Somogyi Hírlap, 2012. október (23. évfolyam, 230-255. szám)

2012-10-22 / 248. szám

2012. OKTÓBER 22., HÉTFŐ MEGYEI KORKÉP 5 Élhető világ Siófokon, több mint hatszáz időst köszöntöttek találkozó Több mint hatszáz hatvan éven felülit köszöntöt­tek Siófokon a Beszédes iskola tornacsarnokában. Idén is ösz- szefogtak a helyi fürdőegylet szervezésében a város vállal­kozásai, az önkormányzat, va­lamint intézményei. A jó han­gulatról a Tóth Éva- Leblanc Győző énekes páros és a Nosz­talgia együttes gondoskodott, a vacsorához cigányzene szólt. A siófoki nyugdíjasklub két tag­ja vidám jelenettel mondott kö­szönetét, majd tizenhatan sváb táncot mutattak be. Balázs Ár­pád polgármester arról beszélt: a felmenők élhető világot te­remtettek Siófokon az elmúlt évtizedekben végzett munká­jukkal. bF. I. Balázs Árpád felszolgálószerepben Szabadtéri alkotótér Balatonföldváron alktótér Szabadtéri alkotótér készült el Balatonföldváron a sportpályánál, 8,8 millió forintos pályázati támogatás révén. El­bontották a pálya melletti romos épületet, pergolát, faházat ala­kítottak ki, a futballpálya-öltöző melegvíz-ellátására napkollekto­rokat szereltek fól. Az új létesít­mény többek között a helyi isko­la és óvoda szakköreinek, foglal­kozásainak adhat helyet. ■ F. I. Mennyei útmutató a házasulandóknak eddei nyitánnyal MENNYEI ÚTMUTATÁS PárválaSZ- táshoz és a házassághoz ad se­gítséget a szántódi Bor Ferenc első kötete. A ságvári székhe­lyű Békevár Egyesület kezde­ményezésére indult előadásso­rozat „Kevesebb zátonyra fu­tott házasságot!” elnevezéssel.- Miként az orvoslásban, úgy a családi életben is a megelőzés­re kellene a fő hangsúlyt fek­tetni. Azaz a párok felkészíté­sére - mondta Bor Ferenc, aki ökumenikus esküvők meg­tartására is helyet keres, mert úgy látja: egyre több a „vegyes” házasság, s nincsen rá hely, s lelkész is alig, aki összeadná e párokat. Eddig egyedül Edde polgár- mestere jelezte, hogy a falu templomában helyet adnának ilyen szertartásoknak. Eddén tartották a kötet bemutatóját, szombaton. ■Fónai Imre Banánszüret Csá rdáski rálynőre új kiállítás A szibériai hadifogolyszínházban is Kálmán-operettet játszottak Eddig még nem publikált dokumentumokkal találkozhat a látogató az új kiállításon, Kálmán Imre siófoki emlékházában Lehár szerint a meztelen hindu kölykök is Kálmán- operett nagykeringőjére szedték a banánt. Fónai Imre Koppstein Imre iskolai értesítő­je, az egykori szülőház (ma ez ad otthont a múzeumnak, de újab­ban emlékháznak kell monda­ni) korabeli képe a Korona szál­ló és a Színkör épülete között, utóbbi helyén ma a pláza hátul­ja. Fedák Sári a Cigányprímás­ban, Habsburg Ottó egy fotón a Kálmán-család körében Holly­woodban 1941-ben, a két „vetély- társ”, Lehár és Kálmán kézfogá­sa luan Gyenes fotóján. Lehár sorai Kálmán Imrének: „Te érted el azt, amit közülünk még senki, hogy a meztelen hindu kölykök a Csárdáskirálynő nagykeringőjé­re szedik a banánt.” Új Kálmán Imre-kiállítás nyílt eddig még nem publikált doku­mentumokkal a komponistáról elnevezett siófoki emlékházban, ott, ahol éppen százharminc esz­tendeje meglátta a napvilágot. - 1950-ben már Kálmán Imré­ről nevezte el Siófok a szabadté­ri színpadot, a mainak az előd­jét - emlékeztetett a tárlatnyitón Nagy István, az emlékház veze­tője. - Invitálták is a megnyitóra az akkor Párizsban élő művészt, de betegsége miatt már nem tu­dott eljönni. Egy 1947-es Marica gróf­nő-plakát, parádés szereposztás­sal: Sárdy lános, Csikós Rózsi, Németh Marika, Bilicsi Tivadar, Latabár Kálmán, Latabár Árpád. Kálmán Vera fotója a bécsi Sa- cher kávéházban, az orosz-len­gyel származású, a komponis­tánál jóval fiatalabb későbbi fe­leség 1928-ban itt szólította meg Kálmán Imrét. S egy apróság, amivel Matyiké Sebestyén lózsef nyugalmazott múzeumigazgató egészíti ki a látottakat: - Keres­tem, gyűjtöttem sokáig, hogy ki az, aki még ismerhette. Szenes Iván zeneszerző például, akinek az apja költő volt, s egy arany ci­garettatárcát kapott Kálmántól.- A hatgyerekes gabonakeres­kedő család elszegényedett, sa­ját pénzén ekkor kezdett zongo­rázni tanulni, mert zongoratanár akart lenni, de egy ínhüvelygyul­ladás keresztülhúzta ezt a szá­mítását - idézett az operettszer­ző életéből Kovács Emőke törté­nész, az emlékházat is felügyelő könyvtár igazgatója. - Nagy si­kerrel robbant be az operett vilá­gába. A monarchia boldog béke­idője volt ez, nagy népszerűség­nek örvendtek a kupiék, a népi­es műdalok. Hitler is imádta, tisz­teletbeli árjává is fogadta, de Kál­mán Imre mégsem kért abból a világból, Amerikába ment, ám ott már nemigen jött az ihlet. A halál Párizsban érte, 1953-ban. Bár Bécsben Emerich Kálmán­nak írták, ragaszkodott a két éke­zethez a vezetéknevében. Az első világháború katonái is Kálmán-melódiákkal feledtet­ték a nehéz napokat - ez is kide­rül a most nyüt siófoki kiállítás anyagából. Amikor az amerikai­ak vették át a krasznaja rjecskai hadifogoly-tábort, a színjátszás is „fellendült”. Ebben a fogoly­színházban férfiak játszották a női szerepeket is, így az 1919-es krasznaja rjecskai premier pla­kátja szerint „Minyó A.” alakí­totta Vereckei Szilviát, a Csár­dáskirálynőt. 1921. május 5-én a pesti Városi Színházban máig egyedülálló előadás-reproduk­ció került műsorra: a hazatért fogolyszínészek adták elő a Kál­mán-operettet ugyanabban a for­mában, ahogyan Szibériában ját­szották. De nem ez volt az egyet­len alkalom, amikor a „szibéri­ai műkedvelő hadifoglyok” szín­padra álltak, egy pár hónappal későbbi előadás plakátja is arról tanúskodik, hogy közreműköd­tek azon az esten, melynek bevé­tele „a még Oroszországban síny­lődő bajtársak segítését és haza­térését” volt hivatott szolgálni „Horthy Miklós kormányzó úr őfőméltósága és neje legmaga­sabb pártfogásával”. Bárdok itt és ott messze szól a Bölcsődal utóhang Kaposvári színészvizsga és „Bárdudvarnok Lakosságának megelégedésének szem előtt tartása” ►Folytatás az 1. oldalról A 7ora7.hu színházi portál a nyári Rusznyák Gábor-rende- zés jogos védelmében írta to­vább a történetet, hiszen a szí­nészhallgatókat inkább egyesé- _ vei ölelgetni kellett volna Bár- f dudvarnokon, sem mint az ál- | lamvizsgájuk napján kitiltani J őket az önkormányzati kultúr- házból. Hogy aztán néhány órá­val és egy kilométerrel odébb a szabadtéri egyetemi vendégház legyen a bemutatójuk helyszíne. A szervezők tehát, mint a pol­gármester lapunknak elmond­ta, megkapták a pénzüket, bár a képviselőtestület szeptemberi ülésén valóban felmerült, hogy szerződésszegést követtek el, mert lehagyták az önkormány­zatot mint főtámogatót a plaká­tokról, így visszatarthatnának százezer forintot. A teljes támo­gatás 350 ezer forint egyébként, aminek az odaadását messze­menőkig részletes szerződés szabályozza. Benne a kitétellel, a támogató „Bárdudvarnok La­kosságának megelégedésének szem előtt tartása okán” adja a pénzt. A pénzt amúgy 50 ezer értékben egy Lúdas Matyi elő­adásra, 300 ezer értékben az EtnoFaun koncertjére adták az V. kulturális héten. Mester Ba­lázs azt is elmondta még, hogy az önkormányzat nagyra érté­keli a kulturális egyesület szer­vezőmunkáját, amivel a telepü­lés hírnevét öregbítik évek óta. S hogy nemcsak pénzbeni tá­mogatást adnak, hanem a terü­letrendezési munkákat és más kiegészítő tevékenységeket is el­végeznek. Andor István, a TETT Egylet társelnöke árnyaltab­ban látja mindezt, amiből kide­rül, nem igazán súrlódásmen­tes a kapcsolat a civilszervezet és az önkormányzat között, bár mindketten hangsúlyozzák a fő cél, a település kulturális érték- teremtésének a fontosságát. An­dor a Goszthony Mária-öröksé- get emeli ki, a festő- és kerami­kusművész az 1200 lelkes falu­nak kétségkívül a legexportké­pesebb értéke. És még jól látszik egy valami: kibeszéletlen maradt a vitatott államvizsga-előadás. Amolyan magyarosan megmaradt a jo­ga a közönségnek és a közélet­nek a „bekiabálásra”, és a per­sze a színházszakmának is ar­ra, hogy visszautasítsa ezt. A ki­tiltó gondolat mondja a magáét azóta is, és a színészek se res­tek. Kaposváron az 56/06 őrült lélek vert hadak című előadás volt vízválasztó, amikor helyi közgyűlési tag rosszalló véle­ményt fogalmazott meg egy mű­vészi értékről. A rendező, Mohá­csi János két korábbi egyetemi osztályfőnöki munkája, a Pa­rasztopera (az önkormányzati térben) és a Vízkereszt, avagy elmentek ki a jó... (az egyetemi felségterületen) című darabja Bárdudvarnokon aratott szak­mai sikert, és okozott némi he­lyi megütközést. A Facebook-portálon nehezen visszadható párbeszéd (mint­egy üzenőfalra-hányt borsóként) bontakozott ki a közelmúltban, helyi tanárember, Kriston József és volt kaposvári színészek, Ko­csis Pál és Znamenák István kö­zött. Kriston az általa nem olva­sott Csurka-darab „betiltását” hozta analógiaként, miért lehe­tett kitiltani ez előadást. Szerinte a „Bölcsődalt tévedés lenne mű­vészeti alkotásnak nevezni. Jobb sorsra érdemes színészhallgatók tehetségével visszaélve egy fel- tűnősködő rendező hatásvadász darabot játszat el. Mindez tele öncélú trágársággal. Ráadásul azzal a csúsztatással megtűzdel­ve, hogy a bemutatás puszta ese­ménye bármilyen problémára gyógyírt jelenthet.” Á tanár sze­rint „a horrorisztikus az, hogy 22 évvel az ún. „rendszerváltás” után még mindig vannak tabuk, valakik „hülyének nézik” a ma­gyar népet. Azt akarják, hogy fa­gyasztóba tett csecsemőkön rá­gódjunk, ahelyett, hogy saját éle­tünk és történelmünk feldolgo­zásával és megértésével foglal­koznánk.” Hasonló vélekedés csúcsoso­dott ki a nyári önkormányza­ti döntésben, amikor a hivatal az előadást minősíthetetlennek nevezte, ezért nem járult hozzá a bemutatásához önkormány­zati helyszínen. Mester Balázs akkor úgy magyarázta a mi­nősíthetetlent, hogy nem szak­mabeli, tehát nem tudja minő­síteni. A feszült hangú interne­tes vitában Kocsis Pál úgy fo­galmazott: „Egyetlen darabnak sincs - az ön gondolkodásá­nak megfelelő - „erkölcsi nevelő szándéka”, kivéve az ideológiai tanmeséket és a példabeszéde­ket, hanemhogy tartalma van neki, bizony, s ezen tartalmak­hoz való személyes viszonyu­lásunkon múlik, hogy nevel-e, vagy sem, és e viszonyulásnak a lehetőségét is megtiltani, ha­talmikig (!), az bizony CENZÚ­RA!!!” Znamenák is megosztot­ta véleményét: „Fagyasztóba tett csecsemőkön rágódjunk...” Pali, József ilyeneket ír és Te ve­le vitatkozol? Miről? Művészet­ről, politikáról, cenzúráról. Ne dühöngj. Ő is örömmel végzi a „rágódást”. Bármin. Mondjuk gitten kellene.” A Bölcsődal, avagy akár az er­dőben a vadnyom című előadás utóélete nem lett igazán sem több, sem kevesebb, mint ami már aznap, augusztus 19-én a zselici rengeteg szélén megél­hető volt. Aki látta az előadást, s benne a fiatalok világát érintő érvényes-megrázó drámai kér­désfeltevést, tudja ezt. Lehet be­szélni róla, talán kellene is, le­het hallgatni róla, talán kelle­ne is, de mivel színház, nézni se utolsó, s gondolkodni róla. Hátha más lesz a világban, ahol olykor fagyasztóba kerül a mosoly. ■ Balassa Tamás

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom