Somogyi Hírlap, 2012. április (23. évfolyam, 78-101. szám)

2012-04-04 / 80. szám

2012. ÁPRILIS 4., SZERDA MEGYEI KORKÉP 15 Tréfásan kákálják s festik a tojásmintát népi praktikák A börzsönyfa kérge mély bordóbarna, a csalánlevél zöld, a hársfatea sárga színt ad A húsvét ünnepe nem múlhat el hímes tojás, piros tojás nélkül. A keresztény szimbolika szerint a feltámadó Krisztust jelképezi. Eredete a kereszténység előtti időkre vezethető vissza. A tojáshímzésnek sokféle módja ismeretes. Geometrikus vonalakkal, virággal és más motívumokkal írott, karcolt, festett, vésett, ecsettel pingált tojások főként Kelet-Európára jellemzőek. Tőlünk nyugatabb­ra általában csak színesre fes­tik. Magyar nyelvterületen Er­dély, Dunántúl és Felvidék je­leskedik a díszítésben. Az Al­földre kevésbé jellemző. A legősibb és leggyakoribb hímzési mód a batikolás. Vala­milyen íróeszközzel, Somogy­bán az úgynevezett gicával, - ami egy kis fapálcikára kötött fémcsövecske, vagy cipőfűző vége, máskor csövecskébe szo­rított hajcsomó -, sűrűn márto- gatva a forró viaszba, a nyers vagy főtt tojásra rajzolják, írják tréfásan kákálják a mintát, majd festékanyagban megfes­tik. Festés után a viaszt forró posztódarabbal letörlik. Hogy fényesebb legyen, egy kis sza­lonnabőrkével is bedörzsölik. A festék legegyszerűbb mód­ja, ha a viasszal kipingált nyers tojást vöröshagyma héjának le­vében főzik meg. Régebben boltban vásárolták a börzsönyfa kérgét, amely mély bordóbarna színt adott. A más színű tojáso­kat különböző növényi eredetű festékkel készítették. A feketé­hez például a savanyú káposzta levébe rozsdás vasat áztattak, a csalánlevél főzete zöld, a hársfa­tea sárga színt adott. A polgári családok leginkább az e célra készült gyári anilinfestéket használták. A somogyi falvak­ban ma is inkább a hagyomá­nyos hagymahéjjal történik a festés. A többszínű variációk­hoz kiválóan beválik a forró víz­be mártott krepp-papír. (Ebben az esetben a tojásokat már hím­zés előtt megfőzik.) A tojáshímzés asszonyi mun­ka, gyakorlott kéz kell hozzá. Nem minden asszony tudott igazán szép tojásokat hímezni. Viszont minden faluban akadt egy-két kiemelkedő ügyes kezű asszony, akinek híre volt. Ők a szomszédok, a rokonság számá­ra is vállalták a hímzést. Ezért nem illett pénzt elfogadni. Ilyen ügyes kezű, nevezetes család volt Gálosfán a Dömse- család. 1958-ban a gyűjtés ide­jén a Gálosfához tartozó, hat házból álló Nagytótvároson lak­tak. Dömse András (1884-1941) gulyás volt, híres faragópásztor és furulyakészítő. Legszíveseb­ben marha- és kecskekörömből faragott művészi óraláncokat. Felesége, Pölöske Teréz és leá­nya, Némethné Dömse Teréz húsvét táján tojáshímzéssel is foglalkozott. Némethné két perc alatt rajzolt meg egy-egy szép tojást, volt úgy, hogy egy nap alatt 200 darabot. A tojáshím­zés rituális napja a nagypéntek, de ő már virágvasárnap elkészí­tett több százat. Nagyhéten be­járt Kaposvárra a piacra. Szép, míves megrajzolt tojásai kapó­sak voltak. 1957-ben 2 forintért tudta eladni darabját. Dömse Teréznek külön min­tafüzete nem volt, emlékezetből rajzolt. Emlékeztetőül az össze­tört tojások héjából tett el egy- egy darabkát mintának. Első­sorban ő is az elterjedt, klasszi­kus (pántlikás, rozmaringos, dobköteles, gráblás, stb.) mintá­kat pingálta. Dömsééket azon­ban az emelte az átlag fölé, hogy nem elégedtek meg a ha­gyományos mintákkal, hanem valami csodálatos természetes­séggel absztrahálták a körülöt­tük lévő tárgyi világot és talá­lom formán rajzolták át a tojá­sokra. Saját ötletként ismerték el többek közt a bölcsőlábast, mákvirágot, pillést, szitakötőst, almamagost, árpaszömöst, bú­zakalászost, ürömlevelest. Két motívumukra külön is ér­demes odafigyelni. Az egyik az égigérő fa, amelyen mitikus je­gyek láthatók. Mint mondta, azt nem ő találta ki, hanem a tor- 1 mási ángyától tanulta. A tojás alsó karikája a Föld, abból nő ki négy fa (a négy világtáj), két fa tetején a Hold van. Felettük a sugaras napkorong. Ezt inkább felnőtteknek ajándékozták. A másik a tenyér megjelené­se (ritkán) a festett tojáson. El­mondása szerint Tormáson tet­szett meg neki kislánykorában, amikor látta, hogy Bözsi ángya a sárgafölddel újrasikált ke­mence szája fölé mindig oda­nyomta mészbe mártott tenye­rét, hogy a rosszak meg ne ront­sák. A hagyomány gyökerei va­lószínűleg a török világra nyúl­hatnak vissza. Ő átvitte a hús­véti tojásokra és tréfásan elne­vezte ángyom tenyerének. A csodaszarvasról az iskolában hallott, azt is lerajzolta, legin­kább az erdész rokonaik gyere­keinek pingálta. Volt, amikor udvarló legé­nyek is rendeltek nála meny­asszonyuknak vagy kedvesük­nek. Azok a duflarózsást, vio- lást, szögfüjest vagy madarasat szerették. Némethné Dömse Teréz felte­hetően egyike volt a nagy somo­gyi népművészeknek, akikre akkor senki sem figyelt föl. Ki­váló rajzkészséggel rendelke­zett. Gyorsan, határozottan húz­ta a vonalakat. Amíg más hímzőasszonyok általában nyolc-tízféle hímzőmintát ismé­teltek, Tera nénitől 1958 hús- vétján hetvenöt féle mintát sike­rült begyűjtenem, és csaknem minden motívumnak nevet is adott. Sajnos a tojásfestés törékeny, gyorsan múlandó művészet. Kevés marad meg belőlük az utókor számára. EPERJESSY ERNŐ Babaholmik börzéje Kismotor, babaesernyő, etetőszék és ruhák minden mennyiségben. Újabb babaruha-börzét tartottak Marcaliban azok a szülők, akik a feleslegessé vált babaholmikat vitték vására. Az érdeklődők negyed áron válogathattak az eladókká átminősült anyukák, és apukák kínálatából M egbízható, öreg mes­ter - ajánlotta a bú­toráruház eladója, ám már az első pillanatban ki­derül, valójában egyik állítás sem stimmel. A fülbevalós asztalos ötven körül járhat csak, s az általa megadott időpontnál jó egy és negyed órával később érkezik. Megalkudni szerencsére ha­mar sikerül, így a régi konyha­bútor pikk-pakk kikerül a la­kásból, s lassan körvonalazó­dik, hogyan néz majd ki az új. A lassant tényleg szó szerint kell érteni, a munkatempó ugyanis a bútorházi eladót iga­zolja: öreges. Segítséget viszont nem fogad el Tibor, még akkor sem, amikor a faliszekrényt kell a helyére emelni - öntuda­Tibor mester tosságát a frissen festett fal bánja, hullik a vakolat, s te­nyérlenyomatok is jelzik se- rénységét. Mely alig hat óra alatt szer­tefoszlik, kiderül, délutánra már elfogadott egy másik munkát, így hiába szántuk rá a szombatunkat az átépítésre, szerdán folytatódik az össze­szerelés. Egy óra alatt végzek, jelenti ki Tibor magabiztosan, s ezen tulajdonsága öt órával későb­bi távozásakor sem csappan meg, amikor másodszor is plafontól az utolsó vacokig összekenve a konyhát távozik. A vállalt, s előre - persze számla nélkül, ahogy idehaza dívik - kifizetett munkát ezút­tal sem sikerül elvégeznie, s megint egy fránya fűrészlap miatt. Mely első alkalommal életlennek bizonyult, másod­szor viszont az autó csomag­tartójában pihent, melyet nem sikerült kinyitnia a mester­nek. Aki ígéri, szombat reggel kilenckor érkezik, s elvarrja - csavarozza, vágja, passzintja, illeszti - a még befejezetlen szálakat. Fél tizenegykor unjuk meg a várakozást, s csörgünk rá, mégis, merre jár, kiderül, a közelben dolgozik éppen. Fel­vetjük, esetleg szólhatott vol­na, hogy késik, mire blazírt hangon kijelenti: nem fogok odaérni kilencre. Hogy helyet­te mikor hajlandó elvégezni a kifizetett munkát, nem közli, s amikor szembesítjük vele, hogy a harmadik napunkat, közte a második szombatun­kat töltjük várakozással miat­ta, odavakkantja, neki is szombat van, s akkor majd találkozunk hétfőn. És ki­nyomja a telefont. A dühroham múltával visz- szafojtjuk a kitörni szándéko­zó pofonvulkánt, s újabb kí­sérletet teszünk, hogy kiderül­jön, Tibor mikor érkezik. Az eredeti időponthoz képest há­rom órás csúszással teszi tisz­teletét, .s úgy harminc perc alatt végez. Távoztában bizal­maskodva odaveti: ha bármi elromlik, meglazul, lötyög, hívjuk nyugodtan, azonnal jön és segít. Más már eszünkbe sem jut­na... (av) A nagytótvárosi Némethné Dömse Teréz olyan ügyes kezű volt, hogy naponta kétszáz darab tojást is kifestett, közben nagyon sok új mintát talált ki

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom