Somogyi Hírlap, 2012. augusztus (23. évfolyam, 179-204. szám)
2012-08-25 / 199. szám
2012. AUGUSZTUS 25., SZOMBAT MEGYEI KÖRKÉP 5 Cigányzene a feje tetejére állítva roby lakatos Unortodox, mondja az általa megteremtett új műfajról a muzsikus Roby Lakatos volt fertályórányira a siófok-széplaki Piroska csárda cigányzenekarának a prímása. Fónai Imre Roby előtte saját zenekarával (zongora, gitár, hegedű) is bemutatta tudását a csárdában, előadták többek között, hogy miképpen dolgozták föl ők a Most múlik pontosan-t. A világ ma talán legismertebb cigány- prímása kis ünnepségre érkezett vendégnek: a londoni olimpián bronzérmes Marosi Ádám öttusázó és családja, ismerősei szórakoztatására, s lapunknak elárulta, életében először járt a Balaton partján.- Titkon számítottak rá biztosan - felelte, amikor felvetettük: a Piroska cigányzenekara nyilván nagyon készült a találkozásra, a közös zenélésre. - Ha ezzel örömet szereztem nekik, boldog vagyok. Szeretek együtt örülni az emberekkel, vagy éppen együtt sírni velük, felvidítani őket, elfeledtetni a problémáikat, bajaikat a zenével. Ritkán jár Magyarországon (Belgiumban él a hegedűművész), de gyakrabban kéne, állapítjuk meg, mert mifelénk akad bőven, akit föl kéne vidítani... - Sokan leegyszerűsítik: odakint jó világ van, itt meg rossz - így Lakatos. - Pedig egész Európában nehezebb az élet, mára a belgák is panaszkodósak lettek, pedig sose voltak azok. Roby Lakatos hatévesen, a Dan- kó Pista emlékkoncerten zenélt először színpadon a hegedűjéRoby Lakatos nem csak saját együttese élén húzta, a Piroska zenekarában is prímáskodott néhány nóta erejéig vei, óriási sikert aratva. Tizenkilenc évesen kapott háromhónapos szerződést Brüsszelben - egy cigányzenekar tagjaként játszott odakint, és folyton hosszabbítgatták a szerződését, amiből mára huszonnyolc év lett. Az étterem, amíg ott játszott, valóságos zarándokhellyé vált. Yehudi Menuhin is rendszeresen felkereste, hogy Roby Lakatost hallgathassa.- Huszonnyolc éve kint élek, de Magyarországra mindig hazajövök, és a plakátjaimon is magyar cigányprímásként szerepelek - szögezte le Szépiákon a művész, aki a világban ismertebb, mint idehaza. - Cigányzene koncerten, színpadon előadva, ezt találtam én ki, ebből fakad a sikerem. Az egész világon minden zenei műfaj megújult. A magyar cigányzene valahogy képtelen volt erre. De miért ne változhatna a cigányzene is, gondoltam. Ennek jegyében kezdtem új stílusban játszani. A cigányzene kávéházi, éttermi műfaj, miközben az emberek fogyasztanak, amolyan háttérzeneként szól, de én koncertszínpadra akartam vinni. Ezért aztán mindent összekevertem, a feje tetejére állítottam a tradíciókat, mindent fordítva csináltam, ami lassú volt, azt gyorsan, ami gyors volt, azt lelassítottam. Ma már az egész világon ismerik a zenénket. Van benne balkán, orosz, mexikói, flamenco, dzsessz, klasz- szikus. S ma már meg tudja mondani azt is, hogy mi is ez az újfajta stílus. - Néhány éve még gondolkodtam volna a válaszon - ismerte el Roby Lakatos. - Unortodox cigány fúziós zene a mi műfajunk. Nemzetközi szinten elismernek, hallgatnak (a Lakatos egyébként is „márkanév” a világban) és amit hallgatnak, az nyilván jó. Magyarország más. Tizennyolc évig nem játszottam idehaza, nehéz volt elfogadtatnom magam az új stílussal, de ma már itthon is kapukat tudok megnyitni, szélesre tárom a műfaj ajtajait a sok-sok színt, ritmust, stílust elegyítő zenével. S egyre több fiatal együttest hallok idehaza ebben a stílusban játszani. Az új generáció tehát átvette, elfogadta. A hagyományos cigányzenének is van létjogosultsága Bihari János hetedik leszármazottja szerint, ám sajnálja, hogy egyre kevesebb étteremben hallani, pedig - véli Roby - a vendéglátás, a turizmus is újra fellendülhetne, ha cigánymuzsika szólna sok helyütt, mint régen. Fekete, dögös magyartanámő, nyelvi korlátokkal netes társkeresés Rengeteg a magát párkeresőnek valló a kalandor, megnehezítve a valódi keresgélést Kalandorok kíméljenek! - hangzik a neten komolyan társat keresők fohásza Egy pszichológus szerint manapság az internetes társkeresés már ugyanolyan elterjedt, mint a hagyományos ismerkedési formák, főként a 15-45 éves korosztály tagjai között. Sőt, a szakember különféle felmérésekre hivatkozva kijelentette: a virtuális társkereséssel sokkal gyorsabban lehet párra találni, mint a való életben, a netes ismerkedés során ugyanis sokkal hamarabb megnyílnak-megismerhető- ek az emberek a világháló lazább környezetének köszönhetően. Viszont ugyanemiatt sokkal kiszolgáltatottabb is a partnert kereső, hiszen a net arctalan-személytelen világában sokkal könnyebb visszaélni bizonyos helyzetekkel. Végső konklúzióként a lélekbúvár kijelentette: az interneten előbb-utóbb mindenkire kíváncsi lesz valaki. Kilenc és fél év házassággal és egy három hónapos trónörökösJ sel a kiságyban kizárólag az újságírói kíváncsiság vitt fel a magát legnagyobb hazai társkeresőként reklámozó oldalra, ahová már állítólag több mint más- félmillióan regisztráltak. Ami már önmagában meglepett, hiszen ez azt jelenti, nagyjából minden hatodik magyar náluk próbál új kapcsolatot kialakítani. A regisztráció felért egy önismereti vizsgálattal, a személyes adatokat még gyorsan be lehet pötyögni, ám az önjellemzés néhány száz karakterben, ha az ember komolyan gondolja a partnerkutatást, komoly feladat. Hamar kiderült aztán, a sorstársak meglehetősen nagyvonalúan kezelték ezt a problémát, ugyanis még csak közepesen rossz tulajdonságokat sem osztott meg a nagy többség: a dohányzás felvállalása volt a legtöbb, amit elbírt a klaviatúra... S nem mellékesen mindenféle hazai felmérésnek ellentmondó a tartós kapcsolatra vágyó, s az együttlétet frigy- gyei megkoronázni szándékozók száma. Hanna is házasságban gondolkodott, az adatlapja alapján negyvenéves, egyetemi végzettséggel bíró - néhány üzenetváltás után magyartanámőnek mondta magát -, elvált nő stílusa, és főként helyesírása alapján azonban inkább úgy tűnt, kissé hadilábon áll a nyelvtannal. Néhány nap után netes társalgásunk az anyagi lehetőségeimre és esetleges találkozásunkra redukálódott, illetve kiderült, hiába állította, egy városból valók vagyunk, a legelemibb helyszínekkel sem volt tisztában, így hamar kiderült, kamuzik. Pedig a fotója alapján - hollófekete haj, gyönyörű szemek, csábító dekoltázs - nem tűnt rossz partinak. Gabi budapestinek mondta magát, az adatai szerint éppen hét évvel volt fiatalabb nálam, horoszkópja eredendően Kos, ám a piócát jobban el tudtam volna képzelni róla. Félelmetes gyorsasággal reagált mindenre, az elküldött üzenetre fél, egy perc múlva már válasz is érkezett, viszont - előfordult, a szájbertérbeli életet meglehetősen háttérbe szorítottam a valós mellett -, akár tizenötször is rákérdezett a válaszra, így néhány nap után úgy éreztem magam, hogy még a neten is képes elszívni előlem a levegőt... Ezek után a netes társkeresésben jártas pszichológus tanácsaira hallgatva csak olyan megkeresésekkel foglalkoztam, melyek életszerűnek tűntek: a lélekbúvár szerint ugyanis, akik minél kihívóbb képeket tesznek fel magukról, annál valószínűtlenebb, hogy hosszú távú kapcsolatra vágynának, sokkal inkább kalandot keresnek, esetleg balekot, akivel kiszórakozhatják magukat a vüágméretű arctalanságban. Böbe profilja kívül maradt ezen a kategórián, s a harmincöt éves nőről jó hét után már sejteni lehetett, valódi önmagát adja. Nem volt Lőve story-szö- veg, Chuck Norrist megszégyenítő izgalmas múlt, nem akart három nap után találkozni, és el lehetett vele levelezgetni irodalomról, politikáról, színházról, sportról - éppen úgy indult minden, mint egy normális kapcsolatban az első lépések. Mivel a szolnoki nő még két hét után is bőséggel befért a teljesen normális kategóriába, éreztem, nekem sem szabad tovább képzeletbeli száj- beréletet élnem, így bevallottam regisztrációm okát, családi hátteremet. Meglepően normálisan fogadta, s mivel az ellenoldalról elmaradt a hasonló nagy önleleplezés, azt hiszem, ez esetben valóban önmagát adta korábban. Némiképp ellentmondva annak a sok helyütt olvasott megállapításnak, mely szerint a netes társkeresés a bénák, rondák, hülyék, perverzek és a lelki sérültek utolsó mentsvára, ahol nem születhetnek komoly kapcsolatok, mindenki csak a szexet keresi. Persze, akadnak ilyenek is szép számmal, ám a rendszer sokaknak hatékony magányoldó megoldás, egy lehetőség, hogy kezdjen valamit magánéletével. Akinek pedig szerencséjére nincs rá szüksége, törölje profilját. Ahogyan én is... ■ A. V. In memóriám NAGY LAJOS Távol Kaposvártól, az idő múlásával, mind gyakrabban visszavágyom a távoli múltba, a kaposvári Kinizsiben, majd a kaposvári Rákóczi ifiben és a nagycsapatban eltöltött évekre. Nagyszerű emberekkel és még jobb játékosokkal hozott össze a sors, és talán ez is az oka annak, hogy 2011. nyarán az évek során egyre inkább gyötrő hiányérzetet pótolván, régi csapattársak közül jó néhányat sikerült vendégül látni a felsőörsi hétvégi házamban. Jót diskuráltunk, beszélgettünk, mókáztunk Németh Tibivel, Pataki Csingivel, Hegedűs Petivel és utoljára, de nem utolsósorban Nagy Lajossal. Nem értettük és most sem értjük, mi volt annak az oka, hogy egy másodosztályú meccsen 5-7 ezer ember látogatott ki az ország legszebb gyepszőnyege mellé, csodálva az akkori játékosok játékát. Talán éppen Lajos miatt, aki térült-fordult, jobbra nézett és balra, egy 30- 40 méteres, centire pontos átadással hozta helyzetbe valamelyik csapattársát. Sokszor improvizált, kiismerhetetlenül cselezett, és közben fáradhatatlanul „csendesen morogva” hajtotta az egész csapatot. Jól éreztük magunkat, bár Lajos kissé szürke volt, csendesen panaszkodott nekem kisebb egészségügyi problémái miatt, de biztatott, hogy meg van rá a gyógyszer, és rendbe fog jönni. Nehezen búcsúztunk el egymástól, azzal a szándékkal, hogy hamarosan, egy év múlva, ismét találkozunk, egy bővebb kerettel. Hazalátogattam ez év júniusában Taszár-Kaposvárra, és meglátogattam Lajos barátomat. Nagyon beteg volt, de az életkedve és a bizakodása ezúttal sem hagyta cserben. Csak a szeretteiről beszélt, akik mély érzéssel és odaadással ápolták és segítették testben és lélekben. A többi társakról is szó esett és arról, hogy ha jobban lesz, ismét egy kirándulásról álmodoztunk. Nehéz szívvel elbúcsúztam, és néhány héttel ezelőtt felhívtam telefonon, s bár csak egy-két mondatot tudtunk váltani, a bizakodása és az egymással való beszélgetés öröme elégedettséggel töltötte el. Elviselhetetlen fájdalmairól, testi gyötrelmeiről nem beszélt, nem panaszkodott, mint ahogy szerény volt, mint futba- lista és mint ember is. Már nehezen látott, de ahogy az író mondja: „Jól csak a szívével lát az ember, ami lényeges, az a szemnek láthatatlan.” Ő mindig mindent látott, és hű maradt mindig csapatához. Most azonban átigazolt, ahol a csapatot a Maestro állítja már össze, Sovány a kapus, ahol hátul a védelmet Szigeti Jancsi irányítja, Németh Gyuszi kisegíti, Szőlősi Gyuri és Horváth Zoli remek társak, és olyan csatárt hoznak gólhelyzetbe, mint Göncz Pista és a többiek. Nyugodjatok békében. Kiss Andor, Veszprém, Rómer Flóris u. 33.
