Somogyi Hírlap, 2012. június (23. évfolyam, 127-152. szám)

2012-06-19 / 142. szám

2012. JUNIUS 19., KEDD MEGYEI KÖRKÉP 5 Már csak nevében málnaközpont megkopott dicsfény Húsz év alatt tizedére esett vissza a termőterület Segesden Ötvenöt éve érettségizett Nagyatad első gimis osztálya Hiába lehet idén is a tava­lyihoz hasonló, a korábbinál magasabb felvásárlási árra számítani, a segesdi málná­soknak megint rossz évük lesz: most a fagy vitte el a termés nagy részét. Vas András * 20 Ahogy Csökölyről az eper, úgy Segesdről a málna jut min­denkinek az eszébe: a Nagy­atád melletti település Nógrád mellett a hazai bogyósgyü- mölcs-termesztés központja. Legalábbis hivatalosan. A va­lóságban jócskán megkopott a régi dicsőség, a helyiek szerint 20 év alatt tizedére esett visz- sza a termés. A csökölyi eperrel ellentét­ben a segesdi málnázásnak nincs szájról szájra járó legen­dáriuma, ám arra mindenki emlékszik a faluban: a hatva­nas években szinte minden háznál telepítettek sorokat. Arra kifejezetten büszkék a segesdiek, hogy Nagyatád kör­nyékére - Somogyszobra, Öt- vöskónyiba, Taranyba - innen terjedt el a málnatermesztés.- Mai ésszel el sem lehet képzelni, mennyi málna ter­mett itt - sóhajt fel Radák Ist­ván, aki szeszfőzdét üzemel­tet 30 éve a faluban, de régi málnásnak vallhatja magát. A nyolcvanas években vagy húsz helyen vásárolták fel a gyümölcsöt Segesden, átvevő­helye volt az Áfésznak, a Zöld­értnek, a téesznek. És ott volt a hűtőház, ahol szinte csak mál­nát tároltak. És munkát adtak az embe­reknek, a helyi legendárium szerint volt idő, hogy nyolc- vanan-százan serénykedtek a hűtőháznál. Azóta eladták, többször is gazdát cserélt, így a segesdi málnáért csak hűtő­kocsi jön.- Nagyon kell figyelni, né­hány óra alatt rengeteget ro­molhat a minőség, ha nem kerül hűtőbe - mondta Stopf Jánosné, a kevés felvásárló egyike. Kétféle málnát vesz át, a gurulóst és a tálcásat, amiből tizenkét és fél vagy huszonöt deka egy doboznyi. A kisebb exportra kerül, osztrák vagy német családok asztalára sú­lyos eurókért, a nagyobb a hazai piacra. - Még a kilenc­venes évek elején is előfordult, hogy szezonban több mint egy mázsányit vettem át, ma a 40 kiló kiemelkedőnek számít. Rengetegen felhagytak a málnázással. Az öregek nem bírják a munkát vele, a fiata­lok nem látnak benne pers­pektívát. A kilencvenes évek­ben is remek kiegészítésnek számított, sokan munkahelyi szabadságukat is az érés ide­jére időzítették, gyakran pesti rokonokat is lehívtak a szüret néhány hetére.- A nyolcvanas években szinte szégyennek számított, ha valakinek nem volt a kert­jében néhány sor málna - je­gyezte meg Radák István. - De akkor megérte, emlékszem, 1986-ban a leadott mennyiség árából egy kombi Daciát vet­tem a csepeli Merkur-telepen 156 ezer forintért. Irigylésre méltó summa volt ez akkoriban, sokan ma is el­fogadnák. Mai árakon ez há­romszáz kilónyi leadott gyü­mölcsöt jelentene, ám erre már kevesen képesek.- Száz négyszögölesnél szin­te nincs is nagyobb málnás ma a faluban - vélte. - A kilencve­nes években még vagy tizenöt szomszédom telepített, mára csak nekem van, én is csak né­hány sorral foglalkozom. A nagy visszaesés egyik oka, hogy nem éri meg bíbelődni a gyümölccsel, a felvásárlási árak hosszú éveken keresztül estek. A termelőket összefogó Bogyósgyümölcs Szövetkezet is megszűnt.- A délszláv háború idején még jó pénzt lehetett keresni - ismerte el Radák István -, az európai termés ötödét Szerbia adja, s akkor nem voltak jelen a piacon. A háború végével ha­mar visszatértek, s leverték az árakat. Néhány év alatt majd ötödé­re esett a felvásárlási ár, gyak­ran a bekerülési költséget sem hozta vissza a termelőknek. A segesdiek állítják, a kétez­res évek közepén akadt olyan esztendő, amikor a lémálnát át sem vették tőlük - nagy el­keseredésükben 2004-ben azt fontolgatták, a 68-as útra bo­rogatják a termést, hátha így valaki meghallja panaszukat. Az időjárás is kibabrált né­Stopf Jánosnéhoz anno hűtőkamion járt a málnáért, ma kisteherautó Drága a pálinkája, pedig akad jobb nála NEGYEDSZÁZADDAL EZELŐTT a segesdi málna jelentős része helyben maradt: a helyi hűtő­ház és a nagyatádi konzervgyár is óriási mennyiséget fogadott be. Ma messzire viszik a gyü­mölcsöt, helyben házi lekvár, szörp és pálinka lesz belőle. Igaz, igencsak nagy veszteség­gel: egy mázsa málnából négy-öt liter pálinkát lehet ki­főzni - a szakértők szerint emi­att unikálisnak számít, noha a málna nem kifejezetten pálin­kának való, túlságosan domi­náns és fanyar az íze. hányszor a helyiekkel: 2009- ben jégeső verte el a termés háromnegyedét, nem sokkal a szüret kezdete előtt, máskor az aszály miatt maradt el a várt mennyiség.- Tavaly végre emelkedtek az árak, a tálcás málna kiló­jáért ötszázötven forintot ad­tak a felvásárlás kezdetekor- mondja Szalai Lászlóné, aki három kiló hetven dekát tu­dott leszedni néhány soráról csütörtökön, a szüret első nap­ján. - A gurulóst még mindig nem éri meg termelni, hiszen 16 éve, de tavaly is kétszáz fo­rint körül volt az ára. Csak az­óta tizedannyit ér a pénz. Nemcsak a termelőkön mú­lik a minőség, a tálcás nagy, de nem túlérett szemekből kell, hogy álljon, a guruló kisebb is lehet, de egyik sem lehet pontpenészes. Az esős június miatt nagy az esélye, hogy tá­madnak a gombák, veszendő­be megy a termés. Már akinek megmaradt, a tavaszi fagyok a mélyebben fekvő segesdi ker­tekben elvitték a málna nagy részét, azok reménykedhetnek némi haszonban, akik valame­lyik domboldalra telepítették soraikat.- Nagyon könnyen elfagyott minden - magyarázza Szalai Lászlóné -, ősz óta nem volt eső, kiszáradt a növény, ilyen­kor kevésbé áll ellen a hideg­nek. A mostani eső annyiból jó, hogy lédúsabbak a szemek, könnyebb szedni. A gurulós­nak valót akár két kézzel is tudom, a tálcásnál nem merek úgy sietni. A nyolcvanas-kilencvenes években aki ráérősen szedte a termést, hosszú órákat vára­kozhatott az átvevőhelyeken, ahol gyakran már éjjel sorba álltak a legszorgalmasabbak. Akár szeptember közepéig is, mert sokan a Reza fajtát favori­zálták, mely kétszer is termett- igaz, három-négy évente újra kellett telepíteni.- Akkoriban csak hozzám hűtőkamion járt naponta - jegyzi meg Stopf Jánosné -, manapság az egész falu egy napi terméséért jön egy kis­teherautó. Ha ilyen tempóban csökken a termőterület, a kör­nyéken már csak a nagyatádi multiknál lehet majd málnát találni. Persze szerbet... 1953-ban kezdték el tanulmá­nyaikat a nagyatádi gimná­zium akkor indított első osz­tályában Varga József osztály­főnök vezetésével és 1957-ben tettek sikeres érettségi vizsgát. Most, ötvenöt esztendő után ismét összegyűltek, hogy emlé­kezzenek azokra a számukra, és szüleik számára is nehéz esztendőkre. Akkor zajlottak a padlássepregetések, érettsé­gijük előtt volt a forradalom... Könnyűnek nem mondható időszakban tanultak, vizsgáz­tak. Most csillogó szemekkel gondoltak arra az időre, ami mégiscsak a fiatalságukra emlékeztette őket. Deli István akkori igazgató az 1957-es szalagavatón azt mondta ne­kik: „Nem megfutamodni kell, hanem átgyötörni magunkat a nehézségeken...” Ehhez tar­tották magukat, hisz főiskolai és egyetemi tanár, elismert orvos, jogász, MÁV-főtiszt, tanító, pénzügyi vezető vagy adminisztrátor lett belőlük. Megállták a helyüket az élet­ben is. Tamás Lajos a társai nevében is megköszönte neve­lőik áldozatos munkáját. Deli István volt igazgatónak és Var­ga József volt osztályfőnöknek egy-egy nyakba akasztható ér­met nyújtott át, melynek egyik oldalán tanáruk neve és az évszám áll, a másik oldalon két könyv és a mécses emlékeztet a tudás átadására, amit hálá­san megköszöntek. ■ Györke József Szemben dr. Tamás Lajos egykori diák és dr. Deli István egykori igazgató HÉTKÖZNAPI TÖRTÉNETEK Esti mese- még megvan - csodálkoztam rá úgy másfél évvel ezelőtt anyáméknál a konyhaszekrény tetején megbújó petróleumlám­pákra, s azonnal felrémlett ben­nem életem egyik leghangulato­sabb estéje. NYOLCÉVES LEHETTEM, amikor egy téli szombat estén sötétbe borult a Hegyi utca, s bár a kör­nyék kevéske telefonbirtokosai­nak egyikeként azonnal jelen­tettük a hibát a Dédásznak, mindenki tudta, hétvége lévén minimum másnap reggelig fö­lösleges reménykedni, sötétben kell eltölteni az estét. Tévé híján gyertyák és a két petróleum- lámpa fényében maratoni Gaz­dálkodj okosanl-parti kezdő­dött a földszinti Csepeliékkel kiegészülve, azon kevés alka­lom egyike, amikor a felnőttek is beszálltak közénk.- ne legyen ilyen türelmetlen - mondta jó harminc évvel ké­sőbb egy kora júniusi estén kis­sé ingerülten az áramszolgálta­tó szerelője, amitől azonnal fel­ment bennem a pumpa. akkor már a második este ül­tünk otthon áram nélkül egy háromhetes babával, akinek nehéz elmagyarázni, hogy a bi­ológiai szükségleteit virradatig ne elégítse ki. De szép csende­sen olvadt a hűtőszekrény is, persze a villanytűzhely is funk- ciótlanná vált, nem beszélve a számítógépről, tévéről. Nem lesz azoknak semmi baja, a hű­tő például nem egy bonyolult szerkezet, jegyezte meg erre a szaki, majd még jobban elko­morult, amikor arról véleked­tem, hogy laikusként az elekt­romos kábel sem tűnik annak, és mégis... első este amúgy még megér­tettük, az özönvízszerű eső mi­att beázott a trafószekrény, vagy mifene, s a zárlat miatt egy teljes sorháznak nélkülöz­nie kellett a villanyt, de az újabb pauza kezdetén éppen hétágra sütött a nap, s kókad­tan inni kértek a muskátlik. S mivel cirka két órán keresztül semmi sem történt - illetve hiá­ba állítottuk energiatakarékos üzemmódba, szépen lemerült a számítógép akksija -, kiballag­tam a szomszédokkal beszélge­tő szerelőkhöz, s megkérdez­tem, nagyjából mikorra várha­tó áram. Na, erre érkezett a fenti válasz... Arra viszont nem fejelt, napközben miért nem kezdtek valamit a hibával. jó fél óra múltán viszont egy­szer csak felgyulladt a lámpa a nappaliban, duruzsolni kezdett a hűtő, s bekapcsolt a gyerek­ágyban a babaőr, hogy aztán bő fertályóra múlva ismét sötét­be boruljon a házsor. immáron fejből hívtam a hi­babejelentőt, s a diszpécser mindent meg is ígért, ám még­sem lön világosság. Éjfél előtt fél órával fogyott el a türelmem, ismét telefonáltam, s megismer­kedtem egy negyedik hanggal is a vonal túloldalán.- a partnerazonosítóját ké­rem - mondta, miután bediktál­tam nevet, címet, telefonszá­mot, s sehogyan sem akarta megérteni, hogy a koromsötét­ben igencsak nehezen találnék rá a szekrény mélyén valame­lyik dossziéban pihenő papírra, így aztán kénytelen volt a sze­mélyes adatok alapján kikeres­ni a gépből, ám öt perc múlva megjegyezte, partnerazonosító­val már előrébb járnánk. Ami­kor harmadszor is a számsort (?) követelte, virtuális rugdal- hatnékom támadt, majd hamut szórtam a fejemre, hogy azt a rohadt azonosítót nem véstem az ajtófélfába, de még a karom­ra sem tetováltattam. És megje­gyeztem, nehéz elképzelni, hogy a Lajtán túl is hasonló hi­baelhárítási hatékonysággal és módszerrel dolgozik a cég... melynek A számlájáról kiderül, az általunk elhasznált áram dí­ja mellett még mi minden szere­pel a havi tarifában, többek kö­zött valamiféle rendelkezésre állási díj, amit azért kell mód­szeresen kicsengetni, mert min­den pillanatban biztosítják a szolgáltatást, akár kérem, akár nem. Ami persze 2012-ben ter­mészetesnek tűnik, de úgy lát­szik, egyoldalúan, csak a fo­gyasztó részéről. a diszpécser végül megígérte, jönnek a szerelők, ahogy idejük lesz rá, s bár kevéssé hittem benne, a beszélgetés után alig öt perccel ismét felgyulladt a lámpa a nappaliban. Bő fél óra múlva aztán csengett a telefon, az egyik szerelő érdeklődött, van-e már áram? Egészen ad­dig azt hittem, ilyen gyorsan in­tézkedtek. így viszont... felnéztem a csillagos égre: de- us ex machina... m Vas András

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom