Somogyi Hírlap, 2012. július (23. évfolyam, 153-178. szám)

2012-07-28 / 176. szám

4 2012. JÚLIUS 28., SZOMBAT MEGYEI KÖRKÉP kutató-tanító pap Egyházi miliő a harmincas években: valódi közösségek lettek a plébániák Nagyon izgalmas a húszas­harmincas évek egyházi mi­liője; a plébániák ekkor lettek valódi közösségek - mondja Gárdonyi Máté, aki most a 19-20. századi egyházmegyei életet feltérképező országos kutatásban vesz részt. Fónai Imre Korábban egyetlen egyházi sze­mélyként egy tizenkét fős csapat tagjaként az ügynökpapok 1945 és 1989 között keletkezett aktái között kutakodott. Egyháztör­ténetet tanít a veszprémi hittu­dományi főiskolán, „főállásban” siófok-kiliti plébános és ebbé­li minőségében Ságvárt és Nyi- met is ellátja. - Az egyháztörté­net olyan része a teológiának, mely számos ponton érintkezik a világi történetírással, s így idő­vel barátságok, munkakapcsola­tok alakulnak ki a társadalom- történetet kutató szakemberek­kel, akik közül a fiatalabbak rá­adásul gyakran meg is keresnek kérdéseikkel - világítja meg „vi­lági” kapcsolódásai hátterét a ka­tolikus pap. - Meg aztán az egy­házi személyek mindig töreked­tek rá, hogy hozzászóljanak a társadalmi kérdésekhez. Még harminc-negyven éve is az ok­tatás része volt a vallási fogal­mak tanítása; aki nem volt val­lásos, az is tudta, mi az az Űr­napja, ki a püspök, mi a különb­ség a plébános és a káplán kö­zött. Ma az egyházi miliő isme­rete sajnos nem része az általá­nos műveltségnek, így aztán szá­mos fiatal kutató tesz fel kérdé­seket, keresve az összefüggése­ket társadalom- és politikatör­ténet, illetve egyháztörténet kö­zött. Igyekszem segítem nekik. Papnövendékeket, leendő hitta­nárokat, kántorokat tanít Gárdo­nyi Máté a főiskolán, s a szociá- lismunkás-szakra járók is hall­gatnak egyháztörténetet közis­mereti tárgyként. - Mindig van néhány papszentelés az egyház­megyében - feleli arra a kérdé­semre, hogy milyen érdeklődést tapasztal ma a hivatása iránt. - A „minden faluba egy pap” mo­dell persze már a múlté, de még ha jutna is minden településre, akkor is nagyon valószínű, hogy együtt, csapatban kellene dol­gozniuk, mert egy kis falu kö­zössége nem képes eltartani egy plébániát. Még a pap fizetése a legkevesebb a költségekből, de a mai igények alapján már nem­csak a kántor, hanem például a hittanár és a karitász-munka- társ is hozzátartozik egy plébá­niához. A siófok-kiliti lelkipásztor fi­gyelmét nem kerülte el kutatásai során: a hagyományos plébánia- struktúra átalakítását az Pro- hászka Ottokár püspök kezde­ményezte, akivel kapcsolatban élénk vita dúl mostanság a köz­életben: antiszemita volt-e, ki­csit-e vagy nagyon, szobrot érde- mel-e vagy sem? - Jól látta a püs­pök, hogy közösségivé kell ten­ni az életet a plébániákon - így Gárdonyi Máté. - Azt, hogy a plé­bánia vagyona nem a plébánosé, hanem a közösségé, ezért aztán a vagyoni ügyekben sem egysze­mélyi döntés kell, részt kell ven­ni benne a hívek választott kép­viselőinek is. Ez is az őszirózsás forradalom által keltett demok­ratikus hangulat egyik követ­kezménye volt egyébként, mely­nek a tanulságait szintén levon­ta Prohászka Ottokár. Úgy vél­te, nem pusztán egy forradalmi hálózat telepedett rá az ország­ra, hanem az addig mozdulat­lan falusi társadalomban is ko­moly szociális feszültségek nyo­mai bukkantak fel. Azt mond­ta, nem kéne megvárni, amikor e feszültségek elsöprik például a nagybirtokrendszert, az egy­házat, az úri világot. Javasolta: az egyház álljon élére egy föld­reformnak. Maga mindenesetre püspöksége tési birtokából 1041 hold szántóföldet kisparasztok- nak engedett át. Főpaptársai „szellemi kom­munizmusnak” titulálták a püs­pök elképzeléseit, s érdekes, hogy ma inkább mondanánk baloldalinak azokat a mozgal­makat is, melyek a harmincas években a plébániák köré szer­veződtek. - Kálót és Kalász (ka­tolikus legény-, illetve leányegy­let) minden faluban létrejött - emlékeztet Gárdonyi. - A falu­si fiatalokat próbálták közéleti szereplésre felkészíteni, azt tu­datosítani bennük, hogy legye­nek büszkék arra is, ha példá­ul Belső-Somogy egyik eldugott községébe születtek, annak is megvannak ugyanis az értékei. E közösségeket sajnos 1945 után szétverték, de már előtte is ve­szélyesnek tartották őket, attól félve, hogy előbb-utóbb majd a népfőiskolái tanok hatására bir­tokreformot követelnek... Ha a húszas-harmincas évek egyházi miliőjét izgalmasnak ti­tulálta a kutató-tanító pap, ak­kor az 1945 utáni időszakét nyil­ván valami egészen másfajta jel­zővel illetné. Ezt a periódust ku­tatni is lényegesen nehezebb. - Az egyházi levéltári adatokból az például nem derül ki, hogy miért helyeztek át egy papot So- mogyból Zalába. Az ilyen kérdé­sek ugyanis formálisan a püs­pökségen, valójában azonban az Állami Egyházügyi Hivatalban dőltek el. S mivel az ügyeknek gyakran állambiztonsági háttere volt, ezen iratok az állambizton­sági hivatal történeti levéltárá­ban lelhetők fel. Csak ezekből le­het kiolvasni: ha például nagyon ment a hitoktatás egy faluban, az ok volt az áthelyezésre, hát még ha a plébános ellenállt. Aki lojá­lis volt az államhoz, netán jelen­téseket is adott, az kerülhetett a „kényes” helyekre: városi plébá­niára, búcsújáró helyre, határ­sávba. A papság többsége tette a dolgát, se megfigyelt, se ügynök nem volt. Szinte mindenkit meg­próbáltak persze beszervezni, de ha sikertelenül jártak és ez volt a jóval több, akkor legfeljebb nem került feljebb az érintett pap, ott maradt végig falun, s ha nem vég­zett „látványos” ifjúsági munkát, nem volt tagja szerzetesrendnek, Bázis-közösségnek, nem utazga­tott túl gyakran külföldre, akkor békén hagyták. A katolikus pa­pok három és fél százaléka volt hálózati személy, közkeletűen ügynök, nem több. Enyhíteni igyekeznek minden tettükkel a világ igazságtalanságaiból fakadó nehézségeket oltárkép, orgona, toronyóra, templomfelújítás kívül-belül, ga­zos kálváriadombból templom­kert Varga Imre-szoborral, hely- történeti könyv Kilitiről, mono­gráfia Ságvárról - címszavakban az elmúlt tizenkét év, amióta a Zselic szívéből a Balaton partjára helyezte a megyés püspök Gárdo­nyi Mátét (innen könnyebben „át­jár” tanítani Veszprémbe), akit gyakran látni kerékpár nyergé­ben is, de ha úgy adódik, túraci­pőt húz és az andocsi zarándo­kokkal tart. A héten pedig estéit táborozó fiatalok körében töltöt­te, a plébániával éppen átellen- ben, a kiliti Civil Házban. - Sze­Nehéz sorsú gyerekeket karolnak föl a plébánosok gény sorsú somogyi gyerekeket tudunk táboroztatni, ami fontos, felemelő és érzelmileg is megérin­ti az embert - magyarázza. - Ka­tolikus jótékonysági bál bevételét költjük erre a célra. Plébános kol­légák hozták el hittanosaikat, olyanokat, akiknek máskülön­ben nem volna lehetőségük arra, hogy táborozzanak Olyan gyer­mek is akad közöttük, aki csak harminc kilométerre lakik a Ba­latontól, de most látta előszóra magyar tengert. Kollégáim, köz­tük több tanítványom e fiatalok fölkarolásával próbálják meg enyhíteni a világ igazságtalansá­gaiból fakadó nehézségeket. Grófot fogadtak, majd KISZ-esküvőt rendeztek a kaszinóban székház Egy évszázada avatták fel a mai MTESZ-székházat, a kaposvári szecesszió kiemelkedő alkotásainak egyikét 1911. december 31-én avatták fel a Kaposvári Nemzeti Ka­szinó székházát az Esterházy (a mai Bajcsy-Zsilinszky) utcá­ban. Maga a kaszinó akkor már több mint hetven esztendeje lé­tezett, a reformkorban alapítot­ták, működése 1838-ban kapott jogi keretet. Tagjai között tud­hatta a vármegye „szellemi és születési” előkelőségeit, arisz­tokratákat, köznemeseket, a ve­zető értelmiséget és a vagyonos kereskedőréteget. A kaszinó eleinte a főtéri Ko­rona Szállóban béreit néhány termet, s mikor vezetői kisze­melték a telket a jelenlegi épü­let számára, a tagok nem lel­kesedtek túlzottan az ötletért. Leginkább azért támadták az elképzelést, mert nem akarták, hogy az új kaszinót „a városon kívül” építsék meg. Akkoriban ugyanis éppen csak megkez­dődött Kaposvár északi irányú terjeszkedése. Az építkezésbe 1911 elején fogtak bele, s a vá­ros egyik legszebb épületét alig tíz hónap alatt felhúzták a Mol­nár Endre budapesti építész ter­vei alapján dolgozó kaposvári iparosok. A kivitelező Dómján Lajos volt. A földszintes, man­zárdtetős villaépület a kapos­vári szecesszió egyik kiemel­kedő alkotása. A bejáratot két sudarasodó oszlop hangsúlyoz­za, melyek között előrenyúló kovácsoltvas szerkezetű Üveg­Előző heti feladványunk: ma MTESZ-székházként szolgál a kaszinó tető védi a házba lépőket ides­tova száz esztendeje. Az utcai homlokzat középső szakaszá­nak zárterkélyszerű kitürem­kedései között ma üres falfülke díszeleg - ezt valamikor nagy­méretű dombormű díszítette. A kaszinó nagyjából akkor épült, mint a színház, s a két épület között számos apró hasonlósá­got is találunk. Neves szemé­lyek sora látogatta meg a kaszi­nót, 1929 májusában gróf Appo- nyi Albert tiszteletére adtak itt díszebédet. 1958-ban ifjúsági házzá alakították át. Kulturális és politikai rendezvények kö­vették egymást, 1959-ben a volt kaszinóban tartották meg a vá­ros első „KISZ-esküvőjét” is. Ugye milyen szép ez az épületrész? Vajon hol látható? írja meg: Somogyi Hírlap Szerkesztősége, 7400 Kaposvár, Kontrássy u. 2/A, vagy emeltfejjel@sonline.hu

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom