Somogyi Hírlap, 2012. augusztus (23. évfolyam, 179-204. szám)
2012-08-02 / 180. szám
4 MEGYEI KÖRKÉP 2012. AUGUSZTUS 2., CSÜTÖRTÖK A fiatalok révén a Zöldülj velünk! akcióval is változik Tabon a környezet A keréknyommal más világ kezdődik baráti-hegy Két éve még nejlon helyettesítette a tetőt a négytagú család aprócska kunyhóján komoly anyagi támogatáshoz jutottak tahi középiskolások a Fiatalok a változásért programban, melyet az Ashoka nemzetközi nonprofit szervezet indított a Flextronics Magyarország támogatásával, hazánk négy „fle- xes” településén, Budapesten, Sárváron, Tabon és Zalaegerszegen. A program célja olyan középiskolás fiatalok felkutatása, akik tudnak és képesek is változtatni környezetükön, az általuk felismert problémákra megoldásokat keresnek. A projektterveket mentorok segítségével dolgozták ki, ezeket bemutatták egy zsűri előtt, s végül hat támogatandó programra átlagosan 150 ezer forintot ítéltek oda a fiataloknak. A tabi Rudnay középiskola „Zöldülj velünk!” csoportja (Kiss Valér, Ottó Áron, Szabó Tamás) 140 ezer forintot nyert el az iskola környezetének szépítésére, facsemeték és növények ültetésére. ■ A diákok részesei lehetnek saját ötleteik kidolgozásának, a felelősség révén felnőttebbé válhatnak. A „Változtass, hogy változhass!” csoport munkájában Benke Alexandra és Polcsics Franciska vesz részt, ők feszti- váli drogprevencióhoz kapnak 150 ezer forint támogatást. Az „Együtt, egymásért” csoport Kalányos Szilvia ötletéből kiindulva Tabon szervezi meg a Vidám napot augusztus 19-én, 165 ezer forintból: fogyatékos emberek sportolási lehetőségeinek biztosítása a fő cél, továbbá a hátrányos helyzetű gyerekek támogatása, gyűjtést is szerveznek ugyanis a családjuknak, iskolakezdésre. Somogyvári Lajos tanár, a program rudnays koordinátora azt mondta: - Az Ashoka-prog- ram egyik különlegessége, hogy a projekt koordinátoraival (akiket a fiatalok választottak ki maguk közül) történik majd a szerződéskötés, az ő számlájukra érkezik a pénz, ők rendelkeznek majd felette. Az elköltött összegről számlákkal kell rendelkezniük, s valamennyi csoporttag felelősséggel tartozik saját programja megvalósításáért. ■ Fónai I. Előbb az aszfalt, majd a murva is elfogy a kerekeink alól, aztán a földes út is keréknyomra vált, melynek közepén egyre magasabb a nyári forróságban vízért kiáltó gaz, a végén szinte már csak sejtjük, merre vezethet a nyom. Vas András Magunk mögött hagyjuk a házakat is, az Öreglakhoz tartozó Baráti-hegy déli részén, a csa- litos mellett düledező épületeket ugyanis kunyhónak is nehéz nevezni. Kíváncsi kutyák szegődnek a gyalogtempóban araszoló kocsi nyomába, az ugatásra kinyílnak a jórészt vályogtéglás épületek ajtajai, óvatos-érdeklődő tekintetek kísérik az autót, láthatóan eseményszámba megy az idegenek érkezése - errefelé még négyévente, a választások idején is alig jár valaki, ha létezik ilyen a jórészt romák lakta telepen, a szegénysoron járunk. Annak is a legszélén, közel a helyiek által csak Zagyként emlegetett, egy fóldmosásból kialakított alvéghez. Az elvadult füzesből alig látszik ki a kalyiba, mely mellett a ház ura kifejezéstelen tekintettel, s láthatóan meglehetősen céltalanul vagdossa az ágakat. Kisfia egy drótokkal megerősített kerekű biciklivel tör át a gaztengeren, a ház körül eldobált palackokat, zacskókat, megfakult újságpapírokat görget az erőtlen nyári szél. Másutt zavaró lenne a szemét, ám itt beleillik a környezetbe, ráadásul nincs is hová tenni: az alig több mint tíz négyzetméteres szobából álló épületben szemét- gyűjtőnek már nem jut hely. Persze nem ez a legnagyobb gond, a négytagú család otthonát az Unió már csirkeólként is elbontatta volna, ám ha a törvényi paraméterek szerint maradhatnának csak a házak Baráti-hegy szegény részén, napestig dolgozhatnának a dózerek. Igaz, sokat nem kellene bajlódniuk a viskóval, a vályogtéglák között ugyanis belátni a szobába, a padlást talán csak az üvegét vesztett ablak tartja, a fakeret nélkül vélhetően már összecsúszott volna az a néhány korhadt gerenda. Melyek közül néhány rozzant fröccsönAz Öreglakhoz tartozó Baráti-hegy déli részén, a csalitos mellett düledező épületet, melyben négyen élnek, kunyhónak is nehéz nevezni Ebben a helyzetben már tényleg csak földöntűli hatalom segíthet Sárköziék alig több mint tíz négyzetméteren húzzák meg magukat tött játék és kopott-szakadt plüssfigura kandikál ki: a gyerekek játékai sem férnek el a szobában.