Somogyi Hírlap, 2012. augusztus (23. évfolyam, 179-204. szám)

2012-08-27 / 200. szám

4 2012. AUGUSZTUS 27., HÉTFŐ MEGYEI TÜKÖR Tigrisre is lőttek az íjászok a szöcsénypusztai erdő mélyén Kiváló tapsonyi kanyartechnika kaposvári vágta Több ezren izgulták végig a Nemzeti Vágta második somogyi előfutamát 3D íjász veresen yt szervezett a Boronkai Hagyományőrző és íjász Egyesület Szőcsénypusz- tán, a Széchenyi Zsigmond kö­zépiskola ligetes-erdős terüle­tén. Huszonnyolc megállónál kellett a legpontosabban elta­lálni a környezetbe valósághű­en illesztett szarvast, medvét, vagy éppen nyulat. Háromdi­menziós, állatokat mintázó cé­lokra lőttek az íjászok. Fábos László, az egyesület titkára el­mondta: több mint négyszáz- ezer forintból bővítették a cé­lokat. Tizennégy állatalak már meg volt, hetet kölcsönkértek a versenyre, hetet pedig újon­nan vásároltak. Korábbi ver­senyek díjaiból, támogatások­ból és tagdíjakból több mint négyszázezer forintot költött az egyesület az új, háromdimen­ziós célokra. A legnépszerűbb, főleg a gyerekek körében, az úgy kétméteres, valósághű tig­ris. A versenyre mintegy het­venen érkeztek, akik hosszú távú, illetve rövid távú kategó­riában indulhattak, hat korosz­tályba sorolva. Fábos László ar­ról is beszélt: ez nem egy mi­nősítő verseny, nem a váloga­tottba kerülésről szól, hanem az íjászkultúra erősítéséről. E sport akkor sikeres, ha min­denki komolyan veszi, aminek a kulcsszavai: rend, fegyelem és szabályszerűség. ■ V. E. íjászkaland az erdő mélyén Tizennégy somogyi tele­pülés és Kalocsa lova állt rajthoz a Nemzeti Vágta kaposvári selejtezőjén, melyről végül Tapsony és Szilvásszentmárton jutott az országos döntőbe. Vas András- Elcseszte a kanyart! - állapí­totta meg lesújtottan egy lelkes jákói lokálpatrióta, amikor hosz- szas videózás után kiderült, fa­voritnak vélt lovuk orrhosszal lemaradt a szilvásszentmártoni rivális mögött, s így nem jutott be a Nemzeti Vágta kaposvári selejtezőjének döntőjébe. Az első előfutam után jó tíz percig kel­lett várni az ítészek döntésére- a vágták eddigi történetében korábban egyszer alakult ilyen szorosan futam, a Meistro-lovas- tanyán viszont a négy selejtező­ből kétszer is a videó döntött... Ennek megfelelően kiválóan szórakozott az a nagyjából két­ezer néző, aki már vasárnap ko­ra délutáni programjának a Ka­posvári vágtát választotta: ere­dendően tizenhét település kép­viselői szerettek volna starthoz állni, ám egy paripa a sántasá­gi vizsgálaton vérzett el, míg egy zsokéról kiderült, csak há­rom nap múlva tölti be a 18. életévét, így vissza kellett lép­nie. így végül tizenöt település - megannyi somogyi mellett Kalo­csa képviseltette magát - nevez­hetett, méghozzá jutányos áron, hiszen az országos kiírás sze­rint 50-100 ezer forintot kellett leszurkolni lovanként, s a me­gyeszékhelyen a lehető legke­vesebbért lehetett felsorakozni a startvonalhoz. Sok kisebb falu számára ez is gondot okozott, a várdai induló például saját maga kalapozta össze a startpénzt...- Szeretnénk minél jobban megismertetni az emberekkel a lovaglást - magyarázta a ver­seny eredendő célját Meiszterics Kaposvári vágta. Több ezren voltak kíváncsiak a versenyre és az aköré szervezett látványos lovasprogramokra a megyeszékhelyen László főszervező, akinek nem kis munkájába került Kaposvár­ra hoznia a 16 országos selejtező egyikét. Merthogy az 1100 mé­teres verseny egyes futamait so­kan szerették volna megrendez­ni, jelezvén, igencsak megnőtt a presztízse a viadalnak.- Ha nem megy ki a Kapósba fürdeni, megvan - szakította fél­be a főrendezőt a szpíker hang­ja, jelezve, közeledik a második futam befutója, s mivel a nagy- szakácsi ló és lovasa könnyedén a pályán maradt, ismét győztest lehetett hirdetni. S ezzel az is el­dőlt, Kaposvár nem győzhet a helyi vágtán, a megyeszékhelyt képviselő paci ugyanis utolsó­ként poroszkált át a célvonalon. Az országos döntőben viszont alanyi jogon ott lesz majd, emel­lett a négyes döntő két legjobb­ja készülődhet a budapesti Hő­sök terén megrendezendő finá­léra. Az már a futam előtt eldőlt, magyar félvérek jutnak majd to­vább, ugyanis a döntőbe csak ezek a fajták kerültek, arra vi­szont az előfutamok után még jó öt órát kellett várnia a nagyér­deműnek, hogy kiderüljön, két vagy három somogyi települé­sért lehet-e majd izgulni Pesten, ugyanis Tapsony, Nagyszakácsi és Szilvásszentmárton mellett Kalocsa került a végső futamba. Mely előtt a híres francia lovas, Jean-Francoise Pignon indikálta szabadidomítással ismerkedhet­tek meg a nézők, akiket a külön­féle kulturális programok mel­lett a somogyi polgármesterek fogathajtó-versenye, illetve bará­ti társaságok