Somogyi Hírlap, 2012. január (23. évfolyam, 1-25. szám)
2012-01-26 / 22. szám
2012. JANUÁR 26., CSÜTÖRTÖK 15 SAJTÓ ÉS TANULÁS Sötét téli éjjelen született e gondolat. Ezeket a sorokat nem ihlette semmi egyéb, csak az, hogy körbenéztem az íróasztalomon. Kezembe vettem a legegyszerűbb kis tárgyat, amit találtam. Ez épp egy ceruza volt. Elkezdtem kicsit más szemmel nézni, arra a ceruzára. Egy hat oldalára faragott fadarab. Aminek alja hegyes, és a milliméter átmérőjű lyukból, egy szénrudacska áll ki. írni, rajzolni és még mi mindent lehet ezzel a kis fadarabbal csinálni... A vége hegyes, maga a ceruza pedig festett. Igen, ezt is mi, emberek csináltuk. Aztán sorba kapkodtam a tárgyakat a kezembe, szintén úgy néztem rájuk, mint a védtelen kis ceruzára. Perceken belül, lelkemben vihar tombolt. Nem értettem, mit miért csinálunk. Határidőnapló, lámpa, amin ha megnyomok egy gombot, akkor világít, s egyszer csak a szobámban fényár hömpölyög. Egy óra, egy mappa, egy tányér... és még hosszasan folytathatnám a sort. Ezt mind mi követtük el - de miért?! Valóban kell ez nekünk? Sajnos a mai világban a tárgyainkért esedezünk, azokat szeretjük, nem pedig az igazi értéket. A környezetet, embertársainkat. Ide teremtettünk magunknak egy világot. Papírfecnikért utazhatunk a Holdra, de máig nem tudjuk, hogy Földünk északi felén miért folyik ellentétesen a víz a lefolyóban, mint a délin. Ezek után elkezdtem nagyobb dolgokban gondolkodni. Kinéztem az ablakon, és mit látok? Hatalmas nagy dobozokat, rohanó embereket, elvétve egy-egy fa, bokor. Dobozokban élünk, dobozokban járunk. Komolyan a hidegrázás közepette azt kérdem magamtól: „Normálisak vagyunk?” Nézz csak körbe Te is! ...Ugye, hogy undorító? Mégis ez kell nekünk. Hisszük rendületlenül, hogy mindenek felett állunk. Ekkor egy kisebb, elfojtott kacagás tört ki rajtam. Pedig ez nem vicc, ez a valóság. Éljük a kis nyomorék életünket ezen a nagy sárgolyón, s hasznosítjuk mindazt, amit őseink hagytak ránk. Csak épp arra nem gondolunk, hogy mindez véges. Kimegyek az utcára, füstölő gyárak, pöfékelő, guruló dobozok egymás hegyén-hátán. De ami a legbántóbb számomra, azt veszem észre, hogy az ember is kezdi elveszíteni az értékét. Könnyedén helyettesítjük szeretteinket például egy formás laptoppal, gondolván: az megad mindent ami kell. Szeretni, megbecsülni, tiszteim soha sem fog... Ezeket csak embertársainktól kaphatjuk meg. Csak állok a sivár utcákon, de semmi... egy fa, egy bokor, majd rájöttem, hogy ez sok... egy szál virág, az sincs. Elpusztultak, elpusztítottuk őket. Azt hisszük a nagy óriásokról, hogy oda ültetjük, oda cipeljük őket, ahová csak akarjuk. Ott fúrunk-fara- gunk a hegyekből, ahol csak akarunk. Úgy szabdaljuk a fo- lyóinkat, akár egy darab selymet. Csak azért, hogy legyen hely újabb dobozoknak. Csak- , hogy a dobozok csupán kartondobozok, a természet viszont ennél jóval több... Egy legyintés a részéről, és máris a porba hull minden. A föld emberré vált, azzá tettük, s ahogyan azt egy „beteg ember teszi, a Föld is igyekszik megszabadulni a rákos daganattól”, tőlünk, emberektől. Ez neki csak percek kérdése lesz, s minden elveszik. Hiábavalók lesznek akkor a flancos gépeink, a robotjaink, s minden más általunk megteremtett „csoda”. A Földünk él. Egy kicsit is megmozdul, nyújtózkodik, s milliók lelik halálukat. És mindezt csak magunknak köszönhetjük. Gyűjtögető, vadászó ősemberekből, idáig fajultunk... Azt csinálunk, amit csak akarunk. Ha mi ezt akarjuk, akkor csak így tovább! Előbb-utóbb úgyis vége lesz mindennek. Egy kis füst az univerzum ködében, és volt, nincs. A kérdés csak az: Mikor? Én sajnos nem tudok erre mást mondani, csak, hogy megérdemelnénk. Ha pedig ez egyszer bekövetkezik, mindenki őrjöngve fog rohangálni, fel s alá. Mérget vennék rá, hogy akkor is mindenki csak a sajátját próbálja majd menteni. Az utolsó pillanatokban is... Mert ezek vagyunk mi. Ezzé váltunk. Én pedig legszívesebben röhögve vetném magam a semmibe, és azt ordibálnám torkom szakadtából: „GRATULÁLOK! MEGCSINÁLTUK!” * HEGEDŰS MARTIN TOLDMVHJNKÁCSY GIMNÁZIUM Holt Költők Társasága: „Ó Kapitány! Kapitányom!” papírfecni a tankönyvből A film rendezője: Peter Weir, aki ifjú lelkeket lobbant lángra alkotásában Eszmék választása. A különc tanár ráébreszti diákjaikat a belső értékeikre A főbb szerepekben Robin Williams (John Keaüng), Ethan Haw- ke (Todd Anderson), Róbert Sean Leonard (Neil Perry) látható. Ifjú lelkeket lángra lobbantó különc tanárember kezdi meg varázslatos működését 1959-ben a Welton Akadémia ódon falai között. Lapról lapra tépeti szét diákjaival a tankönyvet, mert azt akarja, hogy felfedezzék: életük maga a költészet. A felismerés egyeseknek életre szóló szerelmet, másoknak tragédiát hoz. A hagyománytisztelő iskolában tanyát ver a lázadás szelleme. Dráma a történetben: a történet drámai részét túlnyomórészt Todd Anderson szemszögéből követhetjük, aki érkezése után Neil Perry szobatársa lesz a Weltonban. Todd szégyenlős, megfélemlíti, hogy amit mond, az esetleg jelentéktelen vagy értelmetlen. Az különösen zavarja, hogy bátyja is ott végzett, mégpedig kiváló eredménnyel. Neil ezzel szemben sugárzik, tele van ambícióval, amivel kiváltja apja haragját. Perry apja minden apró részletet parancsba ad fiának, az iskolán kívüli tevékenységektől kezdve a jövőjét illető tervekig. Neil minden tárgyból kitűnően teljesít, de rájön, valódi szenvedélye, hogy színész akar lenni. Elvállalja Puck szerepét a Szentivánéji álom helyi előadásában, miután ezt apja megtudja és követeli tőle, hogy hagyja abba a színjátszást, félretájékoztatja és hazugságokba bonyolódik Mr. Keatinggel szemben is. Ezt a sikeres előadás után sem tudja megoldani, és öngyilkosságba menekül. Mr. és Mrs. Perry átfogó nyomozást követel haláláért, a Welton vezetősége eljut a Holt Költők Társaságáig, a felfordulásért Keatinget teszik felelőssé. A társaság minden tagját és szüleiket behívják a vezetőséghez, hogy aláírassák velük a nyilatkozatot, miszerint Mr. Keating töltötte tele az agyukat azokkal az öntelt eszmékkel, amik Neil tragikus sorsához vezettek. A legnagyobb realista, Cameron, aki mindig azt teszi, amit helyesnek gondol, aláírja a nyilatkozatot, a többieket is erre buzdítja. Dalton megüti Cameront, mert elárulta mindazt, amit a Holt Költők Társasága féltett. Az utolsó jelenetben gyönyörű egyensúly jelenik meg a két eszme között, Todd sírva fakad, az osztály tagjai látványosan tüntetnek Keating mellett: „Ó Kapitány, Kapitányom!”. Todd, aki korábban visszahúzódó típus volt, a verset ezúttal az emberiség szolgálatába állítva fellép a padra, hogy tisztelegjen volt tanára előtt, aki megváltoztatta az életét. RIBA BENCE TOLDI-MUNKÁCSY GIMNÁZIUM A téli hónapokban bőrünk különösen kiszáradhat. Megelőzni ezt nehéz. Fontos a krémek, pakolások használata. Arcunkat óvjuk leginkább, hisz azt nem takarjuk ruhaneművel. A legnagyobb siker elérésében használj nappali és éjszakai krémet is. Mikor felviszed a krémet, egyenletesen oszlasd el. Ne mosd le! Sminkeld magad, törekedj a természetes alapanyagokból készült alapozókra! Fontos, hogy krém alapozót használj és ne por állagút. Az alapozó is védi a bőrödet a széltől. De mielőtt az egésznek nekiállsz, tisztítsd meg a bőröd tonikkal, arcradírral. Ha az arcoddal végeztél, jöhet az egész tested. Itt is érdemes bőrradírt használni, hogy az elszáradt bőrréteget eltávo- lítsd. Majd testápolózd magad. Jó tudni, hogy attól, mert egy krémnek jó illata van, még nem a legjobb. A növényi testápolók a leghatásosabbak. Ha van narancsbőröd vagy striacsíkod, erre külön kifejlesztett krémeket használj. A kezed és a lábfejed ápolását se hanyagold ám el. Körömágyadra kenj olajat. Masszírozd a bőrbe. Ezek után kend be. A talpad kiváltsága, hogy a bőr- keményedést is le kell szedni, dörzsölni. Figyelmesen ápold a bőröd. Szánj rá időt, mert megéri. Ha csak a jövőre gondolunk is, mert a korral járó kellemetlenségeket is lelassíthatod. HUNYADKÜRTi LILKA A bőrünk télen gyorsan kiszárad. Hidratálással kényeztessük 1 Strófa Nélküled... még a teának is más az íze semminek sincs semmi színe minden sivár, minden heveny ha Te nem vagy, nem vagy velem. Akárhol vagy, én Téged kereslek, mások tán rajtam nevetnek? Soha nem lát meg mást szemem, csak Te, csak Te vagy énnekem. LILLY D. — m, " “ ró ti u\hL>\ Az oldalt szerkesztette: Gáldonyi Magdolna Telefon: 82/528-151 E-mail: magdolna.galdonyi@axelspringer.hu
