Somogyi Hírlap, 2012. augusztus (23. évfolyam, 179-204. szám)

2012-08-09 / 186. szám

4 olvasóink írtak 2012. AUGUSZTUS 9., CSÜTÖRTÖK Azon a napon én is zsidó voltam! agresszió, barbárság Nem elég, amit a politikusok tesznek az antiszemitizmus ellen A kaposvári zsidó temetőben július 22-én 57 síremléket döntöttek le még mindig ismeretlen tettesek A plébános úr az idegenvezető az andocsi műemlék templomban augusztus 6-án megjelent lap­számuk postai rovatában Mol­nár I. az andocsi templomtörté­net helyszíni ismertetésének hi­ányát taglalja. Andocs plébáno­saként állíthatom, hogy temp­lomunk napi rendszerességű, reggel 8 órától este 20 óráig ér­vényes nyitvatartási idejében szerény személyem vagy vala­mely munkatársam élő, szemé­lyes ismertetést biztosít, amely kiterjed mind a templom törté­netére, mind a Mária-múzeum bemutatására, illetve megalapo­zott, külön kérésre a miserend­től eltérő időpontban lévő szent­mise bemutatására. Sajnálatomat fejezem ki azért, hogy Molnár J. és család­ja nem olvasta el a hirdetőtáb­lánkon a kiírást, mely szerint a kapucsengőt kell használ­ni a személyes találkozáshoz, melyről egyébként a Plébánia Hivatal bejárata előtt elhelye­■ Augusztus 12-én és 15-én a főbúcsún is élő, szemé­lyes ismertetés lesz a templom történetéről. zett, a Múzeum meglétére felhí­vó, transzparens méretű tábla is tájékoztat. Olvasójuk felhívta a figyelmet, hogy augusztus lé­vén közeledik a főbúcsú. Biztosíthatok minden ked­ves idelátogató zarándokot, hogy az augusztus 12-én és 15- én ünneplendő főbúcsún is élő, személyes ismertetés lesz. Mivel az andocsi templom és kolostor Somogyország ki­emelkedő kincse, amely napja­inkban is több ezer zarándok­nak nyújt lelki gyarapodást és művészeti szépséget, tisztelet­tel kérem válaszom haladék­talan közzétételét lapjukban, hogy azok is kedvet kapjanak templomunk látogatásához, akik még soha nem keresték fel, vagy ezt megelőzően csak gyermekként jártak itt. Az andocsi kegyhely nyitott szívvel és kapukkal vár min­denkit! Szalai Tamás andocsi plébános (Molnár J. írásos tájékoztatót hiányolt - egyébként meleg hangú, jó szándé­kú - írásában, mely a bármikor beeső érdeklődőt útba igazítja. Akkor is, ha a plébánosnak vagy valamely munka­társának fontosabb dolga van, vagy másutt tartózkodik. - a szerk.) Álltam a kaposvári zsidó teme­tő helyreállított ódon sírkövei között, és közben arra gondol­tam, hogy igen, minden a sza­vakkal kezdődött! A haláltábo­rokba induló marhavagonok aj­tói csak ezt követően csapódtak be zsidó honfitársaink mögött. | Barbár, emberi mivoltukból tel­jesen kivetkőzött antiszemita brigantik ismét, immár többed­szer megrongálták a kaposvári zsidó temetőt, hogy mérhetet­len fájdalmat okozzanak a még élő hozzátartozóknak, hogy megzavarják az ártatlan hol­tak békés nyugalmát, és főleg hogy félelmet keltsenek a zsidó emberekben. Megható és bizta­tó volt az a szolidaritás és ösz- szefogás, amely elsősorban a le­döntött síremlékek helyreállí­tásban mutatkozott meg. Meg­szólaltak a politikusok is! Or­bán Viktor miniszterelnök (Fi­desz) levélben fejezte ki együtt­érzését, és biztosította a kapos­vári zsidó hitközség elnökét, j hogy....a kormány garantálja a háborítatlan, emberhez mél­tó és félelem nélküli életet”. Szi­ta Károly, Kaposvár polgármes­tere (Fidesz) közleményben ítél­te el a vandál pusztítást, Gelen­csér Attila, a megyei közgyű­lés elnöke (Fidesz) pedig 100 ezer forint jutalmat ajánlott fel a nyomravezetőnek. A politikai pártok közül a Magyar Szoci­alista Párt és a Demokratikus Koalíció helyi szervezetei szin­tén közleményben ítélték el a sírok meggyalázását. A törté­nelmi egyházak, emlékezetem szerint, beszédes csendben ma­radtak! De mennyivel egyszerűbb az | íróasztal mellett levelet írni, | közleményeket kiadni, pénz­jutalmat felajánlani, mint cse­lekedni, tenni, folyamatosan szembeszállni a hétköznapi an­tiszemitizmussal! Az egész po­litikai osztályt, de elsősorban a „kétharmadukra” oly büsz­ke kormányzó erőket, történel­mi felelősség terheli a nyílt an­tiszemitizmus terjedéséért. Ez különösen tetten érhető a mi- j niszterelnök által még a vá- { lasztási kampányban megígért „két kijózanító pofon” elmara­dásában, a kettős beszédben („mi minden szélsőséget elíté­lünk, legyen az jobb- vagy bal­oldali...”), a Horthy-kultusz új­jáélesztésében (pl. Corvin-lánc kitüntetés), Nyirő József újrate­metésében, és a sort még hosz- szan folytathatnám. Harrach Péter, a Kereszténydemokrata Néppárt frakcióvezetője példá­ul Prohászka Ottokár katolikus megyéspüspököt védve és tevé­kenységét méltatva egészen odáig ment, hogy ezzel ugyan „nem azonosítja magát a hitleri megoldással, de azonosítja ma­gát a hitleri problémával.” Egyértelmű kiállásra, egye­nes beszédre politikusaink­nak, kormánypárti és ellen­zéki képviselőinknek szin­te mindennap lenne lehetősé­ge, de gyávaságból, közönyös­ségből, politikai haszonlesés­ből, vagy ki tudja, miért, ezt minden alkalommal elszalaszt­ják! Egy ilyen esettel szeret­ném szembesíteni őket! 2012. április 3-án 17 óra 57 perckor az Országgyűlés 177. ülésnap­jának levezető elnöke, az Or­szággyűlés egyik alelnöke, Balczó Zoltán (Jobbik) ötperces időkeretben megadta a szót Ba­rátit Zsolt országgyűlési képvi­selőnek (Jobbik) napirend utá­ni felszólalásához. Baráth Zsolt „Tiszaeszlár 130 éve" című, napirend utáni felszólalásá­ban 4 percig és 12 másodper­cig mondta, mert zavartalanul mondhatta hazug, gyalázatos, antiszemita gyűlöletbeszédét. A képviselő eredeti végzettsé­gét tekintve egyébiránt álta­lános iskolai tanító, diplomá­ját 1977-ben a Jászberényi Ta­nítóképző Főiskolán szerezte. A parlamenti jegyzőkönyv az utókor számára és a magyar Országgyűlés „legnagyobb di­csőségére" megörökítette a be­széd fogadtatását: „Taps a Job­bik soraiban”. Baráth Zsolt nálam kiirat­kozott a kultúremberek kö­réből, ezért vele nem foglal­kozom. Ideológiai ámokfutá­sát, eszméit, rasszizmusát, an­tiszemitizmusát elutasítom. A helyzet azonban ennél sok­kal súlyosabb! Teljesen nyil­vánvaló, hogy a miniszterel­nök, a kormány tagjai, vala­mennyi országgyűlési képvi­selő, kormánypárti és ellen­zéki, ismerte a Parlament na­pirendjét, tudva tudták, hogy napirend után ki és milyen té­mában jelentkezett felszólalás­ra. Amennyire a videofelvéte­lek alapján meg tudtam álla­pítani, a kormányt képviselő Fónagy János államtitkárt (Fi­desz) leszámítva csak a Jobbik képviselői voltak jelen. Kérde­zem az ország akkori köztársa­sági elnökét, miniszterelnökét, a kormány tagjait, a Fidesz, az MSZP, az LMP és a független országgyűlési képviselőket: hol voltak, miért nem voltak ott az ülésteremben? Kérde­zem Somogy megye kormány- párti és ellenzéki képviselőit is: hol voltak, miért nem voltak ott a Parlamentben? Miért nem akadályozták meg minden tör­vényes parlamenti eszközzel a beszéd elhangzását? Fónagy János államtitkár erőtlen, semmitmondó válasza után, a parlamenti jegyzőkönyv tanúsága szerint 18 óra 4 perc­kor az elnök az Országgyűlés ülését a következő szavakkal zárta be: „Megköszönöm mun­kájukat. Kellemes húsvéti ün­nepeket kívánok mindnyájuk­nak. Az Országgyűlés ülését bezárom.” Igen, képviselőink már valószínűleg a húsvéti ün­nepekre készülődtek! Minden a szavakkal kez­dődik ma is! És folytatódott Schweitzer József nyugalma­zott főrabbi inzultálásával, a kaposvári zsidó temető meg- gyalázásával... Szabad fordításban Mar­tin Niemöller (1892-1984) né­met evangélikus lelkész im­már klasszikus, de ma is érvé­nyes szavait ajánlom mindenki figyelmébe: „Először a balolda­liakért jöttek el, és én nem tilta­koztam, mert nem voltam bal­oldali. Aztán a szociáldemok­ratákat vitték el, és én hallgat­tam, mert nem voltam szociál­demokrata. Mikor a szakszer­vezetisekért jöttek, el nem tilta­koztam, mert nem voltam szak­szervezetis. Később a zsidókat vitték el, de én hallgattam, mert nem voltam zsidó. A végén ér­tem is eljöttek, de már nem volt, aki tiltakozzék.” A kaposvári zsidó temető meggyalázásakor zsidó voltam én is! Kovács Bálint nyugdíjas, Kaposvár Megbukott vagy átalakult a zamárdi kikötőprojekt? helytörténet A területen eddig lakások épültek, a beruházás támogatói és ellenzői is alulinformáltak Zamárdiban mindenki tudja, hogy a településen megjelent befektetők az önkormányzattal közösen egy szokatlanul nagy kikötő megvalósítását tervezik. Ez a folyamat már hat éve tart. De hol tarthat most? Azt bárki láthatja, hogy az új kikötőre utaló jelek helyett la­kóparképítések történtek a mö­göttes partszakaszon, és továb­bi parcellázások, közművesí­tések is megjelentek. Tisztáb­ban láthat az, aki utánanéz bi­zonyos jogszabályoknak (Bala- ton-törvény, Partvonal Rehabi­litációs Terv), és elolvassa a vá­ros honlapján lévő informáci­ókat a „tervezett” beruházás­ról. Ennél élesebben már csak az láthat, aki ismeri az önkor­mányzat szerintem hiányos és egyoldalú kommunikációját a témával kapcsolatban, és haj­landó a befektető oldaláról is megvizsgálni a helyzetet. Az így kialakuló kép alap­ján a „kikötő ügye” valójában a Bácskai utca, Margó Ede sé­tány, Nagyváradi köz, Kiss Er­nő utca által határolt, jogsza­bályilag csak közösségi céllal használható magánterület ma­gáncélú hasznosításának ügye. Számomra úgy tűnik, hogy ki­kötő helyett a terület tulajdono­sai egy többmilliárdos ingat­lanüzletet valósítanak meg, ki­zárólag magáncéllal. Az ingat­lanvásárlásba fektetett pénzt a jelek szerint így könnyebb megforgatni. Idézet Zamárdi honlapjá­ról: „A Partvonal Rehabilitá­ciós Terv két lehetséges hely­színt jelöl kikötő kialakítására alkalmasnak: a Bácskai utca és a Nagyváradi köz által határolt terü­let előtt százhat­van méter szélessé­gű területet, vala­mint a Harcsa utcá­nál lévő harminc méter széles­ségű terület. Ekkora méretű kikötőt a Bácskai utcánál érdemes ki­alakítani, mivel ott elegendő te­rület áll rendelkezésre megfele­lő háttér kialakításához.” A szöveg szerint a kikötő­höz szükség van a nagy hát­térterületre, ami csak ezen az egy helyen áll rendelke­zésre. A projektről szóló tájé­koztató megírása óta azonban újabb befektetők a szóban for­gó, mintegy két hektáros terület déli felét beépítet­ték, a nyolc épület­ben található het­venkét luxuslakás nagy részét eladták. A harma­dik, már közművesített, kele­ti oldali negyedet a kikötőbe­ruházás gazdája hasonló mó­don kívánná beépíteni. A ne­gyedik, zenepavilon mögöt­ti negyedet már eladta, és az új tulajdonos 295000000 fo­rint + ÁFA áron hirdette szál­loda, lakópark stb. építésére. Utánajárásom során a fent vázolt kép állt össze előttem, ami ennél sokkal több érdekes részlettel rendelkezik. Aki szerint így néz ki egy ki­kötőprojekt, az, kérem, magya­rázza el a lényegét. Tapasztala­tom szerint a beruházást támo­gatók és ellenzők tábora is rend­kívül rosszul informált a jövőt illetően. Több körülmény is ar­ra utal, hogy a nagy dobra vert kikötőépítési projekt nyilváno­san is megbukott. Vagy csak át­alakult? Magyarfalvi Attila zamárdi lakos A polgármester megírta nekünk: Sandi Gyugy része tisztelt szerkesztőség! A So­mogyi Hírlapban megjelent egy fotó (az Észrevettük rovat­ban - a szerk.) és alatta egy kérdés: vajon mit jelent Sandi? Annak, hogy a SANDI szó mit jelent vagy jelenthet, több­féle magyarázata is lehet. Gon­dolom, á kérdező egy „vidé­ki” (nálunk faluhelyen ezt így szokták mondani) lehet, hisz errefelé mindenki tudja, hogy Sandipusztáról van szó. A vi­lágháló említést tesz erről a na­gyon kicsi falurészről, amely alig pár családot foglal magá­ba, és egyébként Gyugy telepü­lés része. Klotz Péter polgármester, Szőlősgyörök ■ A kikötő helyett eddig láthatóan ingatlanüzlet valósult meg.

Next

/
Oldalképek
Tartalom