Somogyi Hírlap, 2012. augusztus (23. évfolyam, 179-204. szám)

2012-08-26 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 32. szám

2012. AUGUSZTUS 26., VASÁRNAP INTERJÚ 7 Szerencsésnek tartja magát, amiért annak ellenére, hogy soha nem kilincselt, sok pályatársával ellentétben mindig volt és még most is van munkája. Mi is szerencsések voltunk, hogy zsúfolt nyári programja ellenére utolértük, és elkészíthettük vele ezt a születésnapi interjút. Haiman Éva- Ön igazán nagy utazó. Alighogy megjött, máris indul.- Az a helyzet, hogy a csa­ládom és a barátaim is megle- petésutakat szerveztek nekem kora nyár óta, mivel mondtam, hogy nem szeretnék semmi­lyen nagy bulit. így eddig ez, a 70. a legjobb születésnapom!- Hihetetlen, hogy már ennyi.- Ugye? Nem is vagyok ez­zel a számmal megbarátkozva. Mondtam is egy tv-interjúban, hogy nyilván elírták.- Tesz is érte, hogy egészséges legyen, vagy egyszerűen jó géne­ket örökölt?- Azért ez részben mázli, de amikor tehetem, az uszodá­ban kezdek, és sokat olvasok és írogatok, mert fontos a kon­centráció. Ami viszont talán a legtöbbet számít, az a jókedv, amihez a családom, a barátaim és az utazások adják a legjobb keretet.- Alapvetően optimista alkat?- Az vagyok, de nem tu­dom, ilyen maradtam volna-e, ha nem így alakul a sorsom. Én borzasztóan szerencsés va­gyok, mert még meg sem kap­tam a színészdiplomát, amikor Radó Vilmos, a kecskeméti színház akkori igazgatója meg­hívott Shakespeare Makran­cos hölgy című színművének férfifőszerepére. Szegedi Erika volt Kata, és én játszottam Pet- ruchiót. Utána jött a Szerelmes biciklisták, majd ’66-ban a Hi­deg napok című film, és azóta is folyamatosan dolgozom.- A Színházi Adattár szerint szín­házban, filmben, tévéjátékban 177 szerepet játszott már el, és ennek a jelentős része főszerep. Mi kell ahhoz, hogy valaki ennyi­re foglalkoztatott legyen, miköz­ben számos pályatársa alig tud megélni, annyira kevés a munka, a felkérés, a lehetőség.- A tehetség mellett, mint mondtam is, nagy szerencse kell ehhez. Nekem soha nem kellett kilincselnem, mindig engem találtak meg egy-egy szereppel. Most is, amikor va­lóban alig van színészi munka, én játszhatom el Györgyi Anná­val az Anna Gavalda Szerettem őt című regényéből írt és Szán­tó Erika által rendezett kétsze­mélyes darabot. Most kaptam egy másik felkérést, szinkro­nizálok. De tény, hogy sokkal kevesebb munka van, mint ré­gebben, és hogy az én generá­ciómat az tartja életben, hogy rendszeresen ismétlik a régi tévéjátékainkat és filmjeinket. „Nekem soha nem kellett kilincselnem, mindig engem találtak meg egy-egy szereppel’ A Kántor, az Öregberény, az Eu­rópa Expressz, a Rendőrsztori mind újra és újra előkerül.- Mi alapján dönti el, milyen sze­repet vállal el?- Ennyi idő után már egy szöveg- vagy egy forgatókönyv alapján tudom, lesz-e örömöm az adott munkában. De persze lutri is, mert nem mindegy, kikkel játszik az ember, hiszen itt együtt vagyunk akár több száz estén át. Látja, ebben is szerencsém volt, mert mindig megengedhettem magamnak, hogy válogassak, és végül is abból éltem meg, amit akkor is csináltam volna, ha nem fizet­nek érte.- Az eltelt 47 színházi évad és a számtalan forgatás alatt ma már legendának számító színészóriá­sokkal játszhatott együtt.- A Hideg napok című film­ben Darvas Iván, Latinovits Zoltán, Szirtes Ádám voltak a közvetlen partnereim. A Víg­színházban másfél évtizedig játszottam együtt sokak mellett Ruttkai Évával, Páger Antallal, Gobbi Hildával. Fiatalon ez óri­ási kitüntetés és lehetőség volt.- Aztán ön és a kortársai lettek azok, akikkel a mostani fiatalok­nak megtiszteltetés együtt dol­gozni. Milyennek látja a legújabb színészgeneráció tagjait?- Nemcsak játszottam velük, hanem nagyon sok színdarabot is rendeztem, és állítom, renge­teg tehetséges, jobbnál jobb fia­tal színész van ma is. De miu­tán ma nem készül annyi film, tévéjáték, nekik jóval kevesebb a lehetőségük a megmutatko­zásra, leginkább csak színház­ban láthatók.