Somogyi Hírlap, 2012. július (23. évfolyam, 153-178. szám)
2012-07-07 / 158. szám
4 MEGYEI KORKÉP 2012. JÚLIUS 7., SZOMBAT Hazavágyódásból indult be a turizmus ez a 39. szezonja Gazdasági „harakiri” volt a határnyitás, mert véget értek a némettalálkozók Miért éppen a Balatonnál találkoztak anno a keleti és a nyugati németek? Mert hazavágytak - mondja Császárné Lits Mária, s látva rajtam az értetlenkedést, hozzáteszi: a német újságírók is pont ilyen arcot vágtak... Fónai Imre A határnyitás huszadik évfordulóján tartott prezentációt német újságíróknak a nagy balatoni kelet-nyugat randevúkról Császárné Lits Mária, ekkor kerekedett el a külföldi kollégák szeme is attól, amit a siófoki szállodaigazgató mondott, aki idén a harminckilencedik balatoni szezonját kezdte, hiszen már középiskolás korában nyári portásgyakornok volt a Hungária hotelben. Ma, ahogyan már több évtizede, a Napfény szálló vezetője.- A siófoki gimnáziumban már akkor is volt nyelvi tagozat, három nyelven beszéltem, ezért kerülhettem a szállodasor egyik legendás egységébe - emlékeztet Lits Mária. - Ami pedig a Napfényt illeti: ez volt Siófok első téli-nyári kereskedelmi szálláshelye, tehát se nem vállalati, se nem SZOT-üdülő; BM-üdülőnek épült 1961-ben, de végül sosem lett az belőle. Magánérdekből indult be a külhoni turizmus a Balatonnál, a kezdetben leginkább német érdeklődés nyomán kezdődtek a szállodaépítések, mert felismerték az illetékesek, hogy mennyire fontos a deviza, az, hogy legyen az országnak devizakészlete - kezd a siófoki hoteligazgató a turizmustörténeti elemzésbe, majd így folytatja, voltaképpen megismételve, amit a német újságíróknak is mondott: - Az 1941- es magyarországi népszámláláskor nyilatkozni kellett az anyanyelvről és a nemzetiségről. Ezeket az adatokat aztán politikai célokra használták föl. A magyarországi német kisebbség kétszáz éve itt élt, magyarnak vallotta magát, a nagy többségének köze nem volt sem az SS-hez, sem a Volksbundhoz, mégis kitelepítették őket, mint „háborús bűnöst”. Kétszázhúszezer ember Élenydús levegő, avagy Siófok is lehet „történelmi”, ha akarjuk Kialakulóban a balatoni fürdőkultúra. Ezt a korabeli fotót a BRTK helytörténeti gyűjteményében őrzik SIÓFOK-GYÓGYFÜRDŐ, SZŰZ é\e még így tartották nyilván, s Császárné Lits Mária turizmusért aggódó szakemberként fontosnak tartja felhívni rá a figyelmet: nem mindegy, hogyan propagáljuk, hogyan „adjuk el” magunkat. A tulajdonában lévő évszázados útikönyv így mutatta be a Balatont: „Kevés vidék van a világon, mely- lyel a fölzaklatott kedély oly gyorsan összhangba tudna olvadni, mint a Balaton; csodás hatású gyógyerejét nem pótolja patika, sem semmiféle mesterséges orvosság. Megacélozza az idegeket, felvidámítja a lelket, reménységet, bizalmat .önt a szívbe, s megtört erőt helyreállítja hullámverése és vegyészeinek isteni ereje által. E pompás víz partján fekszik Siófok. Túlzás nélkül állítható, hogy úgy látogatottság, mint komfort tekintetében Ostendé- vel, Scheweningennel vagy Abbáziával versenyez. Partja vetekedik a velencei Lidóéval, s finom bársonypuha fövenyével ugyanolyan hatást gyakorol a fürdőzőre. E homokpart (plage) kiválóan alkalmas arra, hogy a halovány, vérszegénygyermekek a szükséges élenydús levegőt élvezhessék. Gyengébb szervezetű, izgé- kony, lesoványodott gyermeknél, aki a tengeri fürdőt nem állná ki, a Balaton veszély nélkül használható.” s hogy milyen bajokra javallatták még anno a siófoki Bala- ton-fürdőt? „A görvély- és angolkór, a vérszegénység, a táplálkozásizavarok, álmatlanság és meghűlésre való hajlamosság ellen a siófoki fürdőben való tartózkodásnak feltűnő jó hatása van.” s egy biztatás a könyvből: „1913-ra az egész község és fürdőtelep csatornázással és kitűnő ivóvízzel lesz ellátva.”- jubileumok közelednek: 2013 júniusában lesz százhúsz éves a siófoki Balatonfürdő, 2014 májusában pedig százéves a fürdőszövetség, a jelenlegi siófoki fürdőegylet elődje- hívja fel a figyelmet Lits Mária. - A történelmi múltat nem csak Balatonfürednek könnyű előásni, Siófok is lehet „történelmi levegőjű” hely, ha úgy akarjuk... Császárné Lits Mária: A hazalátogatókkal kezdődött a Balaton „aranykora” kitelepítését rendelték el, s a hatvan éven felülieknek ugyan nem kellett menni, de sokan közülük is a családjukkal tartottak, tehát összességében ennél is nagyobb lehetett a száma azoknak, akiknek új hazát kellett keresni. Ők mind Magyar- országon születtek, s amikor menniük kellett, mindenüket elvették (házat, földet, ingóságot), pár kilónyi csomagot vihettek magukkal, s új életet kezdtek odakint a semmiből, a nulláról. A kitelepítettek egy része Németország amerikai zónájába, a későbbi NSZK-ba került, a másik részük az orosz fennhatóságú területre, a későbbi NDK-ba. - Magyarországon németeknek számítottak, odakint meg magyaroknak - így Lits Mária. - Lassanként azonban beilleszkedtek, családot alapítottak, vagyis a nagyjából 250 ezerről csak nőtt az érintettek létszáma. Azután egyre többekben merült fel a kérdés: mi lehet odahaza, megvan-e még öregapánk sírja, áll-e még a szülői ház? Valahogy haza kellett jönni, s mivel a Balatonnál már beindult a turizmus, ez nyáron nem volt feltűnő. Eljöttek nyaralni, s közben megnézték az ősi birtokot is a közeli Tolnában, Baranyában. Szállás kellett és kapcsolatok, azok meg ugye még maradtak, egykori osztálytársak, barátok, s itt szabadon mozoghattak - később persze a keletnémet titkosszolgálat, a Stasi is rájött erre és megfigyelte őket, de azért mégis... Lits Mária anyai nagymamájának, Laufer Jánosné Pfaff Borbálának az édestestvére is érintettje volt a kitelepítésnek, ő az NDK-ba került és mindig a nagymamával levelezték le, mikor jönnének és hányán érkeznek. - Ez volt a Zimmer Frei, a fizetővendéglátás hajnala, ekkor még nem üzleti, hanem rokoni, baráti alapon adták ki a szobákat az emberek. Aki az NDK-ból jött, annak itt kinyílt a világ, a nagy találkozásokkor pedig el is felejtődött, hogy ki jött keletről, s ki nyugatról. Évtizedekig ment ez, egészen a határnyitásig. Ami gazdasági „harakiri” volt számunkra, a balatoni idegenforgalomnak. A Balaton megszűnt kuriózum lenni, máshová is elmehettek már az egyesült Németországból. Nagyon hiányzik azóta a német vendég a Balaton mellől, de persze közben azok fölött a generációk fölött is eljárt az idő, akik még hazavágytak. Idősek lettek, meghaltak. A mai generációnak maximum már csak a buli miatt érdekes a Balaton-part. A hatvanas évekig külföldi turistát csak hébe-hóba lehetett itt látni, velük kezdődött a Balaton „aranykora”, a hazalátogató németekkel, nem kellett hozzá semmiféle nagyszabású reklámhadjárat, elég volt a hazavágyás. Magyarország uniós csatlakozásakor egyébként a német közszolgálati ZDF és ARD televízió sokáig keresett helyszínt az országban, hogy honnan jelentkezhetne élő reggeli műsorral. Amikor a siófoki Napfény szállodában találkoztak Lits Máriával, nem keresgéltek tovább... A vasgyár segített összekovácsolni a cseri városrészt emelt fejjel A 20. század elején alapított Kaposvári Vasöntöde és Gépgyár az első világháborúban hadiüzemként termelt 1905-ben két tevékeny és merész szellemű ember: Betnár Nándor vállalkozó és Tokajy Nagy Imre gépészmérnök megalapította az „Első Kaposvári Vasöntöde Gép- és Pénzszekrénygyár és Kútfúró Vállalat” nevű üzemet, amivel nem csupán a város ipartörténetében nyílt új fejezet, hanem a városépítés is további lendületet kapott. Az új gépgyár, amelynek telepe a Vár utca végén épült fel (valószínűleg Lencz Sándor építész munkájával), lehetővé tette, hogy a cseri erdő irányában is elnyújtózkodhassék a megye- székhely. A gyár lendületesen fejlődött, nem kis részben hiánypótló szerepe miatt; a mezőgazdaság gépszükségletét igyekezvén kielégíteni, számottevő forgalmat bonyolított le ugyanis, ráadásul jelentős állami segélyt sikerült kieszközölnie. A további fejlődés érdekében 1906 nyarán - kétszázezer korona alaptőkével - részvénytársasággá szervezték át. A kaposvári üzem vasöntvényeket, gazdasági gépeket, transzmisszió-berendezéseket, malomalkatrészeket készített, gépjavítással foglalkozott. A Kapós folyó mellett, 4800 négyszögöl területen települt gyárban az első világháború előtt már tizenegy épület állt, a munkások száma száz-százhúszra is felment. Szabó Tamás ipartörténész szerint a kohókból naponta több Előző heti feladványunk: eredeti formáját máig megőrző egykori vasgyár tonna öntöttvasat csapoltak le. A termékek egy részét eszterga- padokon munkálták meg. Az „U” alaprajzú, belső udvaros, hangsúlyos bejárattal és szimmetrikus homlokzattal épült gyár a mai napig megtartotta eredeti formáját, noha díszítése az évtizedek során megkopott, helyenként eltűnt. Faragott terméskövekből rakott főbejárata három kaput fog össze: az íves záródású, nagy belmagasságú szárazkaput - melyen keresztül a teherforgalom zajlott - és a két keskeny személybejárót. Az első világégés idején hadiüzemként dolgozott a gépgyár, ami kétségkívül jót tett az üzletnek. Ugye milyen szép ez az épületrész? Vajon hol látható? írja meg: Somogyi Hírlap Szerkesztősége, 7400 Kaposvár, Kontrássy u. 2/A, vagy emeltfejjel@sonline.hu 's' t 4 1