- Két éve lakunk itt - tárja szét a kezét Sárközi Csilla, majd amikor bekéredzkedünk otthonába, először szemérmesen elénk áll: éppen takarít, nagy a felfordulás. Aztán mégis beenged a fénytelen szobába, melynek döngölt padlóját szakadt linóleum borítja. Az egyik fal mentén két szúette szekrény, az átellenes oldalon egy szakadt matracú franciaágy, az ajtó mellé egy háromlábú komód fért, szemben a sparheltnek, a hűtőnek és a tévének jutott hely. Utóbbiak azt feltételezik, áram is van a kunyhóban - a szigetelést, földelést inkább nem is firtatjuk... A szoba közepén egy babakocsi, benne a famüia legifjabb tagja, a héthónapos Krisztofer, aki életének jelentős részét a kocsiban tölti. Járóka, kiságy nincs a lakásban, igaz, nem is férne. Az éppen ebben a pillanatban az ajtó előtt bicikbjével fékező ötéves Dávidnak sincs külön ágya, szüleivel alszik a kétszemélyes heverőn. ,- Ez nagyobb, mint az előző lakásunk - teszi hozzá Sárközi Csilla, aztán látva elképedésünket, nem folytatja. A Lengyeltótiban született, ám már időtlen idők óta Baráti-hegyen élő fiatal- asszony lesüti a szemét, mi pedig elszégyelljük magunkat. Hogy oldjuk a hangulatot, megdicsérjük a tetőt, melyet láthatóan nemrégen raktak újra. Sárközi Csilla is felderül, büszkén mutatja a fedelet, mely tényleg elüt a ház többi részétől - s erről eszünkbe jut, hogy amikor két éve télen utoljára erre jártunk, cserepek helyett még nejlonzsákkal próbáltak védekezni a csapadék és a hideg ellen... - Megcsináltuk - mondja az asszony, s megint összeszorul a torkunk, hiszen munka, azaz kereset híján a kevéske segélyből és a gyerekek után járó támogatásból gazdálkodták ki a tetőt. Nehéz ilyenkor mit mondani, így hát elköszönünk, Dávid bicik- Ure pattan, hogy a kanyarig elkísérjen bennünket, anyja pedig meglepődve nézi a papírpénzt, melyet a kezébe csúsztatunk, vegyen rajta csokit a gyereknek. Áki ekkor már eszeveszetten teker a gazban, nem törődve a dróttal tákolt hátsó kerékkel, majd lefékez, s integet utánunk. A köves- útra már nem jöhet, az ő világa a keréknyomoknál véget ér... Elfogadás és megértés Balatonmárián miben más? A fogyatékkal élőkre irányították a figyelmet a rendezvényen A somogyi tánckultúra csalogatta őket Barcsra Az ország minden részéből érkező, szociális intézményekben élő ellátottak mutatták be az általuk készített termékeket a Miben más? elnevezésű kézműves-vásáron, amit a ba- latonmáriafürdői Regens Wagner Alapítvány otthona szervezett meg. Az egész napos vásárt interaktív programokkal színesítették, volt óriás társasjáték, kincskeresés, kézműves-foglalkozások, arcfestés. Vajna-Vormair Katalin intézményvezetőtől megtudtuk: a cél, hogy megmutassák, a fogyatékkal élők is tudnak olyan színvonalas, értékes terméket előállítani, ami sokak számára eladható. Továbbá be tudnak mutatni olyan produkciókat, amelyek mindenki számára érdekesek és élvezetesek. A rendezvényhez társult a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetségének (MEOSZ) Ifjúsági Tagozata Lépj közelebb! roadshow-jával, valamint a Suhanj! Alapítvány a programjaival. Ezek között például kerekes székes akadály- pályán próbálhatták ki a mindennapi helyzeteket a résztvevők, de volt sportbemutató, érzékelős játék, filmvetítés, továbbá fotókiállítás is. Színpadi produkciókat is bemutattak és nagy érdeklődést keltve fellépett Napsugár Anna jeltáncművész. ■ Vigmond Erika Balatonmáríafürdőn minden érdeklődő kipróbálhatta a kerekesszéket táborozás A néptánc népszerűsítése és a népi kultúra őrzése a célja annak a fiatalokból álló néptáncegyesületnek, melynek tagjai Barcson táboroztak, hogy autentikus helyen szívják magukba a somogyi kultúrát. Az egyetemista fiatalokból álló, budapesti Hencida Néptáncegyesület 2009-ben kezdett elsősorban a saját örömére, baráti összejöveteleken táncolni, majd 2010-ben döntöttek úgy, hogy egyesületi formát vesznek fel és országszerte népszerűsítik a néptáncot.- Az előző táboraink mind Kelet-Magyarországon voltak, de most úgy gondoltuk, hogy megmutatjuk a táncosoknak a somogyi népi életet - mondta Sziács László barcsi tag. Igyekeztek megmutatni a környéket is, így a szokásokat és tájszavakat is megismerhették a vendégek a táncpróbák mellett. Velkey Róbert elnök hozzátette: egy teljesen új táncvilágba tekinthettek be. A táncházban főként körtáncokat tanulhattak a látogatók, a legnépszerűbbeknek a somogyi és moldvai táncok bizonyultak. Barcsról Somogyudvarhely- re indultak a fiatalok, hogy újabb helyszínen tanuljanak, és újabb embereket táncoltassanak meg, újabb emberekkel ismertessék, és talán szeretessék meg a néptáncot. ■ Jeki G.
