők számára. Kaposvár után Rómában tanult tovább, az Örök Városban doktorált. A nyári szünetekben nyelvet tanult: hosszabb időt töltött Londonban, az Egyesült Államokban, Chicagóban a helyi magyar közösségnél helyettesítette a plébánost, s misézett hétköznap angolul, vasárnap magyarul. Római tanulmányait befejezve a kaposfüredi plébániára került 2008-ban, ahol a közösséget több mint négy évtizeden át vezető elődjét, Zalai Ferenc esperest váltotta. A hívek hamar elfogadták, noha eleinte csak annyit tudtak róla, a humorista Fábry Sándor unokaöccse. S tapasztalták, Kornél atya nem a falusi papok klasszikus életét éli, hiszen ifjúkori hobbijai közül többnek hódol ma is - ha ideje és a széljárás engedi, egy pesti út során megáll a Balatonnál egy-egy órácskára szörfözni, előszeretettel wakebo- ardozik az Omszki-tavon, ha alkalma adódik, kölcsönkéri a srácok gördeszkáját, hogy mutasson egy-két trükköt, s szívesen ping-pongozik vagy biciklizik is a füredi gyerekekkel, fiatalokkal. Közülük egyre többen járnak hittanra és misére, s szüleik is feltűnnek Isten felújított házában: a templomba járók létszáma négy év alatt a többszörösére nőtt. ■ Legyetek tehát irgalma- sok, mint a ti Atyátok is irgalmas! (Lukács 6,36)- Örülök, hogy nemcsak az idősekkel és a gyerekekkel foglalkozhatok - jelenti ki -, a legfontosabb, hogy kapcsolatba kerüljek a szülőkkel. Ha a gyerekekre hatok, olyan, mintha halat adnék nekik, ám, ha a szüleikre: mintha megtanítanám őket halat fogni... A templomba járás manapság sem divat, inkább belső szükség: egyre többen érzik, kell nekik ez a heti egy óra. Még akkor is, ha a régiek esetleg nem mindig nézik jó szemmel az újonnan érkezőket: hallottam róla, a rendszerváltás után olyanok jöttek a templomba, akik azelőtt csak azért mentek templom felé, hogy felírják, kik vettek részt a misén... Megértem az esetleges indulatokat azok részéről, akik a legnehezebb időkben is kitartottak hitük mellett, de ugyanakkor tudom, mindenkinek máskorjön el az idő, hogy rátalálj Istenre, így örülök, ha valaki évtizedek után bűnbánatot tart, és csatlakozik a keresztény közösséghez. Különben is, bár megvan a magam meggyőződése, a politikát kerülöm a templomban, hiszen pártok, ideológiák jönnek és mennek, Krisztus viszont marad, és az Ő keresztje középen állt a Golgotán, tőle jobbra és balra a két lator... ■ Mert nem a vér és a test ellen kell kiizdenünk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, a sötétség világának kormányzói ellen, a gonoszságnak az ég magasságai- ban lévő szellemei ellen. (Efezusi levél 6,12) Pénzintézetből sajtószékház a kaposvári Kontrássy utcában emelt fejjel A hatvanas években teljesen átépítették a sarokházat, amely elveszítette jellegzetes szecessziós arculatát Mai elbeszélésünk helyszínét, a Somogyi Hírlap Kontrássy utcai székházát nem csak a Gruber-emléktábla kapcsolja a múlt héten meglátogatott Kapós Hotelhez. Mindkét épület dísze volt a városnak az első világháború előtti években, de szecesz- sziós szépségüket egyként el- hervasztotta a hatvanas évekbeli átépítés. A somogyi napilap székházának még nem sok köze volt az újságíráshoz a 20. század elején. Első tulajdonosa, a Kaposvári Segélyszövetkezet 1906- ban rendezkedett be a Kontrássy és a Zárda utca sarkán felhúzott épületben. A szövetkezet, amely addig a Berzsenyi utcában működött, a város egyik legrégibb pénzintézete volt; 1864-ben alakult, a Somogy Megyei Takarékpénztárral egy időben. A kisemberek hiteligényét kívánta kielégíteni, és nem is sikertelenül. Sok éven át a gazdasági élet fontos szereplőjének számított. A Segélyszövetkezet székháza valamikor a város egyik legszebb szecessziós épülete volt. A rendkívül gazdagon díszített sarokházat alighanem Lencz Sándor tervezte, műkő- és szobrászmunkáit Borovitz Imre és Csikász Imre készítette. (A tehetséges páros keze nyomát nem egy szép kaposvári épület őrzi.) A sarokház a lechneElőző feladványunk: lapot készítenek a Segélyszövetkezet székházéban ri magyaros szecesszió irányzatával volt rokon. A hatvanas években azonban teljesen átépítették, lakásokat és irodákat alakítva ki benne. így lett a hajdan egyemeletes épületből mára kétemeletes ház. A födém behúzásával és a nyílászárók cseréjével gyökeresen megváltoztatták az épület arányait, amely a homlokzat lecsupaszí- tásával végképp megszűnt a város büszkesége lenni. Eltűntek a széles főpárkány alatti plasztikus díszek, és nem kémlelik már a járókelőket a stukkófejek sem. A ritka szép és gazdag ornamentika helyett egyszerű festett felületképzés jellemzi ma a sarokház homlokzatát. Ugye milyen szép ez az épületrész? Vajon hol látható? írja meg: Somogyi Hírlap Szerkesztősége, 7400 Kaposvár, Kontrássy u. 2/A, vagy emeltfejjel@sonline.hu MEGYEI KÖRKÉP
