Somogyi Hírlap, 2012. július (23. évfolyam, 153-178. szám)
2012-07-14 / 164. szám
14 2012. JÚLIUS 14., SZOMBAT SAJTÓ & TANULÁS KREATÍV KÉPZÉS A kiegyezés képekben A tabi Rudnay gimnáziumban a kiegyezésről írtak dolgozatot. Az egyik feladat a téma ábrázolása volt. íme, két jó megoldás: Juttasd ki Deák Ferencet a labirintusból, hogy meg tudjon küzdeni Ferenc Józseffel! Németh Levente 11/G (gimnázium) Havasi Viktória 11/G (gimnázium) Az oldalt szerkesztette: Gáldonyl Magdolna Telefon: 82/528-151 E-mail: magdolna.galdonyi@axelspringer.hu Írjatok! Az .Olvassa napilappal, és ismerd meg a körülötted élő világot!" program keretén belül jelenik meg az oldal, melyet a Repropress Magyar Lapkiadók Reprográfiai Egyesülete támogat Mindig rajongtam Olaszországért sztereotípiák Nőcsábászok, ragaszkodnak a Mammához, no és nagyon jó a konyhájuk Mi jut először eszünkbe az olaszokról? Nőcsábászok, elegánsak, jó a konyhájuk, ragaszkodnak a Mammához, a Mámmá ragaszkodik a gyermekeihez, a nők sok gyereket nevelnek, és általában háztartásbeliek. Kelemen Zsófia Eszünkbe jutnak fogalmak és személyek, mint Silvio Berlus- coni, a maffia, Luciano Pavarot- ti, Sophia Lőrén, Frances Mayes könyve, a belőle készült filmadaptáció, a Napsütötte Toszká- na, illetve Shakespeare Rómeó és Júliája. Talán az egykor dicső Római Birodalom és a Pápai Állam is eszünkbe jut. Mivel csaknem egész életemben Olaszország-rajongó voltam tudtam, mi rejlik e sztereotípiák mögött. Most, hogy itt éltem az olaszok között, egyre világosabbá vált, melyik sztereotípia az, amelyik megalapozott, és melyik az, ami csak a közhiedelemben él - nagyrészt az amerikai filmeseknek köszönhetően. Megpróbálok tiszta vizet önteni a pohárba - vagy legalábbis a víz egy részét kitisztítani, hiszen magam sem vagyok abban a helyzetben, hogy tökéletes képet alkossak az emberekről. Nem itt szocializálódtam, hogy igazán megérthessem őket... Olaszországban a bürokrácia útvesztője végtelen. Legnagyobb sajnálatomra azt kell mondanom, ez 99 százalékban igaz. Azért nem 100 százalék, mert nem teljesen végeláthatatlan a rendszer, egyszer minden ügynek pont kerül a végére. Viszont ez a bizonyos „egyszer” hónapok, évek múltán következhet be. Honnan is tudom ezt? Mikor megérkeztünk a firenzei egyetemre, be kellett jelentkeznünk a nemzetközi kapcsolatok irodáján, ahonnan elküldték egy másik irodába, ahonnan visszaküldték a nemzetközi kapcsolatok irodájába, ahonnan visszaküldték a másik irodába, ahol közölték: nem tudják mindegyikünknek odaadni a szükséges papírokat, mert a rendszerük nem ismeri a magyar ékezetes betűket. Ahhoz, hogy ki tudják állítani a papírokat, az informatikusokkal és a feletteseikkel kell konzultálni, hogy léteznek-e ezek a földrajzi helyek. Ez egy egész hetet vett igénybe. Azóta újabb három kártyával gazdagabbak vagyunk, és még nincs is meg az összes kártya, ami egy helyi egyetemistának szükséges. így aztán megértettük, miért sóhajtozott a nemzetközi irodán a kapcsolattartó, hogy „Mio Dió, la burocrazia!” (Istenem, a bürokrácia!) Minden olasz férfi magas, izmos, sötét bőrű, sötét hajú, na és szemtelenül jóképű. Sajnos ki kell ábrándítanom mindenkit, aki ezt gondolja. Az átlagos olasz férfiakat a magyaroktól csak a ruházatuk és a stílusuk különbözteti meg. A legtöbb férfi inkább alacsony, és nem jellemző rájuk, hogy kisportoltak lennének. Igen sokan borostásak, de nem ritka a szakállas férfi sem. A pocakos, sok tésztát evő típus sem futkározik úton-útfélen. Az már sokkal valósabb, hogy mindegyik nagyon igényes ruhákat visel, ez a nőkre is igaz. Az még szerintem mindenképpen a javukra írható, annak ellenére, hogy szóban- és egy bizonyos életkorukig nemcsak szóban - valódi nőcsábászok, miután megállapodnak, szívesen tologatják a babakocsit, és elmennek a gyerekért az iskolába. Nagyon sok olyan jelenetet láttam, hogy egy férfi tolja a babakocsit, közben anyuka vásárol vagy otthon főz, esetleg dolgozik. Mint ahogy minden más, a férfiak megjelenése is az északi részről a déli felé haladva elég változatos formákat mutat. Az olaszok nagy családban élnek. Mára közel sem igaz a „mama, papa, hat gyerek” felállás. Sőt! A nők jellemzően 35-40 éves korukban szülnek, és általában egy gyerek van a családban. Azt mondják: alig támogatja az állam a gyerekes családokat, nem egyszerű a gyermek- vállalás ilyen gazdasági körülmények között. Főleg, hogy a nők már nem olyanok, mint a Sophia Lőrén által megjelenített nő az Egy különleges nap című filmben. A nők is dolgoznak, és egyre inkább hasonlítanak a tőlük nyugatabb élő társaikra. A tehetősebbek sokszor bébiszit- tert, au pairt alkalmaznak. Minden olyan, mint a Napsütötte Toszkánában. Ez már csak azért sem lehet igaz, mert Olaszország 17 tartományból áll, amelyek mindegyike saját jellegzetességekkel bír. Amíg turista valaki, addig nagyon kedvesek vele, ám mikor arról van szó, hogy az illető letelepedik, akkor először kevéssé barátságosak vele. Ilyenkor megfigyelik. Aztán, ha megbizonyosodtak róla, hogy. befogadható, akkor már valóban nagyon kedvesek és segítőkészek, de ez nem olyan gyors folyamat. Aztán az sem igaz, hogy a gombászás vagy az olí- vaszüret olyan egyszerű volna, mint ahogy a film ábrázolja. Ilyenen még nem volt ugyan alkalmam részt venni, tekintve, hogy most nem ennek az időszaka van, de egy kedves tanáromtól tudom, hogy micsoda fáradságos munka mind a kettő. A vezetési stílusuk nagyon extrém, és a közlekedési lámpák leginkább dísznek vannak. A vezetést tekintve teljesen helytálló az a kép, amit alkotunk Itália lakóiról. Nagyon gyorsan vezetnek, a szabályokat pedig igazán rugalmasan kezelik. Azt azért fontos megjegyeznem, hogy minél délebbre haladunk, annál helytállóbb ez a kép. A gyalogosok sem szégyenkezhetnek a szabályok rugalmas kezelését illetően, hiszen a piros lámpán is könnyedén átsuhannak. Átlagosan 30 másodpercig van zöld, majd 40 másodpercig sárga, amin nyugodtan át szabad sétálni. A pirosnál azért a forgalmasabb utak mentén elgondolkodnak, hogy legalább körül kéne nézni. De ha nem jön semmi, átmennek. Ugyan nem sikerült mindent végigvenni, amit az olaszokról hiszünk, de szerintem ez a néhány példa is jól mutatja, hogy leginkább a filmek által közvetített Olaszország az, amit ismerünk. Az az Olaszország, ahol az olaszok ma élnek, ezt csak nyomokban tartalmazza. Én így is