Somogyi Hírlap, 2012. június (23. évfolyam, 127-152. szám)

2012-06-11 / 135. szám

MEGYEI KÖRKÉP 2012. JUNIUS 11., HÉTFŐ Toleránsabb társadalmat szeretnének a szklerózisosok- Egy idő után feltűnt, zsibbad a lábam. Azt hittem, idegbecsí- pődés, vagy érszűkület, aztán a sokadik vizsgálat után kiderült: sclerosis multiplex - meséli a be­tegséggel küzdők somogyi egye­sületének a sclerosis multiplex (SM) május végi világnapjához kapcsolódó rendezvényén egy negyvenes asszony, majd botjára támaszkodva a kaposvári Agóra széksorai közé ballagott, hogy meghallgassa Deme István or­vos előadását a betegségről. Magyarországon nagyjából 6-8 ezren, Somogybán 180-200- an szenvednek az ismeretlen eredetű, gyógyíthatatlan beteg­ségben, mely az idegpályákat támadja meg, s évek alatt el­sorvasztja azokat: az SM sokszor teljes mozgásképtelenséggel jár. Ám nem minden esetben, meg­felelő életvitellel, gondolkodás- móddal a folyamat lassítható, konzerválható.- Rengeteg tévhit él a be­tegséggel kapcsolatban - ma­gyarázta Kristófné Kiss Emese, az egyesület elnöke. - Például ■ Magyarországon 6-8 ezren, Somogybán 180-200-an szenvednek a betegségben. általános tévképzet, hogy a be­teg minden esetben tolókocsiba kerül. A folyamatot erősíti a depresz- szió, viszont, ha valaki stressz­mentes életet él, akár csökken­hetnek, esetleg el is múlhatnak a tünetek. Éppen ezért a pozitív gondolkodás az egyikfő terápiás erő, szintén segít az egészséges táplálkozás, s természetesen a sport is.- A betegek sokszor a min­dennapi élet megpróbáltatásai miatt kerülnek nehéz helyzetbe- folytatta Kristófné Kiss Emese.- Az első szakaszban például, amikor még nem kell bot, ám a járás már bizonytalanná vá­lik, általában részegnek hiszik őket. Az egyesület éppen ezért jött létre: segítünk feldolgozni a traumát, programokat, terápiás alkalmakat szervezünk, közöt­tünk mindenki felszabadultab­ban beszélhet a problémáiról. Ebben a társadalom is segíthet­ne persze, ám beérnénk azzal is, ha elfogadóbb lenne velünk szemben... ■ A. V. Tipegővonták, ha találkoznak medenceszél Hűtőtáskás hétvégi nosztalgiavendégek a kaposvári fürdőben VFolytatás az 1. oldalról) Aztán békebeli módon kisajá­títottak egy saját kis szigetet a gyepen, lehetőleg árnyékban - a későn érkezőknek ez már ke­véssé sikerült...- Ha még egyszer lefröcsölsz, nem kapsz délután fagylaltot! - hallatszott szűk fertályóra alatt háromszor is a nagyme­dencéből, ahol friss frizuráját próbálta megóvni egy anyuka energiabomba fiától. Kevés si­kerrel, a heveny pancsolásnak még a homályos hosszú órák­kal eltolt büntetés sem tudott megálljt parancsolni. Pedig lett volna helye a lurkónak, hiszen a többség eleinte inkább napoz- gatott, nagyobb forgalmat csak a gyerekmedencénél lehetett regisztrálni, ahol gumikaros tipegővonták találkoztak ka- csafej-úszógumis oviskatama- ránokkal.- laaajjj, jaaajjj, jaajjj! - me­nekült a térdéig érő vízben a medenceszél felé egy apu­ka, jelezvén fiának, feladja a víziháborút, vélhetően egy korsó, hűvösben és nyugalom­ban elkortyolt sörre gondolva, melyet egyelőre beláthatatlan messzeségbe száműzött ficán­koló leszármazottja. Anyuká­ja fél szemmel élete menekülő és óbégató párját figyelte, ám egy pillanatra sem hagyta szem elől veszni a kisebbik csemetét, aki totyogva ismer­kedett a vízi világgal, s időn­ként megbotolva el-eltűnt a felszínről. Az ugrómedencében csak a jó úszók próbálkozhattak, fő­ként talpas és bomba változat­ban csobbantak felváltva, bár egy bátrabb ifjú merész fejese­ket vállalt a „tetőről”. Megpró­bálkozott egy hátraszaltóval is, ám a kűrnek fancsali ábrázat, erőteljes sziszegés és egy sű­rűn tapogatott derék lett a vége, így a műugróbajnok elvonult és lerogyott egy napozóágyba. A középkorú többség már korábban megtette ezt, akad­tak, akik igencsak látványosan aléltak el a napon, ám a heveny relaxálás idővel megbosszulta magát. Az eredendően gondo­san árnyékba helyezett nyug- szék ugyanis a Föld megszokott járása miatt idővel a tűző napra került, s az óvatlan szundikáló az egykor kaján pillantások kö­Szombat délelőtt a nagymedencében még mindenkinek jutott hely, a gyerekpancsolóban viszont komoly forgalom alakult ki a Virágfürdőben zepette pecsenyére sült balato­ni endékásokat idézte.- Ne sikáld, kenjed! - szi­szegte egy karmazsinvörösre égett férfi a nejének, aki óva­tosan és megkésve próbálta orvosolni az UV okozta bőrká­rokat párja lapockáinál - ke­vés sikerrel. így aztán az égési károsult inkább elslattyogott a büfébe, hogy néhány korsó hideg sörrel belülről próbálja meg lehűteni tüzelő hámréte­gét. A folyékony kenyérnek a piknikkosarak és hűtőtáskák ellenére megmaradt a becsü­lete, ahogyan a vízparti nya­raláshoz a gumimatrac szint­jén hozzátartozó lángosból is fogyott rendesen, főként, hogy a Balatonnal ellentétben nem egy háromfogásos menü árába került egy fullextrás sajtos-tej­fölös. ■ Vas András A szabadságolások közeledtével sokan próbáltak vakációs költőpénzhez jutni a bolhapiacon míg akadtak, akik a fürdőben előnyaraltak, mások a valós va­kációra próbáltak valami pénz­magot gyűjteni. Legalábbis ren­getegen kínálták fölöslegesnek, vagy legalábbis nélkülözhetőnek ítélt régi holmijukat a kaposvári vásár bolhapiacán: a sztenderd árusok mellett megannyi alkal­mi próbálkozó pakolt ki. voltak, akik a ruhásszekrényt válogatták át, ám a többség in­kább a stelázsi díszeit pakolta dobozokba, s rakta ki a pultok­ra. Elképesztő mennyiségű Mis- ka-kancsó, váza, tányér, hamu­tálca kellette magát, sőt, né- ' hány hollóházi porcelánba is belebotlottak, akik lakásdíszt kerestek. De könyvespolcrava- lót is mázsaszám lehetett talál­ni, az elmúlt fél évszázad pony­vairodalmától a legnagyobb klasszikusokig „izzadtak” a na­pon, s ügyes alkuval néhány Rengetegen kínálták használt portékájukat a kaposvári vásárban száz forintért régebbi kiadású, ám hibátlan, ma újonnan több­ezerért kínált kötetekkel lehetett megpakolni a cekkert. legalább ezt a vázát vigye el!- kiabált egy étkészletre sokáig alkudozó, ám a remélt ár hiá­nyában visszakozó vásárlójelölt után egy a napsütésben gazda­gon izzadó nő. Kolbászos zsem­lét majszoló férje viszont csak legyintett, s láthatóan nagyon várta a delet, amikor végre ha­zapakolhatnak. igaz, felcsillant a remény, hogy az üzlet megköttetik, hi­szen a megszólított visszain­dult, ám rövidnadrágos-trikós párja az utolsó pillanatban el­kapta a karját. vigyázz, be ne csapjanak, anya!- mondta nagy hangon, lebigy- gyesztett szájjal vizslatva a li­la-ezüst virágtartót. - Ennyiért inkább vegyünk dinnyét... Latin táncokkal versenyeztek fonyód Öt korcsoportban indultak a párok Tánciskolások számára rendez­tek versenyt vasárnap 1. Bala­ton Kupa elnevezéssel Fonyó­don, a dombóvári Perfekt Dance Tánc Sport Egyesület és a Fo- nyódi Ifjúságért Egyesület szer­vezésében. A Mátyás Király gimnázium aulája adott otthont az eseménynek, amelyen stan­dard és latin táncokban kellett bizonyítaniuk a gyermek, ju­nior, ifjúsági, felnőtt és senior korcsoportokban induló párok­nak. Keleti Andrea, az ismert táncoktató vezette a programot. A szervezők odaadó munkáját dicséri a látványos program, amely méltán sikert aratott a Balaton-parti városban. ■Márton László Öt korosztály táncosai léptek parkettre a fonyódi gimnáziumban Fordítsa az Ur az orcáját terád! keresztelő Három fiút fogadtak be a kaposvári reformátusok Három kisfiút keresztelt meg vasárnap délelőtt az idei utolsó kaposvári családi istentiszte­leten Bellái Zoltán református lelkész. Zoltán Zsoltot, Dánielt és Leventét a keresztszülők vallás- és fogadalomtétele után fogadta tagjai közé a kaposvári gyülekezet. Bellái Zoltán kiemelte, Is­ten népe egymásba kapcsoló­dó láncszemekből áll, a hit és a bizonyosság nemzedékről nemzedékre hagyományozó- dik tovább évszázadok óta, s ennek ékes bizonyítéka, hogy a gyerekek családtagjai is az egyház és a gyülekezet tagjai, kettejük nagyszülei presbite­rek is. ■ A. V. Bellái Zoltán két társához hasonlóan Leventét is megkeresztelte L

Next

/
Oldalképek
Tartalom