Somogyi Hírlap, 2012. szeptember (23. évfolyam, 205-229. szám)
2012-09-26 / 226. szám
14 A mutisztom tivadarok országa vagyunk! vélemény Megint összeakadtál egy mutisztom tivadarral, jegyezte meg egy régi katonatársam, akivel 1958. november 8-tól 1960. november 8-ig egy szakaszban töltöttem a katonaidőmet. Ezzel arra célzott, hogy 2012. július 2-án a Somogy Hírlapban megjelent írásom foglalkozott egy buszvezető basáskodásával, ami abban nyilvánult meg, hogy az üdülési idény kellős közepén két ülést elzárt az utasok elől. Rögtön rá is kérdezett, hogy van-e tudomásom erre vonatkozólag vizsgálatról, vagy felelősségre vonásról. Nemleges válaszomat hallva, nem kis éllel mondta, ezért szaporodhattak el a mutisztom tivadarok, mert a káros cselekményeik rendre retorziók nélkül maradtak/ma- radnak. A kettőnk között emlegetett mutisztom tivadarozás az újonckiképzésünk idejéből datálódik. Szakaszunk szobaparancsnoka egy tizedes rendfokozatú, „öreg” katona volt. Ez a tizedes minden energiáját az újoncok egrecíroztatásának szánta ébresztőtől-takarodóig.- Majd én megmutisztom maguknak, hol lakik az újoncok istene! - ordította fenyegetően, mikor a mutisztom mániájának egyes praktikáit gyakorolni kívánta a szakasszal. Pihenőidőben nem maradhatott ki a szobaszemle, a fényesre mosott folyosót újra és újra mosatta, min* den vasárnap a reggeli után a?, újoncokat a körletben a „gólya berepülése” fogadta, minek következtében a szerények ki lettek borítva, tartalmuk szétszórva, a bevetett ágyak szét lettek zilálva, s egy óra lett adva az újabb szobaszemléig a rend helyreállítására.- Szidta az anyámat! - ri- vallt rá a „kiszemelt” újoncra. Az ártatlan újonc tiltakozott, mert tényleg nem tett ilyet.- De gondolta! - jött az újabb verdikt. Na verjen csak le 20 fekvőtámaszt! (A „verjen csak le” nem ilyen leírható formában hangzott el.) Abban az időben karácsonyra csak kevesen, s csak tisztes rendfokozatúak kaptak a századnál rövid szabadságot. Ennek is mi, újoncok ittuk meg a levét. A vacsora után az alakuló téren takaródéig masírozva „alakiztunk”. Takarodó után az összes újoncot a szobaparancsnok „szabira” küldte. Mind a 22 újoncnak az ágy alatt kúszva kellett „utazni”, s minden ágy alatt jelenteni kellett, hogy melyik „állomáshoz” ért. Mikor mindenki „hazaért”, akkor karácsonyi éneket kellett énekelni, kezdve a Mennyből az angyallal. Az akkori állapotokban a tisztek zöld utat biztosítottak a leírt „mutisztomozásnak”, egyfajta fegyelem-szilárdító törekvést láttak benne megvalósulni. Sajnos, hosszú ideje tart már a „mutisztomozás” a legfelsőbb szinttől a legalsóbbig. Túl sokan vannak még ma is, hogy ha csak egy szikráját is érzik annak, hogy módjukban áll mások kárára mutisztom- kodni, azt meg is teszik. A bátorítást a büntetlenség reménye adja nekik. A kérdés továbbra is az, meddig lehet büntetlenül a más(ok) kárára mu- tisztomozni? ■ Sinka László, Siófok OLVASÓINK ÍRJÁK 2012. SZEPTEMBER 26., SZERDA Akit egy falu kísér utolsó útjára emlékezet „Az egyik legbecsületesebb zicsi család vesztette el a családfőjét” Az özvegy apja, Gyuri bácsi a II. világháború alatt költözött ide. Teknőket csinált, mindenféle famunkát - világosít fel az idős úr. Már akkor is nagyon meg voltak becsülve, nagyon rendes család volt. Szerették az öreget, senkit nem bántott. Vajda volt a környéken. A tsz-időben a legmegbízhatóbb éjjeli őr. Később megvettek a faluban egy házat, és Juliska hozzáment Orsós Istvánhoz, aki Somogyegresről származott. Meghívtak engem is a lakodalomba, én voltam a főnöke a tsz-ben. Az emberek a parkettára ültek, az öregek cigányülésbe, ott ettek-ittak, a gyerekek körülöttük, betartották az ősi szokást. Én képtelen lennék úgy ülni - idézi fel a nagy eseményt. Juliska szorgalmas és nagyon tiszta. Az egész faluban nagyon becsülték őket. Traktoros volt a férje, Pista a tsz-ben, minden munkát becsülettel elvégzett. A Pista teknőt már nem tudott csinálni. Sertést tartottak.” Julikéval este találkozom, a tágas verandán szépen terített asztalnál, családtagjai körében beszélgetünk. „1968-ban kerültünk ösz- sze a férjemmel, szüleimmel laktunk 73-ig, ekkor vettünk egy régi romos parasztházat. Mindketten a tsz-ben dolgoztunk és állatokat tartottunk. Szaporítottuk a pénzt, elbontottuk a házat, és építettük ezt a három szobásat ’83-ban. Emlékezés. Vannak köztünk olyanok, Lépésről lépésre haladtunk, közben taníttattuk a gyerekeket. István hentesnek, Gyöngyi érettségi után fodrásznak ment. A férjem a zicsi tsz-ben traktoros volt, ez volt a szakmája. Korán kezdett el dolgozni, mindenhol elfogadták. Nagyon szerették, vidám, társasági ember volt.” Sóhajából hallani, fájó a magányos emlékezés. Nekünk abból, hogy cigányok voltunk, soha nem volt akik képesek nyomot hagyni semmi problémánk. Engem szerettek az emberek, mert én is szerettem őket. Népszerű voltam. 27 évet dolgoztam a közös tsz-ben. Majd sátrakat varrtam Tabon, előtte a cipőüzemben alkalmaztak. Itthon tartottam tehenet, öt bikát, még a szomszédban és mamáéknál is volt tehén. Kemény időszak volt, kemény munkával. De megérte, úgy ösztönöztem a családomat, hogy mindenki megállja Vasárnap Zicsen, a mise kezdetén soha nem látott kép fogadott: gyászruhába öltözött családtagok sorakoztak a gyóntatószék előtt. Majd mindenki beült a padokba, szorosan egymás mellé. A gesztusok, tekintetek jelezték, hogy egymásra figyelő, nagyon összetartó, a nehéz pillanatokban azonnal támaszt nyújtó nagy család veszítette el az egyik tagját. A mise után Schmidt János, a falu legidősebb embere any- nyit tett hozzá. „ A falu egyik legbecsületesebb családja veszítette el a családfőjét, Orsós Istvánt. „ A gyerekek külföldről jöttek: ki Svájcból, ki Olaszországból érkezett. a helyét. Két szőlőnk, két pincénk van. Közepes szintű, szegény magyar szintjét teremtettük meg a két kezünkből Isten segítségével. Az életem során 6 hónapnál többet nem voltam munkanélküli. A tsz felbomlásakor a vagyonrészeket felosztották, megállapították a részaránytulajdont. Bementünk az irodába, és azt mondtuk: „Mi nem kérjük a földet, mert mi nem vittünk be földet, senki földjét nem akarjuk elvenni.” A mondatát alig akarom elhinni, ez az emberi minőség zavarba ejt és megné- mít. De a tsz-elnök azt mondta, „Maga itt töltötte a fiatal éveit, a törvény magukra is vonatkozik, ugyanúgy jár, mint másoknak.” így a megkapott föld által tudtam a családot segíteni. István ma Svájcban dolgozik. 2000-ben kezdett kijárni külföldre, Németországba, Olaszországba, sokkal jobban kerestünk kint, mint itthon. Külföldön az számított, mit tudsz, a származás nem. Itthon cigány származásúnak nagyon nehéz az élelmiszeriparban elhelyezkedni. Kint három hónapos munkaidő próbára veszik fel először az embert, ha megfelelt, marad. István speciális munkát végez, sertésszalagnál dolgozik Zürich közelében. Minden országban tanult egy keveset, de az alapokat itthon, Kaposvárott. Maga azért gyűjt, hogy hazatérhessen? Én jövök haza parasztnak! - mondja lelkesedéssel. Ez a mindenem. Szüleimtől ezt láttam, már kisgyerekként dolgoztam, nyakig ganéjban mászkáltam. Amikor kapálni, kaszálni kell, ezt szeretem, engem ez éltet. Erre gyűjtök! Erre teszek fel mindent. Megvárom, amíg a fiúk befejezik az iskolát, Tabon tanulnak, az egyik rendőrnek, a másik leérettségizett és most hegesztőnek tanul. Itthon egy szakmából nem lehet megélni, én 14-16 órát dolgozom kint. Mindenkivel megkóstoltatnám a kinti munkát, mit jelent látástól vakulásig dolgozni. Engem hegylakónak neveznek, mert nagyon kevesen bírják idegileg, fizikailag ezt a munkát. Bírnom kell: verseny az idővel, néhány perc alatt kicsontozni a sertéscombot. A főnökei megbecsülik?-1 Van egy tartás, ők a főnökök. De ha azt mondtam, van egy problémám, akkor mindig segítőkészek voltak. De én sose voltam táppénzen, és sose kések. A húga, Gyöngyi veszi át a szót. Észak-Olaszországban él, a férje hentes. Két saját üzletük van, és saját házuk. Több lábon állnak, Gyöngyinek két munkahelye van. „Én nagyon nyitott ember vagyok, érdekel a másik ember, érdekel a kultúra. Nagyon pörgős életet élek, ezt a ritmust itthon egyszerűen a lehetőségek hiánya miatt sem élhetném meg. Van néhány magyar és olasz barátunk kint, rájuk mindig lehet számítani.” Picit később határozottan kijelenti: „Majd hazahúzok. Hát hová mennék? Ez a szülőföldem. Itt születtem, itt halok meg.” Hogyan élik meg az itteni helyzetet? A magyar ember egy művész. Kitalálni, hogy hogyan, miből jusson, beosztani a pénzt. Az árak a fizetéshez képest nagyon magasak. Sokat voltunk itthon mostanában. Fel voltam háborodva a gyümölcsök árain! Nincsenek nyitva a boltok. 11-kor megállt a világ. Dolgozzunk, nyírjuk a füvet, tartsunk nyitva! - javasolja. Ez a mentalitás fura!- A férj családjáról tud valamit mondani? - fordulok újra az özveggyé vált Julikához. Nem mindegyik tud beilleszkedni a társadalomba. Van amelyik kiemelkedő, de van, aki nem is akar... Egy cigánynak mindig többet kell bizonyítani, hogy ugyanolyan értékű legyen, mint a magyar. De ha ez sikerül, nagyobb embernek tekintik, mint a magyart - meséli szelíd hangon. A környéken ez nem téma - folytatja a menye -, a gyerekeim barátai többnyire magyarok. Tudok beás cigány nyelven - jelenti ki büszkén az özvegy. Az anyukánkat nem választhatjuk, de ha választhatnám, őt választanám - vallja szeretettel. A lényeg: „Amit mi elértünk, és el fogunk érni, azt mind nekik köszönhetjük. Apunak a konoksá- gát, anyunak a kitartását örököltük” - foglalja össze Gyöngyi egyetértésben bátyjával. ■ Zichy Éva PROMÓCIÓ Egyedüáló fejlesztés a kaposvári cukMgyában projekt Az 1,1 milliárd forintos beruházás felét EU-s pályázati forrás biztosította Szülőház: mikor lesz végre megoldás? SZÉCHENYI TERV Megépült a harmadik biogázfejlesztő fermentor (erjesztőtank) a kaposvári cukorgyárban; ezzel és a már meglévő két ferment- orral együtt a feldolgozáshoz szükséges energiaigényének 80 százalékát tudja biztosítani Magyarország egyetlen műkö- | dő cukorgyára. A szakemberek öt évvel ezelőtt indították el a világon egyedülálló vállalkozást. A társaság 100 százalékos tulajdonában lévő Biogáz Fejlesztő Kft. tavaly márciusban kezdte meg a harmadik fermentor építését a még fel nem dolgozott alapanyagból kinyerhető biogáz előállítására - mondta el Hájos László, a Magyar Cukor (MC) Zrt. vezérigazgató-helyettese a csütörtöki projektzáró sajtótájékoztatón. A csaknem 1,1 milliárd forintos fejlesztés felét - 540 millió forintot - európai uniós pályázati forrás biztosította. A 16 ezer köbméter térfogatú vasbeton szerkezetű fermentor tartályban megtermelhető biogáz mennyisége elegendő lenne egy 20 ezer lakosú magyar város éves távhőellátására. A szakember tájékoztatása szerint a most elkészült fermentor- ban nem csak a cukorrépa-feldolgozási kampányidőszakban fejlesztenek biogázt répaszeletekből, az év további részében i ■B5SBI3 egyéb növényi alapanyagokból n 1 »/„/. 11* ' R*a»on»lr»F»|ltui«n AUp tirtfinanuiroiioával valósul m«9. is előállítanak biogázt. ■■■ rippl-rónai Világhírű festőnk Kaposvár, Zárda utcai szülőházát, mint azt 2007. december 18- án és 2008. február 18-án megírtam, a mai napig nem újították fel. Legalább az utcafronti részét illene rendbe hozni. Tudom, hogy a ház magántulajdonban van és Rippl-Rónaihoz talán semmi közük, de az ön- kormányzat segíthetne a Városszépítő Égyesülettel összefogva. Próbálják meg ezt a néhány tízezer forintos munkát elvégezni. Nem vagyok egyesületi tag, de szívesen felajánlom a segédmunkámat. Remélem harmadik levelem meghallgatásra talál, nem kell szégyenkeznünk a látottak miatt. ■ Kaponya Ottó
