Somogyi Hírlap, 2012. június (23. évfolyam, 127-152. szám)

2012-06-09 / 134. szám

2012. JÚNIUS 9., SZOMBAT MEGYEI KÖRKÉP Kedves játszótársak, pihenjetek sokat! félidős évadzáró Szita Károly kijelentette: Kaposvár hosszú távon számol Rátóti Zoltán igazgatóval \Folytatás az 1. oldalról)- A csütörtök esti gála igazi örömünneppé vált - jelentette ki Rátóti Zoltán. - Raktározzuk hát el azt a sok pluszt, amit egy­mástól és a közönségtől kap­tunk, mert sokszor hajlamosak vagyunk elfeledkezni róla, mit tudunk nyújtani valójában. Akertben munka vár, idézte tavalyi önmagát, amikor a Can- dide fináléját választotta mottó­jául, s megállapította, ha lehet, a jövő évadban még több munka lesz abban a bizonyos kertben.- Büszkén és nyugodtan fek- hetek le, még ha nem is telje­sítettünk százszázalékosan - tért rá az elmúlt évad értékelé­sére az igazgató -, ám senkinek sincs szégyenkeznivalója. Rátóti Zoltán kitért az év közben felhalmozódott feszült­ségekre, a felmerült konfliktu­sokra, melyeket többek között azzal magyarázott: művészek alkotják a közösséget, akikben állandó indulatok dolgoznak.- A jó légkör megteremtése, a közösségformálás az egyik legfőbb célom - idézett ismét, ezúttal saját igazgatói pályáza­tából, majd az orosz iskolate­remtőt, Sztanyiszlavszkijt citál­ta, aki szerint egy színházban szinte megoldhatatlan feladat egységes közösség kialakítása, hiszen egyéniségek alkotnak egy teátrumot. - De van közös nevezőnk: a színház szeretete- tette hozzá -, s ez kell, hogy motiváljon mindenkit, ugyan­is nem mindegy, milyen minő- ségben-légkörben töltjük el a ciklusomból hátralévő két évet. Nem kell mindenben egyetérte­ni, de tisztelni kell egymást. Ezután a direktor áttért a jö­vő évaddal kapcsolatos teendők ismertetésére, majd köszöntötte a társulathoz hivatalosan ősz­től csatlakozó új művészeket: az idén a Tisztogatásban még ven­dégként szereplő Takács Kati az Új Színházból, a Mészáros Sá- ra-Hüse Csaba házaspár Eger­ből szerződött Kaposvárra, Ván- csa Gábor pedig az idén diplo­mázott a Kaposvári Egyetemen Mohácsi János osztályában. Rá­tóti Zoltán elköszönt a távozók­tól is: nem hosszabbította meg Kocsis Pál, Mózes Balázs, Gulá- csy Tamás és Rácz Panni szerző­dését - csak utóbbi vett részt az évadzárón, melynek legmegrá­zóbb pillanatát könnyes búcsúja jelentette kollégáitól...- Színházszeretőként, s nem -értőként érkeztem - köszönte meg a társulat munkáját a Csi- kybe járók nevében is Szita Ká­roly polgármester, aki az igaz­gató mandátumával kapcsola­tos fejtegetéseire reagálva ki­jelentette: a város hosszú távon gondolkodik Rátóti Zoltánban.- Kedves játszótársak, pihen­jetek sokat! - kapta vissza a szót az igazgató, s megpendítet­te, elképzelhető, egy év múlva az évad vége után sem válnak el hosszabb időre, ugyanis a színház tárgyal Balatonboglár- ral: a Vörös kápolnában létre­hozandó nyári színházról. Ám addig még előttük áll az idei szabadság, majd ősztől egy új évad, tizenegy bemutatóval, rengeteg munkával, s vélhető­en konfliktusokkal, indulatok­kal, veszekedésekkel, tapsok­kal és sikerekkel. Hiszen mű­vészek alkotják a közösséget... ■ Vas András p Hunyadkürti György (balról), Körösi András, Kovács Zsuzsa és Tóth Géza számára is véget ért az évad - következhet a jól megérdemelt pihenés Könnyekre hullott a végefüggöny: az elmenőket is búcsúztatta a színház őszinte és tehetséges, ámde bizonytalan társulata MENNYEKBE,POKOLBA. akárha az ország ütőerére kapcsolódtunk volna az idei Csiky-gála közönségeként. Ott vert minden bajunk és gon­dunk, gyönyörűségünk és szo­morúságunk, mélységünk és magasságunk, vagy legalábbis majdnem minden megjelent eb­ben a csaknem háromórás eszt- rádban. Magyarország. a ki nem mondott szavakkal együtt szép volt fiúk, lányok. Bődületesen tehetségesek vagy­tok, és borzasztóan bizonytala­nok, talán szorongok is. De csak az érzéketlen nem az. Ki­mondtatok, megmutattatok mindent, amit kellett. Általatok még a hiányzók, a nagyon hi­ányzók is veletek voltak. A be­mutató közben, még hetekkel ezelőtt elgyengült Tóth Eleonó­ra is legelsőként, akit nem csak párja, Serf Egyed jelenített meg mosta színpadon, hanem min- dannyiótok. És ott voltak, ha fizikálisán nem is, a Kaposvárról most el­távozok, Kocsis Pál szép tizenöt év után, Mózes Balázs és Gulá- csi Tamás, no és Rácz Panni, aki ténylegesen is a színpadon állt, és játszott egész este, élete egyik legnehezebb előadásán, az utolsó kaposvárin. A színésznő előtt külön, mély meghajlás, amolyan kaposvári. NÉGYÜKET, az elmenőket a mennyeket és poklokat bejáró, és a időnként a középszerét sem kerülő gála fináléja bú­csúztatta, ahová a műszakiak­kal, gazdaságisokkal kiegé­szült társulat énekkari produk­ciója vezetett el. Az orgonajá­tékkal tarkított finálé sem volt egy féktelen hejehuja, még a konfettiesővel együtt sem. Vi­szont volt egy gyönyörű dal a civilben is párként működő Ko­vács Zsuzsanna és Körösi And­rás, valamint Lugosi Györgyös Horváth Zita előadásában. Ölelkezőrímbe állva-kapasz- kodva jelezték, énekelték: az emlékekben velünk maradtok, kik elmentek. szép három órára hullott az évad végefüggönye. Megismé- telhetetlenre és tehetségesre, fájdalmasra és szórakoztatóra. tyáját, majd cigánytáncos kan­nás-kanalas gémmel rukkolt elő. Grisnik Petrával többek kö­zött, aki nagy meglepetésre a Pink Floyd legendás Dávid Gil- mourjaként is bemutatkozott: a Watersszel írt örökzöld üzenete is tetszett, Wish You Were Here, vagyis Bárcsak itt lennéllel. A helység kalapácsa készülő pro­dukcióból Takács Géza és Fándly Csaba adott elő egy ős- bem utalás Ferenczy György-dalt Bódis-Nagy Katinka táncára hangszerelve. Itt mára koráb­ban nevettemben-sírtomban le­tépett karfával doboltam volna legszívesebben az ütemet. az ESTET nálam - a társulat feltörekvő kibeszélhetni, kiéne- kelhetni vágyása mellett - Szu- la László nyerte a Nincs konfe­rencia nevű banda Különbejá- ratú Jézus című pokolian an­gyali tüneményével. Se szép, se dallamos nem volt, viszont kit érdekelnek a részletek, ha egy­szer végre értelme van. Mélyről jöttek, de teljesen más világból, kalákás és kormorános előzmé- nyű alaptagokkal a Neil Young sétány dalai, melyben Rátóti Zoltán direktor gitárosként-éne- kesként lépett föl színházon kí­vüli kiváló muzsikusokkal. „Nincs gumibot, nincs ellen­ség/ Másképp lesz holnaptól”, zúgott a forradalmi refrén. A húszperces kiskoncert másik darabja is hordozott egyetemes üzenetet: „Mondd csak, mi fo­lyik itt?/ Vagyis: ki nyúl le ép­pen mit?.../Elegem volt: Hé, srá­cok! Újból egy! Előbb-utóbb minden gajra megy.” az évad legjobb színészeinek, Nyári Szilviának, Fándly Csa­bának és Csonka Ibolyának ki­járta taps. Tőlük, a közönség és szeretteik mellett elhangzott Babarczy és Rátóti neve is, így bennük is ott lehet egy fontos kapocs. Kijárt a taps Spindler Bélának is, aki e „celebsújtotta időkben” Latinovits Ködszúr- kálójából idézett. A színész „Élete a vele-játszóktól függ. Az együtt játszó felnőttektől, akik, minta gyermek játékát szemlé­lik munkáját. A közönségtől. A kortársaktól. Az együtt játszók­tól.” ■ Balassa Tamás miközben az ország századok óta keresi a tökéletes diagnosz­tát, és mindmáig nem tud fel­mutatni egy ténylegesen kéthar­mados kórképet, addig a szín­ház lényegénél fogva őszinte. Ha akar, ha nem. Őszintesége most is megmutatta, kik vagy­tok, kik vagyunk. a tehetséges másodéves színi­hallgatók Sebő Ferenc dalai Jim Morrisonba oltva, mindjárt a nyitányban. Az egyetemről most leszerződő Váncsa Gábor egy Örkény-novellával, amikor egy banális, váratlan merénylet miatt az élet talán legfontosabb kérdése marad megválaszolat­lanul: hogy legyenek hűek az állatvédelem eszméjéhez a ha- lálhörgésben élő, bokáig vérben álló vágóhídi munkások. ÖRKÉNYT-GROTESZKET VÁLASZ­TOTT Nyári Szilvia - az est házi­asszonya - és Nyári Oszkár is: az úszást félfedező matróz túl­élési örömét a megszólaló Him­nusz, s a kényszerű tisztelgés gesztusa öli meg. A házaspárt Ujláb Tamás kísérte a színen szerelt billenytűs hangszeren, az Örkény Színházban is elő­adták a produkciót, ott Dinyés Dániel kíséretével. A konferan­szié szerepéből kilépve Karint- hy-darabbal érkezett Sarkadi Kiss János, akinek utánozhatat­lan móriczi előadásmódja meg­próbálta a nézőtéri karfák sza­kítószilárdságát. Sarkadi az összekötőszövegekből is kihoz­ta a legtöbbet. Az est három kü­lönböző időpontjában megtar­tót díjátadóin, a fogyasztókúrát is vállaló szépségszalon felaján­lását közvetítve diszkréten el­kérte a színpadra érkező díját­adó telefonszámát. lecsó Péter Romhányi József rövid, ámde szomorú Százlábú­történetét fűzte be egy elvéthe- tetlen tapsorkán előtt. Marofka Mátyás a jövő évi Mega­sztár-döntőt vetítette előre egy ellazultan előadott amerikás szvinggel. Tóth Molnár Ildikó egy díva kupléját adta elő, ami­kor este tíz után már nem vá­gyódik víz után. Varga Zsuzsa Csoóri-verssel csalogatta elő a szívfalak mögül a dadai dombo­kon felnőtt telivérnagyságú ku­Horváth Zita és Lugosi György egy ezotériában oldott kabaréjelenetben Váncsa Gábor és Tóth Molnár Ildikó Grisnik Petra mint cigánylány

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom