Somogyi Hírlap, 2012. szeptember (23. évfolyam, 205-229. szám)

2012-09-29 / 229. szám

4 2012. SZEPTEMBER 29., SZOMBAT MEGYEI KÖRKÉP Kamionnyi szovjet pezsgő a hátsó udvarban az illattáros A kereskedelem nem szakma, belső késztetés és óriási alázat szükséges hozzá Végigjárta a szamárlétrát: a Korona élelmiszerbolttól a Balaton Füszérten át vezetett az út a Rippl-Rónai feleségé­ről elnevezett drogériába. Vas András Az apai nagypapán múlt minden. Az öreg Mélykúton vezetett egy vegyeskereskedést, tőle kapott ihletet hatévesen Gombos Gusz- távné, aki gyerekkorában isko­la előtt cseresznyét árult a többi­eknek. A Magyar Néphadsereg­nek köszönhette, hogy Kaposvár­ra vetette sorsa: bátyja a somogyi megyeszékhelyen katonáskodott, s szülei eljöttek hozzá látogatóba. Édesapjának pedig annyira meg­tetszett a város, hogy eladták kis- szállási földjeiket.- Úgy éreztem, ezzel egy lépés­sel közelebb kerültem álmaim­hoz, a közgazdasági technikum kereskedelmi tagozatához - em­lékszik vissza az otthonváltásra. - Ám kiderült, Kaposváron csak mezőgazdasági tagozat indul, a pécsi kollégiumra pedig nem fu­totta a családnak. így aztán, miután mindenkép­pen kereskedő szeretett volna lenni, beiratkozott a szakmun­kásképzőbe - akkor talán maga sem gondolta, milyen szerencsé­sen kanyargó útra lépett. Tanu­lóként ugyanis a mai Kapós Ho­tel, az akkori Korona Szálló alatti élelmiszer-áruházba került, s Fo­dor Imre lett a főnöke, akitől elta­nulhatta a szakma, pontosabban a hivatás minden csínját-bínját.- A kereskedelem ugyanis nem szakma, csak akkor lehet benne sikeres az ember, ha belülről jön a késztetés - magyarázza. - És óri­ási alázatra van szükség. A Koro­na például régi, békebeli áruház­nak számított, triciklis kihordás­sal, s olyan eladókkal, akik min­den terméknek tudták az össze­tételét, így bárkinek tanácsot tud­tak adni. Leginkább ez zavar a mai kereskedelemben: kétszáz­ezer forintos tévéket adnak el dobozban embereknek anélkül, hogy bárki leszedné a csomago­lást, s megáll az élet, ha elromlik a szeletelőgép a felvágottas pult­ban... A Koronában amúgy nem volt hűtőpultunk, üvegvitrinbe kerültek ki a felvágottak, s órán­ként cserélni kellett a jeget, hogy ne romoljon meg semmi. A rak­tárban álltak a hatalmas, három méter magas jégszekrények, aho­vá a Balatonról hordták a jeget, mely tele volt kagyló-, nád- és csi­gadarabokkal, emiatt senki sem szerette tisztítani a szekrényeket, gusztustalan elegy gyűlt össze az alján. Engem nem zavart, mindig elvállaltam, mert ez is egy feladat volt, amit el kellett végezni. Szorgalma feltűnt Fodor Imré­nek is, aki egyre több és komo­lyabb feladatot bízott rá, de a te­hetséges ifjonc hozzáállása és munkabírása a kereskedelmi is­kola vizsgáztatójának is feltűnt, s áthívta a Meinl csemegébe.- A mai Európa park sarkán volt a bolt - meséli -, gyönyörű, sötétbarna bútorral, kávépörkölő­vei a pulton. A főnököm régimódi kereskedő volt, ha bejött egy tisz­teletreméltó kuncsaft, mint pél­dául Bárd főorvos úr felesége, mé­lyen meghajolt előtte. Imádott a Meinlben dolgozni, ám a hatvanas években átalakí­tották az üzletet, ráadásul ak­kor lett belőle valójában Gombos Gusztávaié, s le is érettségizett a közgazdasági technikumban, így a magasabb pénz és az előrelépés reményében megpályázta a Baj- csy-Szalma István - ma Biczó Fe­renc - utca sarkán nyíló Közért vezetői posztját.- Papíron esélyem sem volt, ám bármilyen fiatal is voltam, egyedül nekem volt érettségim - mosolyodik el, s ad magyará­zatot, miért is mellette döntöttek az illetékesek. Akik nem bánták meg, hogy rá szavaztak, ugyan­is felfuttatta a helyet, ráadásul sohasem volt hiánya, ami megle­hetős ritkaságnak számított Kö­zért-fronton. Néhány év után azonban még­is váltott, bármennyire is élvez­te a kereskedést, a családi érdek előbbre valónak számított.- Pici volt a gyerek - indokolja döntését -, s reggel ötkor indul­nom kellett az üzletbe. A bölcső­de viszont csak hatkor nyitott, ad­dig a kicsi ott ült az üzlet lépcső­jén... A Balaton Füszértnél lett koz­metikai szakelőadó, mely a kor viszonyait ismerve meglehető­sen érthetetlen titulusnak tűnik. A 60-70-es években ugyanis hi­ába léteztek illatszerboltok, vá­lasztékról a legnagyobb jóindu­lattal sem lehetett beszélni.- Francia vagy bármilyen nyu­gat-európai termék évente egy­szer érkezett - vázolja a viszonyo­Gombos Gusztávné meglehetősen kacskaringós kitérőkkel jutott el a saját belvárosi üzletig Belvárosi magán-szatócsgyűjtemény Kereskedelmi múlt Somogyból kát -, ám ez is elment pult alól. Egyszer kaptunk három Dior par­fümöt, s vele jött az ukáz: a párt- bizottságra, a megyei és a városi tanácsra kell szólnunk, hogy jö­hetnek érte... Az átlagembernek pedig maradt a Charlie vagy a Krasznaja Moszkva. Igen büdös volt mindkettő... Bár a kozmetikai terület nem kecsegtetett nagy karrierrel, itt is megtalálta a helyét. Köszönhe­tően másik szeretett és tisztelt fő­nökének és tanítómesterének, Dévényi Zoltánnak. Aki hagyta, hogy az ambiciózus asszony dol­gozzon, ötleteljen, s nem is kellett csalódnia. Gombos Gusztávné néhány év elteltével mégis vissza­tért az élelmiszer- és vegyiáru- kiskerhez: megszületett második gyermeke, s a családi életet nem tudta összeegyeztetni az állan­dó utazással. Oktatási előadó lett, schmoll pasta, hirdeti a táb­la a falon, majd a böhönyei rőfös, Halmosi Imre papír mértékzacskóira vált a tekin­tet, hogy aztán megállapod­jon a falat méltósággal eltaka­ró mélybarna szatócsbolti szekrényen. De akad itt Andy Warhol-féle áttervezett Cha- nel-üveggarnitúra, egy, a vi­lággazdasági válság idején az Egyesült Államokat is meg­járt, bontatlan 4711 parfüm, amott az első magyar fő­ügyész, Kozma Sándor borot-- vája látszik - a Lazarine Illat­om nem sokáig bírta a kereskede­lem frontvonala nélkül, így kikér­te magát a főutcai trafikba.- Voltak csecsebecséink, aján­déktárgyak, bizsuk, de a fő profilt természetesen a cigaretta jelen­tette - folytatja a történetet. - És a játékok. A füszértes kapcsola­taim remekül működtek, így ná­lunk mindig voltak eredeti nyu­gati cigik, s kurrens játékok. Ha a szakboltnak tíz doboz legó ju­tott, nekem biztos volt tizenöt, de Matchboxot is leginkább nálunk lehetett kapni. Vagy Moncsicsit. Később pedig az akkor a ha­zai kozmetikumok non plus ult­rájának tekintett Héüa-D kozme­tikumcsaládot. Ugyanis, amikor megtudta, hogy a Füszért-raktár- ba szállítmány érkezett, nem volt rest kimenni érte - meg is kapta mind a negyven doboz krémet. A szomszédos illatszerbolt vezetője tár emeletén látható gyűjte­mény darabjaiból akár egy múlt század eleji vidéki sza­tócsboltot is be lehetne ren­dezni. gombos gusztávné ötvenhá­rom éve gyűjti és kutatja a so­mogyi kereskedelem relikviá­it. A gyűjtemény első darabja egykori főnöke nagyapjának bélyegzője volt: az Amerikai Aranypatkó Nagyáruház Ka­posváron a Fő utca 77-ben állt egykoron. Ma Nagy Imre szü­lőházaként ismerhetik a ka­posváriak... viszont várta, hogy majd terítik a terméket...- Átjött, s megkérdezte, hon­nan van ennyi nálunk - mosolyo­dik el ismét. - Amikor megtudta, feljelentett a Füszértnél. Fejmosás helyett újabb ajánla­tot kapott: a Csokonai szálló aljá­ban nyíló ajándékboltba hívták, ahova azonban csak akkor volt hajlandó átmenni, ha viheti kol­léganőjét... Beleegyeztek, így a szálloda boltjában találta magát, s ő állította össze a terméklistát. Kaposváron csak ott lehetett kap­ni a világhírű Jacomo parfümöt, s szovjet pezsgőért is hozzá járt mindenki, amikor hiánycikknek számított - egy teljes kamionnyi szállítmányt szerzett, s raktáro­zott el az udvarban...- Itt kerültem ismét közel a kozmetikumokhoz - kanyaro­dunk vissza a mához -, szép las­san átalakítottam a boltot, s há­romnegyed részében már par­fümöket, krémeket árultunk, így ismerkedtem meg Szász Endrével is: reklamált, hogy nem lehet egy bizonyos parfü­möt kapni. Mondtam neki: Mű­vész úr, ez Magyarország... Lemaradt a Chanelről is, a vi­lág leghíresebb kozmetikái cé­ge ugyanis csak olyan boltba volt hajlandó bevinni a termékeit, ahol nem árultak cigarettát.- Ekkor kezdtem el kacérkod­ni egy másik üzlet gondolatával- teszi hozzá. - Eredendően egy kis delikateszt akartunk nyitni egy ismerősömmel, ám jött egy epeműtét a szövődményeivel, s lemaradtam róla. Viszont a köl­csönt már megkértem, s akkor hirdették meg az Anker-ház alat­ti üzleteket. Rengetegen jelent­keztek, ám az árverésre éppen annyian mentünk el, ahány he­lyiség volt. Valamelyik sarki üz­letet szerettem volna, de ez jutott. így nyitotta meg a Lazarine II- lattárat - Rippl-Rónai József fe­leségének neve a lokálpatriotiz­must és a parfümök világában elengedhetetlen francia kötődést egyszerre teljesíti meg -, s készít­tette el a cégtáblát: a művészi cé­gért ma városszerte etalonként tartják számon...- Az illat éppúgy öltöztet mint a megfelelően eltalált stílusú ru­ha, cipő, táska - avat be a szak­ma rejtelmeibe - a lényeg, hogy egyéniségünkhöz, korunkhoz il­lő parfümöt találjunk. ■ Mely, ahogyan Gombos Gusz­távné is elismeri: nem is egysze­rű feladat. Egy átlagember válo­gatás közben négy-öt illat után elveszíti a fonalat, szagolgasson bármennyi kávét közben. Ilyen­kor tud segíteni egy jó kereske­dő, aki - bár nem veheti fel a ver­senyt a nagy gyárak által alkal­mazott „orrokkal” - az üzleté­ben található parfümöket mind be tudja azonosítani illatról.- De csak reggel - ismeri el. - Nap közben a rengeteg illat már az én orromat is amortizálja. De segíteni mindig tudok, igaz, né­ha nagy beleérző képességre van szükség. Sokan nem ma­guknak vásárolnak, hanem fe­leségnek, ismerősnek, barátnő­nek. Éppen ezért ez egy bizal­mi állás, éppen olyan, mint egy orvosé. Ha esküt nem is tesz az ember, de a száját be tudja fog­ni: diszkréció mindenek felett! Lázas munkával épült a kálvinista istenháza Kaposváron emelt fejjel Gróf Tisza István, aki itt volt a felszentelésén, Magyarország legszebb református templomának tartotta Viszonylag kis taglétszáma elle­nére nagy életerőről tett bizony­ságot az 1880-as évek elején ala­kult kaposvári református gyü­lekezet. Hitük erejét és áldozat- készségüket jól mutatja, hogy két évtizeden belül két templomot is építettek. 1888. június 30-án tették le az első református templom alapkö­vét, s egyéves munka után már el is készült a Honvéd és a Petőfi utca sarkán, a Bethlen téren. Két évtizedig használták a derék kál­vinisták a templomot, nemsoká­ra azonban ezt az épületet is elér­te a gyarapodó közösségek meg­újuló gondja: kicsinek bizonyult. A második, az előzőnél na­gyobb református templom épí­tése országos gyűjtés és nagy kölcsönök felvétele után 1906 novemberében vette kezdetét a város által adományozott tel­ken, az akkori Árpád és Megy- gyes utca, azaz a mai Kossuth és Somssich Pál utca sarkán. A munkálatok lázasan és igen szé­les körű, mondhatni nemzetkö­zi összefogással folytak. A ter­veket és a költségvetést Molnár Endre építész dolgozta ki, telje­sen ingyen. A kivitelezésre Fej­ér Lajos és Ritter Ignác budapes­ti vállalkozók kaptak megbízást. Az orgonát pécsi cég, a belső be­rendezést szombathelyi mester készítette, a toronyóra szintén a fővárosból került Kaposvárra. A tervezőt előzőleg németorszá­Előző heti feladványunk: az 1908-ban felszentelt református templom gi tanulmányútra küldte a gyü­lekezet, a templom burkolóanya­gát, az égetett vörös téglát pedig Szlavóniából hozatták. A német téglagótika szellemé­ben épült templomot 1908. janu­ár 26-án szentelte fel Antal Gábor püspök. Mintegy kétezren vettek részt az új templom első isten- tiszteletén. Este a Korona Szálló nagytermében Sándor Erzsi ope­ra-énekesnő adott hangversenyt, Eötvös Károly író felolvasást tar­tott, Pete Lajos nótaköltő zongo­rázott. A volt (és leendő) minisz­terelnök, gróf Tisza István pe­dig, aki szintén eljött Kaposvár­ra, kijelentette, hogy „ez Ma­gyarország legszebb reformá­tus temploma”. Ugye milyen szép ez az épületrész? Vajon hol látható? írja meg: Somogyi Hírlap Szerkesztősége, 7400 Kaposvár, Kontrássy u. 2/A, vagy emeltfejjel@sonline.hu

Next

/
Oldalképek
Tartalom