Somogyi Hírlap, 2012. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

2012-01-25 / 21. szám

2012. JANUÁR 25., SZERDA BEMUTATKOZÁS Tintapaca Sokat gondolkoztam azon, Hogyan mutassam be a csapatom. Kicsi, de annál vidámabb társaságunkat. Mely a Tintapaca névre hallgat. Hol is kezdjem? A legelején? Az lenne csak a hab a torta tetején! Már nyolc éve együtt van a banda, Ez minden kaposfői tanár kínja. Mind különbözünk, s ezért olyan jó az egész, De ha nem így lenne, akkor enne minket a penész. Mindegyikünk tudja a másik titkát, Talán ezért is veszekszünk oly ritkán. Nem telhet el úgy reggel, Hogy ne beszélnénk meg mindent a többiekkel. De mikor csengetnek, abba kell hagyni, A következő szünetben majd lehet folytatni. Minden kalandba együtt keveredünk, Nem hagyjuk, hogy valaki búslakodjék mellettünk. Ha egyikőnk nem talál egy csalfaságból kiutat, Akkor mindegyőnk tévedést bizonygat. Bolondos társaság vagyunk, szó, mi szó. De azért reméljük, hogy nem hoz virgácsot a Télapó. Mindig vidáman fekszünk le, hisz tudjuk, hogy holnap Újra vár ránk egy nagyon jó nap! MERKEI SÁRA F LAPOT A DIÁKOKNAK Élvezzem, amit csinálok pályaválasztás Adok magamnak egy kis időt, gimibe jelentkezem Az „élet tengerének hullámai” na­gyon sokfelé elsodorhatnak. Ezt most érzem csak igazán, itt a 8. osztály közepén, a pályaválasztás előtt. Hiszen ilyenkor nagyon sok minden eldől az életünkben. Mikor kisebb voltam, mindig volt határozott válaszom, mikor azt kérdezték, hogy mi leszek, ha nagy leszek. Akkoriban érde­kelt a csillagászat. Apukámmal sokat beszélgettünk a csillagok­ról, sok könyvet is nézegettünk, melyek azokról szóltak. Még a Planetáriumban is jártunk. Majd elkezdtem lovagolni járni, és ak­kor nagyon megszerettem az ál­latokat, főleg a lovakat. De mos­tanára már kiábrándultam mindebből. Magamat ismervén, ezek alapján, már nem vagyok biztos abban, hogy az a pálya, amely most tetszik, az majd ké­sőbb, mikor dolgozom, akkor is tetszem fog. Most viszont, hogy nagyobb tétje van a döntésem­nek, nagyon nehéz választanom. Félek a rossz döntéstől. Hiszen az utóbbi hónapokban nagyon sok új foglalkozást ismertem meg, így ez még csak nehezítette a választást. A sok, és sokféle fel­kínálkozó lehetőség csak össze­zavart. De nemcsak engem, ha­nem azokat is, kiknek már konk­rét elképzelései voltak a jövőjük­ről. Ilyenkor irigylem azokat az embereket, akik azt a munkát végzik, melyet szerettek volna, hiszen sikerült elérni céljukat, melyet maguk elé tűztek. Hiszen az embernek akkor jó dolgozni, ha az állását szereti, hobbijának, kellemes időtöltésének tekinti. Mivel még nem tudom, hogy mi­vel szeretnék később foglalkoz­ni, ezért gimnáziumban szeret­nék tovább tanulni, így tudok egy kis időt nyerni magamnak. MERKEI SÁRA (TINTAPACA) Csillaglesen. Sok gyereket vonzanak az univerzum csodái, bízzunk benne, hogy a lehetőségeik is tágasak Az állatok is képesek kimutatni a szeretetüket barátság Előfordult, hogy egy kiskutya mentette meg a gazdája életét Nem csak ember barátaink le­hetnek. Az állatok is képesek szeretni minket. A leghűsége­sebb állatnak mégis a kutyát tartják. Ők nagyon sok minden­re jók: Vakvezető kutyának, rendőrkutyának, őrző-védő ku­tyának és van olyan aki csak kedvtelésből tart ebet. A kutyák olyanok, mint az emberek: mindegyik más és más és ilyen­kor nem csak a külsejükre gon­dolok. Nekem is van kutyám, Mollynak hívják, labrador ret- river. Idén amikor Visegrádon nyaraltunk, őt is vittük ma­gunkkal. Nagyon élvezte, hogy úszhat a Dunában és, hogy ve­lünk kirándulhat. Mollyt a Sió­foki kutyamenhelyről hoztuk el. Kiskorom óta járunk oda ku­tyát simogatni, sétáltatni. Saj­Ebadó. Attól félek, sok kiskutya fog az utcára kerülni a plusz teher miatt nos egyre több kutya fog az ut­cára kerülni a kutyaadó miatt. Mert nem mindenki teheti meg, hogy ennyit költsön kutyájára, így kidobja, vagy menhelyre vi­szi. Volt már nemegyszer, hogy egy kutya mentette meg gazdá­ja életét. És lám, megint bebizo­nyosodott, hogy a kutya az em­ber legjobb barátja. (NEONTIGRISEK) ANEKDOTÁK Dal a temetőben Kicsi gyerek voltam, amikor az anyukám elvitt halottak napján a temetőbe. Nagyon hideg, borongás idő volt, s én már meglehetősen fáz­tam. A nagyapám sírját anya sokáig tisztogatta, és legvégül meggyújtotta a gyertyát. Nekem felcsillant a szemem, és elkezdtem énekelni a „Boldog szün­napot” című dalt. (SZUPERÖTÖS - TOLOÍ-SOKK) Lemerültem... Osztálytársammal, Danival történt az eset egyik ma­gyar órán. Dani hihetetlen tempóban el kezdett keres­gélni a tolltartójában. Kati néni megkérdezte tőle: - Danikám, mit keresel? Az osztálytársam szeré nyen válaszolta: - Elemet. Kati néni: - Miért van szükséged rá?- Azért mert lemerültem, és szeremém magam feltöl­teni! (h(rmágusok) Új mosógép A szomszéd néni mesélte, hogy új mosógépet vettek. Alighogy hazaszállították a gépet, neki el kellett mennie dolgozni. A férje eközben ki­csomagolta és beállította a helyére a gépet. Mielőtt mű­ködésbe helyezte volna, el­kezdte tanulmányozni a használati utasítást. Eldön­tötte, hogy a próbamosást már nem végzi el, mivel az utasításban az állt, hogy az első mosást ruha nélkül kell elvégezni, ő pedig nem szeretett volna meztelenül várakozni a fürdőszobában. Utólag jót nevettek a történ­teken. BOGDÁN BARNABÁS (TINTAPACA) A telefonbeszélgetés Mikor a szüleim 4-5 éves házasok voltak, egyik dél­után csörgött a telefon. Apu­kám vette fel, és egy nő szólt bele: - Hát tudod-e, hogy én ki vagyok? - kérdezte.- Ismerős a hangod, de fogalmam sincs! - válaszol­ta apukám. Az ismeretlen női hang már csak annyit mondott:- Hát vejem, nem hazud­toltad meg magad. Azóta a mamám mindig bemutatkozik a telefonba, amikor minket hív. (SAJT) A villalakókról rosszabb a véleményem mint az őket nézőkről valótlan világ Nem mutatnak jó példát a fiataloknak azok a celebek, akik a televíziók valóság show-iban szerepelnek Amikor először meghallottam ezt a címet, azt hittem, hogy valami érdekes műsor lesz az életről. De amikor megláttam, elcsodálkoz­tam. Először azt hittem, hogy rossz helyre kapcsoltam, aztán rájöttem, hogy sajnos nem. Csa­lódnom kellett, nekem nem tet­szettek a látottak. Sok embernek azonban tet­szik ez a műsor. Ők azok, akik kiírják az internetre, hogy ki esett ki, vagy éppen ki jutott to­vább. Teljesen beleélik magukat a látottakba, nem érzik jól magu­kat, ha egyszer nem látják az adást. Sok felnőtt még a gyereke­inek is szól, hogy szurkoljon, küldjön SMS-t a versenyzőknek. Ez persze a csatornának jól jön, hiszen rengeteg pénzt hoz. A villalakókról még rosszabb véleményem van, mint az őket nézőkről. Véleményem szerint csak azért jelentkeztek, mert más módon nem tudnak kitűn­ni a tömegből. Nem is gondol­ják, hogy mennyi gyereket tesz­nek tönkre, akik nézik, ahogy ők fürdenek, esznek, hallják mi­lyen csúnyán beszélgetnek. Rossz példát mutatnak a fiata­loknak, akik csúnyán beszél­nek, dohányoznak, isznak, ban­Minden a pénzről szól. A nagy nyereményért küzdenek, mi meg elpazaroljuk az értékes időt őket nézve dáznak. Az iskolában nem ta­nulnak, otthon pedig számítógé- peznek vagy tévéznek, sokszor alvás helyett is. De miért csinál­ják ezt? Azért, mert látják, hogy akik így viselkednek, azokra odafigyelnek és népszerűek. Ma már minden a pénzről szól, és nem az emberi értékek­ről. Ha csak ilyen műsorokat ad­nak a tévében, akkor a gyerekek­ből lelkileg sérült Utalok és fel­nőttek lesznek. Nem lesz lelkivi­lágunk, mert elpazaroljuk azt az időt ezekre a műsorokra, ame­lyet a családunkkal is tölthet- nénk. hőgye Sára (tintapaca)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom