Somogyi Hírlap, 2012. április (23. évfolyam, 78-101. szám)

2012-04-11 / 85. szám

4 A KOLTO EMLEKEZETE 2012. ÁPRILIS 11., SZERDA születésnapomra Két láda könyv és fél mázsa papír, ennyi maradt szegény József Attila után. Ma, egy napra kinyit a hajdani Horváth-kert, a megújult balatonszárszói emlékház ÍME A KÖLTŐ, INDUL MAGASBA ÉS MÉLYBE Egy napra, mára kinyitják a megújult balatonszár­szói emlékmúzeumot, hogy azután májusig újía bezárják. 1905. április li­án született József Attila. Fónai Imre A keskeny dívány nagyjából ugyanott áll, mint 1937 hűvös, esős télelőjén, a mára múzeum­má lett Horváth-kert nyaralóban; mellette éjjeliszekrény, rajta pi­pája és toÚa, meg egy kötet: Vic- tor Hugó, Les Chatimens. A szárszói Palota Panzió Etel­ka férjéé volt, Attila 1936 nyarán pihent ott először, több versét is ihlette a szárszói miliő. „Én nem értem, csak érzem az egészet. Itt tangót jár a sok lány és fiú, a sok számító, kedves és hiú." (A hullámok lágy táncán, 1936. nyara) 1937 novemberében, amikor kikerült a pesti Siesta szanatóri­umból, a panzióba vitték, de nem tudták fűteni, be is ázott, ezért a vasút másik oldalán, a Horváth-kert nyaralóban bérelt két szobát Attila, Jolán és Etelka. „Egy rossz kis parasztszekéren öt­hat fordulóval mindet áthurcoltunk, még a görcsös fahasábokat is. A két egymásba nyíló szoba egyikében Etus aludt a gyerekekkel. A másik­ban a lábbal egymásnak támaszko­dó két díványon Attila és én. A kony­hát is itt rendeztük be. A költözködés napján Attila téli kabátban, kalapban álldogált a nagy rendetlenségben. Ide-oda toporgott, nem lelte helyét " (József Jolán: József Attila élete, 1940) Két láda könyv és fél mázsa papír, ennyi maradt szegény Jó­zsef Attila után - fogadja az idé­zet a látogatót a megújult szár­szói emlékház vadonatúj, „Ide- sereglik, ami tovatűnt” címet ka­pott kiállításán. Jellemző: az uni­ós támogatású pályázattal meg­valósult beruházás végén, pár héttel ezelőtt ünnepélyesen át­adták, azután bezárták azzal, hogy a költészet napján, József Attila születésnapján kinyitják, de folyamatosan csak május és október között fogadja a látogató­kat. Az új kiállítás amellett, hogy modern, igazi 21. századi (érin­tőképernyős számítógépek, kira­kok, hogy az ifjúság is szíveseb­ben jöjjön), stílszerűen a költő utolsó, balatonszárszói napjaira koncentrál. „1937. december 2.: a ház elé érke ző autó zajára kisietett Fellélegez­tünk, Etus és én is. Könnyű és jó volt elhinni, hogy a Pestről hozott jó hírek véget vetnek minden reménytelen­ségünknek, aggodalmunknak. Attila is kiadója azt üzente, hogy új kötetet szeretne kiadni verseiből. Az öröm el vette az eszünket Nem láttuk, hogy milyen szótlanul hallgatja Attila a hí­reket, nem vettük észre, hogy sem­mit sem hisz el abból, amit hall.’ (Jó­zsef Jolán: József Attila élete, 1940). Búcsúlevelei felirattal 1937. december 3-án írt levelei a dí­ványra tett nyitott bőröndön. „A könyveket még ma postára adom” - írta kiadójának, Cse­Idesereglik, ami tovatűnt. Átadták, hogy bezárhassák. Ma újra kinyitják, aztán holnap bezárják - múzeumsors, 2012 József Attila-verseket is hallgathatunk Múzsa és pszichológus. A Rorschach-teszt az egyik kuriózum A hajdani Horváth-kert nyaraló, ide költöztek át 1937 novemberében. Kívül-belül megújult az épület répfalvi