Somogyi Hírlap, 2012. szeptember (23. évfolyam, 205-229. szám)
2012-09-12 / 214. szám
2012. SZEPTEMBER 12., SZERDA OLVASÓINK ÍRJÁK 15 Disznóságba keveredtek a gazdák állattartás Miért gondolják, hogy a veszteséges hizlalás hitelből nyereségessé válik? Nagyon örülnék, ha a rallyautózás visszatérhetne Kaposvárra Szomorúan olvastam 2012. augusztus 18-ei számuk 7. oldalán megjelent „Haladéktalan intézkedéseket sürgetnek a sertéstartók” című cikket. Sertéshizlalással foglalkozom mint családi gazdálkodó. 2012-ben 6 milliárd forint áll rendelkezésre mint állatjóléti támogatás. Ez körülbelül darabonként 2000 forint támogatást jelent. 2013-ban 2,6 milliárd forinttal (kb. 880 forint/ db) akarják fellendíteni a sertéságazatot. Sok sikert kívánok hozzá, de szakember ilyet nem írt volna. Ez nem a fellendítésre, de a szinten tartásra sem elég! Kevesebb, mint a 2012-es támogatási összeg (ha az idei 6 milliárd forintos állatjóléti támogatás megszűnik)! Az idén meghirdetett Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA) pályázat keretein belül további 40 milliárd forint áll rendelkezésre. Itt kicsit elidőztem, mivel szerettem volna pályázni, de jöttek a gondok. Akinek a beruházási költség 40- 60 százaléka nem áll a rendelkezésére, annak se esélye, se értelme nincs pályázni! Utóbbi években a sertéshizlalásból nem lehetett plusztőkét képezni, ami a megvalósítást lehetővé tenné. Természetesen van hitel, de hogyan? Egy magyar nagybankiéi kereskedelemmel- m .Mikiiéi foglakozik, úgy tájékoztatott, hogy nem tud ebben segíteni, mert őstermelőknek, családi gazdálkodóknak nem hitelez, mivel nem számszerűsíthető a gazdaság jövedelmezősége. Értem én, de akkor a Magyar Fejlesztési Bank (MFB) weboldalán miért szerepel a hitelező bankok listáján? így egy takarékszövetkezetnél érdeklődtem, ahol 200 százalékos fedezetet, a családi gazdaság felnőtt tagjainak vagyoni elkötelezettségét és kezest kért. Régebben olvastam a Somogyi Hírlapban az intézkedési szándékokról. Az egyik ilyen nagyszerű terv a „kedvező” kamatozású hitel biztosítása. Ezt szakember javasolhatta, egy régi, jól bevált banki szakember. Kérdezem, ki gondolja azt, hogy egy veszteséges hizlalási folyamat attól lesz nyereséges, ha a költségeket hitelből fedezi? Én nem vagyok pénzügyi szakember, de számolni azért tudok. Még ha 0 százalékos hitelt biztosítanának, akkor is csak a csődhöz vezető utat lehetne meghosszabbítani. Nem jó tervezet! Van elég eladósodott, banktól megszabadulni nem tudó magyar állampolgár az országban, ne akarjanak többet! A másik terv az áfa csökkentése. Ezt vegyes érzelmekkel fogadom. A feketegazdaság csökkenne, de aki eddig is becsületesen értékesített, annak nem lesz több bevétele. így a veszteséges hizlalás nem lesz nyereséges. Ettől hosszabb távú javulás várhatnánk, de időnk nincs, azaz tőkénk, hogy ezt megvárjuk. Viszont lenne egy javaslatom: aki külföldi piacon értékesíti a terményét, fizessen pluszadót. Ez az államnak any- nyiból jó, hogy lenne pluszbevétele az adóból, amit lehetőleg az állattenyésztés tényleges fellendítésére fordíthatna. De ha csökkenne a külföldi értékesítés, akkor az a hazai piacon jelenne meg, kedvezőbb áron. Ez nem feltétlenül érintené a külföldön értékesített termékek értékét, mivel nem mint termény, hanem mint késztermék (például étkezési gabona helyett liszt, kukorica helyett táp) kerülne értékesítésre, mivel azokat nem terhelné ez az adó. így a hazai feldolgozóipar is fejlődésnek indulhatna. De miért gondolom én ezt a megoldást jónak? Jelenleg a gabonaárakat a külföld határozza meg, és a magyar termelő (mégha állattartással is foglalkozik, inkább felszámolja az állattartást) nem a hazai értékesítést tartja szem előtt, hanem a nagyobb profitot nyújtó külföldi értékesítést. Ezt biztos forrásból tudom, ugyanis akiktől a malacokat vásárolom, hizlalt is saját földön termelt terménnyel, de már abbahagyta a hizlalást, és csak bízni tudok, hogy a malacoztatás nem jut erre a sorsra. Inkább eladja a terményt, mint beleetesse ■ Inkább eladják a terményt, mint hogy föletessék a saját malaccal Drágul a kukorica, s egy csővel nem lehet jóllakatni a malacot Sok munkával lesz a sertésből ehető hús. (A fotón nem a szerző látható.) az állatokba. Nagyon csodálkozik, hogy én még mindig bízom a nyereséges hizlalásban. Itt nem biztos, hogy a termelő, hanem inkább a termeltető, kereskedő jelenti a problémát, azaz őket érintené a pluszteher. A szántóföldi növénytermesztők ösztönözve lennének, hogy az állattartókkal szerződjenek le, vagy maguk is állattenyésztéssel foglalkozzanak, így elkerülik a külföldi piacokon történő értékesítéssel járó pluszterhet. Csak egy példa: ha külföldi piacon 50 ezer forint a kukorica tonnánkénti ára, és ennek 10 százalékát adóban le kell róni, akkor belföldi ára maximum 45 ezer forint lenne. Ezek a kereskedelmi folyamatok könnyen ellenőrizhetők, és figyelemmel kísérhetők lennének. Hogy ez rossz a szántóföldi növénytermesztőknek? Igen, valóban nem jó, de amerre járok, mindenhol drága autókkal, új gépekkel járnak a nagyobb földtulajdonosok. Az idei termésátlag alacsony, de ezt ellensúlyozza a termény ára. Például kukorica esetében tavaly hektáronként 8 tonna termett, 50 ezer forint volt az ára, az összesen 400 ezer forintot jövedelmezett hektáronként. Idén 5 tonna terem, de az ára magasabb, 75 ezerforint, így az összeg 375 ezer forint. Nagy a termelési költség, mintegy 150-200 ezer forint hektáronként. De saját, jó gépekkel, szárítóval rendelkező cégnél jóval alacsonyabb. A bevételt növeli a területalapú támogatás, illetve egyéb jogcímeken juttatott támogatások (Kedvezőtlen Adottságú Terü- letek-KAT, Agrár-környzetgaz- dasági Program-AKG). Kevesebb nyereséggel zárnak, de nem veszteségesen. Természetesen nem látom minden oldalát olyan tisztán a javaslatomnak, mint egy tanult szakember, akinek mást is figyelembe kell vennie. De az én helyzetemből nézve a kormányzati lépéseket, terveket, sajnos nem látok olyat, ami most vagy a közelebbi jövőben segítené az ál- lattenyésztéstéssel foglalkozó emberek, családok sorsát. Egy elkötelezett sertéshizlaló MEGLEPETÉSSEL EGYBEN örömmel olvastam a Somogyi Hírlapban, hogy Talmácsi Gábor Kaposváron járt. Most mint autóversenyző. Kedveltem őt mint motorversenyzőt, egykor miatta kezdtem nézni a Moto GP-t. Sokat segíthetne abban, hogy Somogy megyébe, Kaposvárra visszatérjen a rallyver- senyzés, mert bár már régóta nem ért el eredményt, a neve még mindig jól cseng. Egykor sokat jártam az ádán- di katlanba, ahol murvás körpályán küzdöttek az autósok. Ott emelkedett ki a mezőnyből a za- márdi Tóth János, közismert becenevén Janika. Nem csoda, hiszen már az édesapja is híres autóversenyző volt, másrészt meg biztosan sokat gyakorolt, egyszer összeakadtam vele - szembejött - a szántódi erdőben, úgy ment, mint a szélvész. Azt meg régebben éppen a Somogyi Hírlapban olvastam, hogy milyen izgalmas motokrosszversenyek zajlottak Cserénfán. Németh Kornél nevére még mindig emlékszem. ■ A somogyi Tóth János (Janika) és Németh Kornél neve ma is jól cseng a sportszeretők körében Szóval Somogy megyében nagyon szép hagyományai vannak az autó-motor sportnak, s épp itt lenne az ideje, hogy szurkolni ne kelljen elmennünk legalább a Mecsekig. Gondolom, a Sefaggal kell majd egyezkednie a szervezőknek, mert a legszebb utak Kaposvár környékén, az erdészeti cég kezelésében vannak. Bevallom, eléggé ismerem őket, mert nagyon szeretek kerékpározni - s ebben szerencsémre partnerek a