Somogyi Hírlap, 2012. február (23. évfolyam, 27-51. szám)

2012-02-11 / 36. szám

14 KÖRKÉP 2012. FEBRUÁR 11., SZOMBAT 90 éves a köztársaság első elnöke S­Göncz árpád Életút: jogasz, fogoly, főtitkár, csolakatos, forradalmár, elítélt, elnök, nyugdíjas Életfogytot kapott 56-ért BUDAPESTEN SZÜLETETT 1922. feb­ruár 10-én. A Pázmány Péter Tu­dományegyetem jogi karán sze­rezte 1944-ben a diplomáját. AII. világháborúban többször is szov­jetfogságba került, ahonnan mindig sikerült megszöknie. 1945-ben belépett a Független Kisgazdapártba, ahol először az ifjúsági szervezet elnöke és a Nemzedék című lap szerkesztője, majd a párt feloszlatásáig parla­menti titkár, főtitkár. Utána se­gédmunkás, hegesztő, csőlaka­tos. 1952-től a Gödöllői Agrártu­dományi Egyetemre járt. Az 1956- os forradalom alatt a Magyar Pa­rasztszövetségben dolgozott, no­vember 4-e után részt vett a Ma­gyar Demokratikus Függetlenségi Mozgalom által benyújtott memo­randumok elkészítésében. 1957- ben segített Nagy Imre „A magyar nép védelmében" című kéziratát külföldre juttatni. Letartóztatták, 1958-ban a Bibó-per vádlottja­ként életfogytig tartó börtönbünte­tésre ítélték a fellebbezés lehet& sége nélkül 1963-ban amnesztiá­val szabadult. 1965-től író, mű­fordító. Többek között a Gyűrűk Urát, és a Tövismadarakat is ő fordította magyarra. AZ 199042* RENDSZERVÁLTÁS ide­jén a SZDSZ politikusa volt. 1990-ben tagja az első szabadon választott országgyűlésnek, amelynek első elnökévé választot­ták. Tisztsége okán betöltötte az ideiglenes köztársasági elnöki tisztséget, majd a harmadik Ma­gyar Köztársaság első elnökévé választották. Tisztségét két ciklu­son át, 2000-ig viselte. Első idő­szakában sosem látott, 86 száza­lékos népszerűséget ért el. Kifütyülték a beszédét nyilvános gyűléseken többször ki­fütyülték. Ezek közül a legismer­tebb az 1992. október 23-ai fütty­koncert a Kossuth téren. Az ak­kori parlamenti ellenzék (MSZP, SZDSZ, Fidesz, Orbán Viktor kü­lön is) azt állította, a fütyülök bőrfejűek voltak és fasiszta jelsza­vakat kiabáltak. A kormánypárt (MDF) tagjai (például Boross Pé­ter belügyminiszter) szerint vi­szont a fütyülök közt lévő bőrfejű­ek száma elenyésző volt, a kriti­kát az elnök „kisszerű politikai csatározásokba való belebonyoló- dása miatt” kapta. (wikipédia) A köztársasági elnök az ország Árpi bácsija volt. Közvetlenségét díjazták a gyerekek is. Fotónk a kaposvári Táncsics-gimnázium aulájában készült Göncz Árpád és Vaclav Havel két rendszerváltó politikus. Havel a Cseh Köztársaság első elnöke volt, Göncz Árpád pedig a Ma­gyar Köztársaságé. És csatlako­zott hozzájuk Lech Walesa, aki Lengyelország első embere lett. Három életút, de tulajdonképpen egy tőről fakad. Az elkötelezettsé­gük és a világlátásuk azonos volt: jobbító szándékú. Göncz Árpád büszke volt a tri­umvirátusra, ha tehette, hangsú­lyozta, hogy nem a politikából érkeztek a politikába. Göncz műfordító volt, a néhai Havel drámaíró, Walesa pedig mun­kás. Összekötötte őket, hogy job­bat akartak. Ezzel a jobbító szán­dékkal járta a világot a Magyar Köztársasági elnök, akit mind­addig megválasztottak, amíg ezt az Alkotmány lehetővé tette. Azt, hogy az irodalomból jött, soha nem felejtette, és büszke volt rá. Brazíliában az állami egyetemen díszdoktorrá fogad­ták. Ahogy szokásos, ilyenkor hosszan méltatták életútját, munkásságát. A ceremónia vé­gén odajött hozzánk, újságírók­hoz, és azt mondta: - Csak tud­nám, hogy abból az egy novel­lámból, amit spanyolra fordítot­tak, honnan tudtak ennyi böl­csességet leszűrni. Kérdeztük: hányadik díszdoktori címe ez? Azt felelte: nem számít. Valamikor a Távol-Keletre re­pültünk, út közben leszállt a TU- 154-es, mert hosszabb távot egy- végtében nem tudott berepülni. A tranzitváróból egyenes út ve­zetett a vámmentes boltba. Ol­csóbb volt ott az arany, és min­den elektronikai cikk. Vásárolt is rendesen a kíséret. Göncz Ár­pád is nézegette a polcokat a fe­leségével. Amikor visszaszáll- tunk a repülőgépre, megkérdez­tem tőle: mit vásárolt. Mutatta: két tábla csokoládét az unokák­nak. Aztán hozzátette: a napidíj­ból nem futja többre. Bangkokban a királyi palotá­ban volt a szálláshelye. Azt mondta: jó nektek - mert tegez­te kíséretének tagjait - este fog­Esernyő a pápának AMIKOR MAGYARORSZÁGON járt II. János Pál pápa, Győrből érkezett a Ferihegyi reptérre. Szakadt az eső, a díszszázad ronggyá ázott, vissza is vezényelték őket. Göncz Árpád köztársasági elnök viszont ott várta a pá­pát egy szál esernyővel a ke­zében. Megható volt látni, ahogyan a két idős ember az esernyő alatt egymásba kapaszkodva elindult. játok magatokat, és menték az éjszakába, én pedig itt ülök az erkélyen és nézek az éjszakába, ugyanis nem mehetek veletek. Itt, egy hivatalos tárgyalás vé­gén mondta ki először, hogy Ma­gyarország hídfő lehet a Távol- Kelet és Európa között. Ezt az­tán mindenütt hangsúlyozta, ahol csak járt. Komolyan gondol­ta, hogy a Távol-Kelet áruit Ma­gyarországra lehet hozni, és in­nen szétosztani. Ez az álma és javaslata még nem valósult meg. Göncz Árpád nemcsak a vilá­got, hanem Magyarországot is járta köztársasági elnökként, Többször volt Somogybán is. Amikor ideérkezett, a helyi tele­vízió búgó hangú riportere meg­Feleségével, Göntér Mária Zsuzsan­nával harmonikusan élnek kérdezte tőle: - Elnök úr, milyen érzésekkel érkezett a megyébe? - Erre most mit feleljek? - kér­dezett vissza, és a szerkesztő nem vágta ki a beszélgetésből ezt a mondatot. Azért érdekes ez, mert mindenütt otthon érez­te magát ebben az országban és mindenkihez volt egy jó szava, járjon akár a kaposvári városhá­zán, vagy valamelyik Somogy megyei üzemben. A protokollt nem szerette, de eltűrte. Kuala Lumpurban az el­nöki különgépnek vörös szőnye­get terítettek le. De a gép tovább gurult a szőnyeg előtt. Mindenki ideges lett, kivéve az elnök, aki szőnyeg nélkül lépett malájföld­re. Valahol Buenos Aires és Paragvay között a levegőben egy utas újságot olvasott. Ránézett a fényképre, majd a szomszédjára, s rádöbbent, hogy a Magyar Köz­társaság elnöke mellett ül. Az utas zavarba jött, Göncz Árpád pedig kézfogással nyugtázta a felfedezést. Még Buenos Airesben a ma­gyar nagykövetségen kitünteté­seket osztott argentínai magya­roknak. Azt mondta: a kitünteté­sekben az a jó, hogy sokkal ke­vesebben kaphatják meg, mint ahányan megérdemelnék. Miután lejárt a mandátuma, neki sem köszönték meg itthon a munkáját... kercza imre Utólag értékelték föl? bauer tamás országgyűlési kép­viselő (SZDSZ) Elnök nélkül cí­mű cikkében Mádl Ferenc köz- társasági elnök hivatali idejé­nek első évét értékeli. írása vé­gén „szomorúan” állapítja meg, hogy „nincs ma a köztársaság­nak olyan elnöke, aki pártok fö­lött állna, s őrködne az állam- szervezet demokratikus működé­se felett”. Szemrehányása önma­gában is nehezen igazolható, de majdhogynem hiteltelenné válik azzal, hogy Mádl ellenében még Göncz Árpádra is hivatkozik. Az SZDSZ teljes mértékben kritikát- lan volt az előző elnökkel szem­ben, annak passzív (Hom-kor- mány alatti) és hiperaktív (An- tall-kormány alatti) időszaká­ban egyaránt. A kritikátlanság nagymértékben határozza meg felfogását általában a köztársa­sági elnök funkciójáról és szere­péről. Az, hogy óriásplakátokon és fizetett hirdetésekben köszön­ték meg Göncz elnökösködését, most pedig egy év után kemé­nyen támadják a jelenlegi elnö­köt, arra utal, hogy Mádl leérté­kelésével akarják utólag is felér­tékelni Göncz elnökségét. (HETI VÁLASZ) Tárcsázták az öreget 1991-ben történt egy bulvárlap szerkesztőségében. Az egyik új­ságíró hallotta, hogy kollégája a köztársasági elnökkel telefonoz.- Hogy fértél hozzá? - kérdezte.- Felhívtam az öreget. Szoká­som.- Aha, megadnád a számát?- Persze. Ugyan hol volt akkor mobil meg kabinetfőnök? A sajtos az elnö­ki hivatal hátsó szobájában gubbasztott és keresztrejtvényt fejtett. Tárcsáztam Göncz elnököt, mert láttam, „így szokás”.- Szia - mondta az ismerős hang. - Mondjad! Kérdeztem valami lényegtelent, majd váratlan ötlettel elkértem tőle a „Jóska” számát. Antaliét.- Jó a lapotok! - hadarta kap­kodva Árpád. - Máris hozom a számot, de kérlek, ne áruld el, hogy tőlem kaptad. Most el kell köszönnöm, a zuhany alól ug­rottam ki, csöpög a fenekemről a VÍZ... (168 ÓRA) CZENE ATTILA TARCAJA 20 ÉVE ÍRTUK Eltűnt szárnyak Mintha ráfeküdt volna mellka­sára az ég; a hideg kiszorítottá be­lőle a szuszt, de azért - mint az­óta a nap óta minden vasárnap - elzarándokolt a kaposvári vásár­ba. A hópermet ellenére sokan voltak. Mindig szerette kézbe venni a múltról mesélő tárgyakat, de mostanában csak a könyveket bújta. Fél éve történhetett, hogy futólag belelapozott az Elfújta a szél című könyv első kötetébe, s kék színű tollal írt széljegyzet­ként a következő sorokat pillan­totta meg: „Az ember tényleg a majomtól származik? Akkor több tízezer esztendő alatt miért nem látni jelét annak, hogy akár csak egyetlen csimpánz is elin­dult volna az emberré válás út­ján?” A 63. oldalon újabb bejegy­zésre lelt: „Miért van az, hogy az ember az őskorban háziasította az összes állatot, de azóta egyet­len újat sem sikerült?” Nő írta a sorokat, 30 év körüli, diplomás - legalább is ezt mond­ta neki a grafológus, akihez el­vitte a kötetet, amiben további ti­zennégy kérdés tette kíváncsivá. Egyre többet gondolkodott ezek­ről. S elkezdte keresni az ameri­kai polgárháború idején játszó­dó történet második kötetét; szisztematikusan végigjárta a Dél-Dunántúl összes antikváriu­mát is, de mihaázna - persze gondolhatta volna, hogy az első nélkül nem veszik be bizomány­ba se. Éjszakánként a kérdések­re adandó válaszokról, nap köz­ben pedig a nőről fantáziáit; minden szoknyás alak után megfordult, de nem látta egyi­kük kezében sem a hiányzó kö­tetet. Tegnap este Scarlettel álmo­dott; a hősnő éppen lelőtte gyö­nyörű birtokának jenki fosztoga­tóját. Amikor a füstölgő fegyvert ledobta a fából ácsolt teraszra, szembe fordult vele: csodálkoz­va látta, hogy arca a szerelméé, Katié, aki megkérdezte tőle, hogy mit kér reggelire: tojásos- baconszalonnás szendvicset a közeli Mc'Donaldsból, vagy in­kább főzzön műbeles virslit. Izzadtan ébredt, s persze nem maradt ideje a reggelire; megbo­rotválkozott és futott be a mun­kahelyére. A szerkesztőségben a szokásos rumli fogadta: a szo­katlan hideg és a mindennapos­sá váló pénzhiány miatt fagyos­kodnak az emberek, erdőszám lopják a fát, a hó eleji fizetés után Dél-Somogyban eltűnt a csirkeszárny és a farhát, mert fölvásárolták, az egyetlen jó hír, hogy némileg erősödött a forint az euróhoz képest. Lapzárta előtt végre jutott pár perce arra, hogy lelkileg építeni próbálja magát, fölhívta hát a balatonfóldvári vegyes kar veze­tőjét. Edit csak sokára vette fól a mobiltelefonját, mint kiderült, éppen próbáltak. Kyrie eleison, Christe eleison (Uram irgal- mazz, Krisztus kegyelmezz!) - hallatszott a telefonba az egyhá­zi dal. A beszélgetés kezdetén a színésznő Vivien Leight-ot látta maga előtt, mert ismét eszébe jutott a könyv és az eddig siker­telen kutatás. Majd agya átvál­tott az énekesek, sajnos rég nem látott barátok arcára, akik ma is a zenében, és a jó közösségben találhatnak menedéket. Belebor- zongott a háta, amikor az a-moll akkord fölé belebegett a szoprán hangja. Ekkor gyorsan elköszönt, mert az eszébe villant valami: persze, hogy az ember nem a majomból fejlődött ki. Hanem angyal lehetett, s abból romlott azzá, ami. Elveszítette a szárnyait FEBRUÁR KÖZEPÉIG befutnak a középfokú tanintézmények­be a továbbtanulni szándéko­zó gyerekek jelentkezési lap­jai. A beiskolázás évről évre gondot okoz mind az oktatá­si tárcának, mind az intéz­ményeknek. A magán és ala­pítványi iskolák megjelenése csupán némileg enyhített a gondokon. Az idén nagyjából 150 ezer gyerek végez, őket 780 középiskola várja. A pá­lyaválasztás kényszert jelent gyereknek, szülőnek egy­aránt, ma ugyanis senki sem tudja megmondani, melyik lesz a gazdaság húzóágazata a jövőben. A nagyobb baj, azóta sem de­rült ki, mi a magyar gazdaság húzóágazata...

Next

/
Oldalképek
Tartalom