Somogyi Hírlap, 2012. június (23. évfolyam, 127-152. szám)

2012-06-29 / 151. szám

2012. JÚNIUS 29., PÉNTEK MEGYEI KÖRKÉP 15 Roadshow-t rendeztek a kaposvári logopédusok Mozgó katedráról táborba oktatás Lőrincz József 35 éve segíti a fiatalok közlekedési felkészítését Tóth-Gábor László- életműdíj: apjuk emlékére hozták létre a testvérek Lőrincz József évtizedek óta segíti a somogyi diákok felkészülését Túlélte a vadászkalandot és a becsapódást óvodajárás Logopédiai roads­how-t szerveztek a kaposvá­ri Bérezi Gusztáv Módszertani Központ és Nevelési Tanácsadó munkatársai. Összesen tizenöt óvodát ke­restek fel az elmúlt tanévben a logopédusok. Meglehetősen nagy érdeklődés övezte a ta­lálkozókat, nagyjából 150 szü­lő kapcsolódott a program­ba, melyet hagyományterem­tő szándékkal indították útjára a szakemberek. Kontráné Far­kas Katalin lapunkat csütör­tökön arról tájékoztatta: az új kezdeményezés számos lehető­séget teremtett. így a logopédu­sok különféle ötleteket adtak a szülőknek, hogy miként lehet megelőzni a tanulási problémá­kat. - A családok is egyre fon­tosabbnak érzik az együttmű­ködést - emelte ki. - Lényeges­nek tartják a gyakorlást s azt, hogy minél hatékonyabb le­gyen a megelőzéssel kapcsola­tos szakmai tevékenység. Változatos elfoglaltság, érde­kes programok - ez jellemezte a rendezvénysorozatot. Konzul­tációs lehetőséget teremtettek a szülők számára, ahol nyu­godt körülmények között be­szélhették meg az őket legin­kább érintő gondokat, közvet­lenül a szakemberektől kérhet­tek tanácsot. S amíg a felnőt­tek szakmai kérdésekben mé- lyedtek el, addig az apróságok sem unatkoztak, valamennyi játékot kipróbálhatták. Vélhetően folytatják a ren­dezvénysorozatot, szeptember­től a kaposvári Agóra ad majd otthont a műhelymunkának. ■ Harsányi M. Gyümölcsös csodákat sütöttek a szakoktatók oktatás Eredményes idényt zártak a kaposvári Széchenyi István szakközépiskola cuk­rásztanulói. Nemcsak a di­ákok, a szakoktatók is nagy hangsúlyt helyeznek a képzés­re. Legutóbb francia minitorta- készítő tanfolyamot szerveztek számukra. Csokis, gyümölcsös és mogyorós habokat, kréme­ket és mártásokat is készítet­tek a hallgatók. ■ H. M. A mozgó katedrán csaknem 40 évet töltött el, s 75 évesen sem dől kényelmesen hátra. Lőrincz József nyugalmazott kaposvári szakoktató diákok tömegét vette rá a KRESZ- tanulásra. Harsányi Miklós Most jubilál: harmincöt éve munka mellett oktatja a fia­talokat, a héten kezdi el a 20. szezont a fonyódligeti közle­kedési táborban. Oklevelek, elismerések uralják a folyosót, s ahogy a nappaliba araszolunk, egyre több díj tárul elénk. A legbecsesebb kitünte­téseket üvegvitrin rejti. Kiállí­tásra való gyűlt össze: minisz­ter, vezérezredes, neves szak- tekintély is akad az adományo­zók között. Tábornok úr, mes­ter: sokan csak így emlegetik a megyeszerte ismert szakokta­tót. Lőrincz József világéletében remekül elboldogult a matema­tikával, arra viszont nem vállal­kozott, hogy kiszámolja: meny­nyi diákot oktatott.- Többismeretlenes egyenlet lenne - jegyezte meg. - Csak tippelni merek: munkatársa­immal - Vácz Edit, Katona Má­ria, Kovács Csaba - sok ezernyi gyermeket oktattam a nyugdíj­ba vonulás után is. Lőrincz József újabb felada­tokat vállal, hetven felett sem kapcsol vissza a tempóból. Ra­jongással szereti szakmáját, bár korántsem volt könnyű az indulás. Hároméves volt, ami­kor tüdőgyulladásban meghalt az édesanyja, tizennégy esz­tendősen földműves apját ve­szítette el. Jólelkű nevelőszülők vették pártfogásba. A szege­di ipariskolában traktoros-gé­pész szerelőként végzett. Ez fordulópont volt, egészen pon­tosan az, amikor megszerezte a nagymotor-jogosítványt. Me­lyet 1956-ban egy autós jogsi­val fejelt meg, s valamennyi ka­tegóriára rákerült a pecsét. Sor- katonaság után jött élete első és utolsó munkahelye: a Magyar Honvédelmi Szövetség előd- és utódszervezetei. Szakoktató­ként évtizedekig hűséges ma­radt a céghez, ahol nagyjából 8000 embert oktatott a vezetés fortélyaira. Díszes oklevél tanú­sítja a balesetmentesen megtett életem során háromszor ke­rültem életveszélyes helyzetbe: 15 éves koromban egy vadásza­ton négy sörét fúrodott belém, negyvenfokos lázzal vittek az orvoshoz - mondta Lőrincz Jó­zsef. - A motorosedzésen pedig elém lépett egy gyalogos, óriásit buktam, a kaposvári kórház­ban „raktak össze”. Az autóska­land is szerencsésen végződött: Sásd közelében egykori főnö­köm vezetett, megcsúsztunk, s fának csapódtunk. LAKÁSÁBAN GYÖNGYBETŰKKEL teleírt kerékpáros versenytervet forgatok. A 2012-es fonyódligeti tervet a mesteroktató társaival közösen készíti el. Lőrincz Jó­zsef nagyon várta a 20. tábort, ezúttal is kész a mókával teli kalandra. ugyanis korábban sem csak tanulásból állt a program: a tá­borifellépésen eljátszotta már a vizek királyát, sorversenybe állt, s szellemi totóban is vállal­ta a küzdelmeket. 1 millió 750 ezer kilométert, munkája során 30 féle személy- és teherautót használt. Akkor kapott lendületet az oktatás, mikor a benzin literét 2,70-ért tankolták a Moszkvicsba. Barna műbőr fotóalbumot ad a kezembe - a mappa csalá­di képek helyett telis-tele van KRESZ-táblával.- Nem egy digitális tábla, de a lényeget kell nézni - folytatta. - A tanulóvezető csak akkor ül­hetett az autóba, ha kívülről fúj­ta a jelzéseket. A mozgó kated­ra, vagyis a szakoktatói autó ré­gen sem volt életbiztosítás. Kü­lönösen abban az időben, mikor a pótfék hiányzott a járműből. Előfordult, hogy a tanulóvezető nagyvonalúan bánt a pedálok­kal: egyikük a Dózsa György utcába kanyarodva felcserél­te a féket a gázzal. Zavarában lassítás helyett kövér gázfröcs- csöt adott, s majdnem a Corso étteremben kötöttünk ki. Leiz­zadt a diákom, ám megnyugtat­tam: se kávét, se frissítőt nem kérünk, hajtsunk tovább. Ha­tott a biztatás, a fiatalember el­sőre megszerezte a jogsit. Rém­álmaimban jön elő az a baleset, amikor a Berzsenyi utcában egy Csepel teherautó csavarja kiszakadt, és a tanulókocsit te­libe kapta. Összetört a szélvédő, a diákom megsérült, ám szeren­csére gyorsan felépült. A mester hosszú ideig napi 12-14 órát dolgozott. Nem volt időm megnősülni - e szavak­kal indokolta, hogy nem alapí­tott családot. Munka mellett bő évtizedig szenvedélyesen mo­torozott: 1960-62 között hat futamgyőzelmet aratott egyé­niben és csapatban, társaival sztárként ünnepelték a viadalo­kon. Lőrincz József aktívan be­kapcsolódott a baleset-megelő­zési munkába. Táborokat szer­vezett, másfél évtizedig a hal­lássérültek iskolájának nem­zetközi versenyét segítette. Ha a helyzet úgy hozza, a rosszul kihelyezett táblákat jegyzi fel, az új KRESZ-hez kapcsolódó ja­vaslatait gyűjti csokorba, s a hé­ten bejelentett, a kamionközle­kedést szabályozó felvetésre is reagálni kíván.- A közlekedés 30 éve is ve­szélyes üzem volt, s gyanítható­an 2050-ben is az lesz - mond­ta. Bölcs tanítással, csipetnyi humorral csodákat lehet mű­velni. Ez éltet. böhönye bensőséges hangu­latú ünnepségre jöttek ösz- sze a böhönyeiek, az iskola ud­varán álló kopjafánál. Emléke­ző szavak idézték fel Tóth-Gá­bor László munkáját, aki egész életében a böhönyei iskolában tanított. Soha nem azt nézte, hogy mit kaphat a falutól, ha­nem azt, hogy mit adhat. Eze­ket a szavakat egyik fia, Tóth Gábor mondta, aki testvérével, Tóth-Gábor Tamással együtt életműdíjat alapított édesapjuk emlékére, hogy tevékenysége, szellemisége tovább éljen. A Bö­hönyei Takarékszövetkezetben egy 200 ezer forintos elkülö­nített, lekötött számlát nyitot­tak azzal a céllal, hogy minden év június 27-én, László-napkor egy böhönyei lakos elismerés­ben részesüljön. - Úgy gondol­tuk, hogy még sokan élnek eb­ben a közösségben, akik azt az elhivatottságot, őszintesé­get, munkaszeretetei képvise­lik, ami édesapánk egész éle­tét végigkísérte - mondta Tóth Gábor. - Nem titkolt célunk az is, hogy a böhönyei fiatalok szá­mára olyan embereket állít­sunk példaképnek, akik becsü­lettel végezték munkájukat, és szervezték, színesítették a köz­ség életét. Életük, tevékenysé­gük a fiatalok számára mintát ad, közéleti szerepvállalásuk a község számára előremutató. A Tóth-Gábor László-életműdíjat elsőként Kovács Józsefnek ítél­ték oda, aki Tóth-Gábor Lász­ló első osztályának tanítvá­nya volt. A díjat s mellé a Zsol- nay-gyár által készített, Szalon- názó paraszt című híres szob­rát Kovács József felesége vette át. ■ Vigmond Erika Díj az édesapa emlékére VAS ANDRAS TARJAJA Bólints, Tibi!- majd ha a Nyílnak is lesz Bécsben! - jelentette ki ellent­mondást nem tűrően Csimbi, s nem értette, Berci miért kezd fuldokolva köhögni. Előbb a cigányútra tévedt rozé hosszú­lépést vélte kiváltó oknak, ám amikor a kolerikus kanizsai pedagógus után Tomika, a nyugalmazott rendőr főtörzs és Jenő bá’, a marcali kőműves is diszkrét köhécseléssel próbálta kevés sikerről leplezni röhögé­sét, Csimbinek is leesett, a má- riafürdői Lerakat törzsgárdája bizony rajta mulat. Merthogy Csimbi kijelentéséből becene­véhez hűen hiányzott az érte­lem minden csimborasszója. leginkább fröccsben jeleske­dő barátunk, miután jó fél órá­ig hallgatta Berci, Tomika és Lajos, a filozofikus hajlamú in­formatikus vitáját a pesti Lehel térre tervezett Prohászka Ot- tokár-szoborról, úgy gondolta, a kanizsai pedagógus oldalán leteszi a voksát. Mivel az esz­mecsere során nem hangzott el az egykori fehérvári püspök keresztneve, Csimbi, aki a bár­miféle szakirodalomból csak a Népsportot és utódait forgatta, meg volt róla győződve, hogy a hajdani osztrák válogatott futballistát, Nyilasi Tibi bécsi klubtársát, Herbert Prohaskát akarják megformálni az örök­kévalóságnak...- lesz neki is - zárta le a gondolatsort Csiri bá’, András mama sógora. Csimbi megnyu­godott: Csiri bá’ ugyanis, mint egy kerthelyiséges kocsma hajdani tulajdonosának roko­na, feltétlen tiszteletét élvezte. Mint mindenki, aki szemé­lyesen ismert olyan helyeket, ahonnét félannyiért lehetett a fröccsnek való hegylevet be­szerezni, mint amennyiért azt Csimbinek mérték. - Úgy hal­lottam, lovas szobra lesz... hamar kiderült, ezt kár volt hozzátenni, ugyanis az anti­szemita katolikus püspököt még nagy nehezen bevette To­mika gyomra, hiszen kevesen küzdöttek egy, a Lerakatban meglehetősen ismeretlen ala­kért. Ám a lóról Tomikának eszébe jutott Horthy, akit csak lovas matrózként emlegetett, s állította, ha a szentendrei Gyurcsány-fanatikus ügyvéd nem előzi meg, övé lett volna a dicsőség, hogy vörösre pingálja a kereki faragványt. Merthogy Tomika pirosabb volt, mint a kadarka, számára április ne­gyediké még mindig ünnep volt. - Ne matrózozz! - dörrent rá Jenő bá’, s ha Jancsi, a mesz- tegnyői kőműves és Fülöpke, a fenyves-alsói hajdani serdülő megyebajnoki ötödik lepkesú­lyú birkózó nem lép közbe, a marcali kőműves-vakolókanál méretű tenyere gigantikus tockosként zúdul le a balos exkiberre. - Kádárnak bezzeg nem lehet! - replikázott Tomi­ka, ám szerencsére Lajos újabb stendhali kört rendelt, s ezzel elnyerte a jogot, hogy letegye a garast a témában. - Rosszul közelítitek meg a kérdést - emelte magasba a mutatóujját, melynek végén diszkrét fika emlékeztetett a filozofikus haj­lamú informatikus nem is oly régi elmélyült töprengésére, s tudtuk, hogy most egy cirka huszonöt perces elmélkedés következik, megspékelve Lu­kács György-idézetekkel, ám szerencsére Lajosnak Kádárral kapcsolatban nem jutott eszébe semmi kedvenc filozófusától.- Képesek lennétek egy ilyen hülyeségen összeverekedni?!- vágta ki magát. - Hát hogy néznénk ki, ha csak annak lenne szobra, akit mindenki kedvel? Tele lenne az ország Puskás Öcsivel és Egerszegi Krisztinával - mondta végül meglepően józanul.- így van, fiam - böfögte diszk­réten a sebtiben lehúzott korsó sör miatt szénsavas hangos Csiri bá’. - Tanulni kell a böl­csektől. Apám Füleken élte le az életét, s hiába lett belőle ké­sőbb Filakovo, nem bolondult bele, hanem egyszerűn elkép­zelte, hogy Magyarországon él. Csak éppen néhány szlovák beköltözött a városába. Nyolc­vanhét évesen halt meg a rend­szerváltás után, de sohasem értette a nem, nem, soházókat. Mindig azt mondta, ebből jön a szobordöntés, könyvégetés, haláltábor, Gulag. Az ilyenek miatt lett Kassából Kosice... »

Next

/
Oldalképek
Tartalom