Somogyi Hírlap, 2011. december (22. évfolyam, 281-306. szám)

2011-12-28 / 303. szám

mmmmm 2011. DECEMBER 28., SZERDA POSTÁNKBÓL Utánam futott a kenyér miatt az év kereskedője A tisztességes kaposvári boltos megérdemli a köszönetét Megosztom Önökkel a napokban velem megtörténteket. A Kapos­vári új piaccsarnokban lévő Ka­posvári kereskedők boltjában - ahova sajnos mintegy havonkén­ti gyakorisággal tudok csak eljut­ni, tehát a megnyitása óta mint­egy 6-7 alkalommal volt szeren­csém - kértem a szokásos fél kg- os félbarna kenyeret. Régebben egy barna, félhosszú hajú, állan­dóan mosolygós, rendkívül ked­ves fiatal hölgy szokott kiszolgál­ni, Ő most a pénztárgépnél volt, a pultnál egy fiatal eladó becsoma­golta a kenyeret. Mivel az üzlet­ben vásárló rajtam kívül nem volt senki, és a pénztáros is hallotta, mit kértem, automatikusan ütöt­te be a kenyér árát a pénztárgép­be, és a fizetést követően a szoká­sos kedvességével elköszönt Jóval később, bevásárlásom harmadik állomásánál, a piac­csarnok túlsó oldalán a savanyú- ságos eladó standnál vásárol­tam, amikor az említett örök-mo­solygós hölgy odarohant hoz­zám és közölte, nagyon örül, hogy még itt talált a piac terüle­tén, elnézést kért, amiért a kollé­ganője nem azt a típusú kenye­ret adta, amit kértem, de még A kaposvári nagypiacon nem ritkaság a becsületes boltos. Ezt tapasztalta meg legutóbb olvasónk is kezdő, nem régóta dolgozik ná­luk. Megkérdeztem tőle, hogy drágább fajtát adott, mert akkor a különbözetet kifizetem. Erre a hölgy közölte, hogy nem azért jött utánam mert drágább, bár az, mert tönköly kenyérrel szol­gáltak ki, csak tudja(l), hogy én mindig (a fél évvel ezelőtti meg­nyitás óta kb. 6 alkalommal!) fél­barna kenyeret szoktam náluk vásárolni, és hogy most is azt kértem, de a távozásom után ki­derült, nem azt kaptam, és nem szerette volna, ha otthon csaló­dás ér, amikor kibontom. Meg­kért, hogy adjam vissza a kenye­ret, és ha még a piacnak ezen a pontján fogok tartózkodni, Ő azonnal kicseréli és visszafut ve­le. Teljesen el voltam ájulva ettől a mai világban nem megszokott kereskedői moráltól. Tisztelt Olvasók! Ha létezne egy „Év Kereskedő­je Kaposvár 2011” díj, és ha raj­tam múlna, minden bizonnyal ennek a hölgynek adományoz­nám. Még egyszer, így a médián keresztül is hálásan köszönöm lelkiismeretességét, becsületes­ségét, emberségét cs. v. M. KAPOSVÁRI LAKOS Emberségből levizsgázott a sztárügyvéd a kórházban Budapesti idős, nagyon idős és nagyon kedves hölgy a Balaton mellett pihent, amikor egy szép napon (valószínű számára nem volt szép nap) eltörte a combnya­kát. Osztályunkon operáltuk a kedves beteget, akit a nővérek is szívükbe fogadtak. A műtét na­gyon jól sikerült - ez nem a rek­lám helye - és betegünk nagy akaraterővel, két mankó segítsé­gével, szorgalmasan járt, kelt a folyosón, sőt már az udvarra is le­merészkedett. Baleseti osztá­lyunkon olyan telt ház volt, hogy gyakorta kényszerültünk, köny- nyebb sérültjeinket folyosói pót­ágyon elhelyezni, ami kellemet­len volt a betegnek, de az egész­ségügyi dolgozóknak is. Miután kedves, combnyaktörött bete­günk már vidáman haza mehe­tett volna, megérdeklődtük, mi­lyenek az otthoni körülmények. A néni szomorúan mesélte, hogy egyetlen szál fiával élj aki egyéb­ként egy jól kereső, nőtlen sztár­ügyvéd. Egy belvárosi öt szobás lakásban élnek, tehát lenne hová menni, személyzet is van, de hát a fiával nem felhőtlen a kapcsola­ta. Táviratoztunk a kedves fiú­nak, hogy édesanyja Istennek há­la, szépen gyógyult és mentővel hazaküldenénk. A választávirat Somogyi karácsony Pesten baráti kör Három évtizede járnak össze az elszármazottak A Somogyiak Baráti Köre Buda­pesten - a Rátkai klubban - Lu­ca napján ünnepelte meg az idei karácsonyt. Bár a Kör 31 éve mű­ködik, a karácsony közös meg­ünneplése csak 15 évre nyúlik vissza. Ilyenkor meghívnak egy- egy jeles személyt, így már ven­dégük volt Varga Imre, Fésűs Éva, Somlyó György, de folytat­hatnánk a sort tovább is. Idén három személy volt a vendé­günk: Ignácz Magdolna festő, dr. Kovács Ferenc professzor és Babarczy László volt szinidirek- tor. Ignácz Magdolna eredetileg agrármérnök, és doktori érteke­zését is e témában írta meg. A festészettel 10 esztendeje foglal­kozik és több mesterkurzuson vett részt. A családnak van egy kúriája Somogyvár közelében, Pamukon, a nyarakat itt tölti. A somogyi táj szépsége mindig megragadta és képein ezt örökí­tette meg igen sok alakalommal. Az összejövetelre elhozta a „Téli táj Somogybán” című képét, de ez a kép szerepelt a Baráti Kör karácsonyi meghívóján is. Nem csak a képek témája köti So- mogyhoz, de több alkalommal szervezett alkotótábort a megyé­ben. Dr. Kovács Ferenc profesz- szor igazi somogyi, hiszen So- mogyszentpálon látta meg a nap­világot 1921-ben és pár héttel ez­előtt ünnepelte 90. születésnap­ját. A Kör meleg szavakkal kö­szöntötte a tudóst, részletesen méltatta életútját, ami a kis so­mogyi falutól a Magyar Tudomá­nyos akadémiáig húzódott. Volt egyetemi rektor és tanár, sőt több külföldi egyetemen is előadott. Állami díjban 1983-ban része­sült. A Baráti Körhöz különösen erős szálak fűzik, hiszen ő volt az, aki - néhány társával együtt - megalapította 1980-ban a Bará­ti Kört, aminek hosszú ideig el­nöke volt. Ma is a Kör tiszteletbe­li elnöke. Babarczy László ugyan Budapesten született, de igazi so­Csákányl Eszter volt az egyik vendég a somogyiak találkozóján mogyi lett. Őt abból az alkalom­ból is ünnepeltük, hogy idén töl­tötte be 70. életévét. Derűs han­gulatban számolt be „somogyivá válásáról”. A történet ott kezdő­dött, hogy a színiakadémián együtt járt Zsámbéki Gáborral és jó barátja volt. Zsámbékit - nem részletezett okok miatt - „szám­űzték” Kaposvárra, aki aztán megkérte Babarczyt, hogy jöjjön le hozzá. Ő akkor már a budapes­ti Nemzeti Színház tagja volt, de a baráti kérésnek eleget tett. Ám - elmondása szerint ” a színházi állapotok olyanok voltak, hogy Babarczy azonnal elhatározta, hogy soha többé nem teszi a lá­bát Kaposvárra. Nagy derültsé­get keltve úgy folytatta, hogy eb­ből a fogadalomból nem lett az­tán semmi, hiszen 29 évet töltött a Csiky Gergely Színházban, kez­detben főrendezőként, majd igazgatóként. Ám ez a 29 év csak a vezető állást jelenti, hiszen va­lójában az ott-tartózkodás több mint három évtizedre sikeredett. Vezetése alatt a színház Magyar- országon nevet szerzett és a kivá­ló előadások híre külföldre is el­jutott, a meghívásoknak öröm­mel tettek eleget. Pedig a meghí­vó országban először - mint mondta - azt sem tudták, hogy merre is van Kaposvár? Babar­czy László méltatásában elmond­ták, hogy megkapta a Jászai Ma­ri-díjat, később pedig Érdemes­és Kiváló Művész lett. A Kossuth- díjat 1995-ben vehette át. Meg­kapta a Kaposvár Díszpolgára cí­met is. Ma már ritkán jár Kapos­várra, de ha hívják, elmegy Ma­rosvásárhelyre is színészmester­séget tanítani. Az ünnepelt vi­szontválaszában megköszönte a méltató szavakat és azt mondta, hogy az eredményeket elsősor­ban a csapatmunkának köszön­heti. Köszönetét mondott egyko­ri munkatársainak és megemlí­tette, hogy az az összefogás, ami akkor a kaposvári társulatot jelle­mezte, követendő példa lehetne ma is, és nem csak a színházi életben. A régi színésztársai kö­zül a találkozón megjelent Csá­kányi Eszter és Lázár Kati is. Egyikük sem somogyi, hiszen Budapesten, illetve Nagyváradon születtek, de igazi somogyiakká váltak, mert Esztert 19 évig, Kati meg 11 évig volt a kaposvári szín­ház tagja. Mindketten meghatot- tan emlékeznek vissza a régi szép időkre, és ha visszatérnek, úgy érzik, hogy hazatérnek. A szerető közönséget, a csodálatos somogyi tájat nem lehet elfeledni. Lázár Kati - a közelgő szeret ün­nepét idézve - elszavalta Ady Endre: „Szeretném, ha szeretné­nek” című versét. A költő sorai elgondolkodtatták a hallgatósá­got, és a művésznő átéléssel mon­dott versét nagy tapssal honorál­ták. Az ünnepség után előkerül­tek az otthon sütött sütemények, sőt, akadt üdítő és más ital is. Az est kötetlen, baráti beszélgetéssel folytatódott, hűen a Somogyiak BSi-áti Körének nevéhez és szel­leméhez. SZMODIS LÓRÁNT A BARÁTI KÖR TAGJA Óvjuk közös kincsünket a Balatont és környékét Csak arra a tényre szeretném fel­hívni a közvélemény figyelmét a Balatonnal kapcsolatban, ha így folytatódik a vízszintszabályozás a következő években, várhatóan nagyon nagy probléma fog tör­ténni. Ezért kérdem én a szakem­bereket, hogy miért kellett ez év elején már a jég alól is és nyáron engedni a vizet a tóból? Holott a szakemberek megjó­solták, hogy nagyon száraz lesz a 2011-es év és a jövő év tavasza is csapadékmentes lesz. Ennek következményeként, a parti horgászoknak nem lesz értel­me jegyet váltani, mert nem lesz víz a tó szélénél, valamint a fürdőzőknek sem fog nagy él­ményt nyújtani a több száz mé­teres gyaloglás, hogy élvezhető vízmennyiségben fürödjenek. Visszatérve a horgásztársada­lomhoz. Lassan nem is lesz hol horgászni, mert mindenhol le­zárt partszakaszok, magánnya­ralók, üdülők, teszik lehetetlen­né a horgászatot, mivel oda nem lehet bemenni. A vízpart­nál nem lenne szabad keríté­sekkel, vagy egyéb módon le­zárni a partszakaszt, mivel ez tudtommal szabálytalan. Úgy tudom, a tó és a part mindenkié és a vízparton min­denkinek kötelezően el kell hagynia területet (ha jól tudom pár métert), mert az a vízügy te­rülete és ezáltal a partvédelem miatt. Igazság szerint ha ezt betar­tanák, a déli parton is végig le­hetne sétálni a víz mellett, csak önkényesen nagyon sokan jo­got formáltak arra, hogy a vízig lezárják és a területüknek te­kintsék ezen partszakaszokat. ALBRECHT ÁDÁM rövid volt és tömör: „Nincs szük­ségem az anyámra.” A fiú válasza mellbevágott bennünket. Ezek után telefonon próbáltunk egyez­tetni, amikor az ügyvéd úr meg­tudta, hogy a siófoki kórház a hí­vó fél, letette a kagylót. Ezek után táviratoztunk, hogy a hónap me­lyik napján szíveskedjenek a ma­mit várni, mert anyuka mentővel érkezni fog. A siófoki mentő a megadott időpontban zárt ajtót ta­lált, a mamát a Szobi utcai men­tőkórházban helyezte el. A men­tőkórház felhívott bennünket, hogy indokolatlan szállítás címén a küldő orvos fizesse ki a mentő- szállítás összegét. Szerencsére a mentők országos főigazgatója segített elrendezni. Szegény ma­ma sorsáról nem tudunk. Az ügy­véd úr perrel fenyegetett bennün­ket, hogy beleegyezése nélkül küldtük haza az édesanyját Vála­szunk: tessék, legalább megisme­rik a sztárügyvéd szülő-gyerme­ki kapcsolatát. Az ügyvéd persze nem perelt bennünket. Tanulság: a gyermeki szeretet nem függ a gyermek anyagi helyzetétől vagy a diplomájától, dr. o. v. siófok Kedves Olvasó! 2012. január 7-ig minden nap felteszünk Önnek egy kérdést. Akkor tud helyes választ adni, ha elolvassa a Somogyi Híriapban megjelent cikkeket. Az egyikben szerepel a megfejtés, ezt válassza ki az általunk megadott három lehetőség közül. A kitöltött totószelvényt a játék végén 2012. január 13-ig küldje be szerkesztőségünk címére: 7401 Kaposvár, Pf.: 31. A borítékra írják rá: Ünnepi TOTÓ. A helyes megfejtők között értékes nyereményeket sorsolunk ki. A fődíj egy wellness hétvége a Kehida Termál Hertelendy Ház****-ban. Az értékadó hírforrás Somogyi Hírlap

Next

/
Oldalképek
Tartalom