Somogyi Hírlap, 2012. április (23. évfolyam, 78-101. szám)

2012-04-21 / 94. szám

2012. ÁPRILIS 21., SZOMBAT 4 MEGYEI KÖRKÉP A polcon talált boldogság igazsága a helyőrségparancsnok A szabadság ötödik napján már hívja alárendeltjeit, minden rendben megy-e Bárdos Antal JÓ MUNKÁT VÉGEZTEK a tobOTZÓk 197&ban a debreceni Fazekas gimnáziumban, hiszen meg­győzték az érettségi előtt álló hajdúböszörményi fiút, a víz­ügyi mérnök szak helyett a ka­tonai műszaki főiskolára adja be jelentkezését A Zalka Máté főiskola vegyvédelmi képzése után sokan kifejezetten tilta­koztak volna Lenti ellen, fő­ként egy echte alföldi tiszt, ám Bárdos Antal direkt a Dunán­túlra kérte magát Vegyi sugár­felderítő szakaszparancsnok­ként kezdte, vegyvédelmi szá­zadparancsnokként távozott hat év elteltével, hogy 28 esz­tendősen ismét iskolapadba üljön: Moszkvában a Tyimo- senko Akadémián képezte to­vább magát három évig. Az újabb diploma után került Ka­posvárra, hadműveleti tiszt lett a 2. katonai kerület parancs­nokságán, majd ugyanitt vegy­védelmi főnök, hogy aztán is­mét a külhonban szolgálja to­vább a hazát HÁROM ÉVIG TÖRZSTISZTKÉNT, majd osztályvezetőként a NA­TO nemzetközi vezérkaránál dolgozott, s nyolc éve tért visz- sza választott otthonába, Ka­posvárra, ahol előbb parancs­nok-helyettesként, majd két év elteltével - immár ezredesként - parancsnokként irányította a Boconádi logisztikai ezred munkáját Közben egy évre az EUFOR misszióban is kipró­bálta magát Szarajevóban, s hasznosította a korábban ta­nultakat, no és anyanyelvi szintű orosz és angol tudását a kaposvári helyőrségparancs­nokot alárendeltjei reggel hét­kor már az irodájában talál­ják, előtte otthon átesik a szo­kásos családi rituálén: a reg gelin, a kávézáson, hogy aztán jó tíz óra múltán csatlakozzon ismét a famíliához, illetve ba­rátokhoz Utóbbiakkal rengete­get teniszezik, előbbiekkel ki­rándul, biciklizik De a sza­badság végén már nagyon vár­ja, hogy visszatérhessen a lak­tanyába, ugyanis kifejezetten megtiszteltetésnek tartja, hogy egy olyan katonaváros, mint Kaposvár parancsnoka lehet Szíve szerint még sokáig... Mosolyogva fogad, egyál­talán nem látszik rajta, hogy fél órája még a fog­orvosi székben ült. Vas András- Húzás, fúrás?- Tömés - felelte Bárdos Antal- Katonadolog...- Már akinek... Mint az em­berek többsége, én is meglehe­tősen tartok a fogorvosoktól. Ez nem az egyenruhán múlik.- Ha már az angyalbőr szóba került: amikor valaki katoná­nak készül, tüzér akar lenni, püóta, sőt, űrhajós. De még véleüenül sem logisztikus.- Én is a határőrséghez ké­szültem. Imádtam a természe­tet, szerettem az erdőt járni.- Mégis vegyipari mérnök lett A zöldhatár helyett küb­lik, kütyük, kémcsövek.- Szerettem pepecselni ve­lük, mindig is volt egy kis piromán beütésem... A gimná­ziumban jól ment a matek, a ké­mia, az is felmerült bennem, hogy vízügyi mérnök leszek.- Aztán a seregben kötött ki.- A pályaválasztásnál jöttek a toborzók a Néphadseregtől, s £ megtetszett, amit felvázoltak. | Meg aztán édesapám testvére is \ katona volt, így a családból is jött i némi bátorítás. Megjelöltén hát I a vegyvédelmi mérnök szakot, második helyen pedig a határőr­séget Előbbire felvettek, így dip­loma után Lentibe kerültem.- Legendásan rossz helynek tartották...- Lenti majd helyrebillenti - szólt a mondás, de ez inkább a sorállományra vonatkozott. Kezdő tiszteknek viszont kifeje­zetten hasznos helyőrségnek számított: rengeteg feladatot ka­pott az ember, mindent meg le­hetett tanulni. A vegyvédelmi- seknél ráadásul rengeteg jó szakember került oda, összetar­tó, jó csapat alakult ki.