Somogyi Hírlap, 2012. október (23. évfolyam, 230-255. szám)

2012-10-08 / 236. szám

4 2012. OKTÓBER 8., HÉTFŐ MEGYEI TÜKÖR Iszapkotrás nem megoldás a Balatonon? van víz, nincs víz Illés Zoltán környezetvédelmi államtitkár szavain hüledeznek a tóparti szakemberek ► Folytatás az 1. oldalról- Melyik az a Balaton-par- ti önkormányzat, amelyik­nek akad ilyen területe, ame­lyik hozzájárul a zagyelhelye­zéshez? Messzebbre szállíta­ni pedig igen költséges meg­oldás volna. Egyébként is, ha egy helyről kikotorják az iszapot, akkor a víz oda, a mé­lyebb területre folyik, azaz to­vább csökken a vízzel borított mederterület. Épeszűek va­gyunk? A mederkotrás sem­mire nem megoldás! Ehhez képest a vitorlások a nyár eleje óta „S.O.S.-jelzése- ket” adtak le, főleg a nyuga­ti-medencében, mert az ala­csony vízállás és a felgyü­lemlett iszap miatt egyes, mé­lyebb merülésű hajók nem tudtak már ki-be állni a kikö­tőkbe. Horváth Gyula, a Bala­toni Hajózási Zrt. vezérigaz­gatója jó előre, még a szezont megelőzően arra figyelmezte­tett: kotornának ők, csak nin­csenek kijelölt zagyterületek. Nagy sokára érkezett meg a vízügy válasza: ez nem álla­mi feladat. ■ Illés Zoltán államtot­kár szerint a Bala­ton-meder kotrása nem megoldás A hajózási társaság idő köz­ben az iszap elhelyezésére al­kalmas területeket talált, s fo­lyamatosan végzi a mederkot­rást. - Kotorni kell, mert a ki­kötők üzemeltetőinek az a fel­adata, hogy megfelelően kar­bantartsák a létesítményeket- így Horváth Gyula. - A zagy­terek biztosítása pedig véle­ményem szerint állami feladat volna. Hatszáz négyzetkilomé­tert átkotorni persze nem le­het, ott kell ezt megtenni, ahol sürgető. Ilyen lesz most a zrt. siófoki sólyatere, ahol az ala­csony vízszint miatt már a kis merülésű vízibuszokat sem tudjuk a partra húzni a szoká­sos és a hatóságok által is elő­írt szezont követő átvizsgálás céljából. Hamarosan tehát ott végezzük el az iszapkotrást. A szigligeti kikötővel végez­tünk, jelenleg a badacsonyi van soron, mely nagyon el- iszapolódott. A kikötők daru­zóhelyeire is figyelünk, mert Csónakok a homokpadon. Lombár Gábor balatonfenyvesi polgármester csónakkikötők létesítését sürgette a szabályos „parkolásért” A mederkotráshoz is állami támogatást sürgettek a polgármesterek a Balaton Fejlesztési Tanácsnál a mederkotráshoz és a part- védőművek helyreállításához sürgettek állami támogatást a polgármesterek a tóparti önkor­mányzatokat tömörítő Balatoni Szövetség elnökségi ülésén Ti­hanyban. Arra kérték Bóka Ist­ván fideszes országgyűlési kép­viselőt, a Balaton Fejlesztési Ta­nács elnökét, járjon el e forrá­sok megszerzése érdekében. Szóba került az is: a kempingek­A Balaton alacsony vízszintje fel­kavarta az állóvizet a mederből elpárologni látszó vízmennyiség kapcsán. Többen illegális csapo­lásra is gyanakodnak, pedig Ba­latonunk a víztolvajokat nem, de az aszályt különösen megszen­vedte. Ez a Balatont szívügyének tekintő jó érzésű civilt is aggoda­lommal töltött el. Az aszály nem kedvezett senkinek. A déli part se­kély vizű strandjaiból iszapos, homokrónák lettek, a szárazság elűzte a pecásokat a megszokott, etetett helyeikről, a haltelepítés sokszorosan megnehezült, a Ba­latoni Halgazdálkodás tó melletti halastavainak negyede kiszá­radt De nem mindegyik, s van olyan magánkézben lévő, ame­lyiknek meg sem kottyant az, amit megsínylett a Balaton. Ez üthetett szeget olvasónk fejébe, aki többször is jelezte, hogy a fo- nyódi árok környékén, meglátása szerint nem stimmelhet valami. Csapolhatják a Balatont a csator­nán keresztül - írta. Bizonyíték­ként szolgált, hogy az árok, ame­lyet Fonyód, Keleti Bozót-csatorna néven említenek a szakemberek, ben, vendéglátásban egyre na­gyobb gondot okoz az úgyneve­zett árvaszúnyogok tömege, visz- szaszorítására csak javaslatok fogalmazódtak meg. lombár Gábor balatonfenyvesi polgármester úgy vélte: a csóna­kok és kishajók szabályos kiköté­se nem megvalósítható sok he­lyütt, mert nincsenek ilyen kikö­tők. Ezért az önkormányzat a he­lyi vitorlásegyesülettel kezdemé­helyi fenékküszöbét megbontot­ták, s a balatoni homokhordalék kifolyásszerű nyomokat hagy ma­ga után több helyütt is. megkerestük a Közép-dunántú- li Vízügyi Igazgatóságot. Pécseli Péter szakaszmémök, a Balatoni Vízügyi Kirendeltség vezetője kér­déseink kapcsán megígérte, hogy kollégái méréseket végeznek a helyszínen, hogy megállapíthas­sák, valóban eltűnik-e Balaton a csatorna mentén. A válaszokat a szeptember 20- műszaki jelentés­sel együtt Csonki Istvántól, a Kö­zép-dunántúli Vízügyi Igazgató­ság igazgatójától kaptuk meg a napokban. Ez alapján kijelenthe­tő és egyértelműen megállapítha­tó, hogy a Balaton nem szivárog el illegálisan, nem tölthet például halastavat, illetve hogy a fenék­nyezte a vízirendészetnél és az illetékes tárcánál a jogszabály „ésszerűsítését". A fenyvesi pol­gármester arról is beszélt, nincs kifogása a Balaton felső szabá­lyozási szintjének megemelése ellen. Ismert, számos szakértő sürgeti, hogy a jelenlegi 110 cen­tisfelső határt 120-130-ra emel­jék, s csak ennek elérésekor kell­jen kinyitni a Sió-zsilipet Siófok­nál, így is tartalékolva több vizet küszöböt a csatornában tárolt csónakok miatt bontották meg. A szakmérnökök a felmérés so­rán nyolc ponton mérték meg a Keleti Bozót-csatornán a mederfe­nék magasságát és a vízmélysé­get. A mérés útvonala a fonyódi halastórendszer mellett haladt a vasúti hídig egészen a halastavak déli végéig haladva. A torkolat­nál, a középen megkurtított fe­nékküszöbnél 63 centiméteres vízmélységet regisztráltak, a mé­rés idején a Balaton vízállása 40 centi volt. A torkolatnál meglévő mélység azonban nem tart soká­ig, 20 méterrel feljebb már 10 cm volt a vízállás. Itt a kikötött csó­nakok a nagyon sekély víz miatt felültek az iszapban. A vízmély­ség a közúti hídig újra nő 64 cen­timéterig, azaz a híd és a torkolat a mederben, elkerülendő a mos­tanihoz hasonló extrém ala­csony vízállásokat (vasárnap 40 centi volt a Balaton átlagos vízszintje - a szerző)). Lombár Gábor azonban hozzátette: ez csak akkor valósítható meg, ha a legalacsonyabban fekvő há­rom déli parti település víz alá kerülő településrészeinek prob­lémájára is megoldást találnak a szakemberek. F. I. között van egy olyan szakasz, ahol a meder magassága nem tesz lehetővé nagy mennyiségű visszafolyást - állapítja mega szerkesztőségünknek megküldött műszaki jelentés, majd hozzáte­szi: bár az északi szél hatására valóban úgy tűnhet, hogy vissza­felé folyik a víz, erre nagy men­nyiségben nincs lehetőség. A me­derviszonyok ezután hosszú ideig változatlanok, a belterületi sza­kaszkarbantartott, viszonylag mély, és csak nagyon lassan emelkedik déli irányban. A jelentés tartalmazza, hogy mi­vel a víz eredetét a domborzaton kívül a színe is jelzi, egyértelmű, hogy nincs vízkivét a szakaszon. A torkolattól 450 méterre találha­tó egy olaj- és szennyeződésfogó műtárgy; ettől délre a víz színe barnás-sárgás, míg északra, a Balaton felé tisztább. A nagymér­tékű visszafolyást a víz színe sem jelzi, a domborzat pedig lehetet­lenné teszi. A szakemberek a csa­torna mentén haladva a fonyódi halastórendszer déli végéig nem találtak semmilyen szivattyúzás­ra utaló nyomot. Szűcs Tibor a mély merülésű vitorlások azokat sem tudják majd a sze­zon végeztével megközelíteni kotrás híján. Kotrási igény te­hát bőven akad és szerencsé­re területeket is találtunk hoz­zá. Most például Fűzfő és Bala­tonkenese között a kőszórás és a sínek közötti MÁV-ingatlant töltjük, ahová tizenötezer köb­méter iszap fér. A vezérigazgató arról is be­szélt: a közeljövőben kerül a parlament szakbizottsága elé a balatoni vitorláskikötők té­maköre, s ennek részeként ke­rülhet szóba a kikotort iszap újrahasznosítása ipari, mező- gazdasági célokra. Az, hogy a víz a kikotort iszap helyére folyik, emiatt to­vább csökken a vízszint, olyan gyermeteg, hogy erre komoly szakember jóérzésből nem mond semmit - reagált egy hozzáértő Illés államtitkár sza­vaira. Megkérdeztük a hangját már a Duna-körben is hallató környezetvédőt, a tél kivételé­vel Balatonföldváron élő Hajó- sy Adrienne-t is, aki utánané­zett és arra jutott: nincs rá adat, hogy ki, mikor, hol és mennyit kotort. Egy árva 2003-as, már hatályon kívüli kormányhatá­rozat írja a középtávú tervek között, hogy a Keszthelyi-öböl­ben lepelkotrást és a Sziglige­ti-öbölben kotrást kell végez­ni, valamint ki kell alakítani a zagykazettákat. Hogy milyen pénzből, arról nem szól. - A kotrás ügyét balladai homály takarja, ám az elmúlt hónapok­ban tartott Balaton-konferenci- ákon rendre előjött a legfonto­sabb teendők között a meder­kotrás és ami fontos, szakem­berek részéről - mondta Hajó- sy Adrienné. - Ami tény: a Ba­laton vízminősége 1995 óta jó, köszönhetően a múlt század nyolcvanas éveiben kezdődött intézkedés-sorozatnak, amely az eutrofizáció (elnövénye- sedés) csökkentését célozza. A legfontosabb beavatkozások: a Kis-Balaton tározó kialakítá­sa, szennyvíz-tisztítás és kive­zetés a vízgyűjtőről, a térség műtrágya-felhasználásának csökkentése, no meg a kotrás. Erre a foszforterhelés csökken­tése miatt is szükség van. Ez­zel ellentétes szakvéleményről ez idáig nem hallottam. ■ Fónai Imre Itt a Balaton, hol a Balaton? Nem lopják ki a vizet a tóból, ezt igazolják a szakértői mérések Tómeder a magasból. H. Szabó Sándor (ORFK) fotóin ezt láttuk a nyáron VAS ANDRÁS PUBLICISZTIKÁJA Lomeltakarítás hogy csókolna nyakon az El- ton John! - üvöltött fel Fülöpke, amikor Tomika kezéből másod­szor csúszott ki a bárpult felső, azaz könyöklőrésze. A hajda­ni serdülő megyebajnoki ötö­dik lepkesúlyú birkózó ezek után meglehtősen érdekes póz­ban, jobb kezével bal lábfejét fogva körbecsámpázta a má- riafürdői, a törzsvendégek kö­rében csak Lerakatként em­legetett egység kerthelyiségé­nek szabad részeit, miközben néhány olyan odavetett gondo­lattal bombázta Tomikát, hogy Bazalt, a Kárpát-medence koro­názatlan szitokbajnoka - az au­gusztus 20-i tűzijáték alatt af­féle kései Cyranóként fogadás­ból negyvenhét verziót mon­dott a látványpolitizálása, s egyik sem bírná el a nyomda- festéket... - is megnyalta a szá­ja szélét, ami nála az elisme­rés vagy az újabb fröccs igé­nye jelének számított. Tomi­ka viszont berögzült mozdu­lattal kapkodott az oldalához, szerencsére a főtörzzsel együtt évekkel ezelőtt nyugalomba vonult a gumibotja is, mely­ről azonban hallottunk egy, s mást, s állítólag gazdája ér­tő kezelőjének bizonyult anno, bár Tomikából nehéz volt bár­mit is kihúzni ebben a témá­ban a 70-80-as évekről, szökő- évente egyszer, amikor a kelle­ténél több vonyarci hegyié csú­szott le a torkán, már-már d’ar- tagnani vagy fanfani magassá­gokba emelte magát. nem mellékesen Fülöpkét amúgy is kevéssé kedvelte, egyfelől nem számított tüke helyi nyaralónak, hiszen Feny­ves-alsóról kerekezett át gya­korta, másfelől politikailag is a lehető legtávolabbra álltak egy­mástól - Tomika borból is csak vöröset volt hajlandó inni... -, s bizonyos maligánfok felett ezt igen hevesen közölték is egy­mással. az utolsó szeptemberi hét­végén is csak András ma­ma miatt kerültek ilyen kö­zel egymáshoz: a Lerakat úr­nője ugyanis elhatározta, bár az egység bútorzatát még fér- jeurától örökölte - a nevével együtt... -, mégis megválik tő­le. Ennek megfelelően törzs­gárda a nyári szezon lecseng­te után nagyjából minden hét­végén bútorbúcsúztató össze­jöveteleket tartott, ahol egyfe­lől kedvére fúrhatta-faraghat­ta a hetvenes évek elején ké­szített alkalmatosságot, más­felől részt vehetett az újdonat tervek elkészítésében. And­rás mamán persze látszott, a határidő közeledtével mindin­kább visszatáncolna, ugyan­is reménye, hogy valaki elte­szi emlékbe a pultot, messze nem vált valóra - bár Csim- bi egyszer bejelentette, elvin­né, mert kiváló gyújtósnak, s a helyzetet csak Berci, a koleri- kus kanizsai pedagógus men­tette meg, aki gyorsan rendelt Csimbi számlájára egy stend- hali kört - vörös spiccért és fe­kete felest mindenkinek -, mi­előtt András mama szíve facsa- rodván a kétdecis mérőkanál­lal el nem magyarázza Csimbi­nek, mennyit is ér a részvétlen­ség csimborasszója... A régi pultnak szeptember végére, a máriafürdői lomta­lanításra telt ki a becsülete, s mindenki tudta, lezárult egy fejezet a Lerakat életében. Ki- hordtuk a kacska lábú asztalo­kat, a meggörbült vasszékeket - melyek legendás téli napo­kon fakutyaként szolgáltak -, s Bazalt, minden kő értő szab- dalója precíz mozdulatokkal véste fel a linóleumot, mely ha mesélni tudott volna az elmúlt négy évtizedről, még a sírkö­ves is pirulva bujdokolt volna el, pedig ennek Berci szerint akkora volt az esélye, mint Vo- na Gábor bármicvójának... a bútorok után a lambéria került sorra, Jenő bá, a marcali kőműves és Jancsi, a meszteg- nyői vállalkozó feszegették le sokszor vakolatostól, ám ami­kor a falakat díszítő, s a pult al­só részéből előkerült régi ké­peket vették volna sorra, La­jos, a filozofikus hajlamú infor­matikus, a stendhali kör atyja szépen kivette Jenő bá kezéből a berámázott régi Zselic üdí­tős és Balatoni Világos plaká­tot, a Lerakat fejelőbajnok csa­patát, s megannyi születés- és névnapot, legénybúcsút, disz­nótort, keresztelőt, nyugdíj­ba vonulást és diplomaosztót, vagy csak egyszerű nyári esté­ket megörökítő fakult fotókkal egyetemben elkezdte őket be­pakolni egy nagy ládába. ezek maradnak - jelentette ki, s körbepillantott. - A múltat végképp letörölni - tette hozzá, s akkurátusán dörgölni kezdte a képeket Fülöpke levezett pó­lójával...

Next

/
Oldalképek
Tartalom