Somogyi Hírlap, 2011. december (22. évfolyam, 281-306. szám)
2011-12-22 / 299. szám
2011. DECEMBER 22., CSÜTÖRTÖK SAJTÓ ÉS TANULÁS Gondolataink az elszegényedésről létkérdések Állati eledel az asztalon - valóban ilyen rossz a nyugdíjasoknak? Díszítsd magad szolidra Az idei az önkéntesség éve: vajon eleget törődtünk a nyugdíjasokkal? A napokban olvastam a Somogyi Hírlapban, hogy a megyénkben a kisnyugdíjasok - anyagi helyzetük miatt - álltaeledelre fanyalodnak. Ez a hír nagyon megdöbbentett, ugyanakkor elgondolkodtatott. Minél többet gondolkodtam azon, hogy fajulhattak idáig a dolgok, annál több kérdés merült fel bennem. Úgy döntöttem kérdéseimmel olyan emberekhez fordulok, akik esetleg válaszokkal, magyarázattal tudnak szolgálni. Megkérdeztem Dr. Dús István háziorvost, Bauer Ervinné szociálisgondozót, Baloghné Bíró Mária pedagógust, és két iskolatársamat, Németh Roxánát, és Nagy Bencét.- Mi a véleménye arról, hogy megyénkben a kisnyugdíjasok csak úgy tudják megoldani mindennapi étkezésüket, hogy állatok számára készült ele- del(eke)t fogyasztanak? DR. dús ISTVÁN: Ilyennel még nem találkoztam, tehát gondolom, hogy ha ez az állapot előfordul, akkor inkább titkolják, mert szégyellik. bauer Ervinné: Szörnyű és szomorú dolognak tartom, hogy ilyen bárkivel is megtörténhet. Mégis úgy gondolom, hogy a legtöbb ember - ha nehezen is - meg tudja oldani mindennapi étkezését emberi fogyasztásra alkalmas étellel. baloghné bíró MÁRIA: Számomra kissé érthetetlen ez a hír, nem tudom, hogy valós alapja van-e. Az azonban tény, hogy sokan - főleg a nyugdíjasok közül - előbb nézik meg a termék árát, mint annak összetevőit. Nem régen olvastam egy táplálkozáskutató írását arról, milyen borzasztó összetételű „élelmiszerek” kerülnek az üzletek polcaira. Lehet, hogy olcsón előállíthatok, de tápértékük nulla, ráadásul káros anyagokat is tartalmaznak. Szóval mindannyian eszünk bőven „szemetet”. NÉMETH ROXÁNA: Nem tudom, hogy mennyi valóságalapja lehet ennek a hírnek. Ha valóban előfordul ilyen, akkor el tudom képzelni, hogy ennek a legfőbb kiváltó oka az, hogy az időseknek nagyon kevés a nyugdíjuk és a mai világban az élelmiszer, főleg a hús egyre drágább. nagy BENCE: Úgy gondolom, hogy nem jellemző ez, mert a falun élő nyugdíjasok többsége saját célra tart állatokat. Talán ez csak a városban lakó emberekre lehet igaz, de nem hiszem, hogy az állati konzervekkel ki tudnák elégíteni hússzükségleteiket. Szerintem csak kis mértékben fordulhat elő ilyen hazánkban.- Tapasztalt-e hasonlót az idősebb korosztály környezetében? Hogyan jelenik meg a szegénység a környezetünkben? DR. DÚS ISTVÁN: Az elszegényedés itt a rendelőben is megnyilvánul, nemcsak a nyugdíjasoknál, hanem a családoknál is. Mindez látszik a gyógyszerek ritkább kiváltásában. Akár két hónapra osztják be a gyógyszereket, láthatólag nyugdíjfizetés után jönnek kiváltani őket, és nem vesznek meg sok orvosságot, amit úgy éreznek, hogy nem szükséges. bauer Ervinné: Munkám során naponta számtalan idős, nyugdíjas emberrel találkozom, de ilyen jellegű problémáról nincs tudomásom. Mi egy olyan környezetben élünk, olyan emberek között, ahol mindenki számíthat segítségre. Nem tudom elképzelni, hogy bárki is ilyenekhez folyamodjon. BALOGHNÉ BÍRÓ MÁRIA: A közvetlen környezetemben nem hallottam erről. Tudom azonban, hogy főleg a városi, lakásban élők vannak nehéz helyzetben, hiszen semmit sem tudnak maguknak megtermelni, a környezetükben nem tudnak megbízható forrásból származó élelmet vásárolni. Maradnak az „olcsó” hipermarketek... NÉMETH ROXÁNA: Nekem nincs ilyen tapasztalatom, viszont az biztos, hogy a nagyon kevés nyugdíj miatt a nagyszüleim fél- retesznek, hogy tudjanak mihez nyúlni, ha valamit fizetni kell. nagy bence: Személyes tapasztalatom nincs, mert az én nagyszüleim elő tudják állítani maguknak az élelmet, főként húst.- Ön szerint van-e megoldás ezekre a problémákra? dr. DÚS ISTVÁN: Hogyha a „bölcsek köve” a tarisznyámban lenne, akkor el tudnám mondani, de így nem hiszem, hogy ezt pár pillanat alatt ki lehet találni. Vannak olyan rendszerek, ahol az ebéd házhoz vitelével a nyugdíjasok a napi egyszeri olcsóbb étkeztetését oldják meg, és aki ezt igénybe veszi, annak legalább egy ebédje, sőt általában vacsorája is biztosítva van. Tehát ez a megoldás működik, és ez jónak is tűnik. bauer Ervinné: Falunkban rendszeres szociális étkeztetés folyik, ami kínálhat egyfajta megoldást ezekre a problémákra, illetve e problémák elkerülésére, továbbá segélycsomagok osztása is történik. BALOGHNÉ BÍRÓ MÁRIA: A rossz táplálkozás részben a szegénység következménye is. Ez utóbbit nehéz megszüntetni, hiszen nem csak minket érint, világprobléma már. Akinek van kiskertje, sok mindent meg tud magának termelni, ráadásul biztos lehet benne, hogy nem agyonmérgezett a zöldség vagy gyümölcs, amit megeszik. Egy Kaposvártól nem is olyan mesz- sze eső kis faluban nagyon jól működik a cserekereskedelem. Az utcában lakók, akik évtizedek óta jó ismerősök is egyben, egymás közt cserélnek: kinek miből van feleslege, azt átadja a másiknak. Aztán ha neki nincs almája, vagy diója, kap az uborkáért, a paprikáért Ez is egy módszer, persze csak kicsiben. De életszerű, működik. A városban a piac lenne a megoldás, több apró piac, hogy könnyen elérhető legyen. Akik ott árusítanak, önmagukban garanciái lehetnének a minőségnek. NÉMETH ROXÁNA: Az egyik megoldás az lehetne, hogy az idősek minden hónapban próbáljanak meg minél többet félre tenni, a másik az lehetne, hogy az állam nagyobb figyelmet fordíthatna a nyugdíjasokra. Természetesen az is fontos, hogy a nyugdíjasok mellett legyen a támogató, segítő család is. nagy bence: Szerintem úgy lehetne sokat segíteni a nyugdíjasokon, hogy sok felajánlást kellene tenni, akár magánemberként, vagy cégként, vagy lehetne több rendezvényt szervezni, ahol a nyugdíjasoknak, rászorulóknak gyűjthetnének pénzt, vagy esetleg élelmiszert.- Lát-e esélyt arra, hogy az nyugdíjasok életkörülményei javulnak a jövőben? dr. dús ISTVÁN: Ma már nemcsak a magyar politika és parlament dolgozik ezen erősen, hanem egész Európa és az unió is. BAUER ERVINNÉ: A jövőben ÍS igyekszünk segíteni a rászorulókon. BALOGHNÉ BÍRÓ MÁRIA: Az „emeljék a nyugdíjakat” javaslatot önmagában nem tartom elégségesnek. Sok mindenre nem megoldás. Hosszú távon csak a jól működő gazdaság jelentene segítséget, valamint a szemlélet- mód megváltozása. Nem az a jó élelem, ami a legolcsóbb. Ha nincs megfelelő tápértéke, hiába jutányos az ára. Nem hiszek a „karácsonyi segélyakciók” hatékonyságában sem, hiszen csak elfedi, nem kezeli a problémát. Semmi jó ötletet nem látok, csak azt, ha a zöldség, gyümölcs, tojás, stb. közvetlenül juthatna el a fogyasztókhoz, nem sok-sok kézen át. Ez nemcsak az idősek anyagi gondjait enyhítené, hanem mindannyian jól járnánk vele. Ami az egyéb élet- körülményeket illeti, nagy baj az időskori elmagányosodás. A mentális problémák betegségekhez vezetnek, az pedig újra csak az elszigetelődést generálja. Nincs Magyarországon még nagy tere az olyan intézményeknek, amelyek a magukra maradt idősek gondozását, napi ellátását, az otthoni betegápolást segítenék. Ez az év az önkéntesség éve volt, de úgy érzem, nem nagyon irányult a figyelem arra, hogy milyen sok területen lehet- j ne, kellene segíteni akár az idő- | seknek. A civil összefogásnak, önkéntességnek hihetetlen sok { feladata lehetne! NÉMETH ROXÁNA: Nem hiszem, hogy javulni fog ez a helyzet. nagy BENCE: Szerintem romlani fog a nyugdíjasok helyzete, vi- [ szont ez az emberek hozzáállásától is függ. Elszomorít az a tudat, hogy az emberek többsége csak a karácsony közeledésével döbben rá, hogy a rászorulóknak segítségre van szükségük. Hazánkban is egyre elterjedtebbek az önkéntes mozgalmak, az ingyenes meleg étel, illetve különböző adományok osztása, amit már nagy előrelépésnek tekinthetünk, mégis úgy gondolom, hogy nemcsak ebben az időszakban kellene segíteni embertársainkon, hanem az év többi napján is...Vé- gül a kiinduló témához kapcsolódóan megjegyezném, az állati eledelek nem alkalmasak ös tevőik miatt emberi fogyasztásra. Amennyiért ezek megvásárolhatók, ugyanannyiért egészséges táplálékot, élelmiszert is lehet venni. BOGDÁN KRISZTINA TOLDt-MUNKÁCSY GIMNÁZIUM | Mindenki számol visszafelé, hiszen szombaton szenteste. Ilyenkor minden díszbe borul. Ez alkalomból adjuk meg a módját az öltözékünkkel is. De figyelem! Ez meghitt ünnep. Nem arról szól, hogy hogyan legyünk a legdögösebbek. Persze feketébe sem kell öltöznünk a karácsonyi vacsorához. Vegyünk fel piros felsőt, ezzel is jelképezve a szeretetet. Egy egyszerű cicana- ci, valami csini, de szolid blúzzal jó választás. Ha elegánsabb | akarsz lenni, akkor húzz szoknyát. A kötött egyrészes ruha, egy vastag övvel is jó lehet. A stílusodból most sem kell kibújnod. Mostanság nagy divat a műszőrmével kombinált kardigán, mellény és pulóver. Ez is jó választás. Nemcsak mert meleg és melegséget is áraszt, hanem mert ezek a darabok a szexi és laza között találhatók. Sapkát, bármennyire is divat manapság, semmiképp se viseljetek, mint ahogy a szaggatott farmert sem ajánlom. A magas sarkú cipőtől ne zárkózz el, hacsak nem hasonlít a gogo-táncosokéra. Kiegészítőnek szép lógós fülbevalót, köves nyaklánccal ajánlok. Ekkor már nem kell sem gyűrű, sem karkötő, hiszen akkor könnyen összekeverhetnek bennünket a karácsonyfával. A sminkben kerüljük a csillámport, a vörös rúzst, mű- szempillát. Az arcfestésed is legyen visszafogott. Szolidan használj szemceruzát és egy kis szempillaspirált. Használhatsz még matt szemhéjpúdert is. Biztos jól döntőtök majd és jelenlétetekkel hozzájárultok az este ragyogásához! Boldog karácsonyt! HUNYADKÜRTI LILKA Legyél divatos az ünnepek alatt is Kedves Jézuska! Ahogy nőttem és nőttem, elhagytam a kis- és a nagylánykort, leveleim és saját szavaimmal elmondott imáim egyre ritkultak, majd elmaradtak. Bevallom, kimaradt egy hosszú - több éves - időszak, amikor nem fordítottam Rád elég időt, elhanyagoltalak. Mint a legtöbb gyermek, az én leveleim és imáim sem álltak másból, mint kérésekből és panaszáradatból. Sosem érdeklődtem úgy igazán a hogyléted felől, csak az hajtott, hogy megkapjam, amire vágytam, legyen az egy mesés játékpalota, egy beszélő Barbie baba, vagy bármilyen vacak. Ma már értem, Apukám miért mondta sokszor „hülyeségekének azokat. Nem mintha nem lett volna meg mindenem, mert Anyukám, akár egy jóságos angyalka, mindig rábeszélte Őt, mert tudta, hogy a játékok fontos, sőt elengedhetetlen kellékek egy kisember számára. Egyébként nem is erről akartam írni Neked. Úgy látszik, eltértem a tárgytól a nagy nosztalgiázásban. Szóval, úgy döntöttem, hogy az idei levelem nem kérések és kívánságok hadának felsorakoztatásából fog állni, hanem sokkal inkább köszönetből és a hála-tartozásom listájából. Először is szeretném megköszönni Neked írásban, (ha már személyesen nem tudom) hogy Te, áldott Jézuska az angyalok seregével vigyázol rám. Nevezhetnénk szerencsének is, hogy kisebb sérülésekkel megúsztam, hogy egy autó három héttel ezelőtt elütött, de nem érdemes. Hiszek a gondviselésben és a szeretet erejében. Nem csupán a mennyei, hanem a földi erőkben is. Mindenütt szeretet vesz körül és ez jó. A lehető legjobb, ami valaha történhet velem. Hogy szeretek és szeretnek. Hogy olyasvalaki iránt érzek szerelmet, aki viszonozza a szerelmemet. Nem is létezik nagyszerűbb érzés a szerelemnél, most már tudom. Korábban nem hittem benne, mert soha nem éreztem így, vagy talán sehogy sem éreztem, ugyanis Ő nekem az első és egyetlen. Hálás vagyok, hogy majdnem egy évvel ezelőtt megkaptam Tőled a legszebb ajándékot, nem is kérek mást, csak hogy tartsd meg nekem Őt, és tartsál meg minket az Örökkévalóságig. LILLY Az oldalt szerkesztette: Gáldonyi Magdolna Telefon: 82/528-151 E-mail: magdoina.galdonyi@axelspringer.hu
