Somogyi Hírlap, 2012. március (23. évfolyam, 53-76. szám)
2012-03-10 / 60. szám
Reverenda helyett futballmezt húzott Szepesinek mindig is Gyuszi marad a párduc legenda Grosics Gyula híres vetődő mozdulatából elkészült Abonyban az agyagszobor fél évvel később, nem hitték azt, hogy újra beleesnek a saját csapdájukba. A hazai pálya, a lelkes közönség, a sajátos, szokatlan taktika mellettünk szólt, és 7-1 lett a vége - tette hozzá.- Ha ott nyerünk, akkor az én életem sem alakul 1955-ben úgy, hogy egy tizenhárom hónapig tartó ÁVH-s eljárást kell túlélnem, amikor kémkedéssel vádoltak. Két évig nem kerülhettem be a nemzeti csapatba. 1949- ben sem lehettem válogatott, ugyanúgy az államvédelmiseknél kötöttem ki, mert disszidálni akartam, de megbuktunk. Amikor a dél-amerikai és osztrák túránkról hazajöttem, a határon megint ők vártak... - magyarázta Grosics, aki szinte órákig képes lett volna még mesélni élményeiről, amelyek, elmondása szerint ahogy idősebb lesz, egyre élesebben élnek benne. Egy fontos dolgot azonban mindenképp megjegyzett:- Aktív labdarúgóként utoljára 1962 őszén álltam a kapuban, jó érzés, hogy azóta sem hagyott alább az érdeklődés és az emberek szeretete irántam. Sajnos amikor avatták a katolikus labdarúgó-akadémiát, nem tudtam részt venni az ünnepségen, mert megbetegedtem. Bízom abban, hogy amikor befejezik a szobrot, első ízben látogathatok Békésbe, és az akadémiát meg a szobrot is láthatom még! szepesi GYÖRGY, az Aranycsapat korának nagy szpíkere ott volt Grosics első válogatott meccsén 1947-ben, és az utolsón is, 1962-ben, ajugoszlávok elleni barátságos találkozón. -anépstadionban, tudják, akkor még így hívták a Puskás Stadiont, pár percet játszott. Utána könnyezve jött a mikrofonom elé, hogy eljött a búcsú ideje. Ölökké imádni fogom! - emlékezett vissza a sportkom- mentátor, aki felidézi azt is, amikor 1981-ben Puskás Öcsi, az Aranycsapat kapitánya hosszú emigiúció után hazatért, és három gólt is rúgott az őt éltető 90 ezres tömeg előtt, szintén a Népstadionban. Grosics Gyula már 86 éves múlt A VETŐDÉSNÉL jobb „testhelyzetet” pedig a nagy szpíker se tudna elképzelni, ha már szoborba öntik Gyuszit, ahogy a sportkommentátor azóta az első, 1947-es meccs óta hívja őt kás sok mindenre képes volt, hogy megnyugtasson minket. Öcsi egyszerűen odasettenkedett a házigazdák öltözője elé, és jó néhány percig fülelt. Majd visszajött, és csak ennyit mondott: Fiúk, nyugi, ők legalább annyira idegesek, mint mi! - tette hozzá derűsen Grosics.- A végeredmény közismert, a bűvös 6-3, legyűrtük az angolokat hazai pályán. Persze amikor revánsot szerettek volna venni tam, hogy ismét „hazai pályán” ünnepelhetett kortársaival és a mai szakvezetőkkel. Az elmaradhatatlan öltöny, rajta a régi Kossuth-cí- mer, mellény, ing, nyakkendő kombinációban közeledett, ahogy eddig megannyiszor találkoztunk, ellentmondást nem tűrő úriemberként. A szemkontaktust köve- tően Kovács Jenő készítette szobrot testhezálló feladat így, a kilencven felé közeledve.- Édesanyám papnak szánt, de a sors átírta az elképzeléseit- mesélt a kezdetekről a dorogi születésű legenda. - Nem bánom. Kis- pap amúgy sem szerepelhetett volna nyilvános sporteseményen, mert a reverendát át kelA 86. életévét nemrég betöltő Grosics Gyula az elmúlt időszakban szinte csak betegsége, sarokcsonttörése miatt hallatott magáról. Ám Szepesi György, az Aranycsapat tizenkettedik tagjának köszöntésén már jó egészségben mesélt arról az életpályáról, amelyet hamarosan szoborral ismernek el Gyulán. Hamburger Kinga Grosics Gyula a közelmúltban örömmel hallotta a hírt, hogy szobrot mintáznak róla: az abonyi Kovács Jenő szobrászművész műtermében elkészült a Fekete Párducot vetődés köz ben ábrázoló agyagszobor. Az alkotás bronzvál- tozatát Gyulán, a Grosics Gyula Katolikus Labdarúgó Akadémia bejáratánál fogják felállítani májusban. Az Aranycsapat legendás hálóőrével egy igazán ünnepi eseményen idéztük fel, hogyan is vezetett az egykori dorogi kissrác útja az angolverő válogatott kapujáig. A Magyar Labdarúgó-szövetség székházának egyik terméből egyre-másra távoztak Szepesi György születésnapja végén az élő futball-legendák. Többek között Várhidi Pál és Sándor Károly, továbbá Egervári Sándor jelenlegi, Kovács Ferenc és Garami József volt szövetségi kapitányok, illetve egy másik legendás újságíró, Vándor Kálmán is. Kisvártatva végre megjelent Grosics Gyula, arcán szűnni nem akaró mosollyal, amit annak tulajdonítotlett volna cserélni futballszerelésre. Ami pályafutásom elejét illeti - és később még beszélek róla -, az ominózus Komárom—Dorogi AC mérkőzésen dobtak be a mély vízbe tizennégy esztendősen, úgymond „hivatalosan”. De ezt megelőzően, amiről keveset mesélek, életem első és utolsó ifjúsági meccsén kilenc gólt kaptam a kapuban, úgyanyám is kint szurkolt. Riválisunknál volt egy Toldi nevű csatár, aki az utolsó percben elindult félpályáról, rám vezette a labdát, amit sikerült megfognom, azonban véletlenül átugratott rajtam, és végigszántották a stopli- jai a fejemet. Nem szándékosan csinálta, ám amikor elhagyta a játékteret, édesanyám megrohamozta, és össze-vissza ütötte az esernyővel, hogy mit művelt velem. Szegény anyukámat kitiltották. Soha többé nem jött ki meccsre, akkor látott engem először és utoljára védeni — fogalmazott Grosics Gyula. A legendával a pályafutása indulásának felelevenítését követően a komolyabb sikerekre terelődött a beszélgetés, szóba került az ’52-es olimpiai bajnokság, az Európa-kupa- győzelem, és a máig felejthetetlen 6:3... A Fekete Párduc arról nosztalgiázott, hogy egyik legkedvesebb emlékének tartja, hogy 1953. november 25-én sikerült győzelmet aratniuk az angolok felett a Wembley Stadionban.- Elég nagy hírverés előzte meg a meccset, vendéglátóink azt találták ki, hogy amelyik gárda diadalmaskodik, az a világ legjobb csapata. Ezzel, mint később kiderült, „előre ittak a medve bőrére”. Az Egyesült Királyságban hatalmas volt a felhajtás, telt ház várt minket, Pusaka- ratlanul is a fránya cipő került szóba. — Az az átkozott lábbeli, most már legalább passzol rám, eddig kétszer akkora volt a bokám, mint szokott, a sarokcsonttörésem miatt - nyugtatott meg a 86-szo- ros válogatott kapus. Mielőtt helyet foglaltunk volna, intett, inkább másszák a belső székre, a vetődés és az ugrálás már nem valami A csatárt édesanyám össze-vissza ütötte az esernyőveLS^ényt ezért kitiltották, nem fnti többé meccsre, akkor látott csak védeni. A fekete mez akkoriban nem volt divatban grosics gyula úttörő volt abban, hogy először húzott fekete szerelést a kapusok közül. Ennek okát is tisztázta a Fekete Párduc.- mindenki más színű mezt viselt a meccseken, az volt a kikötés, hogy a kapusdressz színe nem egyezhetett a mezőnyjátékosokéval. Meguntam ezt az egészet, hogy hol piros, hol zöld, hol fehér voltam. A fekete nem számított divatosnak. Megkértem az akkori szertárosunkat, hogy szerezzen be nekem egy ilyet. Engedélyezték, de aztán később „kútba esett” ez a döntés a FIFA miatt a hatvanas évek közepén. Azért, hogy nehogy ösz- szetévesszék a sípmestereket a kapusokkal, mert ők is ugyanilyen színt viseltek - mondta Grosics Gyula. hogy az edző, Vili bácsi elzavart a pályáról. Azt mondta, tehetségtelen vagyok ehhez a sportághoz - mesélte az olimpiai bajnok hálóőr, majd áttértünk arra, mi volt konkrétan az a dátum az életében, amelytől már tényleg meghatározta életét a labdarúgás.- Ami az igazi debütálásomat illeti, az 1940 őszére tehető. Nagymisére mentünk volna egy vasárnap Dorogon, de a futball- pálya felé kanyarodtam biciklivel. A Dorog első csapata NB II- es bajnoki mérkőzésre indult Komáromba, de még mindig ott rostokoltak. Bámészkodtam, aztán odaszólt az edző, tartsak velük, csakhogy később kiderült, más is vár rám. A helyszínen közölte velem: „ma te fogsz védeni, mivel egy kapusunk sincsen!” Az összes vér kiszaladt a fejemből és a két talpamba tódult. Akkor tudatosodott bennem, hogy nem őriztem még kaput tétmecs- csen, és szülői engedély nélkül távoztam otthonról. Itt leereszkedett a roló, semmire nem emlékszem a derbiből, mint később kiderült, 2-1-re nyertünk. Ettől kezdve azonban állandó tagja lettem az együttesnek. Persze az atyai pofon aznap este nem maradhatott el a lógásért - árulta el Grosics Gyula. — A második meccsen otthon játszottunk a Zugló ellen, édesNévjegy Grosics György Gyula született: Dorog, 1926. február 4. PÁLYAFUTÁSA: junior klub: 1941-1943: Dorogi AC; profi klubok: 1943-1947: Doiogi Bányász; 1947-1950: MATF- OSZ MSE; 1950-1954: fíp. Honvéd; 1956-1962: Tatabányai BSC edzőséG: 1963: Tatabányai Bányász; 1964-1965: Salgótarjáni BTC; 1966: KSl; 1966-68: Kuvait VÁLOGATOTTSÁG: 1947-1962: 86 szerzett érmek: 1952-es helsinki olimpia: arany; 1954, Svájc: világbajnoki ezüst ÉT FTMOn Pl|" lilLljj l íVlUll “ . PORTRÉ . _____________________________________'_______________________ ' Gr osics pályafutása során sok kapura lövést HRP hárított...