- A napokban indul az új évad. Hol láthatjuk?- Szeptembertől lesznek a Szerettem őt felújító próbái, és ha összejön a másik felkérés, annak október végén lesz a be­mutatója. Sajnos a Budapesti Kamaraszínház, amelynek tag­ja voltam, megszűnt, és ezzel négy szerepemtől is meg kellett válnom. Szilágyi Tibor 1942. augusztus 28-án szüle­tett. 1965-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész, rendező, érdemes és kiváló művész, a Halhatatla­nok Társulatának örökös tagja. 1996 óta a Magyar Köztársa­sági Érdemrend tisztikeresztjé­- Ez hogyan érintette?- Kicsit olyan érzés, mint amikor az ember egy közeli barátját, családtagját veszíti el, aki addig része volt az éle­tének. Ha egy szerepet akár csak több tucatszor játszik az ember, az óhatatlanul hatással van rá. Még akkor is, ha általá­ban két kezünkön meg tudjuk számolni az általam csak nek­rológszerepnek nevezett ala­kításokat, azokat, amikben jól éreztük magunkat, és ez az ér­zés találkozott a közönség és a kritika ítéletével is. Számomra ilyen volt Arthur Miller két da­rabja, Az ügynök halála, amit két színházban is játszottam, valamint a Lefelé a lejtőn, ami ugyanúgy vagy tíz évig velem élt, mint Csurka István Deficit­je, amit több mint 380-szor ját­szottunk a Pesti Színházban, nek, 2002 óta középkeresztjé­nek birtokosa. az évek során 7 fővárosi és vidéki színháznak volt társula­ti tagja. 2003-2006-IG a Soproni Petőfi Színház művészeti igazgatója. ügyvédként dolgozó feleségé­vel 23 éve él boldog párkapcso­latban. vagy a Don Carlos Fülöp kirá­lya, akinek a bőrébe több mint százszor bújtam a Vígszínház­ban.- Rendezésben nem gondolko­dik?- Ha olyan felkérést kapok, aminek szívesen teszek eleget, akkor igen. De amikor Sopron­ban művészeti igazgató voltam, akkor is visszafogtam magam, és inkább nálam híresebbe­ket és jobbakat hívtam: Rudolf Pétertől Csiszár Imrén át Szi- netár Miklósig. Mert bár sze­retek írni, nem vagyok író, és ugyan szívesen rendezek, nem hasonlítom magam nagy ren­dezőkhöz. Ennyi év után min­den valamirevaló színész ösz- sze tud hozni egy-egy előadást. Ebben voltak világhírű művek és habkönnyű vígjátékok is. De természetesen én magam szí­nészként nálam sokkal jobb rendezőkkel szeretek dolgozni, és szerencsére volt alkalmam Horvai Istvántól és Kapás De­zsőtől Major Tamáson át Mar­ton Endréig sok nagyszerű ren­dezővel találkozni.- Az Emlékszilánkok című verseskötete, majd a Gondolat­monológok címmel legutóbb megjelent életrajzi műve után számíthatunk folytatásra?- Olyannyira, hogy egy no- vellás- és egy újabb verseskö­teten is gondolkozom. Most, a festésnél találtam meg több régi irományomat, még akko­riból, amikor annyit filmez­tünk, hogy a forgatókönyvek üres hátsó lapjaira is írtam, ami eszembe jutott. Ezek kö­zött nagyon sok érdekes dolgot találtam. De van egy olyan öt­letem is, hogy Barátságversek címmel kiadom azokat az írá­sokat, amiket a barátaim szü­letésnapjára írtam az elmúlt évtizedekben, ugyanis tőlem általában ezt is kapják aján­dékba. De félreértés ne essék, nem tartom magam írónak, csupán majd száz évre vannak terveim, és tele vagyok új ötle­tekkel.- Mint például?- Foglalkoztat a gondolat, hogy énekeljek. Mert bár ál­lítólag nincs rossz énekhan­gom, eddig csak a feleségem­nek énekeltem fel négy nép­szerű dalt zenekari kísérettel az egyik születésnapjára. Pe­dig van egy felkérésem, ami­nek eddig nem tudtam eleget tenni, egy remek big bánd együttestől, a Budapest Or- chestrától. Szóval lehet, hogy még nagy énekesi pálya is ki­néz itt nekem! 1 1 szilágyi tibor Éppen olyan, amilyen a hangja: egyszerre határozott, erőteljes és férfias, ugyanakkor elképesztően kedves, vidám és szeretni való. Augusztus 28-án ünnepli a hetvenediket, ami számára is hihetetlen. Mert hiába a már hátrahagyott negyvenhét színházi évad, még száz évre vannak tervei. A 7a A LEGJOBB SZÜLETÉSNAP

Next

/
Oldalképek
Tartalom