Somogyi Hírlap, 2012. április (23. évfolyam, 78-101. szám)

2012-04-18 / 91. szám

2012. ÁPRILIS 18.. SZERDA MEGYEI KÖRKÉP 5 Reménytelen, rezignált hétköznapok munkanélküli sorsok Egy jó állásért akár külföldre is elmennének a somogyi fiatalok Ki korán kel, aranyat lel - tartja a mondás; a megyei munkaügyi központ bejá­ratánál nyitás előtt fél órá­val várakozók azonban ke­vesebbel is beérnék: vala­mi munkával... Vas András Idegesnek tűnik, ahogy elpöckö­li a cigarettáját, aztán fázósan a farmerkabát zsebébe dugja a ke­zét. Egy perc múlva ismét csende­sen füstölög, előbb csak valóság­ban, aztán képletesen is.- Negyedik éve nem tudok el­helyezkedni - mondja a 32 éves Júlia. - Érettségim van, s egy könyvelőim, adminisztrátor­ként dolgoztam, aztán 2009- ben kiszervezték a könyvelést a cégtől valami kft.-nek, s négyen utcára kerültünk. Illetve az egyik kolléganőm el tudott menni nyugdíjba. Két gyere­kem van, az egyikük másodi­kos általános iskolás, a másik ötödikes. Hat éve váltunk el a férjemmel, a lakás az enyém maradt, de ki kellett fizetnem a felét, persze nem volt pénzem, hitelt vettem fel, négy és fél mil­liót, azóta is törlesztem. Ponto­sabban anyámék segítenek, minden hónapban kapok tőlük ötvenezret, szerencsére dolgoz­nak, nem a nyugdíjukból adják. Ha ez nem lenne, már biztosan az utcán lennénk, de így is re­zeg a léc. A rezsi több mint öt­venezer, ha mindent kifizetek, egy hónapra jó, ha ugyanennyi marad. Ebből kell ennünk, ruház- kodnunk, ne adj’ isten! gyógy­szert venni. Annyi a szeren­csém, hogy egy soproni Kilátástalanság. A pálya szélére kerülők úgy látják: messzire kell menni Somogyból, hogy biztos megélhetéshez jusson az ember unokatesómnak egy-két évvel idősebbek a gyerekei, tőlük ka­punk kinőtt ruhákat, nem is el­hordottak, így az iskolában nem kell szégyenkezniük a gye­rekeknek emiatt. Viszont ha va­lami plusz kell, már nem biztos, hogy futja. Három éve nem vol­tam sehol, a múltkor összefutot­tam egy volt kollégával, beül­tem vele, s megittam egy kávét, aztán egy hétig lelkiismeret fur- dalásom volt, hogy feleslegesen szórtam a pénzt. A gyerekek kö­zül a nagyobb nagyjából érti a helyzetünket, a kicsi viszont nem, mi miért nem megyünk a nyáron Olaszországba, mint né­hány osztálytársa. Nemhogy a tengerre nem tudunk eljutni, még az úszásból is ki kellett vennem, mert nem tudtam fi­zetni a díjat... * * * Richárd jóval kolerikusabb, a Nyár utcai férfi a kormányt szid­ja, hogy nem ad neki munkát. Hamar kiderül, az átkok a ko­rábbi kormányokra is érvényes, ugyanis a 26 éves, ötgyerekes apának bejelentett munkahelye még sohasem volt.- Igazából csak az igazolásért jövök - magyarázza az általá­nosból hetedikben kimaradt férfi. - Kell, hogy aztán kapjak közmunkát, mert anélkül meg nincs segély. A gyerekek után járó pénzből élünk, meg szok­tam menni vasazni apámmal: neki már húsz éve nincs mun­kája, a VBKM-ben dolgozott előtte, aztán bezárt a gyár, seho­vá sem kellett egy betanított munkás cigány. Néha elme­gyünk a rokonokkal Pálmajor környékére csetézni, de egyre kevésbé éri meg, mert a felvá­sárlók átvernek. Szoktak szól­ni, ha a környéken valami ma­szek építkezésen lehet dolgoz­ni, bár nem szeretem, mert a magyar mester úgy beszél