Somogyi Hírlap, 2012. május (23. évfolyam, 102-126. szám)

2012-05-04 / 104. szám

15 2012. MÁJUS 4., PÉNTEK MEGYEI KÖRKÉP Egy túlélő naplója; üzenet a haláltáborból anne frank után Megrendítő olvasmány egy Auschwitzot megjárt 21 éves somogyi lánytól És mégis... Megrendítő olvasmány. Egy 21 éves somogyi lány naplója, aki megjárta Auschwitzot, s élve hazakerült a pokolból Április 23-án délben a somogyszili templom ha­rangjának hangja szólt a Kossuth rádióban. Tizen­két évvel ezelőtt ugyan­ezen a napon halt meg Bauer Júlia, aki megjárta Auschwitz poklát. Vigmond Erika A somogyszili fiatal zsidólány soha nem gondolta volna, hogy olyan rémálmot él át ébren, amit a koncentrációs tábor jelent. Bauer Júlia a másfél éves pokol­ról naplót írt. A három füzetet négy évvel a halála után találták meg fiai, Suchman György és Suchman Tamás. Megrendítő ol­vasmány. Egy 21 éves somogyi lányé, aki egy emberségesebb 1 munkavezetőtől kapott egy ha- | táridő naplót, egy szlovák lány- | tói pedig egy adag kenyérért vett 1 ceruzát, aminek a vége piros-fe- hér-zöld volt, és az volt ráírva: nem, nem, soha! És mégis cím­mel, a deportálástól, a haláltá­borokon át, a hazatérésig veze­tett feljegyzésekből kötet szüle­tett, melyet házigazdaként Such­man Tamás mutatott be, első­ként Kaposváron, majd Marcali­ban. - Európában hatmillió zsi­dót öltek meg. Magyarországról 542 ezren, Somogyból 8100-an, Kaposvár környékéről 3500-an, Marcaliból 191-en, Somogyszil- ből pedig, ahol édesanyám szü­letett 36-an haltak meg - idézte fel Suchman Tamás, aki azt is hozzátette: Anne Frank után, eu­rópai jelentőségű írás édesanyja kéziratából szerkesztett könyv. Filebics Magdolna szocioló­gus Bauer Júlia halála előtti hó­napokban interjút is készített az asszonnyal, ami szintén a kö­tet része. - Félve kérdeztem meg, hogy hajlandó-e mesélni arról, amit átélt - mondta Filebics Magdolna. - Szívesen beszélt, már várta a találkozá­sokat, hogy folytathassa, mint­ha egy hatalmas tehertől szaba­dult volna meg. A beszélgetése­ket magnóra vettem és igyekez­tem megőrizni az élőbeszéd stí­lusát, ami sokkal közelebb hoz­za, átélhetőbbé és érthetőbbé teszi azt, amit elmondott. A szo­ciológus azzal folytatta: fontos­nak tartja, hogy minél nagyobb nyilvánosságot kapjon a kötet, mivel napjainkban is olyan tár­sadalmi jelenségek, folyamatok vannak, melyek különböző em­bercsoportok ellen irányulnak, gyűlöletet keltenek, konfliktu­sokat idéznek elő. - Azt gondo­lom valamennyiünknek fontos erkölcsi kötelességének kell lennie, hogy a maga módján, le­hetőségeivel, eszközeivel szem­beszálljon az előítéletekkel. A rasszizmusnak, az antiszemi­tizmusnak a legtöbb esetben az alapvető oka a tudatlanság, vagy a téves tudás - fogalmazta meg Filebics Magdolna.- Ez a könyv azzal a szándék­kal született meg, hogy me- mento legyen, méghozzá nem is akármilyen, hanem egy for­ráskiadvány. Ezért a könyvben az eredeti napló másolt oldalai is szerepelnek - ezt már a kötet szerkesztője, Sas Péter iroda­lomtörténész mondta, aki ki­hangsúlyozta azt is: szakember­ként és magánemberként is na­Bauer Júlia 1923-ban szüle­tett Somogyszilben, s 1944- ben és 1945-ben Somogyszil- től Kaposvárig, onnan Ausch- witzig, majd Allendorftól Ka­posvárig írta naplóját. „Hete­dikén megérkeztünk Ausch­witzba és amikor kiszálltunk, kiszálltunk? - kilöktek ben­nünket a vonatból, akkor egy pódiumon zenekar várt ben­nünket és a tangó bolerót ját­szotta. Vezényelt a karmester, és én megjegyeztem, hogy gye­rekek, hiszen ez egy egész ke­délyes hely, még zenekar is van... Aztán kopaszra nyírták őket Az épületből kimenet Bauer Júlia azt kérdezte: mire valók a hatalmas cementká­gyon mélyen megérintették a kéziratos írások. - Egy olyan ta­nítókönyv, ami azt üzeni, hogy nem kell hinni semmilyen szét­választásnak, mert mindenki­dak? Egy pozsonyi nő azt vá­laszolta: ha nagyon kövér volt az anyád, akkor a zsírja ebbe kerül. Bauer Júlia száma a 23027-es volt. „Olyanok vol­tunk, mint az állatok, csak érzékeink tompákf.) Az étel mindennap szárított főzelék volt tele brómmal, az elfo­gyasztott brómtól gondolkod­ni nem tudtunk, és nem is tudtuk felfogni, hogy tulaj­donképpen mi történt ve­lünk... ”. Vissza Magyaror­szágra 1945. október 29-én érkezett A túlélőket Ágfalván egy magyar hadnagy üdvözöl­te, aki azt kérte, ne gondolja­nak rájuk gyűlölettel, elhur­colásuknak nem ők az okai. nek ez a hazája, legfeljebb más a vallása. Példáként elmondta Bauer Júlia életének egy mozza­natát, mikor általános iskolás­ként a jól tanuló lányt verekedé­sen kapta az igazgató. Kiderült, hogy nem azért verekedett, mert megsértették, mert lezsi- dózták, hanem mert egy sváb osztálytársa Kossuth Lajost tol­vajnak nevezte, s azt nem hagy­hatta. Bauer Júliát magyar és sváb közösség vette körül, keve­sen voltak zsidók. Ebből a kö­zösségből ragadta ki a II. világ­háború, illetve a zsidóellenes intézkedés. Kiss Iván címzetes prépost, Marcali esperes-plébánosa ar­ról beszélt, hogy különösen az a rész fogta meg, amikor Bauer Júlia a küzdelemről ír. -Minél nagyobb volt a hőség, annál ke­vesebb vízhez jutottunk. Érez­tük, hogy ez soká már nem me­het, valaminek történnie kell. Aztán felülkerekedett az élni akarás, s egy hang szólalt meg bennem, haza akarok menni, élni akarok magamért, a szüléi­mért, két drága szép öcsémért - idézett a naplóból Kiss Iván, azt is hangsúlyozva, hogy meny­nyit jelentett a túlélésben Bauer Júliának Istenbe vetett hite. - Az átélt szörnyűségek figyel­meztető jelek, hogy soha többé ne bántsanak senkit a hitükért- mondta. A naplóbeli részletek borzal­mainak valóságát egy túlélő tol­mácsolásában is átélhette a kö­zönség. A Keszthelyen élő, kéthelyi Fürst Lászlóné Bárány Katalin - aki akkor ismerte meg Bauer Júliát, mikor már haza­jöttek a koncentrációs táborból- a saját hányattatásait osztotta meg a hallgatósággal. Őt 14 éve­sen vitték el Auschwitzba. - A szüleimtől elszakítva a gyerek­lágerbe kerültem, a C láger 12- es blokkba, ahol 1000-1200-an voltunk. 33 blokk volt, ami úgy 35 ezer embert jelentett. Ebből a 35 ezer emberből később ki­válogattak 500-at, a jó isten ve­lem volt és bekerültem, mert az volt a szerencsés, aki minél előbb elkerült Auschwitzból, mert az volt a halálra kijelölt hely. Nem csak a krematórium füstjét éreztük, hanem az égő emberi hús, haj és bőr émelyítő szagát azon gödör felől, ahova azokat lökték, akiket fejbelőttek és olajjal leöntve égették a holt­testeket - emlékezett Bárány Katalin. - A mély hitem, ami nem hagyott el, miközben 14 évesen négy lágert jártam meg. Mezítláb, egy szál rongyban, 30 kilóval jöttem haza. Édesanyám is haza jött, de édesapám ott maradt, meghalt a kőbányában. Suchman Tamás azt is el­mondta: a kaposvári könyvbe­mutatón hatan voltak, akik túl­élték a haláltáborokat, egyikük kezén még most is emlékszik a számokra: 23123... Tervezi a ka­posvári és a kéthelyi zsidóság történetének a feldolgozását is: kik maradtak életben, kik hal­tak meg, kik segítették őket a túlélésben. A marcali zsidóság­ra emlékező márványtáblákat is állíttat. Somogysziltól Auschwitzig, majd haza Nem tolonganak a pályázók Somogyból romatelep Kifogásolják, hogy a program nem javít a lakhatás körülményein Kurucz Ferenc emlékverseny a lipótfai tározón Újra megrendezik a lipótfai táro­zón a Kurucz Ferenc emlékver­senyt; melyre legalább száz indu­lót várnak. Lapunk néhai szer­kesztőjének emlékére hirdetik meg a rendezvényt, mely évről évre seregnyi indulót vonz. - Bő­ségesen van hal a tóban, s komoly érdeklődés övezi a programot - hangsúlyozta csütörtökön Markó István, szervező. - Korábban a «közel 20 mázsa pontyon kívül csaknem hét mázsányi amurt en­gedtek a tóba. Remélhetőleg ezút­tal is bőven lesz nagy kapás. A ha­gyományoknak megfelelően ez­úttal is a lipótfai víztározó bizto­sít helyszínt a Kurucz Ferenc em­lékversenynek, melyet május 12- én, szombaton tartanak meg reg­gel nyolctól délig. Fél héttől fogad­ják a jelentkezőket: a felnőtt ver­senyzők 2000 forintot fizetnek, az ifik egy ezrest, a gyermekek nevezési díja 500 forint. A részt­vevők egy bottal és egy tűvel hor­gászhatnak, s a verseny után szombaton délután folytathatják a horgászást. ■ H. M. (Folytatás az 1. oldalról) „A Komplex-telepprogramban a cél a telepeken élő emberek szá­mára való esély megteremtése a felzárkózásra, írja az államtitkár­ság, - egyénre szabott fejlesztési tervek alapján a munkalehető­ség, a tanulási lehetőség biztosí­tása számukra -, valamint az adott településrészen már meg­lévő közösségi terek átalakítása vagy kialakítása abból a célból, hogy azok alkalmasak legyenek a humán szolgáltatások helyi igénybevételére (például védőnői szolgálat, tanácsadási tevékeny­ség, tájékoztatás, játszóház).” Va­gyis: a telep közelében egy köz­pontot alakítanak ki, itt zajlanak a programok, itt intézhetik hiva­talos ügyeiket a romák, helybe vi­szik számukra a szolgáltatásokat. Ahogy az államtitkárság indo­kol: „ezzel is segítve a többség-ki­sebbség konfliktusmentes együttélését. Ily módon jóval sike­resebben valósítható meg fölzár­kózásuk." a romák már Kanadából is „menekülnek” - mondta Kalányos István. Kanadában élő ismerőseitől tudja, hogy sok család indul hazafelé. Pontosabban azok, akik az igazságszolgáltatás elől mene­kültekei, nem Magyarország ra jönnek, hanem más euró­pai országba mennek. Akik Felvetődött: ez a program való­jában nem a lakhatási körülmé­nyeken javít, és nem világos, hogy a pályázat lejárta után a szolgáltatóházat ki tartja fenn. A Somogyi Hírlap megkérdez­te az államtitkárságot, hogy a pénzből lakás vásárlásra vagy fel­újításra jut-e, illetve a jövőben mi lesz a sorsa a kialakított szolgál­tatóháznak? Utóbbira nem kap­tunk választ, az első kérdés kap­csán pedig megtudtuk: „ A prog­ram keretein belül a telepeken nem követtek el bűncselek­ményt, ugyancsak „bajban vannak”, mondta Kalányos, amióta a menekültügyi rend- ' szeren szigorítottak. Kint tar­tózkodásukat ugyanis felül­vizsgálják, ennek bürokrati­kus rendszeréhez ügyvédi se­gítség kell, ami sok ezer dollár­jába kerül a családoknak. élők olyan képzéseken vehetnek részt, melyek segítségével ottho­naikat és lakókörnyezetüket fel­újíthatják, átalakítják - ezt a gya­korlati képzés során valósítják meg. Emellett a megszerzett szakmai ismeretekkel a munka­erőpiacon is nagyobb eséllyel in­dulhatnak. A program során fon­tos, hogy nem felzárkóztatásról beszélünk, hanem felzárkózásról - vagyis az kap segítséget, aki ön­maga is változtatni akar sorsán.” - Mi lehetne előremutató meg­oldás a romák lakhatási körülmé­nyeinek javításában, tudva, hogy Somogybán is mintegy negyven romatelep van? - kérdeztük a babócsai Kalányos Istvánt, aki gyakran hallatja hangját a témá­ban. Azt mondta: aki maradni szeretne a telepen, ahhoz kapjon állami segítséget, hogy rendbe hozhassa ott a lakását, aki pedig beköltözne a faluba, a vásárlás­ban támogassák.- Persze erre honnan lenne pénz? - vetette fel Kalányos Ist­ván. Mert az elmúlt években sok milliárd forint érkezett roma fel­zárkóztatásra, csak az eltűnt ké- zen-közön és maradt minden a régiben. Felelősek a roma veze­tők is, főleg, akik közreműködtek abban, hogy ezek a pénzek nem az érintetteket gyarapították, il­letve azok is, akik érdektelenek, közönyösek a sajátjaik problémá­ja iránt. Babócsán például az év­százados romatelepen jelenleg 13-14 család él, közös kútra jár­nak. Eközben a faluban 22 eladó lakás van... ■ Varga Andrea Voksok a tapsokon túl Kaposváron Második alkalommal szavazhat a közönség kedvenc kaposvári színészeire. A Csiky Gergely Színház csütörtökön indította el ismét az évadzáró gálaestig tartó szeretetáradatot Legjobb színész­re, színésznőre és epizódistára le­het voksolni most is. A 2011/2012-es évad kiemel­kedő teljesítményeit három módszerrel lehet lájkolni: manu­álisan az előadásokon a színház előcsarnokában, valamint nyit­va tartási időben a jegyirodában adhatják le szavazataikat a né­zők. Virtuálisan is befolyásolhat­ják a végeredményt a színházi honlapon, a Társulat menüpont alatt kedvencük képére kattint­va válik elérhetővé a szavazólap. Az elismeréseket a tavaly elin­dult hagyományteremtő szán­dék szerint az évadot lezáró gá­laműsoron, június 7-én adják át a kiválasztottaknak. A díjakhoz felajánlásokat továbbra is jó szívvel elfogadnak, mert a nyer­tesek idén is a közönség ajándé­kait kapják majd. ■ B. T. Hazafelé tartanak a Kanadába vándorolt romák

Next

/
Oldalképek
Tartalom