Somogyi Hírlap, 2012. február (23. évfolyam, 27-51. szám)

2012-02-18 / 42. szám

4 2012. FEBRUÁR 18., SZOMBAT MEGYEI KÖRKÉP Egy boldog ufó, aki családra talált az ifjú priiviissima A vidéki színésznők közül elsőként érdemelte ki a hétezer eurós díjat Grisnik Petra A temperamentuma kissé ide­gen a mai magyar valóság­ban: mindig mosolyog, pörög, vidám - persze a vér nem vá­lik vízzé. Na jó, talán - aho­gyan egy kollégája mondta ró­la -, tengervízzé. A jugó tenge­réé. Merthogy az idén 26 esz­tendős pécsi lány maga a haj­dani déli szomszéd: nagyszü­lei egy vajdasági magyar-né­met település, Szenttamás hor- vát kisebbségeként éldegéltek áttelepülésükig. A család őrzi a délszláv hagyományt, Petra és nővére a pécsi horvát isko­lába járt, s a színészpalánta a horvát színházban is kipróbál­ta magát, mielőtt Kaposváron megkezdte csepűrágó-tanuí mányait. Sőt, egyáltalán nem kizárt, ha lehetősége adódik, Zágrábban is kipróbálja ma­gát, igaz, ehhez még helyibbé kell válnia a horvátjának, ugyanis hiába beszéli folyéko­nyan, két anyanyelve közül a magyar az igazi. s hogy ezzel, valamint persze egész lényével milyen jól bánik a színpadon, jól mutatja, hogy három év alatt, a vidéki szí­nésznők közül elsőként tavaly év végén kiérdemelte a junior Príma Primissima-díjat, mely­re Molnár Piroska, a Nemzet Színésze terjesztette fel. A díj­jal járó hétezer euró, azaz va­lamivel több mint kétmillió fo­rint sosemlátott summát jelen­tett a rendezők örömére köny- nyű és drámai szerepekben egyaránt foglalkoztatható ifjú számára - eddigi legkedve­sebb munkájának a játék a kastélybant tartja, amikor Mohácsi Jánossal dolgozhatott együtt -, aki álma szerint leg­inkább utazna a pénzből. Merthogy imád tájakat felfe­dezni, így vette rá magát egy Tisza-túrára is, noha tulajdon­képpen végigrettegte az egé­szet, ugyanis nem tud úszni. Nem mellékesen egy szerepe miatt nem bámulhatott le, így hosszú ujjú pólóban, kalap­ban, nadrágban evezgetett. Ám hozzászokott a nehézsé­gekhez, sőt, néhány dologban kifejezetten utálja a komfortot: törülközőből például megveti a puhát. Persze a mai színivi­lágban el is kél a keménység... A februári zimankóban is mosolygós, feldobott, kipi­rulva ül le az asztalhoz: mintha egy energiabomba robbanna fel a kávézóban. Vas András- Újdonat milliomosként kön­nyű vidámkodni...- Hihetetlen állapot - felelte Grisnik Petra. - Sosem volt pén­zem, erre most... Szívem szerint annyi mindenre költenék! Min­dig turkálóban vásároltam, most tudtam meg, milyen drága egy új ruha. Meg aztán utazni is sze­retnék, mondjuk, Marokkóba.- Príma elképezelés egy pri- missimától.- Tegyük hozzá: junior.- A korából adódóan... Hadd le­gyek banális: meglepődött?- Elsírtam magam. Ráadásul, el sem akartam menni a cere­móniára. Felesleges hercehurcá­nak éreztem az egészet, ugyanis korábban vidéki színésznő még sosem kapta meg ezt a díjat. Nyolcezer forintom volt, egy pes­ti parti miatt nem akartam elköl­teni. Aztán megsúgták, ne hü­lyéskedjek, el kell mennem!- Kellemes kötelessé"- Óriási felelős­ség. Hisz vannak, akik úgy tartják, belőled lehet valaki, így még inkább bi­zonyítani kell.- A felterjesztőnek?- Magamnak...- Eddig elégedett le­het, három év alatt messzire jutott.- Főként, hogy a fe vételi alatt minden e te össze akartam cs„ magolni, hogy hazamegyek, elég volt, nem vagyok idevaló. A töb­biek idősebbek voltak, valamifé­le színházi múltjuk is akadt, én pedig még azt sem tudtam, ho­gyan kell bejönni az ajtón.- Hallgatom.- Mint egy ember.- Egyszerűnek hangzik...- Gobbi Hilda megmondta, nem bonyolult a színészet: úgy teszel, mintha... mindenkit, hogy délelőtt tízkor mosolygósán érkeztem. Pedig olyankor álmosnak, mogorvá­nak kellene lenni. Aztán meg­szokták. Egyszer hisztiztem iga­zán nagyot életemben, s rájöt­tem, azért, mert félek. Ha vi­- Miért maradt?- Amikor csinálni kellett, na­gyon jól éreztem magam.- Ha már erre készült...- Hatéves koromtól. Elvittek egy darabra, s teljesen átéltem. Fel akartam szaladni a színpad­ra, megmenteni a szereplőket. Sírtam, hogy nem lehet.- S azóta? Se szakácsnő, se ste- wardess?- Anyuka akartam lenni, majd bohóc.- Utóbbi közelített.- Általánosban ■fe rendszeresen szavaltam, sőt, verseket, no­vellákat is írtam.-Köz­szemlére vagy fióknak?- Jórészt utóbbi. Rájöttem, so­ha nem tudok majd úgy írni, mint a kedvencek. Például Ester­házy. Vagy Gárdonyi.- Meglepő párosítás!- Esterházyban azt imádom, úgy ír, mintha élőbeszéd lenne. Gárdonyi éppen az ellenkezője: mint egy bonyolult festmény. Ol­vastam például a titkos, rejtjeles naplóját - fantasztikus!- Hogy tud lelkesedni!- Valahogy a véremben van. A színházban évekig idegesített szont nem félek, kinyílok. S ez a jó a színházban.- Az egyetem után azt nyilat­kozta, sokáig frusztrált volt.- Ez mitsem változott. Sokáig tart, míg az ember megtanulja kezelni a dolgokat. Az első pró­bák még ma is megbillentenek.- Akadt már szerep, melybe úgy érezte, nem tud belebújni? Amit visszaadott volna?- Utóbbi eszembe sem jutott, noha csináltam már olyat, mely­ben nem hittem. A másik véglet: elolvastam a Tisztogatást, s úgy éreztem, nem fog menni. Eleinte rengeteget kérdezgettem a ren­dezőt, Valló Péter. Szerintem azt hitte, kicsit hülye vagyok...- Amúgy tényleg nem egy lé­lekemelő szerep.- Előtte sohasem éreztem, ennyire a hatása alá tudok kerül­ni valaminek. Nem vagyok lelki­zés, ha olyanom van, negyed óra alatt kisírom magam. Erre... Zara mélyen megérintett.- Nem olyan szerep, amiről egy fiatal lány álmodik...- Ha választhatnék, a Kabaré­ból a konferanszié lennék. De ez tényleg csak álom, ugyanis az örökösök nem engedik, hogy nő játssza. De szívesen lennék a da­da is a Rómeó és Júliából. r Most még kedvére válogathat, de negyven és ötven között alig talál szerep a színésznőkre.- Legalább két gyerekem lesz!- Úgy még nehezebb!- Színész akartam lenni, de nem mindenáron. A normális élet a legfontosabb. A színházi világ­án ez nehézkes.- Ufónak is néz­tek... A cél, hogy >oldog legyek, a színházat is ezért csinálom. S vala­hogy mindig sike­rült megéreznem, mi a jó nekem.- így került a Csikybe is?- Harmadév­ben sokat statisz­táltunk, s érez- —,,—— Imádom: a közeget, a színpadot, a közönséget.- Utóbbi nagyon látszik. A tap­soknál mindig fülig ér a szája.- Mert ez megunhataüan!- Meg lehet különböztetni a si­kert a rutintapstól?- Naná! S ha egy előadás rosszabb, arra gondolok: de jó fe­jek, hogy ezt is megtapsolják.- A Nagymamában nyíltszínit is kapott.- Az volt az első. Egy pillanat­ra le is merevedtem.- Értékelték, hogy remekül ját­szott az alkatával.- A színpadon nem zavar a magasságom, része a szerepe­imnek. Csak akkor akarok szép lenni, ha olyan a karakter. Az életben már nehezebb.- Nem tűnik gátlásosnak.- A színpadi vetkőzésekre gondol? A főiskolán zavart, aztán rájöttem, ha nem céltalan, nincs benne semmi. Szerintem a né­zőknek nehezebb... A test akkor amúgy nem is az enyém, hanem a szerepé. És az sem mindegy, milyen a közeg. A Csikyben min­den olyan természetesnek tűnik.- Akár örökre maradna?- Most el tudnám képzelni. Ha valaki felajánlaná, menjek vezető színésznek Pestre, mond­juk a Katonába, vagy zúzzak itt még öt évet, az utóbbit választa­nám: ez itt a családom... Szecessziós épület a Kontrássy utcában Ádámtól Éváig emelt fejjel Sok vitát kavart Borovitz Imre és Csikász Imre alkotása a különleges kaposvári lakóház homlokzatán Azt ígértük, hogy még valami ér­dekeset elbeszélünk az 1904-es esztendőről. Nincs túl nehéz dol­gunk, hiszen - ahogy 1904 kará­csonyán a város első napilapja írta - „talán még egy évben sem haladt Kaposvár oly rohamos léptekkel előre, mint az idén. Alig van utca, melyen egy-két építkezés ne történt volna.” Va­lóban, a hivatalos adatok szerint majdnem száz épületet húztak fel abban az évben a megyeszék­helyen, és kívülük is nem egy maradt befejezetlen. Az épület, amelyről mai igaz mesénk szól, Betnár Nándor kaposvári vállal­kozó háza az általunk már meg­látogatott Kontrássy utcában. El­ismerten a város legszebb sze­Előző heti feladványunk: Betnár Nándor bérpalotája a 20. század elejéről cessziós épületei közé tartozik. De valójában mit is jelent a sze­cesszió az építészetben? A sze­cesszió a századforduló jellegze­tes művészeti irányzata, stílus­ként azonban nehezen értelmez­hető korszak. A szó latin erede­tű, kivonulást jelent, elszakadást mindattól, amit a korabeli akadé­mikus művészet képviselt. Az építészetben ez nem volt más, mint elhatárolódás a hazugnak tartott historizmustól, a neoro- mán, neoreneszánsz, neoba­rokk, neogótikus irányzatoktól és a kevert stílusú eklektikától. A Kontrássy utca 4. szám alatt, zárt sorú beépítésben álló egykori bérpalota legszebb dí­sze a két szélső rizalit emeleti ablaka körüli homlokzatplaszti­ka, mely Ádám és Éva paradi­csomi jelenetét fogalmazza gipszöntvénybe. Az egymás felé hajló férfi- és nőalakot levél- és gyümölcsfüzér keretezi. A város konzervatív ízlésű polgárainak körében nagy felháborodást kel­tett a hiányos öltözetű őseinket ábrázoló dombormű - a ház rá­adásul nem is volt messze a zár­dától! A sajtó is gyakran tollára tűzte a hallatlan skandalumot. S hogy mennyit változik a közíz­lés: ma sokan e „szemérmetlen” stukkókép miatt tartják oly szépnek a házat, amely közis­mert nevét (Ádám-Éva ház) is erről az alkotásról kapta. ► Bővebben: SONLINE.hu Ugye milyen szép ez az épületrész? Vajon hol látható? írja meg: Somogyi Hírlap Szerkesztősége, 7400 Kaposvár, Kontrássy u. 2/A, vagy emeltfejjel@sonline.hu

Next

/
Oldalképek
Tartalom