ve­lem, mint egy kutyával. De kell a pénz, meg kell adnom a tarto­zásom, mert eltörik a lábam. Ősszel kölcsönkértem egy ha­vertól, úgy volt, kicseréljük az ajtót a házban, mert nagyon jött be a cúg a konyhába kintről, s így a szobát sem tudtuk felfűte- ni. Aztán összefutottam a volt élettársammal, megittunk egy­két sört, s nekiálltunk játékgé­pezni: fél óra alatt elment a pénz... Lehet, ki kellene menni Kanadába, azt mondják, ott van munka a cigánynak is, s jól le­het keresni. * * * Nyolc előtt egy perccel kinyit­ják az ajtót, nagy a tülekedés, el­hangzik néhány kevéssé idézhe­tő mondat, aztán a várakozókat elnyeli az épület. Kata kimarad a tülekedésből, rezignáltan le­gyint, amikor arról érdeklő­dünk, miért nem siet a többiek után.- Ha rajtam múlna, nem is jönnék ide - mondja -, de anyá­mék ragaszkodnak hozzá, le­gyen minden hivatalos. Két éve végeztem pincérként, a suli után nyáron egy barátnőmmel kimentünk a Fertő-tóhoz dol­gozni, s annyit kerestem, amit itthon egy év alatt. Merthogy itt maximum kiskönyvvel vettek fel, s pechem is volt, ugyanis a hely, ahol dolgoztam, egy év alatt kétszer is gazdát cserélt. Persze mindig rosszabb feltéte­lekkel vettek át, a harmadik tu­laj aztán elküldött. Most várom a nyarat, s tanulok németül, mert ki akarok menni Dél-Tirol- ba, van néhány ismerősöm, akik évek óta ott dolgoznak, s nagyon elégedettek. A pasim­mal éppen emiatt szakítottunk, nem értette, hogy itt lehetetlen­ség érvényesülni. Húszéves va­gyok, előttem az élet, nem aka­rok nyomorogni. Anyámék nem örülnek, de megértik, azt akar­ják, hogy nekem jó legyen. Egy­szerűen nem látok jövőképet. S ahogy a volt osztálytársaimmal beszélgetek, úgy veszem észre, ők is hasonlóképp gondolkod­nak: itt nem jó. Nagyon nem jó... Pályakezdők a pálya szélén. A Kaposvári Egyetem állásbörzéjén jórészt végzős hallgatók, vagy mesterképzésre járók tájékozódtak a munkalehetőségekről (Folytatás az 1. oldalról) Az általunk megkérdezett hall­gatók ugyanakkor azt is nehéz­ségként említették, hogy a kör­nyéken nem igazán van szá­mukra megfelelő ajánlat, pedig a közelben szeretnének dolgoz­ni. Különben az utazásra el­megy a fizetésük jó része. A szülőket pedig nem akar­ják már tovább terhelni, mert elmondásuk szerint éppen elég teher volt számukra az alapképzést finanszírozni, a mesterképzést már maguk sze­retnék fizetni a hallgatók. Ezt segítendő szervez min­den évben állásbörzét az egye­tem, az idein Drégelyi Kiss End­re, a szervező Karrier iroda ve­zetője szerint 16 cég mutatko­zott be. - így igyekszünk köz­vetlen lehetőséget teremteni az állást kereső friss diplomások és az állást kínáló cégek szemé­lyes találkozására - mondta. - Ezen kívül a diploma megszer­zése előtt álló hallgatókkal pró­báljuk megismertetni a munka­erő-piaci elvárásokat. Célunk továbbá, hogy a felsőoktatási ta­nulmányok alatt diákjaink munkatapasztalatot szerezze­nek, a cégek pedig képet kapja­nak a frissen diplomázók ké­pességeiről. A Kaposvári Egyetemen ko­rábban végzett hallgatók hely­zete viszont az egyetem által évente végzett diplomás pálya­követési rendszer szerint bizta­tóbb; a 2008-ban végzettek nyolcvanöt százaléka foglalkoz­Munkalehetőség. Állásbörzét tartottak kedden Kaposváron, ahová tizenhat cég hozta el a friss diplomásoknak szánt ajánlatát tatott. - Tavaly mértük föl a 2008-ban az alap- és mester- képzést végzettek foglalkozta­tási arányát valamennyi karra kiterjedően - mondta el érdek­lődésünkre Szabó Gábor pro­jektvezető. - Online kérdőíves technikával huszonöt százalé­kos válaszadási arányt értünk el, ami kifejezetten jónak mond­ható. A válaszadók nyolcvanöt szá­zaléka foglalkoztatott, átlago­san ötszázalékos a munkanél­küliek aránya. A munkavi­szonyban állóknak 84 százalé­ka állandó, határozatlan idejű a foglalkoztatása. S 80 százalék­ban teljes magyar tulajdonú vál­lalatnál helyezkedtek el. Az idén is rövidesen indul a diplomás pályakövetés, a 2007- ben, a 2009-ben és a 2011-ben végzetteket is bevonjuk a vizs­gálatba. ■ Márkus Kata rózsa dóra, a Kaposvári Egye­tem mesterképzésen elsőéves pénzügy szakos hallgatója: Na­gyon nem könnyű ma pályakez­dőnek lenni. A mesterképzést már munka mellett szeretném végezni, ezért két-három hónap­ja keresek intenzíven munkát Kaposváron. Vegyesek a tapasz­talataim, jártam bankoknál, könyvelőirodáknál, jó lenne itt helyben elhelyezkedni, de még nem találtam megfelelő állást. Már úgy vagyok vele, hogy nyi­tott vagyok mindenre. fogarasi János, a Kaposvári Egyetem harmadéves vidékfej- lesztő-agrármérnök szakos hall­gatója: Most éppen gyakorlati helyet keresek magamnak ezen a rendezvényen, kétszer hat he­tet kell gyakorlaton eltölteni ezen a szakon. Aztán persze munkát is szeretnék. Az eddigi tapasztalataim alapján úgy lá­tom, hogy piacképes, keresett ez a végzettség, na nem a fize­tést tekintve, hanem inkább az elhelyezkedési lehetőségek szempontjából. Kálmán Zoltán, a Kaposvári Egyetem mesterképzésen első­éves pénzügy szakos hallgatója: Folyamatosan keresek munkát, de még nem találtam semmit. Jelentkeztem a NAV-hoz, a Kor­mányhivatalhoz, sikertelenül. Pedig jó lenne itt a közelben ta­lálni munkát, amíg tanulok, de a legtöbb helyen három-öt éves tapasztalatot kérnek. Azt már látom, hogy ez a képzési forma mérlegképes könyvelői végzett­ség nélkül nem igazán piacké­pes, jelentkeztem is rá. Tanulhat az állástalan a Dráva mentén ÚJ KÉPZÉSI LÉHETŐSÉGEKET hirdetett állástalanok szá­mára Barcson a Barka Ala­pítvány. Árvái Erika elnök elmondta: az Együtt a szoci­ális biztonságért projektben igyekeznek a térség munka­erő-piaci szereplőivel együtt javítani a munkanélküliek helyzetén. Egyéni, személy­re szabott munkaerő-piaci szolgáltatásokat nyújtanak, de lehetőség nyílik speciális képzésekre is. A programba első körben száz állásta­lant vontak be, de a lét­szám időközben százhar­mincra nőtt, akiket az újra munkába állásra készített fel három mentor és egy családsegítő. bőhm Tímea projektmene­dzser a különböző igények­ről közölte: nagy volt az ér­deklődés a méhészképzés­re, de keresettek voltak a gépkocsivezető, a gépjármű fuvarozói, a biztonsági őr képzések is. Jelenleg nö­vényvédő, óvodai dajka, gyermek- és ifjúsági felügj'e- lő, hatósági mezőőr szakké­pesítésre lehet még jelent­kezni. A BARCSI KISTÉRSÉGBEN azonban nagyon kevesen tudtak elhelyezkedni, a munkába integráltak közel fele vidéken dolgozik, jeki g. MILYEN ESÉLYEKKEL INDUL A MUNKAERŐPIACON ?

Next

/
Oldalképek
Tartalom