gyerekeim és a barátaim is - s ilyenkor szinte csak ezeken az utakon járunk. Gyönyörű környezetben vezetnek, izgalmasak, kanyargósak. Egyetértek azokkal, akik abból a szempontból is fontosnak tartják a motorsportokat, hogy azok űzése, figyelése, de még a szurkolás is olyan fajta gondolkodásra, magatartásra késztet, amely baleset- mentesebb közlekedést eredményezhet a közutakon. K.J. Nyugdíjasok a város tetején madártávlat Ámulattal nézték a Fő tér átalakulását ió munka és tisztes bér jár felelősség A politikus teremtse meg az életfeltételeket! Elkészült Siófokon a város büszkesége, a Fő tér, a víztoronnyal. A turisták kissé irigykedve nézegették, mustrálták, fényképezték. Mi, akik a városban élünk, meg-meg- állunk, hallgatózunk, mit is mondanak rólunk és a városunkról, és örömmel nyugtázzuk az elismerő gondolatokat, hiszen a miénk. Akik már 70 év felé vagy felett járnak, még emlékeznek a víztorony eredeti funkciójára, és ámulattal nézik az átalakulást, ahogy a lift le és fel jár. Aztán támadt egy gondolatom: meg kellene ajándékozni a város szépkorú lakóit, hogy ne csak az idegenek csodálhassák a panorámát. Fel hát a toronyba! Félve nyúltam a telefonomhoz, hogy megkeressem az üzemeltetőt némi kedvezmény reményében. ■ Ez azoknak az embereknek a megbecsülése, n-irik erejük teljében sokat tettek szeretett városunkért Elértem hát Kiss Jánost, akinek elmondtam látogatási igényünket. S láss csodát, ajándékot kaptunk, mert megígérte, hogy rövidesen madártávlatból gyönyörködhetünk a város panorámájában, s nem kell érte fizetnünk. Bevallom, mi, nyugdíjasok többen meghatódtunk a vállalkozói gesztus hallatán. No, nem a pár száz forintos belépő megspórolása a lényeg - bár sok embernek bizony egyáltalán nem mindegy, hogy mire költi a kevéske nyugdíját, hanem a szépkorúak iránti érzékenység. Azoknak az embereknek a megbecsülése, akik élő tanúi a múltnak, s akik erejük teljében sokat tettek szeretett városunkért. Köszönjük az élményt, hogy madártávlatból is rácsodálkoz- tattunk a MI VÁROSUNKRA! Jánossy Gábor elnök, Nyugdíjasok Siófoki Egyesülete Hogy a természetet pusztítva élvezik egyesek az életet, élvezik a luxust, miközben más emberek éhesek vagy éhen halnak, azért ki a felelős? Hogy gyártják a fegyvereket, embereket tesznek munkanélkülivé, földönfutóvá, azért ki a felelős? Csakis az ember, hisz a döntéseket az ember hozza, és a következményekért is az ember a felelős! Az őskorban az ember lejött a fáról, s hogy felegyenesedjen, botot fogott. A bot részben védelmet jelentett számára, másfelől, ha kedve támadt, el tudta venni ezzel a fegyverrel a másik ember javait, értékeit. A "fejlődés" során a botból lándzsa, majd nyílvessző lett. Az ember rájött: ha békét akar, fegyverkezni kell, ha háborút, akkor még jobban! A nyilakból, lándzsákból puskák lettek, a puskákból géppisztolyok, majd később rakéták! ■ Az ember, hogy felegyenesedjen, botot fogott. Aztán a botból lándzsa lett, majd nyílvessző.... A második világháborúnak még ma Is sok elszenvedője él. De sok millió ember veszett oda értelmetlenül, ami elkerülhető lett volna! Ha egyes nagyhatalmakat, embereket nem a kapzsiság, más nemzetek leigázása hajt. De az ember önző, tékozló, haszonélvező lélek, és ennek érdekében képes eltaposni embertársát is! Állításom a történelem igazolja. Csak akkor várható változás bolygónkon, hazánkban, ha a döntéshozók a másik embert is emberszámba veszik, hagyják élni és megteremteni az életfeltételeit. A föld minden lakójának tisztességes munkafeltétel és a jó munkáért tisztességes fizetés jár! Ennek feltételeit teremtsék meg a politikusok, a gazdasági szakemberek! Mert ha nem ezért dolgoznak, a munkájuk értelmetlen, és a világ és az emberiség sírját ássák! Hegyi Imre Kaposvár *
