Somogyi Hírlap, 2012. június (23. évfolyam, 127-152. szám)
2012-06-29 / 151. szám
2012. JÚNIUS 29., PÉNTEK MEGYEI KÖRKÉP 15 Roadshow-t rendeztek a kaposvári logopédusok Mozgó katedráról táborba oktatás Lőrincz József 35 éve segíti a fiatalok közlekedési felkészítését Tóth-Gábor László- életműdíj: apjuk emlékére hozták létre a testvérek Lőrincz József évtizedek óta segíti a somogyi diákok felkészülését Túlélte a vadászkalandot és a becsapódást óvodajárás Logopédiai roadshow-t szerveztek a kaposvári Bérezi Gusztáv Módszertani Központ és Nevelési Tanácsadó munkatársai. Összesen tizenöt óvodát kerestek fel az elmúlt tanévben a logopédusok. Meglehetősen nagy érdeklődés övezte a találkozókat, nagyjából 150 szülő kapcsolódott a programba, melyet hagyományteremtő szándékkal indították útjára a szakemberek. Kontráné Farkas Katalin lapunkat csütörtökön arról tájékoztatta: az új kezdeményezés számos lehetőséget teremtett. így a logopédusok különféle ötleteket adtak a szülőknek, hogy miként lehet megelőzni a tanulási problémákat. - A családok is egyre fontosabbnak érzik az együttműködést - emelte ki. - Lényegesnek tartják a gyakorlást s azt, hogy minél hatékonyabb legyen a megelőzéssel kapcsolatos szakmai tevékenység. Változatos elfoglaltság, érdekes programok - ez jellemezte a rendezvénysorozatot. Konzultációs lehetőséget teremtettek a szülők számára, ahol nyugodt körülmények között beszélhették meg az őket leginkább érintő gondokat, közvetlenül a szakemberektől kérhettek tanácsot. S amíg a felnőttek szakmai kérdésekben mé- lyedtek el, addig az apróságok sem unatkoztak, valamennyi játékot kipróbálhatták. Vélhetően folytatják a rendezvénysorozatot, szeptembertől a kaposvári Agóra ad majd otthont a műhelymunkának. ■ Harsányi M. Gyümölcsös csodákat sütöttek a szakoktatók oktatás Eredményes idényt zártak a kaposvári Széchenyi István szakközépiskola cukrásztanulói. Nemcsak a diákok, a szakoktatók is nagy hangsúlyt helyeznek a képzésre. Legutóbb francia minitorta- készítő tanfolyamot szerveztek számukra. Csokis, gyümölcsös és mogyorós habokat, krémeket és mártásokat is készítettek a hallgatók. ■ H. M. A mozgó katedrán csaknem 40 évet töltött el, s 75 évesen sem dől kényelmesen hátra. Lőrincz József nyugalmazott kaposvári szakoktató diákok tömegét vette rá a KRESZ- tanulásra. Harsányi Miklós Most jubilál: harmincöt éve munka mellett oktatja a fiatalokat, a héten kezdi el a 20. szezont a fonyódligeti közlekedési táborban. Oklevelek, elismerések uralják a folyosót, s ahogy a nappaliba araszolunk, egyre több díj tárul elénk. A legbecsesebb kitüntetéseket üvegvitrin rejti. Kiállításra való gyűlt össze: miniszter, vezérezredes, neves szak- tekintély is akad az adományozók között. Tábornok úr, mester: sokan csak így emlegetik a megyeszerte ismert szakoktatót. Lőrincz József világéletében remekül elboldogult a matematikával, arra viszont nem vállalkozott, hogy kiszámolja: menynyi diákot oktatott.- Többismeretlenes egyenlet lenne - jegyezte meg. - Csak tippelni merek: munkatársaimmal - Vácz Edit, Katona Mária, Kovács Csaba - sok ezernyi gyermeket oktattam a nyugdíjba vonulás után is. Lőrincz József újabb feladatokat vállal, hetven felett sem kapcsol vissza a tempóból. Rajongással szereti szakmáját, bár korántsem volt könnyű az indulás. Hároméves volt, amikor tüdőgyulladásban meghalt az édesanyja, tizennégy esztendősen földműves apját veszítette el. Jólelkű nevelőszülők vették pártfogásba. A szegedi ipariskolában traktoros-gépész szerelőként végzett. Ez fordulópont volt, egészen pontosan az, amikor megszerezte a nagymotor-jogosítványt. Melyet 1956-ban egy autós jogsival fejelt meg, s valamennyi kategóriára rákerült a pecsét. Sor- katonaság után jött élete első és utolsó munkahelye: a Magyar Honvédelmi Szövetség előd- és utódszervezetei. Szakoktatóként évtizedekig hűséges maradt a céghez, ahol nagyjából 8000 embert oktatott a vezetés fortélyaira. Díszes oklevél tanúsítja a balesetmentesen megtett életem során háromszor kerültem életveszélyes helyzetbe: 15 éves koromban egy vadászaton négy sörét fúrodott belém, negyvenfokos lázzal vittek az orvoshoz - mondta Lőrincz József. - A motorosedzésen pedig elém lépett egy gyalogos, óriásit buktam, a kaposvári kórházban „raktak össze”. Az autóskaland is szerencsésen végződött: Sásd közelében egykori főnököm vezetett, megcsúsztunk, s fának csapódtunk. LAKÁSÁBAN GYÖNGYBETŰKKEL teleírt kerékpáros versenytervet forgatok. A 2012-es fonyódligeti tervet a mesteroktató társaival közösen készíti el. Lőrincz József nagyon várta a 20. tábort, ezúttal is kész a mókával teli kalandra. ugyanis korábban sem csak tanulásból állt a program: a táborifellépésen eljátszotta már a vizek királyát, sorversenybe állt, s szellemi totóban is vállalta a küzdelmeket. 1 millió 750 ezer kilométert, munkája során 30 féle személy- és teherautót használt. Akkor kapott lendületet az oktatás, mikor a benzin literét 2,70-ért tankolták a Moszkvicsba. Barna műbőr fotóalbumot ad a kezembe - a mappa családi képek helyett telis-tele van KRESZ-táblával.- Nem egy digitális tábla, de a lényeget kell nézni - folytatta. - A tanulóvezető csak akkor ülhetett az autóba, ha kívülről fújta a jelzéseket. A mozgó katedra, vagyis a szakoktatói autó régen sem volt életbiztosítás. Különösen abban az időben, mikor a pótfék hiányzott a járműből. Előfordult, hogy a tanulóvezető nagyvonalúan bánt a pedálokkal: egyikük a Dózsa György utcába kanyarodva felcserélte a féket a gázzal. Zavarában lassítás helyett kövér gázfröcs- csöt adott, s majdnem a Corso étteremben kötöttünk ki. Leizzadt a diákom, ám megnyugtattam: se kávét, se frissítőt nem kérünk, hajtsunk tovább. Hatott a biztatás, a fiatalember elsőre megszerezte a jogsit. Rémálmaimban jön elő az a baleset, amikor a Berzsenyi utcában egy Csepel teherautó csavarja kiszakadt, és a tanulókocsit telibe kapta. Összetört a szélvédő, a diákom megsérült, ám szerencsére gyorsan felépült. A mester hosszú ideig napi 12-14 órát dolgozott. Nem volt időm megnősülni - e szavakkal indokolta, hogy nem alapított családot. Munka mellett bő évtizedig szenvedélyesen motorozott: 1960-62 között hat futamgyőzelmet aratott egyéniben és csapatban, társaival sztárként ünnepelték a viadalokon. Lőrincz József aktívan bekapcsolódott a baleset-megelőzési munkába. Táborokat szervezett, másfél évtizedig a hallássérültek iskolájának nemzetközi versenyét segítette. Ha a helyzet úgy hozza, a rosszul kihelyezett táblákat jegyzi fel, az új KRESZ-hez kapcsolódó javaslatait gyűjti csokorba, s a héten bejelentett, a kamionközlekedést szabályozó felvetésre is reagálni kíván.- A közlekedés 30 éve is veszélyes üzem volt, s gyaníthatóan 2050-ben is az lesz - mondta. Bölcs tanítással, csipetnyi humorral csodákat lehet művelni. Ez éltet. böhönye bensőséges hangulatú ünnepségre jöttek ösz- sze a böhönyeiek, az iskola udvarán álló kopjafánál. Emlékező szavak idézték fel Tóth-Gábor László munkáját, aki egész életében a böhönyei iskolában tanított. Soha nem azt nézte, hogy mit kaphat a falutól, hanem azt, hogy mit adhat. Ezeket a szavakat egyik fia, Tóth Gábor mondta, aki testvérével, Tóth-Gábor Tamással együtt életműdíjat alapított édesapjuk emlékére, hogy tevékenysége, szellemisége tovább éljen. A Böhönyei Takarékszövetkezetben egy 200 ezer forintos elkülönített, lekötött számlát nyitottak azzal a céllal, hogy minden év június 27-én, László-napkor egy böhönyei lakos elismerésben részesüljön. - Úgy gondoltuk, hogy még sokan élnek ebben a közösségben, akik azt az elhivatottságot, őszinteséget, munkaszeretetei képviselik, ami édesapánk egész életét végigkísérte - mondta Tóth Gábor. - Nem titkolt célunk az is, hogy a böhönyei fiatalok számára olyan embereket állítsunk példaképnek, akik becsülettel végezték munkájukat, és szervezték, színesítették a község életét. Életük, tevékenységük a fiatalok számára mintát ad, közéleti szerepvállalásuk a község számára előremutató. A Tóth-Gábor László-életműdíjat elsőként Kovács Józsefnek ítélték oda, aki Tóth-Gábor László első osztályának tanítványa volt. A díjat s mellé a Zsol- nay-gyár által készített, Szalon- názó paraszt című híres szobrát Kovács József felesége vette át. ■ Vigmond Erika Díj az édesapa emlékére VAS ANDRAS TARJAJA Bólints, Tibi!- majd ha a Nyílnak is lesz Bécsben! - jelentette ki ellentmondást nem tűrően Csimbi, s nem értette, Berci miért kezd fuldokolva köhögni. Előbb a cigányútra tévedt rozé hosszúlépést vélte kiváltó oknak, ám amikor a kolerikus kanizsai pedagógus után Tomika, a nyugalmazott rendőr főtörzs és Jenő bá’, a marcali kőműves is diszkrét köhécseléssel próbálta kevés sikerről leplezni röhögését, Csimbinek is leesett, a má- riafürdői Lerakat törzsgárdája bizony rajta mulat. Merthogy Csimbi kijelentéséből becenevéhez hűen hiányzott az értelem minden csimborasszója. leginkább fröccsben jeleskedő barátunk, miután jó fél óráig hallgatta Berci, Tomika és Lajos, a filozofikus hajlamú informatikus vitáját a pesti Lehel térre tervezett Prohászka Ot- tokár-szoborról, úgy gondolta, a kanizsai pedagógus oldalán leteszi a voksát. Mivel az eszmecsere során nem hangzott el az egykori fehérvári püspök keresztneve, Csimbi, aki a bármiféle szakirodalomból csak a Népsportot és utódait forgatta, meg volt róla győződve, hogy a hajdani osztrák válogatott futballistát, Nyilasi Tibi bécsi klubtársát, Herbert Prohaskát akarják megformálni az örökkévalóságnak...- lesz neki is - zárta le a gondolatsort Csiri bá’, András mama sógora. Csimbi megnyugodott: Csiri bá’ ugyanis, mint egy kerthelyiséges kocsma hajdani tulajdonosának rokona, feltétlen tiszteletét élvezte. Mint mindenki, aki személyesen ismert olyan helyeket, ahonnét félannyiért lehetett a fröccsnek való hegylevet beszerezni, mint amennyiért azt Csimbinek mérték. - Úgy hallottam, lovas szobra lesz... hamar kiderült, ezt kár volt hozzátenni, ugyanis az antiszemita katolikus püspököt még nagy nehezen bevette Tomika gyomra, hiszen kevesen küzdöttek egy, a Lerakatban meglehetősen ismeretlen alakért. Ám a lóról Tomikának eszébe jutott Horthy, akit csak lovas matrózként emlegetett, s állította, ha a szentendrei Gyurcsány-fanatikus ügyvéd nem előzi meg, övé lett volna a dicsőség, hogy vörösre pingálja a kereki faragványt. Merthogy Tomika pirosabb volt, mint a kadarka, számára április negyediké még mindig ünnep volt. - Ne matrózozz! - dörrent rá Jenő bá’, s ha Jancsi, a mesz- tegnyői kőműves és Fülöpke, a fenyves-alsói hajdani serdülő megyebajnoki ötödik lepkesúlyú birkózó nem lép közbe, a marcali kőműves-vakolókanál méretű tenyere gigantikus tockosként zúdul le a balos exkiberre. - Kádárnak bezzeg nem lehet! - replikázott Tomika, ám szerencsére Lajos újabb stendhali kört rendelt, s ezzel elnyerte a jogot, hogy letegye a garast a témában. - Rosszul közelítitek meg a kérdést - emelte magasba a mutatóujját, melynek végén diszkrét fika emlékeztetett a filozofikus hajlamú informatikus nem is oly régi elmélyült töprengésére, s tudtuk, hogy most egy cirka huszonöt perces elmélkedés következik, megspékelve Lukács György-idézetekkel, ám szerencsére Lajosnak Kádárral kapcsolatban nem jutott eszébe semmi kedvenc filozófusától.- Képesek lennétek egy ilyen hülyeségen összeverekedni?!- vágta ki magát. - Hát hogy néznénk ki, ha csak annak lenne szobra, akit mindenki kedvel? Tele lenne az ország Puskás Öcsivel és Egerszegi Krisztinával - mondta végül meglepően józanul.- így van, fiam - böfögte diszkréten a sebtiben lehúzott korsó sör miatt szénsavas hangos Csiri bá’. - Tanulni kell a bölcsektől. Apám Füleken élte le az életét, s hiába lett belőle később Filakovo, nem bolondult bele, hanem egyszerűn elképzelte, hogy Magyarországon él. Csak éppen néhány szlovák beköltözött a városába. Nyolcvanhét évesen halt meg a rendszerváltás után, de sohasem értette a nem, nem, soházókat. Mindig azt mondta, ebből jön a szobordöntés, könyvégetés, haláltábor, Gulag. Az ilyenek miatt lett Kassából Kosice... »