Imrének. Utolsó orvosá­nak, Bak Róbertnek úgy fogal­mazott: „Kedves Doktor űr! Sok szeretettel üdvözlöm. Hiába kí­sértette meg a lehetetlent” Sorai Kozmutza Flórának: „Bocsásson meg nekem. Hiszek a csodában. Számomra csak egy csoda lehet­séges, és azt meg is teszem. Ké­rem, vasárnap ne jöjjön.” A vasútállomás, a fürdő a csobbanásra vágyók kígyózó so­rával, a Magda- és a Bolla pan­zió, Szép Kálmán fűszerkereske­dése, Nagy Albert tejivója - szár­szói képeslapok a harmincas évekből. A kiállítóterem köze­pén hatalmas fal-installáció, idé­zettel („Talán eltűnők hirtelen, akár az erdőben a vadnyom”), közepén tükrös üvegvitrinben írógépe, és az 1937. december 3- án viselt véres fehér inge; a jobb ingujj hiányzik, levihette a vo­nat, a bal is sérült, tépett. Ha át­nézünk az üvegen, életnagysá­ga, vagy tán annál is nagyobb kép: József Attila a rakodópart alsó kövén. A Dunánál. „A rako­dópart alsó kövére ültem” - lát­ható a kéziraton, amint átjavítot­ta a kövére szót, erre: kövén. A tárlat egyik kuriózuma Jó­zsef Attila Rorschach-tesztje, ami ezúttal kerül először nyilvá­nosság elé. Szerkesztőtársa vitte Attilát a tesztre Kozmutza Flórá­hoz, aki pszichológus volt. Tíz ábrát mutatott neki, arról kellett leírnia, hogy mit lát a képen. Két órát kapott rá, de annyit írt, hogy ennyi idő alatt csak öttel végzett. A pszichológusok később kiérté­kelték, egyik azt állította, volt hajlama az öngyilkosságra, a másik meg az ellenkezőjét „Pszichoanalitikai kezelésbe kerül tem, mint neurotikus beteg. Éles eszünek tudtam magamat ki az el­vont fogalmak hazájában könnyen honára lel; képzelő tehetséggel meg­áldottnak (sokszor megvertnek gon­doltam), ki képek között úgy tűnik el, mint lombos erdő zöld remegései közt a megriadt madár. De a valósá­gos életben teljesen tanácstalanul álltam. Tisztában voltam azzal, hogy ij egy téveszméiből rendszert építő, paranoid lényhez hasonlítok, s hogy mégsem vagyok elmebeteg, mert ez az eszmerendszer úgy megfelelt a valóságnak, mint egy többé-kevésbé pontos térkép az ábrázolt földdarab­nak. " (Önvallomás, 1937. nyarán).- Búcsúlevelek? Azért írta Kozmutza Flórának hogy vasár­nap ne jöjjön, mert egy másik hölgy volt a láthatáron - ejti gon­dolkodóba a látogatót Lőrincz Jánosáé, a szárszói emlékház he­lyi születésű gondnoka. - Utolsó orvosa, Bak doktor inzulin-sok­kos eljárással kezelte, amiről maga írta egy újságcikkben, hogy veszélyes. Nem akarta tán folytatni ezt a kezelést a költő, azt írta meg az orvosnak. Nem búcsúzott el senkitől ezekben a december 3-án született levelek­ben. Amikor két éve Etelkának a lánya itt járt, maga is azt mond­ta: Attilát félrekezelhették. ,A széles vállú csendőr utamba állt Megfogtam a kabátját és ráztam. Nyöszörögtem valamit, kérleltem. Nem, nem, rázta a fejét és forgott előttem, hogy ne tudjak tovább men­ni. Háta mögött feküdt Attila. A vasút­hálózati térképpel takarták le. (Jó- E zsef Jolán: József Attila élete, 1940)- Miért nem a vonat elé ug­rott, miért két teherkocsi közé ment? Lesz így valaki öngyilkos? - hagyja levegőben a kérdést Lőrincz Jánosné, aki bejelentke­zésre május elsejéig is kalauzol­ja a látogatókat „Emberek, matyarok, íme a költő, aki indul magasba és mélybe: József Attila, szeressétek és fogjátok pártját neki!" (Juhász Gyula)

Next

/
Oldalképek
Tartalom