szeretem, sőt, ajánlom mindenkinek, hogy tapasztalja meg az igazi Olaszországot, mert sokkal gazdagabb, mint ahogy azt hinnénk. Kreatív mindennapok: legyünk nyitottak az új dolgokra! tehetség A fantáziadús szemléletmódnak köszönhetjük a legtöbb eszközt, amit mindennap használunk Kreativitásra szükség van a munkában, magánéletben, hétköznapokban. Tulajdonképpen mindenhol szükséges, hogy jelen legyen. A legtöbb önéletrajzban a pályázó erényeit tartalmazó rovat szinte kivétel nélkül a kreatív gondolkodásmód leírásával kezdődik. Pedig a legtöbb esetben ez csak jól csengő sablonszövegnek tekinthető. Az emberek többsége úgy véli, hogy rendelkezik ezzel a tulajdonsággal, de például egy egyszerű ajándékvásárlásnál is megkaphatják, hogy nem voltak túl fantáziadúsak. Az ember életvonalára jellemző, hogy léte során az óvodában a legkreatívabb, aztán ez egyre lejjebb megy, mígnem szépen ellaposodik. Ma már külön szakmát is építettek erre a tulajdonságunkra. Pedig a kreativitás nem valamely szakmához vagy tevékenységhez kötött dolog, hanem alapvető emberi képesség és tulajdonság. Ez azt jelenti, hogy egy adott szituációban megtalálom az akkor éppen leginkább megfelelő megoldást. Nem okvetlenül azt használom, amit tanultam, de elemeiben benne van az is, csak másképp összerakva. Néha bejön egy-egy új kiegészítő elem is, de az nagyon ritka. Izzót például elég ritkán talál föl Az oviban a legkreatívabbak... az ember. Persze nagyon sok mindent lehet másképp összerakni, aminek az eredménye már új dolog lesz. Az emberi személyiségnek nagyon fontos eleme, hogy akkor tud eredményes lenni, ha tisztában van önmagával. Az iskolának egyik fő feladata az lenne, hogy ebben segítse az alakuló személyiséget. Ami azt jelenti, hogy megmutatja neki, a világon mennyiféle dolog van, aztán segít a gyereknek rájönni arra, hogy mi az, ami neki való, amihez a képességei és az adottságai leginkább passzolnak. így könnyebben tudna érvényesülni az életben, valamint könnyebben megtalálná a számára elfogadható, örömöt szerző foglalkozást. ■ Sokan a virtuális valóságban igyekeznek kiélni a kreativitásukat. Ehhez a legjobb eszköz maga a kommunikáció. A nyelv és a gondolkodás viszonya: hiszen nem tudunk nyelv nélkül gondolkodni, ilyenkor csak az érzéseket helyezzük előtérbe. Vagyis érzéseket észlelünk, de ezeket nem tudjuk közvetíteni, ha nincsenek szavak. Na, ekkor kerülhet előtérbe a másik eszköz, a vizuális kommunikáció, ami szerencsére ma már egyre nagyobb teret nyer, és így a diákok is könnyebben tudnak reflektálni a saját elképzeléseik megjelenítésére. Sokan a virtuális játékokban látják a megoldást. Ebben az esetben is fontos megjegyezni, hogy nem mindegy, milyen platformmal játszik a felhasználó. A legjobbak a logikai típusú megoldások. Minél több kreativitást igényel egy szoftver, annál jobban fejleszthetjük magunkat. De sokat segítenek a csapatépítő tréningek, illetve a különböző társas játékok. A lényeg az, hogy próbáljunk meg minél nyitottabbak, lenni az új dolgokra. ■ Fodor Zsolt Firenzei látkép. Belekukkantottunk az olaszok mindennapjaiba, és igyekeztünk lerántani a leplet azokról a sztereotípiákról, amelyeket róluk hallunk
