Somogyi Hírlap, 2012. szeptember (23. évfolyam, 205-229. szám)
2012-09-15 / 217. szám
2012. SZEPTEMBER 15., SZOMBAT MEGYEI KÖRKÉP 5 Mint egy gyalogpaszuly karó nélkül... egy mesés élet Fésűs Éva írásait annak ellenére kérte a rádió, hogy világnézete nem illett a rendszerbe Fésűs Éva legújabb kötete a héten jött ki a nyomdából, a következő karácsonyra várható Nyolcvanhetedik évében jár Kaposvár díszpolgára, a meseíró és költő Fésűs Éva, akinek csütörtökön jött ki huszonharmadik könyve, A Békakirály inge a nyomdából. A huszonnegyedik karácsonyra várható... Vas András A szobában semmi sem változott, az ágyon még mindig ott ül a királyfi, mellette mesebeli nagy riválisa, a hétfejű sárkány, és persze a két jóbarát, Csupafül és Tüskeböki. És nem változott semmit kiötlőjük-szülőanyjuk, Fésűs Éva sem, aki igencsak meglepő válasszal szolgál, amikor megérdeklődjük, hogyan is érzi magát?- A múltkor valakinek azt feleltem erre: Mint az öntött saláta - mondja, s nevet a szeme. - De nem akarom ismételni magam, így inkább azt mondom: Mint a gyalogpaszuly karó nélkül... Tüd- ják, imádom a magyar nyelvet, remekül lehet játszani vele, s ezt már gyerekként megtapasztaltam, amikor apám a térdére ültetett, és századszoris elmondattam vele Petőfitől az Arany Lacinak-ot. A betegeskedő kislány hol volt, hol nem volt, állt Vácon a piarista templom és a Fehérek Temploma között egy házikó, melynek első emeleti szobájában egy kislány éldegélt Ez volt a harmadik otthona, Cegléd és Kiskunhalas után költözött szüleivel a Duna-parti városkába. Apja közjegyzőként dolgozott, édesanyja háztartásbeliként a tánckedvelő, törékeny asszony ereje a második világdúlás idején mutatkozott meg, amikor az ínség közepette is a felszínen tartotta a családot. Libát tömött, kenyeret dagasztott, napszámba járt, s bedolgozott egy kézimunka-készítőnek, így a kislány, akit azért a Jóisten is a tenyerén hordozott, nagyobb törés nélkül átvészelte a borzalmakat. ebben a családon kívül nagy segítségére voltak a könyvek, de még jobban szerette-nyugtatta, amikora nagymama meséket mondott neki. Éveken át elhozta a kisszobába a különféle királyfikat, hercegkisasszonyokat, boszorkányokat, a szegény ember legkisebb, ám legleleményesebb fiát, aztán mackókat, nyuszikat, rókákat, sárkányokat Ültazegy- re cseperedő, ám sokat betegeskedő kislány ágya szélén, s a mesevilággal elfeledtette vele a szenvedéseket A legtöbbször A három kívánságot kellett elmesélnie Benedek Elektől, hiszen olyan, de olyan jóízűen tudott nevetni az a kicsi lány, amikor a feleség meggondolatlansága miatt ránőtt a kolbásza szegény ember orrára...- Imádtam az olyan történeteket, melyekben jóízűen ettek, pedig nem voltam falánk - magyarázza Fésűs Éva, aki az elemi iskola után a Karolina Kereskedelmi Középiskolában tanult tovább. Közben pedig nem messze a házuktól egy drogériában is dolgozott, sőt drogista segédvizsgát is tett. A háború alatt mindennap felkötött karral ment dolgozni, nehogy elvigyék ingyenmun- kába a katonai mosodába, még be is jódozta a könyökénél a gyolcsot, mintha átütött volna a seb.- Rengeteget tanultam a drogériában - teszi hozzá Fésűs Éva. - Nemcsak parfümöt árultak, de kevertek mindenféle krémeket, tartottak lúgkövet, a falusiak által csak sárga krémnek nevetett rüh- kenőcsöt vagy a huszárzsírként emlegetett tetűkenőcsöt. Ezeket persze mindig mindenki a szomszédjának vitte... Egyszer pedig egy parasztbácsi ördögszart kért tőlem. Elpirultam, a segédek viszont nevettek, s elővettek valami spirituszba áztatott növényt, kiderült, fogfájásra való. Amúgy érdekelt a szakma, csak éppen hirtelen abbamaradt a karrierem. A szerelem csodája hol volt, hol nem volt, élt Kaposváron egy szabómester, akinek olyan jó híre volt, hogy sokan jártak hozzá javíttatni. Egyszer valaki beállított hozzá egy újságba csavart pantallóval, s míg a mester a nadrággal bajlódott, fia belelapozott a gyűrött újságba. Észrevett egy verset, mely igencsak megtetszett neki, így gondolt egyet, s szintén versben válaszolt, majd elküldte a kiadóba, ugyan, továbbítsák már a szerzőnek. Azokkor tizenhat esztendős váci fruska igencsak meglep& dött a levélen, de ő is válaszolt Óvatosan levelezni kezdtek, könyvekről, költészetről, művészetről, érezték, egy hullámhosszra kerültek, ám a cset- lő-botló ismerkedésnek egyszer csak véget vetett a háború. Az utolsó levelet a fiú írta Rajkáról, s elmesélte, bevonultatták, s éppen most indították meg alakulatát Németország felé. külhonban esett tehát fogságba, öt hosszú évet töltött hadifogolyként a szovjet táborában, Szmolenszkben, átesett két hastífuszon, már az is csodának számított, hogy túlélte, még inkább, hogy fél évtized múltán hazaengedték A kaposvári Elangya szövetkezetben kezdett dolgozni, s egyik nap felfigyelt két revizorra, akik Vácról érkeztek Somogyba. A városnév hallatán bevillant neki a verselő kislány, így megkérdezte az ellenőröket, isme- rik-e. Kiderült, egy drogériában dolgozik, erre a fiú írt egy levelet, beszámolta közelmúltról, terveiről, s a jövőről. Melybe, ha a lány is úgy gondolja, helye lenne. S, hogy mi lett a válasz? több mint öt évtizeden keresztül éltek nagy boldogságban...- Kisiskolás koromtól arról álmodoztam, egyszer anyuka leszek, nagy családdal - emlékszik vissza Fésűs Éva -, nekem ugyanis nem lehetett testvérem, s ez nagyon fájt, ugyanis az osztályban mindenkinek volt. Négy gyermekem született, az első baba sajnos koraszülöttként jött a világra, s három hónaposán meghalt, hármat viszont nagy boldogságban felneveltünk, kitanítottunk. És teljesült az álmom is, hiszen ma már tizenkét unoka és féltucatnyi dédunoka vesz körül. Mára így csak egyetlen vágyam maradt: imáimban arra kérem a Jóistent, addig tartson meg itt, a Földön, amíg segíteni tudok nekik... Mesélni viszont, bármilyen furcsa, nem szokott nekik, anno a gyerekek is általában a rádióból hallották édesanyjuk legújabb írásait: mivel munka után - az Állatforgalminál, majd a Köjálnál dolgozott gyors- és gépíróként - otthon dolgozott, nem volt ideje felolvasni az írásait. Csupafül és Tüskeböki hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy fiatalasszony, aki minden este saját maga költötte történeteket mesélt a fiacskájának Az egyik - egy engedetlen, szófbga- datlan mackó esete, aki elszökött otthonról, cirkuszosok találták meg, s kényszerítették, hogy fellépjen, s végül a maci rádöbbent: sokkal jobb otthon... - annyira megtetszett a kisfiúnak, hogy kérte anyukáját, küldje el a Rádiónak hátha az Esti mesét felolvasó kedves hangú néni ezt is elmeséli. Legnagyobb meglepetésükre így is történt, egy mackó versbe szedett kalandjai elhangzottak az éterben, az édesanya pedig ajánlatot kapott írjon meséket a Rádiónak Megszületett hát a fogfájós nyuszi története, aztán Toppantó királykisasszonyé, majd a Kukkantó manó, Csupafül, Tüskeböki, Csacsi Tóni és a többiek kalandjai, melyek negyed századon át szórakoztatták a rádiók előtt ülő kicsiket. Főként állattörténetek születtek a kaposvári lakásban, a fiatalasszony ugyanis úgy vélte, ezek állnak legközelebb a gyerekekhez. Csőképpen mackók helyett főként a nyuszikról írt, túl divatosnak találta a medvéket, meg aztán a nyulakhoz gyerekkori emlék is fűzte: volt egy piros szemű kis fehér tapsifülese - amíg el nem vitte a szomszéd macskája... A kisfiú anyukáját később a tévések is megkeresték, előbb bábokká formálták a rádiós figurákat, majd mesefilmekre is felkérték: a legnagyobb sikert A palacsintás király aratta Derelyével, a minden hájjal megkent főszakáccsal, a gonosz ellen küzdő Éliás királyfival, s Kökényszemű Katicával, akibe minden óvodás és kisiskolás fiú bizton szerelmes volt- Többször is felajánlották, hagyjam ott a munkahelyem, legyek szabadúszó író - mereng el Fésűs Éva -, de nem mertem belevágni: a gyors- és gépírás, mint állás, biztonságot adott. Pedig rengeteg jó ötlet szállt el munka közben. Hiába volt nálam mindig egy notesz, ha szólt a főnököm, Éva, fogja a jegyzet- füzetét, akkor menni kellett. Mondjuk egy termelési értekezletre... Sokat gondolkodtam a Rádió ajánlatain, mert éreztem, szeretnek. Noha tudták, templomba járunk, a gyerekek hittanra, sőt, a fiam Pannonhalmára került gimnáziumba. De sohasem bántottak a világnézetem miatt, mert a mesékben nem politizáltam. Kötöttem persze kompromisszumokat, a Mikulás nálam is Télapó lett, a karácsony pedig fenyőünnep, s megértettem, a Jézuskáról nem kell írni... A visszatérés hol volt, hol nem volt, talán tíz éve történt, hogy az írónő, aki hosszú évtizedekig szórakoztatta meséivel a gyerekeket, egyszeresük úgy érezte, nem tud több varázslatos-boldog történetet kitalálni. Több mint ötven év után elvesztette férjét, s ez any- nyira megviselte, hogy akkor készülő meseregényét is félbe hagyta. Már azt hitte, sohasem ír többet, legnagyobb meglepetésére visszatalált a versekhez. Ahogyan középiskolás fruskaként, ezúttal is csak a fiókjának szánta őket, aztán egy folyóirat szerkesztője rábeszélte, hadd olvassa el mindahányat. Előbb csak a lapban jelentek meg, aztán külön kötetekbe szedve-válogatva újabb és újabb kapukat tárva ki előtte. Témákat és stílusokat keresett, még haikuban is kipróbálta magát, sőt meg is zenésítették, s ezen igencsak meglepődött. Legalább annyira, mintamikor jónéhány kaposvári év után kiderült, dédapja a város egyik büszkesége: innen indult ugyanis Kozma Sándor, az első magyar főügyész. Ekkor döbbent rá, annak idején nem véletlenül került a somogyi megyeszékhelyre. Ahogy a versekhez, úgy ide is visszatért... Az óvodához vezető száztíz méter miatt robbant ki vita Igáiban kisvárosi történet A társasház lakói megelégelték az állandó átjárást, az önkormányzat azonban új bejáratot biztosít Kerülőútra kényszerítik a gyerekeket, csak balesetveszélyesen közelíthető meg az igali óvoda - jelezte lapunknak a kisváros egyik felháborodott lakója, aki szerint néhány csökönyös lakó több száz gyerek mindennapjait nehezítette-keserítette meg. Elmondása szerint másfél-két évtizede egy társasház épült a postához, s a főúttól a 30 éves óvodához vezető legrövidebb útszakasz is a lakók tulajdonába került. Ez egészen mostanáig nem okozott semmi problémát, a szülők a gyerekeket a ház melletti járdán kísérhették oviba, ám a közelmúltban a lakók kijelentették, a jövőben nem engednek át senkit, s lakat került az óvodához vezető kapura. A szülőknek és a kicsiknek így400 métert kell kerülniük, egy olyan útszakaszon, ahol nincs járda, parkolóhely, s beláthatatlan, bozótos kanyar is nehezíti a közlekedést. A panaszos szerint minden a helyi képviselő-testület tudtával történt, egy testületi ülésen téma is volt az eset, szerinte jellemző módon senki sem szólalt fel a gyerekek érdekében, még a szintén képviselő óvodavezető sem. A helyszínen kiderült, messze nem olyan borús a helyzet, mint ahogy a felháborodott igali leírta. Az óvoda kapuját nyitva találtuk, s az egyik alkalmazottól megtudtuk, csak azokban az órákban zárják be - de lakat nem kerül rá -, amikor nem hoznak, illetve Ritkán van zárva a kapu visznek kicsiket a szülők. Megnéztük a hátsó bejáratot is: az iskola felől valóban éles kanyarral lehet eljutni az intézménybe, ám parkoló akad a környéken, s a bozótosnak sem leltük nyomát.- Nem értem, miért okozott ekkora felzúdulást az eset - mondta Obbás Gyula, Igái polgármester. - Az ominózus terület a lakóké, akik megunták, hogy hosszú éveken keresztül mindenki arra rövidítette le az utat a fürdőtelep felől. Ugyanis a járdaszakaszt nemcsak a szülők és a gyerekek használták, sokan arra jártak bevásárolni az óvodakerten át. Előfordult, hogy a környékbeli építkezéseken dolgozó munkások ott ücsörögtek-söröztek. Ezek után úgy döntöttek, lezárják a területet, amit viszont néhány szülő nem tudott elfogadni. Hozzátette: sikerült kompromisszumos megoldást találni. Az óvoda másik bejáratához a város járdát épít, a 110 méteres szakasz elkészültéig a sorház lakói hozzájárultak, hogy az érintettek átmehessenek a területükön.- Október végére megépülajár- da - folytatta Obbás Gyula -, elvégeztük a szükséges árokmetszést, a bozótost is kiirtottuk. A környéken meg lehet állni, amúgy arrafelé alig van forgalom, így semmivel sem balesetveszélyesebb a megközelítés az új irányból. A testületi ülésen valóban szóba került a probléma, de nem fogadtunk el semmiféle határozatot, tájékoztatás hangzott el. Azt minden szülőnek meg kell értenie, hogy az önkormányzat nem fog perre menni egy lakóközösséggel, hiszen a saját tulajdonukról döntöttek. Szerencsére elcsitult a vihar, hiszen oka- fogyottá vált a probléma, méghozzá úgy, hogy nem terheltük meg a költségvetést: felajánlásokból és saját építőanyagból épül az új járda. ■ A. V.