szekértoló-bajnok- sága szórakoztatott. Aki egy ki­csit el akart szakadni a lovas pá­lyától, a bazársoron nézelődhe­tett - a legnagyobb tömeg a kür- tőskalácsos és a különféle feüra- tos pólókat árusító stand előtt ala­kult ki -, megismerkedhetett a III. Ferdinánd huszárezred kato­náival, majd a döntő felvezetése­ként izgulhatott a színészek vagy a betyárok futamán. A döntőben végül sérülés mi­att csak a tapsonyi és szilvász- szentmártoni lovak indultak el, azaz már a futam előtt lehetett tudni, kik képviselik a megyét a Hősök terén, a duóból végül az előbbi haladt át elsőként a cél­vonalon. A praktikus német egyszerűség múlhatatlan diadala bogártalálkozó A kaposvári főteret ismét megszállták a volkswagenesek, mégha a zsembori nem is idézte a nyugati fesztiválokat- De miért éppen Bogár? - tet­te fel a kérdést a nagyjából hu­szadik autó körbejárása után egy háromévesforma szőke kis­fiú, ám édesapja elmagyarázta neki: olyan púpos az autó háta, mint egy jobbfajta hatlábú ki­tinpáncélosé. A gyerek látha­tóan nem igazán tudott átköt­ni a rovaroktól az autókhoz, ám a látvány érezhetően orvosol­ta problémáját. Merthogy lát­nivaló akadt az immáron ha­gyományos, az idén Kaposvá­ron már kilencedszer megren­dezett nyár végi Bogár-talál­kozón, ahol a szombat déli fő­téri negyvenöt fok sem riasz­totta el a márka szerelmese­it, hogy megmutassák kedven­ceiket egymásnak, na és az ér­deklődő laikusoknak. A székes- egyházat szépen körbevették a nem ritkán hatvan évesnél is idősebb autók: az 1953 előtt gyártott osztott ablakos első tö­meggyártott szériából négy is akadt, s úgy tucatnyi is betöl­tötte már az 55. évét, hiszen a második sorozatból valók mind 1957 előtt készültek. Adolf Hit­ler náci diktátor 1934-es ötle­tét, mely szerint szükség lenne egy igazi, megfizethető népau­tóra, Ferdinánd Porsche valósí­totta meg, s már 1938-tól gyár­tották az eredeti nevén Volks­wagen Type 1-et, ám az ideha­za csak Bogárként, őshazájában Káferként becézett, s az elmúlt háromnegyed században a vi­lág legismertebb autójává vált kocsit, melyből 2003-ig, ami­kor a mexikói Pueblában legör­dültek az utolsó klasszikus for­májú Bogarak a futószalagról - természetesen az eredeti vilá­goskék és krém színben - több mint 21 milliót készítettek. Szombatra Kaposvárra ebből jó néhány tucatnyi jutott, a Né­metországból nemrégiben beho­zott fullextrásan felújított modell­től - melyért állítólag 25 ezer eu- rót, azaz cirka hétmilliót, vagyis egy új alap Passat árát, vagy ép­pen kétmillióval többet, mint egy új Beetle... - szurkolt le a fanati­kus gyűjtő-tulajdonos.- Két és félmillió alatt nehéz kihozni egy felújított Bogarat - magyarázta meghökkenésemet Igazi különlegességeket is lehetett látni a kaposvári főtéren látva Gölöncsér Attila, a rendez­vény főszervezője, aki maga is két Bogárral, valamint egy gyö­nyörűen felújított kisbusszal vett részt a találkozón. - Három-öt­százezer forint egy roncsállapo­tú kocsi, melyet minimum két­millióból lehet működőképes ál­lapotba hozni. Alsó hangon. Mert eredeti al­katrészből is többféle gyártmány kapható, persze különböző ár­kategóriában, aztán százezres különbségek lehetnek a fénye­zésnél, a belső kárpitnál és még megannyi, sokszor nem is látha­tó helyen.- Ez sajnos csak egy apró dzsembori - nézte a beszélge­tés közben az autók között bá­mészkodókat Gölöncsér Attila -, voltam olyan Bogár-találkozón Ausztriában, ahol 2600-an jöt­tünk össze, Belgiumban pedig tavaly 2300 után nem adtak sor­számot a kocsiknak, de biztosan többen voltunk háromezernél. S hogy mitől Uyen népszerű a VW Bogár? Egy gyors közvéle­mény-kutatás alapján a többség a kocsi formájába, egyszerűségébe szeretett bele, emellett azon ke­vés régi autók közé tartozik, me­lyek a mai közlekedésben is kivá­lóan megállják helyüket.- Hárommillió forint alatt ma sem kapni normális kocsit - ma­gyarázta Csaba, aki egy 1956- os Bogár büszke tulajdonosa -, s azokhoz hozzá sem tud nyúlni az ember, ezen pedig az apróbb javításokat bárki el tudja végez­ni, nem kell hozzá autószerelő­nek lenni.- Kétféle ember van a vilá­gon - vette át a szót Balázs. - Az egyik valami elképesztő egyedi­ségre vágyik, ám ehhez autóban a felső tízezerhez kell tartozni. A másik pedig valami nagy csa­ládias tömegben érzi jól magát: Uyen a bogarasok társadalma. S nem mellékesen - mutatott kör­be, ahol jó néhány autót egyedi kiegészítőkkel, például süéccel dobott föl tulajdonosa -, ezzel ki­csit az elsőben is kiélheti magát az ember. Mert a jó Bogár olyan, mint a gazdája, tükröződik ben­ne a tulajdonos egyénisége. Még ha sokmillió ilyen autó is fut az utakon. ■ Vas A. k * É

Next

/
Oldalképek
Tartalom