Somogyi Hírlap, 2012. május (23. évfolyam, 102-126. szám)
2012-05-19 / 117. szám
4 2012. MÁJUS 19., SZOMBAT MEGYEI KÖRKÉP Háromszáz év Balaton: egy csobbanás egy siófoki Füreden „Halász, vízimolnár, révész őseim emlékét hordom lelkemben, e táj nevelt” „Óh Füred, drága Helikon” - sóhajt a könyveim, Balatonfüred kulturális nagykövetéé, aki amúgy siófoki. De hiszen a Balaton egy egész világ - mímel értetlenkedést Matyikó Sebestyén József. Fónai Imre Teltházas volt Matyikó Sebestyén József balatonfüredi könyv- bemutatója - olvasom a túloldali sajtót. Vagy kicsi teremben tartották - jut eszembe -, vagy...- „Nyájas táj, hívogató”, ezt írta Füredről Márai Sándor - kezd a meggyőzésbe Matyikó Sebestyén József. - A „gyönyörde”, a fasor, melynek lombjai alatt Vörösmarty beszédének hősei, a „füredi szívhalá- szók” sétáltak a választott hölgy után, a Kisfaludy Színház romjai, Jókai és Blaháné lépteinek nyoma az erdőben: ez a legtisztább magyar biedermeier. De a táj is szelíd, mintha a betegek, akik a fák alatt, e forrásnál, világoskék égbolt alatt keresnek gyógyulást beteg szívüknek, megszelídítették volna a természetet. „A táj is hozzászelídült a betegekhez...Ne siess! Pihenj! Hallod a fák zúgását? Valamit üzennek” - írta Jókai. Százhatvan író, költő művét, képzőművészeket, közéleti személyiségeket gyűjtött a kötetbe, akiket megihletett a Balaton 1711-től 2011-ig. Keresztury Dezsőtől kölcsönözte a címet: Óh Füred, drága Helikon. Költő, néprajzkutató, muzeológus, elsőként kapta meg a Balatonfüred Városért Közalapítvány kulturális nagykövete címet - hangzott el a könyvbemutatón. Az 1987-ben nyitott siófoki Kálmán Imre Múzeum, ma már Emlékház ma már nyugalmazott vezetője, tesszük hozzá mi somogyiak.- Több mint háromszáz éve élnek itt elődeim - mondja Matyikó, de leírja ezt a kötet utószavában is. - A Nagyvázsony melletti Csepelyről származik családom anyai ága, ahol Mátyás király szabad vadászaiként éltek. A hajdani település ma már csak régészeti emlék. Őseim kisnemesként gazdálkodtak, majd a félhold által Több mint háromszáz éve élnek itt az elődeim. Balaton az egész világ, s a tó nem elválaszt, hanem összeköt Matyikó Sebestyén József azt mondja: a költészetnek és a művészeteknek egyszerre tárgya és otthona a balatoni vidék Hajnali páraesernyő Petőfitől Szőcsig „Hogy milyen ez a könyv, ez a hangya-küldetés szorgalommal és szinte biológiai buzgalommal fölhalmozott könyv-állapot, áhítat- setyemláng, mézcsöpp-ragyogású vagy haldögbomlásszagú, hattyúringató, nádas- sóhaj-lobogású látomás-kazallá összehordott második valóság, betű-láng végtelen, nyomtatott ihlet-természetrész: nem tudom. Magam csak csodáltam a Balatont, nem dübörgőit át ihletemen ágaskodó és habsörényes kemény tombolása, hajnali csöndjének ég bolt-nagy páraesemyője csak néha világított szívem fölött, mint Isten lampionja, súgása zöld bársony volt és fehér tömött akarat Talán ha magas felhőfoszlány fehér pára- köd-úszással lebegnek emlékezetem öregedő és esteledő égboltján, az alkonyodás piros angyaltollaiként Az óriás-tó körüli helységek sok temploma, kőkeresztje, jegenyefa lángegyenese és árny-küldetése szövődött be szívembe. Egyik parttól a másik partig, a fölső kanyarulattól a befejező kanyarulatig volt utazásom, látomásom, Siófoktól Keszthelyig, Tihanyiéi Balatonalmádiig, Balatonőszödtől Révfülöpig szövődött az én pókhálóm, nem oly szabályosan, ahogy a pók szövi hálóját a ribizlibokrokgyümölcs-vércsöppös szőrtüskés feketeszőke ágai közé. ” (Juhász Ferenc előszava) Százhatvan név. Csak ízelítőül, kiket ihletett meg a magyar tenger: Rabindranath Tagore, John Paget angol utazó és orvos az 1800-as évekből, Petőfi Sándor (Pestről jövet járt Füreden, átkelt a Balatonon és Somogyba, Tolnába ment, 1842-ben levélben számolt be barátjának az útról), Pálóczi Horváth Ádám, Szép Ernő, Füst Milán, Egry József, Zilahy Lajos, Márai Sándor, Faludy György, Csukás István, Tüskés Tibor. Vagy éppen Szőcs Géza (e hétig államtitkár), aki a Quasimodo- versenyek és a füredi kulturális rendezvények szinte állandó közreműködője. A kötetben olvasható egyik műve, az Anna-bál a víz alatt: „Mert hogyha te vagy az, a csopaki molnár... Vagy ha kegyed volna a füredi sellő... Egybekelnénk ketten mikor a Hold feljő. Még az idén nyáron?! A vízi Anna-bálon. Vízi keringőt járnánk. Megtelne fényességgel a vt alatti várrom. ” Múzeumépítő nyugdíjas Múzeumépítő munkájának köszönhető, hogy a város őrzi a Kálmán-kultuszt - Habsburg Ottó írta ezt a Kálmán Imre Múzeumról írt kiadványának előszavában Matyikó Sebestyén Józseftől. Kopottas biciklivel járt a Klapka utcából a múzeumba (ma már emlékház, mint mondottuk), parányi irodájában csak ő látta át az őskáoszt, 2005-ben még Bozóky András akkori miniszternek is elpanaszolta, hogy mennyi értéket őriz a raktárban (Varga Imre kisplasztikáit, Szinyei-Merse Pál, Egry József, Szász Endre, Csiszár Elek képeit), amiket jó volna egy állandó kiállításon bemutatni, idegenforgalmi látványosság is lehetne. Ez volt az egyik vesszőparipája. A másik a Kálmán- gyűjtemény gyarapítása. A zongora, melyen Siófok szülötte a Tatárjárás című operettet komponálta. A világhírű zeneszerző működőképes gramofonja. A csengettyű, amivel a személyzetet hívta Kálmán Imre. Levélmérlege, rádiója, szmokingja, frakkja és háziköntöse. Eredeti kézírású kottái, a szülők házassági dokumentuma. Ma már nyugdíjas. Gyakrabban járhat át Füredre. A „múzeumban” most Csiszár Elek fiának meghökkentő szobrai láthatók, Matyikó Sebestyén József nyitotta meg a kiállítást De nemrég láttunk a falakon fényképtárlatot is, hobbifotós Balaton-képeit. uralt nehéz időkben Siófokon vertek gyökeret, ahol a település jelentős vagyonnal bíró, alapító családjai közé tartoztak. Bíró, borbély, halász, vízimolnár, földműves, kőműves, révész őseim emlékét hordom lelkemben. Engem is ez a táj nevelt. A családi legendárium szerint egyik apai elődöm vitte Kazinczy Ferencet Tihanyból Szántódra, amikor Pálóczi Horváth Ádámot látogatta meg 1789- ben. Gyermekkoromban minden nyáron áthajóztunk szüleimmel Füredre, s egy életre megérintett a hely szelleme. Már eszmélő ifjúként Zákonyi Ferencéknél, Liptákéknál, Déry Tibornál forgolódtam. A Balaton pedig ugye nem elválaszt, hanem összeköt. - Az irodalom határai meglehetősen tágak - magyarázza. - Az alkotás nem mindig a földrajzi helyhez, hanem a társadalomhoz és az egyéniséghez is kötődik. A költészetnek és a művészeteknek azonban egyszerre tárgya és otthona ez a vidék. Szinte legendának érződik az az egyszerű tény, hogy a balatoni halak a napsütéssel át- meg átjárt vizekben kapják pikkelyeiknek világszerte egyedülálló csillogását és fényét. Mintha a Balaton ajándékát látnánk benne. Mindannyiunknak, akik itt születtünk, és itt élünk a legszebb magyar nagyvíz partján, kedves és örök a Balaton. Mert a Balaton egy egész világ. Történelme során sokféle néppel találkozott, és mindany- nyiból magába ölelt valamit. Vagy egy darab követ, vagy egy csatornát, amelyet római légiók ástak, vagy csak egy legendát, amit az itt élők átformáltak, de megőriztek. A víz nyugodt tükre csak pillanatokra tört meg, amikor belezuhant egy rabszolga teste, egy alán harcos, egy török lovas vagy egy lelőtt repülőgép. Csak egy csobbanás volt itt a történelem. Itt maradtak viszont az emlékek, beépültek a népszokásokba. Beépültek a lassan ballagó paraszt személyes emlékeibe, amit a metszéstől fáradt emberek egymásnak újra meg újra elmeséltek. Mert nem az a történet, amit egyszer látunk. Az csak hír. A történeteket százszor kell elmondani, sokaknak. És így megmaradnak. A demokratikus hagyományok éltetője: a volt iparosszékház emelt fejjel 1956-ban a Megyei Forradalmi Tanács, 1988-ban a Magyar Demokrata Fórum ülésezett az épületben Négy munka érkezett be a tervezésre kiírt pályázatra, végül Mathiaskó Károly mérnök tervéből az alaprajzot, Lamping József építész munkájából a homlokzatot találták jónak, s a két elképzelés kombinációjából született meg az iparosszékház a várostól kapott Németh István utcai telken, a mai Somssich Pál utcában. Az 1925-ben indult munkálatok költségeit ugyan csökkentette az időközben eladott Teleki utcai ház vételára, ám így is elfogyott a pénz. Az Ipartestület vezetősége ezért adakozásra kérte fel a város lakóit és intézményeit, de jelentős állami kölcsön is segítette az építkezés folytatását. 1926. december 5-én tartották meg a klassziElőző heti feladványunk: a Kiliánból Együddé vált négyszintes központ cizáló hatású, eklektikus épület fényes avatóünnepségét. A monumentális, harmincnégy méter hosszú és tizenkilenc méter széles székházat az Ipartestület és a Társaskör tartotta fenn. Élénk társadalmi élet zajlott itt éveken át. Már 1927 elején könyvtár nyüt az épületben, ugyanazon a tavaszon Zichy Mi- hály-emléktárlatot rendezett a nagyteremben a Berzsenyi Társaság. Az iparosok itt tartották meg évi rendes közgyűlésüket, a szakmai továbbképző tanfolyamokat, az ismeretterjesztő előadásokat, a bálokat, sőt kiállítást is rendeztek a tanoncok munkáiból. Többször fellépett a nagyteremben az Iparos Dalárda, 1937ben itt szerveződött meg a Pete Lajos Dalkör, 1947-ben a székházban bontott zászlót a Kaposvári Iparos Ifjúsági Kör. Vendéglő is üzemelt az Iparosszékházban. Nemsokára aztán „Pártoktatók háza” lett az épületből - illetve az MSZMP Oktatási Igazgatóságának központja -, s 1951 februárjában már a Jugoszlávia elleni politikai kampány részeként tartottak értekezletet a vidéki pártfunkcionáriusok számára. Viszont a forradalom napjaiban, 1956. október 27-én a kaposvári üzemek és intézmények küldöttei éppen itt alakították meg a Somogy Megyei Nemzeti Tanácsot ► Bővebben: S0NUNE.hu Ugye milyen szép ez az épületrész? Vajon hol látható? írja meg: Somogyi Hírlap Szerkesztősége, 7400 Kaposvár, Kontrássy u. 2/A vagy emeltfejjel@sonline.hu