- Mára jelentősen karcsúso- dott a sereg. Mennyiben más most katonának lenni?- Összességében nem tudom megmondani, csak saját szem­Bárdos Antal szerint a logisztikában nincs rutin, minden szállítás új feladat szögből. Anno fiatal hadnagy­ként, főhadnagyként 20-30 em­berért feleltem, s mentem velük menet- és lőgyakorlatra, szűk körben mozogtam. Parancsnok­ként viszont jelenleg egy ezred tartozik alám, s ismernem kell a nagy rendszereket.- Az ezredfordulón úgy tűnt, búcsút int Kaposvárnak. Leg­alábbis egy külhoni misszió­ból, pláne a NATO nemzetközi vezérkartól ritkán kerül visz- sza csapathoz egy főtiszt- Viszont, ha kéri... Ragasz­kodtam hozzá, hogy négy év után visszajöhessek. Ez az ott­honom.- Alföldiként? Nem melléke­sen feláldozta vegyvédelmis, illetve védelempolitikai karri­erjét- Ráadásul Kaposváron ak­kor már logisztikai alakulat működött..- Lombikok, kémcsövek he­lyett raktározás, szállítás, kon- zervek, lőszer, gyógyszerek.- Felelős beosztás, s olyan fel­adatokkal kell megbirkózni a missziók kiszolgálásánál, ami­re a pályám kezdetén még sen­ki sem gondolt.- Nyolc év után már rutinból kirázza a kisujjából.- Nagyon mérges tudok len­ni, ha valaki így gondolkodik! Minden egyes szállítás új fel­adat, melyet pontosan úgy meg kell tervezni, mintha az első lenne. Rutinból, megszokásból nem lehet sem katonát, sem anyagot útnak indítani több ezer küométerre.- A logisztika mostoha terület, az a siker, ha senki sem hall róla semmit.- Ha már jelző kell, inkább szürkének mondanám. Ha jól dolgozunk, nem is veszik észre, hogy vagyunk. Ha viszont hi­báznánk, rögtön hatalmas zaj­jal járna, hisz például nem len­ne mit ennie a missziókban szolgálóknak.- Mintha nem is katonák len­nének. Targoncások, raktáro­sok, sofőrök, autószerelők szolgálnak az ezrednél. Sehol egy lövész, egy felderítő.- A hozzánk jelentkezők kö­zül sokan meg is lepődnek: jön valaki, tele romantikus képzel­géssel, hogy tüzér akar lenni, aztán szakács lesz. Persze, csak akkor, ha rendelkezik az előírt képesítéssel.- Ha megtámadnának egy konvojt, meg tudnák védeni magukat?- Persze. Itt elsősorban min­denki katona, ugyanúgy meg­kapja az egyéni felkészítést, mint egy másik alakulatnál. Akad olyan zenekari tagom, aki jobban bánik a fegyverrel, mint a trombitával... Csak ép­pen ehhez a területhez gazda­sági szakemberek kellenek, vagy jó sofőrök. Két éve nem volt balesetünk, noha naponta hetven-száz autónk fut szerte a világban.- Nem az a klasszikus heti 38 órás munka...- Húsz emberem húsvétkor is dolgozott. Jött egy repülő, ment egy másik szállítmány.- Sonkát, csokinyulat is küld­tek ki?- A missziók általában kérik az aktuális ünnepekhez való dolgokat. Persze vannak szak­mai szabályok, például lőszer­rel nem viszünk együtt élelmi­szert.- Ilyen munkarend mellett mi fér még az életébe? Hiszen bármikor megcsörrenhet a te­lefonja. S ha „fentről” leszól­nak...- Akik leszólhatnak, szintén hétköznapi életet élő emberek, így aztán a családra is jut időm, sőt teniszezni, biciklizni is. Igaz, a kormányra szereltem egy tokot a telefonnak...- Hosszabb szabadság?- El kell menni! Feltétlenül szükség van rá.- És hányszor csörren meg közben a telefon?- Az első nap vagy harminc­szor. A másodikon úgy tizenöt­ször, a harmadikon kétszer-há- romszor. A negyediken hallgat, s ilyenkor felteszem a kérdést: nem hiányzóm senkinek? Az ötödik nap pedig én telefonálok, minden rendben van-e?- Belefér egy hosszabb külföl­di út is?- A családdal a mediterrán országok felé szeretünk elin­dulni. Amúgy viszont... Mint Bárdos Antal, nem nagyon sze­retek utazni, ám mint Bárdos Antal ezredes, mennem kell. Látnom kell ugyanis, hová szállítunk, ismernem kell a missziókat.- Főleg, hogy a külszolgálat a honvédség jövője.- Egy szövetségi rendszer ré­sze vagyunk, s teljesítenünk kell az ebből fakadó feladatain­kat.- Nem is olyan régen a parla­ment honvédelmi bizottságá­nak elnöke kijelentette: egy magyar katona szuronnyal fel­ér ötezer amerikai rakétával...- Több helyen megfordultam már, s mindenütt kiderült, a magyar tisztek kifejezetten jók szakmailag. Ám a többiek sem rosszak. Legyen olasz, egyipto­mi vagy amerikai a katona, a szemléletek és elméletek nagy­jából ugyanazok. A hadtudo­mány olyan, mint a matemati­ka: a törvényszerűségek min­denütt azonosak. S lehet, hogy a módszerek mások, a cél ugyanaz. A katonaságnál az a fontos, hogy mindenki teljesít­se a feladatát, legyen csak egy­szerű beosztott vagy parancs­nok. Ha ez sikerül, elégedett lehet. Az az igazán boldog em­ber ugyanis, aki azon a „pol­con” találja meg a boldogságot, ahol éppen van... Kétszer is otthont adott a zeneiskolának a Kemény-palota emelt fejjel Kaposvár kulturális életében is fontos szerepet játszott az 1904-ben elkészült eklektikus saroképület A kaposvári Fő utca egyik legkü­lönlegesebb épülete a gabonake­reskedéssel foglalkozó Kemény családról kapta a nevét A céget az 1840es évek közepe táján alapítot­ta Kemény Bemát, aki később a fiait, Kemény Samut és Kemény Albertét is bevonta a vállalkozás irányításába. Talán Kemény Samu vált a család legismertebb és leg­tekintélyesebb tagjává; ő a 20. szá­zad elejétől - a cég egyedüli tulaj­donosaként és vagyonánál, kap­csolatainál fogva - a helyi közélet­ben is jelentős szerepet játszott A Kemény család jóvoltából épült - mint már említettük - az Erzsébet Szálló, 1904 elején pe­dig a megyeháza mellett fogtak bele egy jókora bérház - a Ke­Előző heti feladványunk: a különleges díszítésű Fő utcai Kemény-palota mény-palota - építésébe. Az egy­emeletes, a kaposvári eklekti­kára jellemző sarokbejárattal ellátott "palotát" Kovács Frigyes budapesti építész tervei alapján Borovitz Manó és Himler Dezső építette, a díszítőmunkát a fia­tal Borovitz Imre végezte. 1904. július közepén már megtartot­ták a bérház bokrétaünnepét, de csak ősz végére rendezték be az ide költözött kereskedése­ket és a cukrászdát Az építke­zés azért csúszott, mert az asz­talos- és lakatosmunkák mind a fővárosban készültek. A saroképület egyik érdekes­sége, hogy a Fő utcára néző homlokzat díszesebb és látvá­nyosabb, mint a Múzeum közi. Mivel az épület homlokzatai­nak szerkezeti kialakítása - a nyílások jellege, a párkányok, a lábazat - megegyezik, jól nyo­mon követhető, hogyan "öltöz­tette fel" az építész ornamentá- lisan a homlokzatokat. Az épü­let leglátványosabb része a csúcsdíszekkel csipkézett tető­szint: a kagylókkal gazdagon díszített zárópárkány, az áttört pártafal, a felépítményekbe fog­lalt padlásablakok és természe­tesen a saroktorony. A Kemény-palota története 1915-ben kapcsolódott össze a zeneoktatással, amikor a Teleki utcai volt tűzoltószertárból a pa­lota emeletére költözött a zene­iskola. ► Bővebben: S0NUNE.hu Ugye milyen szép ez az épületrész? Vajon hol látható? írja meg: Somogyi Hírlap Szerkesztősége, 7400 Kaposvár, Kontrássy u. 2/A, vagy emeltfejjel@sonline.hu

Next

/
Oldalképek
Tartalom