Somogyi Hírlap, 2012. augusztus (23. évfolyam, 179-204. szám)

2012-08-02 / 180. szám

4 MEGYEI KÖRKÉP 2012. AUGUSZTUS 2., CSÜTÖRTÖK A fiatalok révén a Zöldülj velünk! akcióval is változik Tabon a környezet A keréknyommal más világ kezdődik baráti-hegy Két éve még nejlon helyettesítette a tetőt a négytagú család aprócska kunyhóján komoly anyagi támogatáshoz jutottak tahi középiskolások a Fiatalok a változásért program­ban, melyet az Ashoka nemzet­közi nonprofit szervezet indított a Flextronics Magyarország tá­mogatásával, hazánk négy „fle- xes” településén, Budapesten, Sárváron, Tabon és Zalaeger­szegen. A program célja olyan középiskolás fiatalok felkutatá­sa, akik tudnak és képesek is változtatni környezetükön, az általuk felismert problémákra megoldásokat keresnek. A projektterveket mentorok segítségével dolgozták ki, eze­ket bemutatták egy zsűri előtt, s végül hat támogatandó prog­ramra átlagosan 150 ezer fo­rintot ítéltek oda a fiatalok­nak. A tabi Rudnay középisko­la „Zöldülj velünk!” csoportja (Kiss Valér, Ottó Áron, Szabó Tamás) 140 ezer forintot nyert el az iskola környezetének szé­pítésére, facsemeték és növé­nyek ültetésére. ■ A diákok részesei lehet­nek saját ötleteik kidol­gozásának, a felelősség révén felnőttebbé vál­hatnak. A „Változtass, hogy változ­hass!” csoport munkájában Benke Alexandra és Polcsics Franciska vesz részt, ők feszti- váli drogprevencióhoz kapnak 150 ezer forint támogatást. Az „Együtt, egymásért” csoport Kalányos Szilvia ötletéből ki­indulva Tabon szervezi meg a Vidám napot augusztus 19-én, 165 ezer forintból: fogyatékos emberek sportolási lehetősége­inek biztosítása a fő cél, továb­bá a hátrányos helyzetű gye­rekek támogatása, gyűjtést is szerveznek ugyanis a család­juknak, iskolakezdésre. Somogyvári Lajos tanár, a program rudnays koordinátora azt mondta: - Az Ashoka-prog- ram egyik különlegessége, hogy a projekt koordinátora­ival (akiket a fiatalok válasz­tottak ki maguk közül) törté­nik majd a szerződéskötés, az ő számlájukra érkezik a pénz, ők rendelkeznek majd felette. Az elköltött összegről számlák­kal kell rendelkezniük, s va­lamennyi csoporttag felelős­séggel tartozik saját programja megvalósításáért. ■ Fónai I. Előbb az aszfalt, majd a murva is elfogy a kerekeink alól, aztán a földes út is keréknyomra vált, melynek közepén egyre magasabb a nyári forróságban vízért ki­áltó gaz, a végén szinte már csak sejtjük, merre vezethet a nyom. Vas András Magunk mögött hagyjuk a há­zakat is, az Öreglakhoz tartozó Baráti-hegy déli részén, a csa- litos mellett düledező épülete­ket ugyanis kunyhónak is nehéz nevezni. Kíváncsi kutyák sze­gődnek a gyalogtempóban ara­szoló kocsi nyomába, az ugatás­ra kinyílnak a jórészt vályogtég­lás épületek ajtajai, óvatos-érdek­lődő tekintetek kísérik az autót, láthatóan eseményszámba megy az idegenek érkezése - errefelé még négyévente, a választások idején is alig jár valaki, ha léte­zik ilyen a jórészt romák lakta te­lepen, a szegénysoron járunk. Annak is a legszélén, közel a helyiek által csak Zagyként em­legetett, egy fóldmosásból kiala­kított alvéghez. Az elvadult fü­zesből alig látszik ki a kalyi­ba, mely mellett a ház ura kife­jezéstelen tekintettel, s látható­an meglehetősen céltalanul vag­dossa az ágakat. Kisfia egy dró­tokkal megerősített kerekű bicik­livel tör át a gaztengeren, a ház körül eldobált palackokat, zacs­kókat, megfakult újságpapírokat görget az erőtlen nyári szél. Má­sutt zavaró lenne a szemét, ám itt beleillik a környezetbe, ráadá­sul nincs is hová tenni: az alig több mint tíz négyzetméteres szobából álló épületben szemét- gyűjtőnek már nem jut hely. Per­sze nem ez a legnagyobb gond, a négytagú család otthonát az Unió már csirkeólként is elbon­tatta volna, ám ha a törvényi pa­raméterek szerint maradhatná­nak csak a házak Baráti-hegy szegény részén, napestig dolgoz­hatnának a dózerek. Igaz, sokat nem kellene bajlódniuk a viskó­val, a vályogtéglák között ugyan­is belátni a szobába, a padlást ta­lán csak az üvegét vesztett ablak tartja, a fakeret nélkül vélhetően már összecsúszott volna az a né­hány korhadt gerenda. Melyek közül néhány rozzant fröccsön­Az Öreglakhoz tartozó Baráti-hegy déli részén, a csalitos mellett düledező épületet, melyben négyen élnek, kunyhónak is nehéz nevezni Ebben a helyzetben már tényleg csak földöntűli hatalom segíthet Sárköziék alig több mint tíz négyzetméteren húzzák meg magukat tött játék és kopott-szakadt plüss­figura kandikál ki: a gyerekek já­tékai sem férnek el a szobában.- Két éve lakunk itt - tárja szét a kezét Sárközi Csilla, majd ami­kor bekéredzkedünk otthonába, először szemérmesen elénk áll: éppen takarít, nagy a felfordu­lás. Aztán mégis beenged a fény­telen szobába, melynek döngölt padlóját szakadt linóleum borít­ja. Az egyik fal mentén két szúet­te szekrény, az átellenes oldalon egy szakadt matracú franciaágy, az ajtó mellé egy háromlábú ko­mód fért, szemben a sparheltnek, a hűtőnek és a tévének jutott hely. Utóbbiak azt feltételezik, áram is van a kunyhóban - a szigetelést, földelést inkább nem is firtat­juk... A szoba közepén egy baba­kocsi, benne a famüia legifjabb tagja, a héthónapos Krisztofer, aki életének jelentős részét a ko­csiban tölti. Járóka, kiságy nincs a lakásban, igaz, nem is férne. Az éppen ebben a pillanatban az ajtó előtt bicikbjével fékező öt­éves Dávidnak sincs külön ágya, szüleivel alszik a kétszemélyes heverőn. ,- Ez nagyobb, mint az előző lakásunk - teszi hozzá Sárközi Csilla, aztán látva elképedésün­ket, nem folytatja. A Lengyeltó­tiban született, ám már időtlen idők óta Baráti-hegyen élő fiatal- asszony lesüti a szemét, mi pedig elszégyelljük magunkat. Hogy oldjuk a hangulatot, megdicsér­jük a tetőt, melyet láthatóan nem­régen raktak újra. Sárközi Csilla is felderül, büszkén mutatja a fe­delet, mely tényleg elüt a ház töb­bi részétől - s erről eszünkbe jut, hogy amikor két éve télen utoljá­ra erre jártunk, cserepek helyett még nejlonzsákkal próbáltak vé­dekezni a csapadék és a hideg ellen... - Megcsináltuk - mond­ja az asszony, s megint összeszo­rul a torkunk, hiszen munka, az­az kereset híján a kevéske segély­ből és a gyerekek után járó támo­gatásból gazdálkodták ki a tetőt. Nehéz ilyenkor mit mondani, így hát elköszönünk, Dávid bicik- Ure pattan, hogy a kanyarig elkí­sérjen bennünket, anyja pedig meglepődve nézi a papírpénzt, melyet a kezébe csúsztatunk, ve­gyen rajta csokit a gyereknek. Áki ekkor már eszeveszetten te­ker a gazban, nem törődve a drót­tal tákolt hátsó kerékkel, majd le­fékez, s integet utánunk. A köves- útra már nem jöhet, az ő világa a keréknyomoknál véget ér... Elfogadás és megértés Balatonmárián miben más? A fogyatékkal élőkre irányították a figyelmet a rendezvényen A somogyi tánckultúra csalogatta őket Barcsra Az ország minden részéből ér­kező, szociális intézmények­ben élő ellátottak mutatták be az általuk készített terméke­ket a Miben más? elnevezésű kézműves-vásáron, amit a ba- latonmáriafürdői Regens Wag­ner Alapítvány otthona szerve­zett meg. Az egész napos vásárt interaktív programokkal színe­sítették, volt óriás társasjáték, kincskeresés, kézműves-foglal­kozások, arcfestés. Vajna-Vormair Katalin intéz­ményvezetőtől megtudtuk: a cél, hogy megmutassák, a fo­gyatékkal élők is tudnak olyan színvonalas, értékes terméket előállítani, ami sokak számá­ra eladható. Továbbá be tudnak mutatni olyan produkciókat, amelyek mindenki számára ér­dekesek és élvezetesek. A rendezvényhez társult a Mozgáskorlátozottak Egyesüle­teinek Országos Szövetségének (MEOSZ) Ifjúsági Tagozata Lépj közelebb! roadshow-jával, va­lamint a Suhanj! Alapítvány a programjaival. Ezek között pél­dául kerekes székes akadály- pályán próbálhatták ki a min­dennapi helyzeteket a résztve­vők, de volt sportbemutató, ér­zékelős játék, filmvetítés, to­vábbá fotókiállítás is. Színpadi produkciókat is bemutattak és nagy érdeklődést keltve fellé­pett Napsugár Anna jeltáncmű­vész. ■ Vigmond Erika Balatonmáríafürdőn minden érdeklődő kipróbálhatta a kerekesszéket táborozás A néptánc népsze­rűsítése és a népi kultúra őrzé­se a célja annak a fiatalokból ál­ló néptáncegyesületnek, mely­nek tagjai Barcson táboroztak, hogy autentikus helyen szívják magukba a somogyi kultúrát. Az egyetemista fiatalokból ál­ló, budapesti Hencida Néptánc­egyesület 2009-ben kezdett el­sősorban a saját örömére, baráti összejöveteleken táncolni, majd 2010-ben döntöttek úgy, hogy egyesületi formát vesznek fel és országszerte népszerűsítik a néptáncot.- Az előző táboraink mind Kelet-Magyarországon voltak, de most úgy gondoltuk, hogy megmutatjuk a táncosoknak a somogyi népi életet - mondta Sziács László barcsi tag. Igye­keztek megmutatni a környéket is, így a szokásokat és tájszava­kat is megismerhették a vendé­gek a táncpróbák mellett. Velkey Róbert elnök hozzá­tette: egy teljesen új táncvilág­ba tekinthettek be. A táncház­ban főként körtáncokat tanul­hattak a látogatók, a legnépsze­rűbbeknek a somogyi és mold­vai táncok bizonyultak. Barcsról Somogyudvarhely- re indultak a fiatalok, hogy újabb helyszínen tanuljanak, és újabb embereket táncoltas­sanak meg, újabb emberekkel ismertessék, és talán szeretes­sék meg a néptáncot. ■ Jeki G.

Next

/
Oldalképek
Tartalom