Somogyi Hírlap, 2012. február (23. évfolyam, 27-51. szám)
2012-02-17 / 41. szám
2012. FEBRUÁR 17., PÉNTEK 5 MEGYEI KÖRKÉP A jégen húzták a cséplőgépet drávai nosztalgia Hajókat, strandot, halat, tréfát és határzárat is adott a folyó Stujber János még törött lábbal is a Drávára járt horgászni. Csendet, békét és számtalan élményt adott neki a folyó Csak húszévente fagy be a Dráva, sokkal szelídebb, mint a Tisza és a Duna Mosta, alakította formáját az utóbbi közel száz évben a Dráva, közben megélhetést, szórakozást adott a folyó mellett élőknek. Jeki Gabriella Közel ötven éve nem volt ekkora jég a Dráván, mint most, amely mindig meghatározta a part menti emberek életét. A határfolyó szerep, Horvátország közelsége, a világháborúk, a rendszer- váltás, a mezőgazdaság és a változó napi szokások mind-mind formálták, alakították a délsomogyiak mindennapjait. Drávatamásiban a Dráva a kertek alatt folyik, némelyik házat mindössze néhány lépés választja el a magas partjától. Utunkat égig érő fákkal tarkított erdő övezi. Valaha nyolc-tíz halászcsónakot ringatott itt a Dráva. Sokan éltek Drávatamásiban a halászatból, voltak, akiknek szinte nem is ismerte vezetéknevét a falu, csak halász Pistaként, Jancsiként emlegették őket. Erre hallgatott Stujber János is, aki ma már a 86. életévét tapossa, mégis vidáman, ereje teljében hódol szenvedélyének, a horgá- g szatnak, miközben élvezi a folyó 1 nyújtotta csendet és békét A háza ebédlőjében találkoz- | tünk. Vidám, szarvasmintás ! pulóvere azonnal mosolyt csalt az arcomra.- Valaha az erdészetnél dolgoztam, és volt hajónk is a Dráván, így mindennap közeli kapcsolatba kerültem a folyóval - kezdi a visszaemlékezést. - Ami akkoriban még sokkal keskenyebb volt, talán fele akkora, mint most. Emlékei között felsejlenek a ’30-as évek, amikor rengeteg hajót lehetett látni a folyó ezen szakaszán, melyek Eszék és Barcs között jártak. A barcsi sóraktárig némely hajót kézzel húztak az erős legények. Anno még a Dráván szabad volt az átjárás. Egy uraság, nevezetesen Tasi Jenő, a folyó mindkét oldalán rendelkezett birtokokkal, földekkel. Ezeket művelni kellett.- Télidőben, amikor a földművesek látták, hogy kezd hízni a jég a Dráván, megszórták szalmával - regél tovább János bácsi a korabeli fényképeket mutatva. - A szalma valahogy a dráva folyó magyar szakasza a jégképződésre kevésbé hajlamos, mint a Tisza, vagy a Duna hazai területei A folyó somogyi szakaszán az 1930-as, '40es években többsegített összekötni és megerősíteni a jeget a vízen, így később még a cséplőgépet is át tudták húzni, csúsztatni a folyón. Az asszonyok közben lejártak mosni a falu partjára, a gyerekek pedig élvezték a gyakran kiöntő folyót az egy kilométerre lévő Csikóréten, ahol farönkökre szállva játszották, hogy csónakon ülnek és eveztek.- Sokat jelent nekem ez a folyó, még törött lábbal is eljártam horgászni - nevet János bácsi. - Soha nem tudtam szabaször is előfordult egy-két hónapig tartó jégjelenség, ekkor a folyó több szakaszon is beállt. Hasonlóan hosszú jégborítás volt 1953-54 és 1962-1964 telein is. Azóta általában csak dúlni a szenvedélyemtől, egy- egy jó fogás után nem tudtam várni: drága feleségem azonnal pucolta, paprikás lisztbe forgatta és már sütötte is a halakat. Piroska néni már elhunyt, emlékét gyakran emlegettük, bár János bácsi félig tréfálkozva bévallotta, hogy néha „az asz- szonytól menekült” a Dráva- partra, ahol soha nem tudott unatkozni. Hűséges foxi keverék kutyája mindig elkísérte, és vadállatokkal is jó barátságba került. Egyszer egy nagy vihar néhány napos zajlások fordultak elő. Kivétel ez alól az 1985-86-os tél, amikor a baranyai szakaszon a zajló jégből kisebb torlaszok alakultak ki Mailáthpuszta térségében. közepette fiatal róka keresett menedéket a lábainál. Stujber János később, a második világháborúban katonaként szolgált a drávatamási őrsön. Akkor még más világ volt: az emberek lovas-, ökrös-, és tehe- nes szekérrel jártak. Úgy emlékszik, a Dráván olyan alacsony volt a vízállás, hogy lement a talajvíz, így a kutak szintje is, a lakosság a kocsikkal ment le a vízhez, amit hordókba töltöttek, hogy legyen mivel megitatni az állatokat. A második világháború után a folyót aknazár és szögesdrót zárta el a helyiek elől. Attól kezdve csak a vadak és madarak járhattak le a partra. No, és János bácsi, aki akár hónapokat is türelmesen várt a horgászengedélyére, hogy egy kiskapun keresztüljutva hódolhasson szenvedélyének. Később, az ’50-es évek derekán felszedték az aknákat, és a hatóságok elengedték a műszaki zárat is. A falu megszabadult a szögesdróttól. Ehelyett elkészült a határsáv, melyet a határőrök minden nap felszántottak, gereblyéztek. Ettől csak a rendszer- váltás után búcsúzhattak a drá- vatamásiak. Ékkőt épülhetett itt a messze földön híres szabadstrand, melynek sóderes területe, a folyó sekély vízállása a környező falvakból is vonzotta a hűsölni vágyókat.- Számtalan barátságot kötöttem a Dráva segítségével a hosszú évtizedek alatt - mondja János bácsi, miközben elővesz egy térképet. - A folyó másik oldalán, talán három kilométerre van egy falu, amely egykor Kastélyosdombóhoz tartozott, onnan jött egyszer egy horgászbarát, aki arról panaszkodott, hogy Horvátországban nem lehet jó minőségű horgokat venni, én persze kisegítettem, s cimborák lettünk. Jó barátjával, Cserti Jánossal sokat ugratták, viccelték egymást. Egykor a legnagyobb téli mínuszokban, szakadó hóban sem bírták ki a horgászat nélkül, ráadásul egy-egy liter borban fogadtak is, hogy mennyi idő alatt és milyen halat tudnak fogni. Végül bor is lett, no és hal is, melyet a közeli kocsmában, forrón kisütve ettek meg a barátaikkal közösen. Stujber János még ma is szívesen jár le a folyóhoz. Igaz, jóval ritkábban, mint ereje teljében. Valamennyi horgász most is hozzá „fut be” a napi jegyekért. A Dráva maradt a nagy szerelme. Most is bakancsot és télikabátot ragadott, hogy együtt sétálhassunk le a térdig érő hóban a ma is csendes, de közben vad és sebes folyóhoz. Aztán csak álltunk ott csendben, újra átélve a múlt viharos történeteit. Átéreztem a hely varázsát. Jeges vízbe zuhant a kutya, a tűzoltók kimentették Balatonmáriafürdőnél a Nyugati-övcsatorna jeges vízébe esett egy kutya csütörtökön reggel. Az állat mentéséhez a marcali tűzoltókat riasztották. A golden retrievert búvárruhába öltözött tűzoltó mentette ki egy úgynevezett dugólétra és kötél segítségével, akit társai a partról kötéllel biztosították. A tulajdonos megérkezéséig a tűzoltóautóban helyezték el a riadt, fagyos víztől remegő állatot. ■ H. M. Küzdelem a jéghideg vízben Búvárruhás tűzoltó létrán csúszott le Már a parton, meleg takaróban A tűzoltóautóban a gazdira várva A DÉL-DUNÁNTÚLI RÉGIÓ HÍREI Még a régi helyen a Leőwey Pécs Ez év tavaszán elköltözteti a PTE a Bőrklinikát, így megkezdődhet a Leőwey Klára Gimnázium áttelepítése. A tervezett lépésekről Nagy Csaba, Pécs alpolgármestere tájékoztatott. Sok fontos részlet mellett kiderült, hogy a 2014/2015-ös tanévtől költözhetnek át a leőweysták a Szent István térről a Kodály Zoltán útra. Nagy Csaba közölte: többszörösen összetett pályázati rendszerről van szó, ezért a 2014-es költözést tartják reálisnak. A tervezésbe szeretnék bevonni az iskola- igazgatót, és rajta keresztül a tantestületet is. Az EKF-beruházások tanulságaként kiviteli tervet hirdetnek meg a beruházásra, mindez meghosszabbítja ugyan a folyamatot, de érdemes vállalni a hosszabb előkészítési szakaszt. Felújítják a vár bástyáit szigetvár Amint az időjárás engedi, nagyobb lélegzetű állagmegóvó beruházás veszi kezdetét a szigetvári várban. Az elmúlt év őszén átadták a kazamatasor megújult tetőszerkezetét, rövid időn belül pedig két újabb helyszínen 300 millióból folytatódnak a történelmi műemlék épület felújítási munkálatai. Hattyút mentettek mohács Nézelődők vették észre a szerencsétlenül járt állatot. A tűzoltók szerint ha nem kap a hattyú segítséget, reggelre elpusztult volna. A Sokac révnél egy hattyú lába belefagyott a vízbe, egy hölgy értesítette a tűzoltókat, öt percen belül helyszínen voltak, és megmentették a madarat. Védjegyet kapnak a megye kincsei. BARANYA A pécsiek a pécsi kesztyűt, a Zsolnay-kerámiát, az eozint és a cirfandlit, a komlóiak az újtelepi bányászkolóniát, Mohács a busójárást és halászlét látná szívesen a nemzeti kincsek között. Akadnak azonban települések, ahol egyelőre még a kérdést sem vetették fel. Az Országgyűlés február közepén, vagyis a napokban tárgyalja a hungaricumokról szóló törvénytervezetet Díj a legjobb stangliért paks Színesnek ígérkezik a paksi kistérségben induló program, a Szomszédoló nyitóalkalma: Németkér mutatkozik be a paksi Csengey Dénes Kulturális Központban. A programot a Közkincs Kerekasztal tagjainak felvetésére indították. Németkér - élve a lehetőséggel - színes, vonzó programot állított össze. Új igazgató a kórház élén dombóvár Van orvos-ügyvezető igazgatója a Szent Lukács Egészségügyi Nonprofit Kft- nek, miután a két hónapja tartó huzavona után, sokadik lehetséges személyként Schmidt László megkapta a bizalmat a képviselőktől. A megbízatása 2012. végéig szól. Nem lesz elég a hazai bor szekszárd Csökkent a hazánkban előállított bor mennyisége - derült ki egy szekszárdi tanácskozáson. Míg 35 évvel ezelőtt 184 ezer hektár szőlőn gazdálkodtak a magyar gazdák, addig tavaly már csak 80 ezer hektáron. Ennek megfelelően a feldolgozott bor mennyisége is csökkent, 1976-ban 5,1 millió hektolitert, míg tavaly 1,8 millió hektolitert termeltek, mondta Horváth Csaba, a Hegyközségek Nemzeti Tanácsának (HNT) főtitkára a szakmai tanácskozáson. A drasztikus csökkenés egyik oka, hogy 2005-től jelentős uniós támogatásra pályázhatott az, aki kivágta az ültetvényét Ennek következménye, hogy az elmúlt 7 évben 11 ezer hektár szőlőültetvény szűnt meg.
