Somogyi Hírlap, 2012. június (23. évfolyam, 127-152. szám)
2012-06-30 / 152. szám
4 MEGYEI KÖRKÉP 2012. JÚNIUS 30., SZOMBAT Oberon, a szerzetes elköszönt Justitiától a főbíró Szerencsés, hogy olyan időben dolgozhatott, amikor a bíróságok abszolút függetlenek voltak Ujkéry Csaba: társadalmi érdek, hogy ez a hivatás érinthetetlen legyen Ujkéry Csaba AZ érettségi után akadt egy fél évtized, amikor úgy tűnt, szakít a családi hagyománnyal, s nem tanár vagy jogász lesz, hanem a művészi világban indul vándorútra. Ki akarta próbálni magát a világot jelentő deszkákon, hiszen már az általánosban sikerült lekötnie társait: ha csak egy kis pauza akadta tanítási időben, a nebulók egyöntetűen követelték, Ujkéry meséljen valamit. az ifjúkori nagy álom azonban a színművészeti főiskola felvételi bizottsága miatt beteljesületlen maradt, így a szigetvári ifjú ha- marost a pécsi jogi karon találta magát, ahol 28 évesen, 1971-ben diplomázott. Zrínyi városában indult meg a szamárlétrán, a járásbíróságon lett fogalmazó, ám hamar átkérte magát Sopronba, ahol 1973-ban nevezték ki büntetőbírónak. Hiába indult be karrierje, honvágya miatt - melynek egyik megnyilvánulása szépírói munkásságának első darabja - hazatért a Dél-Dunántúlra, Kaposvárra, s egy évvel később, 1979-ben megyei bíróvá nevezték ki. Évtized múltán már társelnöke a megyei bíróságnak, három évvel később pedig elnöke. Két évtizeden irányította a ma Kaposvári Törvényszéknek nevezett hivatal munkáját, 2004-ben bekerült az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsba is, melynek hamarosan szóvivője lett. A szakma mellett a szervezésre is figyelt, nevéhez köthető a bíróság többszöri felújítása-átalakítá- sa, s több, az aktív és az egykori kollégák kényelmét, nyugodtabb munkáját elősegítő intézkedés, s az igazságügyi főiskola megalapítása. De nemcsak helyi szinten tette le névjegyét, a javaslatára vezették be a nyári ítélkezési szünetet, a talárt, rendszeresítették a tárgyalókalapácsot, a tanúgondozást, s megszervezte a Jogi Beszélgetések fórumot, a Balkán-konferenciát, melynek továbbra is vezetője marad. kedvtelésére, az irodalomra is maradt ideje, rengeteg szakmai cikk mellett novellák és 11 regény szerzője, emellett társelnöke a Berzsenyi Társaságnak, tagja a Szent György Lovagrendnek, s ha ideje és az időjárás is úgy engedte, szívesen vitorlázik - azaz a nyugdíjasévekre sem marad elfoglaltság nélkül. Az asztalon az aktahalmokból és a rájuk pakolt büntető törvénykönyvből úgy tűnik, mintha a tulajdonos csak hétvégére távozna. Pedig... Vas András- Elfogyott a centi...- Mint minden, ha használják- felelte Ujkéry Csaba. - Ezt 43 éve és tíz hónapja vagdostam.- Méretes szalag. Igaz, lehetett volna valamivel hosszabb is...- Tíz hónappal. Akadnak népek, melyek a fogantatástól számolják az ember korát. Ha így nézem, nekem is kijön a 70 év.- Milyen kedélyesén áll a nyugdíjazásához. Sehol egy tüske?- A személyemet illetően nincs. De megértem a kollégáimat, akiktől éveket vesznek el a törvénnyel, mely szerint 62 éves korban nyugdíjba kell menniük. Főként, hogy bármennyire is forszíroztam, nem sikerült rendezni az életpálya nyugdíjrészét.- Nem éri meg bírónak lenni?- Az értelmiségi pályák közül a jobban megbecsültek közé tartozik. Ám olyan életvitelt követel, mely jelentősen korlátoz. Nincs lehetőség maszekolni, folyamatosan illeszkedni kell a hivatal méltóságához, melyhez önmegtartóztatás szükséges. S ehhez társult az elmúlt időben a tisztelet hiánya.- A 2006-os választások óta?- Nem akarok politizálni, bár már megtehetném, s elismerem, a 2006-os zavargásokkal kapcsolatban akadtak vitatható ítéletek, még ha elenyésző számban is, ám valahogy mindig ezeket citálják. Pedig alapvető társadalmi érdek, hogy ez a hivatás érinthetetlen legyen. Vannak jó és rossz orvosok vagy mérnökök, s így van ez a bíráknál is. A kérdést egyedileg kell megoldani, nem megbélyegezni egy teljes szakmát.- Na, itt a tüske... Ha így nézzük, még szerencsésnek is mondhatja magát, most megy nyugdíjba, amikor igencsak felkeltették a politika és a közhangulat figyelmét.- Olyan időben dolgozhattam, amikor a bíróságok abszolút függetlenek voltak, s olyan munkatársakkal, akikkel eredményes lehettem. Húsz évig vezettem a megyei bíróságot, a törvényszéket, s ez idő alatt a jobb- és a baloldal is mindig kinevezett.- Újrakezdené?- Lett volna lehetőségem váltani, ha akarom. A rendszerváltásnál el kellett döntenem, maradok a hivatásomnál vagy politikusnak állok. Az MDF még társadalmi mozgalom volt, amikor már hozzájuk tartoztam, nyitva állt előttem az országos poli- .tika kapuja. Sőt, kétszer alkotmánybírónak is jelölni akartak, de maradtam. Itt éreztem jól magam, ahol nemcsak bírói, de szervezési feladataim is voltak. Semmiféle hiányérzetem nem volt soha.- És a színészet?- A színművészetis felvételi kudarca gyorsan elmúlt, a jogi karon hamar áthangolódtam. Persze jó volt belekóstolni kicsit a szabad művészi világba, hiszen a bírói pálya azért valahol egy ezüstkalitka.- Még csak nem is arany?- Annyira azért nem csillogó...- Ha másként alakul, milyen szereppel búcsúzna a színpadtól?- Talán Oberonként a Szenti- vánéji álomból. De a művészettől egyáltalán nem kell elköszönnöm, épphogy több időm jut rá mostantól.- A Múzsa eddig is többször felkereste.- Eddig egy rend szabályai szerint éltem, kicsit talán úgy, mint egy szerzetes. Mostantól jöhet egy másfajta önmegvalósítás.- A kisbetűs álmok?- Az írás megmarad, de több időm jut majd a Berzsenyi Társaságra, a Szent György Lovagrendre, kulturális programok szervezésére. De tervezem, ösz- szegyűjtöm Szigetvár, Kaposvár és Somogyvár hagyományait. Nem lehet bezárkózni abba, aki voltam. A hét végén például megyek Újkérre a falunapra, Sopron mellé.- Vissza a kezdetekhez... Tényleg, tüke szigetváriként anno miért kérte át magát a Hűség városába?- Éppen a tükeség miatt. Minden második ügyemben elfogultságot kellett volna jelentenem, ha maradok.- Mégis visszajött.- A gyökereim itt maradtak. Meg aztán Sopron furcsa hely: majdnem Ausztria, ahol nehezen fogadják be az idegent- Emiatt kezdett ott írni?- Honvágyam volt, elkezdtem foglalkozni a szülővárosom múltjával, s megszületett a Szi- geth pajzsai.- Ez ám a lokálpatriotizmus! Bár az első olvasmányélmény miatt pironkodhat: Egri csillagok a Szigeti veszedelem helyett...- Óvodásként egy verses eposz nagy falat lett volna... Merthogy ötévesen megtanultam a betűket. S onnantól kezdve imádtam olvasni. Talán ez lehet az oka, hogy számtanból viszont nem nagyon jutottam tovább a négy alapműveletnél. De a könyvekkel sohasem tudtam betelni.- Olyannyira, hogy egy idő után már íróként is megmutatta magát. A szakma hogyan fogadta?- Először meglepődtek, aztán megszokták. S akadtak, akik megszerették. Legalábbis a viszszajelzések alapján. Sőt, kérdezték, mikorra tervezem a következőt.- Akkor én is megkérdezem.- Most meglehetősen ambivalens a lelki állapotom, le kell, hogy ülepedjen körülöttem a világ.- Aztán esetleg papírra vet néhány bírósági sztorit?- Elég volt megélni őket... Vagy ha mindent megírnék, biztosan évtizedekre titkosítanák...- Legalább azt árulja el, hány évet osztott ki a bő négy évtized alatt!- Egyszer megyei első fokú büntetésként összeszámoltam, s évente több száz esztendő jött ki...- Az összes idő tehát visszanyúlna legalább a sumér államok fénykoráig.- Nem volt könnyű. Egy bíró ugyanúgy megszenvedi a hosz- szú időseket, életfogytiglanisokat, mint akit börtönbe küld.- Mindig biztos volt az ítéletében?- Amikor meghoztam őket, százszázalékosan. Persze akadtak esetek, amikor azt mondtam, jó, ha más is látja, s megnyugtatott, ha fellebbeztek.- Volt, akit időtlen időre rács mögé küldött, noha sajnálta?- Sokan kerülnek olyan helyzetbe, amikor már nem urai a cselekedeteiknek. Ilyenkor aztán a közvélemény háborog az ítéleten.- Mint a Cozma-ügyben. Melyik verdikttel ért egyet?- Mindkettőt tiszteletben tartom.- Diplomatikus...- Nem ismerem az ügyet mélységében. Csak azt látom, a sajtó felfújta az esetet, s megint esett a bíróság ázsiója. Pedig utóbbi miatt a média és a politika is felelős, nemcsak a szakma.- Örülhet, hogy már nem kell ilyen légkörben dolgoznia... Tényleg, mit tervez hétfőre?- Pakolok. Eddig dolgoztam, nem volt rá időm, s azért ennyi idő után van mit összecsomagolni. Mintha majd’ 44 év után elköltöznék egy másik lakásba... Az egyedül talpon maradt cukorgyár keserédes krónikája emelt fejjel Kaposvár első igazi nagyüzemét évtizedeken át vezette sikeresen egy magyarrá lett osztrák vegyészmérnök A vasút a 19. század végén valóban felpörgette a megyeszékhely fejlődését, hiszen az Ester- házy-uradalom adottságai mellett nem kis részben a szállítási lehetőségek miatt települt a városba a sokáig legnagyobb kaposvári üzem, a cukorgyár. 1890. június 1-jén indult meg a gyorsvonatok forgalma a zákány-kaposvár-dombóvá- ri vasútvonalon, s a Magyar Általános Hitelbank két hét múlva már bérbe is vette a 23 ezer hektáros kaposvári uradalmat. A bank részvénytársaságot alapított, a Mezőgazdasági Ipar Rt.-t (a MIR-t), amely megvásárolta a Hársfa, a Fő, a Pécsi utca és a vasút által határolt területet, ahol 1893 őszén belefogott cukorgyárának felépítésébe. (A bérletet többféleképpen is né- vezték a kortársak. Á MIR részvényei a tőzsdén Georgia néven szerepeltek, de a kaposváriak általában úgy emlegették őket - a háttérben álló Hitelbankra célozva -, hogy a „bankosok”.) A cukorgyár építése Bleche prágai építész vállalkozásában és az akkor már idős kaposvári építész-ácsmester, Lencz György irányítása mellett folyt. Először a gyári épületek, a „kastély” és a város felé eső emeletes lakások készültek el, majd - Gáspár Gyula tervei alapján - a tisztviselő- és munkáslakások a Hársfa utcai részen. A Hársfa Előző feladványunk: a cukorgyár 1894 óta a város meghatározó üzeme és a Pécsi utcai kerítést a gyárból kikerülő kazánsalakból és mésziszapból építették meg. Az említett „kastély” magas tetős, kétszintes, tornyos ház, amelynek zárt tömegét a falszakaszok falvastagságnyi ugrásai oldják. Homlokzatát következetesen és egyszerűen díszítették: a sarkokat és rizalitokat vakolt sarokarmírungok nyomatéko- sítják, az egyenes záródású ablakokat egyszerű keretek és szemöldökpárkányok zárják, a hangsúlyos helyeken félkör- íves vagy timpanonos üres mezőkkel. A tetőfelépítményeket és a torony oromfalait macskalépcsőt utánzó festett vakolatdíszek teszik meseszerűvé. Ugye milyen szép ez az épületrész? Vajon hol látható? írja meg: Somogyi Hírlap Szerkesztősége, 7400 Kaposvár, Kontrássy u. 2/A, vagy emeltfejjel@sonline.hu
