Somogyi Hírlap, 2012. június (23. évfolyam, 127-152. szám)
2012-06-21 / 144. szám
14 OLVASÓINK ÍRJÁK 2012. JÚNIUS 21., CSÜTÖRTÖK A nyugdíjasok könnyű fogyasztói kosara adatok Az infláció jelentősége az idősek életében fokozódik, mert kedvezőtlen a nyugdíj megállapítása Nagy érdeklődéssel, de ugyanakkor némi csodálkozással olvastam a nyugdíjas szervezetek Somogy megyei szövetségének állásfoglalását, miszerint: (1) azt kérik a miniszterelnöktől, hogy „Az Országgyűlés alkosson törvényt a nyugdíjas fogyasztói kosárról”; (2) továbbá azt állítják, hogy „Idén nem sikerült megőrizni a nyugdíjak reálértékét.” („Nyugdíjasok: fogyasztói kosarat kérnek”, Somogy Hírlap, 2012. május 18. és „Nyugdíjasok levele Orbánhoz”, Somogyi Hírlap, 2012. június 1.) Mivel a miniszterelnöknek írt levél konkrét tartalmát nem ismerem, a sajtóhírek alapján számomra nem teljesen világos, hogy milyen törvényt kérnek a nyugdíjas szervezetek, ugyanis a nyugdíjas fogyasztói kosár és a nyugdíjas fogyasztói árindex intézménye már több mint tíz éve, 2002. január 1. óta része a magyar jogrendszernek. A nyugdíjas szervezetekkel történt megegyezés után, az I. Orbán-kormány (1998-2002) 1050/2001. (V. 18.) számú határozatával kérte fel a szociális és családügyi, valamint a pénzügyminisztert, hogy a nyugdíjas fogyasztói árindex alkalmazásáról készítsenek előterjesztést, nyújtsanak be törvényjavaslatot az Ország- gyűlésnek. A 2001. november 12-én elfogadott, és 2002. január 1-től hatályos 2001. évi LXXX1V. törvény 21. § (1) bekezdése szerint: „21. § (1) A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény 62. §-ának (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „(6) Az (5) bekezdés szerinti nyugdíjemelésnél a nyugdíjasok fogyasztói ár növekedésének - a tárgyév első nyolc hónapjának tényadatára alapozott - várható mértékét kell figyelembe venni, amennyiben az meghaladja a fogyasztói ár növekedés mértékét.” Az 1997. évi LXXXI. törvény többszöri módosítása során a bekezdések sorszáma a 62. §-on belül ugyan változott, de tartalma nem, és a jelenleg hatályos törvényben is szó szerint így szerepel! [1997. évi LXXXI. törvény 62. §. (4) bekezdés. Meggyőződésem, hogy hosz- szú távon a nyugdíjasok érdekeinek artikulálása és hatékony érvényesítése csak szakmai alapon, a tények tiszteletben tartásával lehetséges. Rövid észrevételeimmel ezt szeretném elősegíteni. A közgazdaságtan nem egy egzakt tudomány abban az értelemben, hogy a szubjektivitás, amely bár minden diszciplínában jelen van, itt fokozott mértékben jelentkezik. A közgazdász ugyanis nem végezhet laboratóriumi körülmények között ellenőrzött és többször megismételhető gazdasági kísérleteket. (A teljesség kedvéért meg kell jegyeznem, hogy erre vonatkozó próbálkozások azért már vannak, hiszen Ver- non Smith amerikai közgazdász 2002-ben a laboratóriumi kísérleteknek az empirikus gazdasági elemzés eszközeként való alkalmazásáért kapott közgazdasági Nobel-díjat.) A gazdasági törvényszerűségek Elégedett időskorra várnak az emberek. A megélhetés drágulása miattegyre nehezebben jönnek ki a nyugdíjukból tehát értelemszerűen csupán az átlagra érvényes, valószínűségi törvényszerűségek, és nem feltétlenül igazak az adott populáció minden tagjára. A szubjektivitás különösen tetten érhető az inflációval kapcsolatos „érzéseinkben”. A fogyasztói és a nyugdíjas fogyasztói árindex is természetesen csak országos átlagos mutatóként értelmezhető. A nyugdíjas fogyasztói kosár tartalmának és súlyarányainak meghatározása, a nyugdíjas fogyasztói árindex kiszámítása és közzététele kizárólagosan szakmai kérdés, a mindenkori kormánytól független intézmény, a KSH kompetenciája. Ezt a feladatát a KSH hazai és nemzetközi (EUROSTAT, EU, OECD) szabványok, előírások és ajánlások, azaz szigorú szakmai standardok alapján látja el. A súlyok felülvizsgálata évenként történik, a tárgyévet két évvel megelőző év tényleges lakossági fogyasztása alapján. A 2012. évi súlyarányok tehát a 2010. évi lakossági fogyasztási szerkezetet mutatják. A KSH tájékoztatása szerint a nyugdíjasok szempontjából kitüntetett három termék, illetve szolgáltatáscsoport, az élelmiszerek, a gyógyszerek és a lakhatással kapcsolatos kiadások aránya a nyugdíjas fogyasztói kosárban 53%, míg a lakosság egészének fogyasztói kosarában ez az arány kb. 41%. Megjegyzem továbbá, hogy a gyógyszerek és gyógyáruk részaránya az általános fogyasztói árindexben 2,9%, míg a nyugdíjasok kiadási szerkezetében ez 6,1%-os súlyaránnyal szerepel. Nem szerepelnek a nyugdíjas fogyasztói kosárban a gyermekneveléssel és -gondozással kapcsolatos termékek és szolgáltatások, így például bölcsődei, óvodai és iskolai étkeztetés, a gyermek- ruházati cikkek, a tankönyvek és tanszerek, valamint az oktatási szolgáltatások sem. A nyugdíjas fogyasztói árindex egy származtatott mutató, így természetesen tartalmaz becsléseket, de álláspontom szerint alapvetően tükrözi a nyugdíjas társadalom tényleges fogyasztási szokásait. A KSH az előre megadott tájékoztatási határnapokon, általános és nyugdíjas bontásban teszi közzé a havi és az éves inflációs adatokat. Tájékoztatásul 2002-től, tehát a nyugdíjas fogyasztói árindex bevezetésének időpontjától az alábbi táblázatban foglaltam össze az éves adatokat. A makrogazdasági mutatók, ilyen a lakossági fogyasztói árindex is, mérése és számítása, a bázis és a nemzetközi adatokkal való összehasonlíthatósága a közgazdaságtan egyik legfontosabb területe. A fogyasztói árindex pontos kiszámítása érdekében a KSH munkatársai havonta, meghatározott időintervallumban, minden megyében, több ún. „felíró helyen” (üzlet, szolgáltatóhely, piac), feljegyzik az ún. reprezentáns termékek és szolgáltatások (2012-ben kb. 935 ilyen van) árait, ezeket 140 árucsoportra összegezve, havonta összesen 70 000 ár adat figyelembevételével, statisztikai tudományos alapon számítják ki fogyasztási főcsoportokra és a teljes fogyasztásra az árindexet (Laspeyers-féle árindex). Úgy gondolom könnyen belátható, hogy a szövetség által indított ún. „árfigyelő mozgalom”, a maga féléves megfigyelési időszakával és 3000 vásárlásával nem felel meg még a minimális szakmai követelményeknek sem, így sajnos, csak a társadalomban kétségtelenül már meglévő hamis tudatot erősíti. Ezért lenne nagyon fontos a független intézmények, így a KSH irányába is a közbizalom helyreállítása és erősítése. A táblázatból egyébként jól látható, hogy nincs szignifikáns különbség a kétfajta árindex között, eddig mindhárom lehetséges eset (a nyugdíjas fogyasztói árindex egyenlő, nagyobb, kisebb, mint az általános infláció) előfordult már. Abban egyetértek a szövetséggel, hogy az infláció jelentősége a nyugdíjasok életében tovább fokozódik, mivel a II. Orbán-kormány a nyugdíjasok számára kedvezőtlenül változtatta meg az évenkénti nyugdíjemelés mértékét. 2012. január 1-jétől ugyanis a nyugdíjakat „...az emelés évére tervezett fogyasztói árnövekedésnek megfelelő mértékben kell emelni.” [1997. évi LXXXI. törvény 62. §. (1) bekezdés. Itt szeretnék rámutatni arra a farizeus magatartásra, hogy miközben Selmeczi Gabriella (Fidesz) „nyugdíjvédelmi megbízott” kevesli a magán- nyugdíjpénztári reálhozamokat (a reálhozam az inflációt meghaladó, az infláció feletti hozamrész), és utólag kijelenti, hogy „több is lehetett volna, ha ...” addig az Orbán-kormány kizárólag az infláció mértékével emeli az állami nyugdíjakat. Ezzel együtt is azt kell mondanom, hogy a szövetség állásfoglalása, ti. hogy 2012-ben sem sikerült megőrizni a nyugdíjak reálértékét, idő előtti. Erre, a november havi kiegészítés szabályozásának pontatlansága miatt, csak a tárgyévet követően, 2013 februárban az éves tényleges inflációs adatok ismeretében adhatunk pontos választ. A hatályos törvény szerint a mindenkori kormány két lépésben hajtja végre a tárgyévi nyugdíjemelést. Január l-jé- vel a költségvetési törvényben meghatározott, a tárgyévre tervezett fogyasztói árindex mértékével kell növelni a nyugdíjakat, majd novemberben kerül sor a nyugdíj-kiegészítésre, amelynél „..a nyugdíjasok fogyasztói ár növekedésének - a tárgyév első nyolc hónapjának tényadatára alapozott - várható mértékét kell figyelembe venni, amennyiben az meghaladja a fogyasztói árnövekedés várható mértékét.” [1997. évi LXXXI. törvény 62. §. (4) bekezdés] A törvény ....amennyiben az me ghaladja a fogyasztói ár nö- ■ vekedés várható mértékét...” fordulata azt jelenti, hogy a nyugdíj-kiegészítésnél mindig a magasabb inflációs értéket kell figyelembe venni. Ez fontos és méltányos kitétel, hiszen előfordulhat (igaz ritkábban), hogy a nyugdíjas infláció az alacsonyabb érték. A probléma ott van, hogy a mindenkori kormány a novemberi nyugdíjkiegészítés során alábecsüli/ alábecsülte az infláció várható mértékét, és ezzel - mivel eddig még sohasem éltek a törvény adta utólagos korrekció lehetőségével - néhány tized százalékponttal minden évben megrövidítik a nyugdíjasokat. Ez történt 2010-ben és 2011-ben is! ■ Kovács Bálint, nyugdíjas l Sokkal többet költenek élelmiszerekre és lakhatásra
