Somogyi Hírlap, 2012. november (23. évfolyam, 256-280. szám)

2012-11-12 / 264. szám

4 2012. NOVEMBER 12., HÉTFŐ Dupla kávé, szimpla kétcentes: cigánymeggy ötvenegy fokon PÁLINKAFESZTIVÁL Cigány­meggy: ötvenegy - olvassuk a feliratot, jó erős, konstatál­juk. Kilencszáz - ez már a birs négycentjének ára, elég húzós, állapítjuk meg, persze külön­leges párlat és akad bőven ol­csóbb is a siófoki Pálinkafesz­tiválon, új helyszínen, a vásár- csarnok előtti murvás placcon. Viliódzó dodzsem, pörgő-forgó vidámparki „sikítós” a legbát­rabbaknak, a sátorban csinos tömeg előtt éppen Frech Zo­li énekli, hogy „Álmaim kék­lő egén, gyümölcsfáim tetején”, nyilván ez a nóta a hétvége slágere. Ki Szent Márton nap­ján libát nem eszik - és pálin­kát nem iszik, egészíthetjük ki a mondást, tetszőleges befeje­zéssel, a lényeg, hogy valóban nem lehet nem felhajtani egy kupicával, annyira hideg van. Balatoni vendéglátósok pa­naszkodtak éppen a napok­ban egy rendezvényen, hogy annyira kihaltak a Bala- ton-parti települések utcái így az ősz derekán, mintha ciá- noztak volna. Nos, megint be­bizonyosodott, hogy ha prog­ram van (ja és enni, inni le­het), akkor élettel telik meg az az utca, mint ahogyan a hétvégén Siófokon is láthat­tuk. És program is volt, nem csak pálinka: Pál utcai fiúk például, Magashegyi Underg- round, Hevesi Tamás, Dup­la Kávé. Meg sok-sok szimpla kétcentes. ■ F. I. Tüzes italok a pohárba Kőröshegy: maradjanak ügyintézők! a kőröshegyi polgármester azt szeretné, ha a közös önkor­mányzati hivatal felállása után is maradna helyben két-három ügyintéző, hogy ne sérüljön a helyi lakosság érdeke. Marcza- li Tamás ezt annak kapcsán mondta, hogy községében ja­nuárban megszűnik az önálló polgármesteri hivatal. Jelenleg nyolc köztisztviselő dolgozik a hivatalban, a jelen állás szerint közülük három kerül át a sió­foki járási hivatal balatonföld- vári kirendeltségére, egy pedig a siófoki központba. A környe­ző településekhez hasonlóan Kőröshegy is Balatonföldvárral alakítana közös önkormányza­ti hivatalt. ■ F. I. MEGYEI KÖRKÉP Lúdvacsora Sámsonban márton-nap Az utcára vonultak, és bort is szenteltettek a templomban Eltűnt a hiány, megtapsolták a polgármestert a falugyűlésen Lampionok fénye vi­lágította be az utcát Somogysámsonban. A fel­vonulók a faluba belovagló Szent Márton mögött sora­koztak fel. Vigmond Erika A Márton-napi programokat 16 éve Incze Lászlóné és Wolf- gang Boetcher evangélikus lel­kész indította útjára. Az isko­la pedagógusai is felkarolták az ötletet, így a Bernáth Au­rél ÁMK munkatervének is ré­sze a rendezvény. Incze László­né szervező elmondta: a prog­ramsorozat a diákok szereplé­sével kezdődött, akik feleleve­nítették Szent Márton legendá­ját, a Márton-napi magyar nép­szokásokat. Ezután gyújtották meg a lampionokat és vonultak az utcára. A menet a templom­nál ért véget, ahol Göndics Já­nos plébános a somogysámso- ni boros gazdák felsorakozta­tott termésére kérte az Úr ál­dását. A borszentelés után a szervezők a felnőtteket, a bo­ros gazdákat Márton-napi lúd- pecsenyés vacsorával fogadták a Faluházban. Négy hízott libát fosztottak meg tollától és puhítottak om­lósra. Mivel Márton az új bor bírája is - ugyanis ilyenkor már iható az idei év hegyleve - a már kiforrott újborral koccintottak a vendégek. Hagyományok élesztése. Lampionok fénye világította be a somogysámsoni utcát A szennai libák túlélték Felújított néphagyomány a Márton-napi lakoma Lengyeltótiban a libahajtással ért a tetőpont­jára a szennai Márton-napi vi­gasság vasárnap. A mintegy 150 vendég közül a 60 gyermek leg­nagyobb örömére a libák meg­mutatták, nemcsak egy tepsi zsí­ron, hanem a réten is meg lehet őket futtatni. a vigasság a szennai „högyön” kezdődött, ahol zsíroskenyér, tea és forraltbor várta a túrázókat, míg a skanzenben libaszárny- tő-kóstoló és Rózsi néni helyi termelői bora került az asztal­ra. A kulturális élményt a Zse- lic együttes műsora és tánchá­za szolgáltatta. A lovaskocsis falunézéssel és a kézműves ját­szóházzal tarkított nap kitartó közönsége estig élvezte az ősz­utót Szennán. B. T. tóti beköszöntő pálinka, liba­leves, ludaskása és a tóti asszo­nyok nagy szakértelemmel nyúj­tott és ropogósra sütött diós-má­kos kelt rétese, finom borok kísé­retében. Peitlerné Takács Évától, a lengyeltóti művelődési ház igazgatójától megtudtuk: 150 teríték került a vendégasztalra. A hegyközség, a művelődési ház és az önkormányzat közösen a szőlőhöz kötődő ünnepségsoro­zat részeként Márton napi libala­komát rendezett. A lakoma fű­szerezéseként a Kincsem óvoda, valamint az Ördöngös Néptánc­együttes adott ízelítőt a hagyo­mányokból, illetve a Barátok közt című televíziós sorozat Vili bácsija - Várkonyi András is szín­padra lépett. Vigmond Erika Ördöngös néptáncosok. Rétes és műsor is járt a tóti libalakomához szŐLÁD A csőd széléről két év alatt oda jutottunk, hogy nincs lejárt tartozása a községnek, sőt, tartalékot is képeztünk - számolt be a falugyűlésnek Ró­zsás Elemér szóládi polgármes­ter az önkormányzati ciklus félidejében.- Hogyan tüntettük el a hi­ányt? Természetesen megszorí­tásokkal - így a szóládi faluve­zető. - Kevesebben dolgoznak ma az önkormányzatnál, ki­sebb a villanyszámlánk, a kép­viselők lemondtak a tiszteletdí­jukról, magam sem főállásban, hanem tiszteletdíjasként látom el a polgármesteri teendőket. Ezen kívül saját vállalkozáso­mat a községbe hoztam, ide fi­zetjük az évi hárommillió fo­rintnyi iparűzési adót, de más cégek is bejelentkeztek ugyan­így. Már állami támogatást is kaptunk, nyilván a takarékos gazdálkodásunknak köszön­hetően. ■ A szóládi önkormányzat is kénytelen volt megszo­rításokról dönteni, de megérte takarékoskodni. A csőd szélén, 16,5 millió fo­rintos hiánnyal vette át a hiva­talt, akkor éppen Szólád nem tu­dott hozzájárulást fizetni a ba- latonszárszói iskolának és a ba- latonföldvári körjegyzőségnek - utalt a két évvel ezelőtti álla­potokra Rózsás Elemér és sorol­ta, hogy mit végeztek az elmúlt két évben, a hivatali irodák fel­újításától az utcák aszfaltozá­sáig. - Ma 6,7 millió forint van a számlánkon, ezen kívül két­millió hosszú távra lekötve, ar- • ra számítva, hogy előbb-utóbb csak kiépül a szennyvízcsator­na-hálózat és ebből a tartalékból tudjuk akkor majd segíteni a la­kosságot. Megtapsolták a falugyűlésen megjelentek a polgármestert, aki arról is tájékoztatott: ha­marosan lezárul a dél-balato­ni szennyvíztársulás pályáza­tának első köre és a remények szerint jövőre talán valóság is lehet a nyolc éve tervezett csa­tornázásból. Akkor alakult meg a társulat számos telepü­léssel a régióból, kilépni azon­ban nem lehet belőle, mert Szó­lódra ez esetben huszonhétmil­lió forint fizetési kötelezettség hárulna. ■ Fónai I. Háború és béke: töltényhüvelyből virágváza katonadolog A Puma-század Ságvárnál lezuhant hős pilótájára is emlékeztet a tárlat „Kovács Béla szakaszvezető a székesfehérvári fogolytáborból elbocsájtva, átvétetett, 1945. au­gusztus” - olvassuk a cirill fej­léces Szpravkát, mely nyilván nagy örömet okozott anno a ság- vári Kovács-családnak. Katona­dolog, ezzel a címmel rendez­tek be kiállítást a ságvári mű­velődési házban az Őszi Kultu­rális Hetek keretében. Falubeli­ek adták össze felhívásra kato­naemlékeiket. A megnyitót ar­ra a napra, november ötödikére időzítették, amikor Lőrincz Má­tyás pilóta 1944-ben hősi halált halt a Ságvárhoz tartozó Gám- pusztánál; köteléke, a híres Pu­ma-század amerikai repülőgé­peket támadott, e közben hajtott végre Lőrincz Mátyás kényszer- leszállást, aminek következ­tében a gépe kigyulladt. Négy éve emlékoszlopot is állítottak a ságváriak Gámpuszta ma már csak az emlékekben létező he­lyén. Akadnak egyébként még olyan falubeliek, akik emlékez­nek rá, hogy 1944 novemberé­ben gyerekként látták, amint kigyullad a hős pilóta repülő­gépe. Családi és a légierőnél ké­szült fotóit fővárosban élő uno- kaöccsétől kapták a ságváriak. Hetvenhat milliméteres orosz páncéltörő hüvely, német mannlicher puska 1895-ből, ba- jonett, rohamsisak, első világ- háborús síléc az olasz frontról - számos kiállított darab Sza­Ságvári kiállítás. A falubeliek adták össze a katonaemlékeket bó Attila és testvére gyűjtemé­nyéből való. De látható vitézava­tó oklevél, vagy egy emlékérem 1939-ből a „Felvidék visszacsa­tolásának emlékére”. Nem hiá­nyozhat az igen csak megviselt dögcédula, de a különféle lesze­relőzászlók sem, vagy a nép­hadsereg kiváló rajának, kivá­ló katonájának járó kitüntetés, Mórocz Lajos altábornagy alá­írásával. De vissza a régebbi időkbe: méretes töltényhüvely­ből virágváza, az egyikre azt vésték, hogy „Emlékül a román harctérről, 1917”, a másikra meg hogy „Keleti front, 42, Kro- tojak. Nem, nem, soha” és egy Nagy-Magyarország térképet. ■ Fónai Imre

Next

/
Oldalképek
Tartalom