Somogyi Hírlap, 2012. június (23. évfolyam, 127-152. szám)

2012-06-30 / 152. szám

ÉLETMÓD PORTRÉ Nem folyhat az idő vére Jovasíjászaton kassai lajos Belső utazás az ember középpontja felé a kaposipérőiX világrekorderrel Balassa Tamás Öt világrekord után a kí­naiakat „tanítja” kínai­nak lenni. Kassai Lajos lovasíjász a sokadik in­terjú után is tartogat meglepetéseket. Mester, akitől mindig lehet tanul­ni. Ezúttal edzésen igye­keztem ezt tenni. A legkevésbé arra vágytam, hogy szürkemarha kergessen. Pedig olyan békésen kérődzött a tizen­öt hektáros, hegyes-völgyes bir­tok hirtelendombján! Idilli volt. A Walden-olvasmányokkal érkező legszívesebben sátrat verne jó időre, ha a civil élet és a szürke­marha is megengedné. Utam a mestert keresve egy zsombékos mellett vezet. Egy meredély tete­jére kiabálok útbaigazításért az ágfagyűjtőknek, akik visszairá­nyítanak a bejárathoz. Bóklászok hát visszafelé, ekkor csapja fői szarvát a testes bika, és megin­dul felém. Talpalatnyi bozótosnál találkozunk, a zord őshonos az egyik oldalon, a betolakodó pár méterre a másikon. Szívdobogás toroktájon, a nagyobbik marhá­ban. Városba született falusi pan- cser esete a szürkével, mélázom, és elképzelem a bajszuk alatt vinnyogó rőzsehordókat. Ronal- dós testesei után felfutok a fák közé, és onnan kamerázom a marhát. Pici, senki sem fogja el­hinni... Gémek, kócsagok, gólyák lak­ta tó mellett érek a zselici domb­ság kapujához. A Kaposmérő-ka- posdadai birodalom meseszerű, és nemcsak a szürkemarhák új­ságíró-allergiája miatt. Nyugat­ból keletbe, jelenből múltba, civi­lizációból a történelem előtti idők lényegébe lehet csöppenni itt. Már ha a feltételezéseink nem té­vednek nagyot a történelem előtt- ről, és ha megtaláljuk Kassai La­jost. Aki éppen edzést tart. Köz­ben tudunk beszélgetni, mondta korábban a telefonban.- Civil a pályán! - A tanítvá­nyok begyakoroltán tudatják tá­volabbi társaikkal, figyelniük kell egy illetéktelenre. Ejh, a szürkés kaland után megint a kö­zéppontban! A süvítő vesszők vi­lága, a lovasíjászat fegyelem nél­kül balesetveszélyes volna. A száz méter hosszú fedett edzőpá­lyán árnyékként szelelek át, s érek Kassaihoz. Kézfogás közben finom kérdéssel jelzi, pontatlan voltam. Miközben a vág- tázó-nyilazó lovasok helyzetének megfele­lően az egyedüli elfordítható X táblát kassai Lajos a lovasíjászatot, az általa megteremtett versenyszabályzattal olyan hungarikumnak tartja, amihez foggal-körömmel ragaszkodni kell mozgatja a pálya alatt vezető át­tételen át, várja a kérdéseket. Percekig tart a csend, már ami a kérdezz-feleleket illeti, hiszen Kassai szinte folyamatosan be­szél, hol utasítást, hol tanácsot ad. - Ne folyjon az idő vére! Amint La­jos végez, induljon a következő! - kiált a pálya elejére, hogy a vesz- szőket húzó tanítvány után pörög­jön a munka. Egy lovasíjászlányt azért fedd meg, mert nem a térdével tartja magát a nyeregben, hanem elbi­zonytalanítja, hogy a ló a fejét rág- ja-rángatja, ezért le-lenyúl a ho­zóihoz. Aranyszabály laikus szemmel: íjászni csak két kézzel lehet. Megdicséri viszont a fiatal tanítványt, aki ötven méterről ta­lál célt - hátrafelé nyilazva. Elké­pesztően ügyes legény. És ilye­nekből világszerte sokat nevel. Ez nagyon érdekel, persze a kérdés a nyugati világban gyökerezik: a mindmáig legyőzhetetlen mester nem fél-e, hogy egyszer letaszít­ják a trónról. Ötvenkét éves, mondja, csak a halál fogja elvá­lasztani ettől az úttól. Létformája a lovasíjászat. „Most, hogy elértem életem de­lét”, írja könyvében, „egy napfé­nyes tisztásra jutottam, magam mögött hagyva a kérdések és a vágyak kínzó dzsungelét. Sokkal több az elfogadás, mint a változtatni akarás bennem. A lo­vasíjászat, ami egykor táltos lo­von repített térben és időben, ma már egyre inkább egy rítus szá­momra, keretet adva hétköznap­jaimnak, életemnek. Egyszerre jelenti számomra a tudományt, a művészetet és a vallást. Megpró­bályzattal olyan hungarikumnak tartja, amihez foggal-körömmel ragaszkodnia kell Magyarország­nak. Magasan kvalifikált szakem­bereket képezve ezt a vezető sze­repünket meg kell őrizni.- Magyarország tragédiája, hogy mindenki egyedül van, ez a magányos hősök országa - mond­ja nem annyira keserűen, mint re­Az a képességem, hogy egy pillanat alatt tudok életre szóló barátokat és ellensége­ket szerezni magamnak, a Távol-Keleten, Kínában sem hagyott cserben. háltam a józan észre támaszkod­va a lehető legtöbbet megtudni erről a tevékenységről, majd ké­pességeimhez mérten művészi­en bemutatni, és mire eljutottam idáig, azt vettem észre, hogy hi­temmé vált.” A testnevelés-tudományi kar lo- vasíjász-edzői szakági képzéséről mesél, mint nagy büszkeségéről, melyet rövidesen elvégez az első tanítványa. Hatalmas eredmény. A lovasíjászatot, az általa megte­remtett és levédett versenysza­Tökéletes a fegyelem alistán-eltökélten. - Rengeteg le­lemény és találmány kallódik el. Soha, semmilyen támogatást nem kaptak az államtól, mindent a maguk erejéből, de a nemzet­nek építettek. Az erre épülő lovas­íjászattal nagyok a tervei.- Olimpia, ez legyen a cél - ha­tározza meg a sportág lehetséges perspektíváját, ami mögött a sportdiplomáciának is fel kellene sorakoznia. Kassai Lajos, aki makacsul ra­gaszkodik ahhoz, hogy a külvilág megismerése felé tett minden lé­pés mellé ugyanekkora erőfeszí­tést kell tenni a belső világa feltá­rása felé is, járja a világot. Jordá­niában a király adott át neki díjat nemrég, előtte Kínában vendéges­kedett. A bemutatók utáni beszél­getések egyikének drámai pont­ján felcsattant a „Mi a véleményed Kínáról?” kérdés. A mérleg a „na­gyon tetszik” felszínes és udvari­as és a kicsit hosszabb és őszinte válasz között bijlegett, és az utób­binál állt meg, írja honlapján. „Nekem úgy tűnik, mintha egész Kína egy óriási gyártelep lenne, és olyan mértékben nyu- gatiasodik, hogy ha nem a man­dulavágású szemeikkel néznének rám, nem tudnám, hogy keleten vagyok. Örömmel látom, hogy a nyugati lovassportok ilyen robba­násszerűen törnek előre, de leg­alább ekkora erővel kéne a saját gyökereiket is kutatni. Ötezer éves múlttal a hátuk mögött van mihez nyúlni. Ha az anyagi javak oltárán feláldozzák kultúrájukat, lehet, hogy anyagilag meggazda­godnak, de lelkileg el fognak sze­gényedni." Döbbent csend után kirobbanó taps következett. „Az a képességem, hogy egy pillanat alatt tudok életre szóló barátokat és ellenségeket szerezni magam­nak, Kínában sem hagyott cser­ben. A tiszta cselekvés és az őszin­te beszéd megnyitotta előttem vendéglátóim szívét.” A lehetőségeket Kassai rekord­jai villanthatják föl. Utolsó sike­res próbálkozásáról írja: „A né­zőknek 19,85 másodpercük volt arra, hogy találkozzanak egy lo­vasíjásszal. A lovasíjásznak 19,85 másodperce volt arra, hogy talál­kozzon őseivel. Én eltűntem 19,85 másodpercre, hogy hol jártam, nem tudom, de azt tudom, hogy ami a helyembe lépett, összeha­sonlíthatatlanul jobb nálam.” A világrekord-elérés, ez érde­kel nagyon. Keleti nyugalommal és csendes alázattal nyugati aré­nában hangos sikereket aratni: nem rebben el ebben az alkotás? A művészet, a vallás és a tudo­mány említett háromsága. Mi hajtja előre a teljesítőképesség határait keresve?- A világrekord mérföldkő, so­ha nem hajtott, csak mellékter­méke az útnak - mondja, miköz­ben minden idegszálával a nyila- zó tanítványokra figyel. Egy fia­talnak azt magyarázza, a nyílves­szők elővételének gyors egymás­utánban miért nem szabad meg­szakadnia, időveszteséget okozva a nyíl kis leengedésével. Megérkeznek közben az ágfa- gyűjtők. Kiderül, tanítványok, NÉVJEGY KASSAI LAJOS 1960-ban született Kaposvá­ron. A '80as évek közepétől íjkészítőként tevékenykedett, eredményes versenyző volta terepíjász szakágban. Modem anyagok és technológiák fel- használásával rekonstruálta a honfoglalás kori magyar íjat, és elsőként a világon kezdte a sorozatgy ártást. Ki­dolgozta a lovasíjászat ver- senyszahályrendszerét, és a V(k‘s évek elejétől az új sport­ágat terjesztette Magyarorszá­gon, később Európa országai­ban, az USA-ban és Kanadá­ba ti Megismerkedett a Zen íjászattal Japánban, majd Kí­nába, Shaolinba utazott. Megírta Lovasíjászat című könyvét, amely azóta megje­lent angolul és a németül is. Tizenhat országiam tanít. Minden év júliusában a ka- posmérői lovasíjászkőzpont- ban világtalálkozót rendez. 2003-ban Módi Ferenc,tőt a Magyar Köztársasági Érdem­rend Tisztikeresztjét vehette át. 2011-ben a Testnevelési Egyetem elfogadta az általa kidolgozott gyakorlati okta­tást, és elindította a lovas- íjász képzést. Elsőként Ma- gvarországon lehet lovasíjász- tanári diplomát szerezni. 2012-ben a Magyar Kultúra Lovagja kitüntetésben része­sült. Tagja a Megszállottak Klubjának. Mottója: „Nem az ősöket kelt követni, hanem azt, amit az ősök követtek. ” kassai lajos az egyetlen a vi­lágon, aki képes volt váltott lo­vakon megállás nélkül 24 ómn keresztül lovasíjászni. Minden eddigi versenyt meg­mert, és öt Guinness-rekordot állított föL A negyediket tanít­ványaival, 2009-ben a Buda­pest Sfxirtarénában. Vágtató ló hátáról tizenkét feldobott, 30 centiméter átmérőjű koron­got lőtt le 17,80 másodperc alatt. Ezt megdöntve 2011-ben tizennégy' komngot lőtt le 19,85 másodperc alatt. Nyolc­ezer nézőből tört föl a taps. még nem haladók. Munkával kaptak belépőt a szentélybe. Fel­nőtt emberekben fejlődik aláza­tos tudni akarás. Néhány év, és le­hetnek jók ők is. Most még csetle- nek-botlanak, de átlagembertől már ez is szép volna. Lovasnem­zet ide-oda, kemény sport ez. Kifelé menet ismét az időről be­szélgetünk: hogy fér bele minden huszonnégy órába? Szerencsés ember, aki nem tartja munkának a jószágok hajnali etetéseit sem. A pályára visszanézve, tanítványai bizonytalanságát látva mondja: a jó dolgok folynak, nem akadnak el. Igaz ez emberre, családra, vá­rosra, országra.- Ha a felesleges dolgoktól bát­ran megszabadulunk, mindenre jut idő... Akár arra is, akár már ez által is, hogy egy lépést tegyünk a be­felé utazásban...

Next

/
Oldalképek
Tartalom