Somogyi Hírlap, 2011. december (22. évfolyam, 281-306. szám)
2011-12-20 / 297. szám
14 CIKKÜNK NYOMÁN Lonkahegyi levélváltás Az „ítélkezzünk a tények alapján” című cikkhez szeretnék hozzászólni. Ha a kedves szomszéd kint is lakna az év 365 napján, talán nagyobb rálátása lenne a dolgokra, Illetve a tényekre. A soha nem „agresszív, segítőkész "ember azért nem bratyizik senkivel, mivel a kint lakók közül akik a házától számítva 500 m-es körben laknak nem állnak szóba vele. Közülük már mindenkivel volt afférja. Ami neki nem tetszik, azt szóvá is teszi, mégpedig nyomda- festéket nem tűrő hangnemben és szavakkal. Nem számít, hogy kisgyerekről vagy idős emberről van szó. Tény, hogy vannak páran, akik az elköltözést választanák, de nem csigák, hogy a házukat a hátukra veszik és mennek. A mai gazdasági helyzetben tehát a költözés lehetetlen feladat. Egyébként a hírek szinte naponta az ilyen emberekről szólnak, akik előbb-utóbb tragédiát okoznak. Várjuk, míg megtörténik? Az is tény, hogy amióta ez az ember beköltözött a Lonkahegyre, nincs nyugalom csak rettegés. Egyébként a fáma szerint a kedves szomszédnak is volt vele afférja, csak a békesség kedvéért jóban van vele, hogy őket ne piszkálja. A körülötte lakókat is meg kellene kérdezni, nekik mi a véleményük a „békés, segítőkész” emberről. Kár, hogy a kedves szomszédja nem hallotta azt, amikor úgy istenigazából mocskolódik. Kíváncsi lennék, ha vele is így viselkedne mint a többiekkel, akkor mi lenne a véleménye róla. Mert az ő verziója az csak az érem egyik oldala. Nem kell beállítani, hogy ez az ember az áldozat, mások, akik elmondják az igazat, azok hazugok. A cikk íróját sem kell így beállítani, ő valós problémáról írt. Csak ennyit szerettem volna hozzászólni, ha már a tényekről beszélünk. Ne vágjátok ki a fenyőfákat! Nyakunkon a „Szeretet ünnepe”, a sokak által ünnepelt KARÁCSONY! Ilyenkor nagy a sürgésforgás e idegfeszültséggel teli rohanó világban. A karácsonyi ünnepek előtt viszont semmi nem igazolja, hogy ki kell vágni a gyönyörű, szebbnél szebb és legkülönbözőbb fajta fiatal, élő fenyőfákat, - mert csak egy régi germán bálványkultusz tért vissza egykor a néptömegek közé - ami szokássá vált a mai napig! Nem szabadna űznünk e karácsonyfa-kultuszt annak mindenféle változatában! Minden valóban hívő embernek meg kell kérdezni önmagától: „ugyan mi köze Jézus Krisztus emberré létének ezekhez a pogány szimbólumokhoz?” Izraelben és a világon máshol lakó élőhitű zsidó keresztyének - a vérszerinti Izráel népéből valók - hisz nem ismerik és nem gyakorolják a bálványimádásnak ezt a módját! Ezért: „takarítsátok ki a régi kovászt” - int bennünket a Szentírás az I. Korintus 5:7-ben. Ha lehet, ne tűrjük a fenyőfák tömeges pusztítását, hisz a KARÁCSONY nem erről szól és főleg nem a „Jézuskázásról és angyal- kázásról”... s akinek van értelme, az megérti ezt! Ámen TÚRI ISTVÁN LÁSZLÓ, NAGYATÁD OLVASÓINK ÍRJÁK 2011. DECEMBER 20., KEDD Vizsgálják az agrárprivatizációt! agrárium Elveszett hatszázezer munkahely és több millió hektár termőföld Parlamenti vizsgálat: Több cukorgyár is elkelne című cikket olvasva meglepődve tapasztaltam, hogy valaki késznek mutatkozik arra, hogy összeírja a privatizációval korábban foglalkozó összes vezetőt és ennek alapján kísérletet tenne a magyar privatizáció történetének összefoglalására. A közös vagyon korrekt felosztása egymillió magyar paraszt érdeke lenne. De közben az 1991. évi XXV. Törvény, amely a részleges kárpótlásról szól, arra enged következtetni, hogy a magyar mező- gazdaság privatizációja még mindig nem fejeződött be. Ennek bizonyítására az alábbiak szolgáltatnak alkalmat. Elsőként a magyar köztársaság alkotmánybíróságának 10/2001. évi (IV. 12.) határozata, amely kimondja, hogy a szövetkezetek privatizációja alkotmányellenes volt, ezért a vagyonfelosztásról kibocsátott üzletrészeket megszüntette, amelyről a magyar országgyűlés által alkotott 2006. évi X. Törvény nyújt megfelelő tájékoztatást. Csak megjegyezném, ennek kapcsán az állapítható meg, hogy az üzleti alapon felvásárolt üzletrészek tulajdonosai élhettek az eladás jogával, másoktól pedig az osztozkodás során kapott vagyont az üzletrészek megszüntetésével visszavették. Véleményem szerint ez súlyosan sérti a jogállamiságot. A következő hivatkozás az európai bizottság 2010. december 20- i határozatából ered, amikor is a földmoratórium meghosszabbítása mellett a bizottság arra kéri Magyarországot, hogy a moratórium befejezéséig fejezze be az elkezdett részleges kárpótlást, tegyék rendbe a föld tulajdonviszonyait, és fejezzék be a mezőgazdaság reformját. Én maximálisan egyet értek minden olyan gondolattal, amely a privatizáció történetének összefoglalásáról szól, de a fenti befejezetlen privatizációhoz nem elég egy összefoglaló, jó lenne, ha abban gondolkodnánk, hogy az érintett egymillió paraszttal hogyan kellene elszámolni a hatmillió hektár termőfölddel, az egymillió hektár erdővel, továbbá egymillió hektár legelővel, az elveszett szövetkezeti vagyonnal, nem utolsó sorban az elveszett 600 ezer munkahellyel. Ha már valaki szóba hozta ezt a privatizációs ügyet, nekünk segesdieknek az országgyűlésben ott van egy panaszunk, de erre a panaszra 2008. július 11-e óta senki nem adott választ. Annak ellenére, hogy alkotmányos jogunkkal élünk és ha a panasztétel alkotmányos jog, akkor arra a panaszt átvevő szerintem köteles érdemi intézkedést tenni és a 2004. évi XXIX. Törvény mindezt kötelezővé teszi. Én 2001 óta várom azt, hogy valaki ebben az ügyben jó szándékú cselekedetre szánja el magát, nem elfelejtve azt a körülményt, hogy a magyar privatizáció során azzal a szándékkal értékesítettük a nemzet vagyonának nagyobbik részét, hogy ennek bevételéből rendezhessük az elmúlt rendszer adósságát. A nagy rendbetétel eredménye az lett, amiről ma is beszélünk, az újabb adósságcsapda. Közben vigyázni akarunk arra, hogy ha lehet, bizonyos dolgokban tovább folyjon a költekezés. Jó lenne végre tudomásul venni azt a bizonyos takaróelméletet, „hogy addig takarózzunk, ameddig a takarónk ér”. Mert lehet szép házakat építeni a magyar vidéken, de ha a gazdasági épületek üresek, akkor nekünk csak az adósságunk maradhat, mert furcsa dolog a magyar köztársaságban, ha az ország területének 70 százaléka mezőgazdaságilag művelhető, mi meg arra kényszerülünk, hogy a bevételeink egy részéből élelmiszert vásároljunk a magyar népnek. Keresve, hogy hogyan tudnánk a nemzeti jövedelemtermelésünket tovább fokozni. Nem szeretnék akadékoskodni, de ameddig a privatizált mezőgazdaságunk 15 százalékkal vett részt a nemzeti jövedelem termelésben, az export kereskedelemben 30 százalékkal, ma a mezőgazdaság nemzeti jövedelem termeléséről úgy szólnak a sajtóhírek, hogy 3,5 százalékos. Jó lenne a nemes elgondolást megvalósítani, hogy összegezzük a magyar privatizációt, nem elfogadva az összegzés befejezését. Én 2001 óta foglalkozom a ma már rabló privatizációnak nevezett üggyel. „Az Önnel való találkozást és megbeszélést követően az agrárpolitikai és vidékfejlesztési munkacsoport tagjai közül egy munkabizottságot hoztunk létre, melynek tagjai Pásztohy András, Herbály Imre, Orosz Sándor, Suchman Tamás. Elnézést kérve a késedelmes válaszért. Reméljük, hogy a teljeskörű szabályozás kialakítása az Ön megelégedését is szolgálni fogja.” A megbeszélés helye Budapest, az országgyűlési képviselők székháza 2002. szeptember 22. A levél aláírói Magda Sándor és Pásztohy András. A jelzett témában szomorú, de való, hogy azóta sem érkezett érdemi válasz. Feltételezem, hogy a javasolt összegzés választ fog adni mindenre. Amennyiben az összegzésre vállalkozók igényt tartanak az általam begyűjtött ismeretanyagra, mindenben állok rendelkezésükre. SZALAI JÓZSEF, SEGESD Kadarkút önkormányzata végrehajtást kezdeményezett a még meg sem valósult csatorna miatt: utcára tennék a lakosság negyedét? A minap az önkormányzattól több lakos kapott levelet, hogy aki nyugdíjas, annak a nyugdíjából letiltatják a 19 500 forintot, vagy aki nem, ahhoz végrehajtót küldenek, mert nem fizették be a szennyvízhez a hozzájárulást, ami még meg sem valósult és még állítólag a pályázatot sem nyerték el. Van olyan ház, ahol nincs fürdőszoba, öregek lakják. Van olyan ház, ahol a hagyományos kutakat használják. Kérdem én, mire fizessünk szennyvizet? Mert a képviselő-testület megszavazta. A képviselők könnyen megszavazták, mert mindegyiknek van munkahelye és annyi tiszteletdíjat kapnak mint más fizetést. Ők is mondjanak le a tiszteletdíjról és fizessék be a szennyvízbe, mert az önkormányzat rossz anyagi helyzetben van. Vannak olyan családok, hogy még a villanyt sem tudják fizetni, akkor kérdem én, hogy azoktól hogyan hajtják be, meg azoktól, akiknek az önkormányzat ad tüzelőt, mert azt sem tudják megvenni. A másik az, hogy azért nem vezetik a Dózsa utcába, mert ott rászorulók laknak? Meg a Sport utcába, mert kevés a ház. Másik utcákban nincsenek rászorulók? Nem egyenértékű lakosok vagyunk? Szégyelljék magukat, akik megéltetik velünk, hogy 19 500 forintért végrehajtásra adják az embereket. Még jó, hogy megszűnt a kilakoltatás, mert lehet, hogy utcára tennék a lakosság negyedét. Aki lop, csal, azzal nem csinálják ezt Ez nagy szégyen, hogy ide jutottunk. KADARKÚT! LAKOSOK Hol gyár állott, most romhalom Kaposvár Felvillannak az emlékek: itt tanultuk a szakmát Igaz: rossz szomszédság török átok Abban szeretnék segítséget kérni, hogy ha a szomszéd a házunkhoz 30 centire vágja a fát és leszakad a tető, leesik a cserép, kihez forduljunk? Annyira el vagyunk keseredve, mert szólni nekik nem lehet. Fenyegetőzik, kiabál, hogy az udvarában azt csinál, amit akar. Az életünk így nem sokat ér, mert úgy van, ahogy mondják, a „rossz szomszédság török átok”! Mit tehetünk? Tudom, hogy a fát fel kell vágni, de egy kicsit arréb is lehetne, de ezt nem értik meg. Azt mondja, ha nem tetszik, költözzünk el, de hova? Két idős, öreg ember hova menjen? Mit csináljunk, ha kérésünket nem hallgatják meg? Abban reménykedünk, hogy egyszer ez a sok fa elfogy. Minket már csak a remény éltet. SÍPOS HENRIK, NAGYBAJOM A minap a Cserben jártam a Katona József utcában és döbbenet ért el. A volt vállalatom, a Kaposvári Bútoripari Vállalat látványa. Hol gyár állott, most romhalom. A Kaposvári Bútoripari Vállalat hajdanán a megye elsőszámú bútorgyára volt, több száz embernek adott munkát (most pedig nagyon sok asztalos munkanélküli!) A romhalmot nézve az emberben felvillannak az emlékek! E romhalmazban voltam ipari tanuló, majd segédként is dolgoztam. E romhalmazban kétműszakban dolgoztak a szakemberek. Karácsony előtt még éjjel is dolgoztunk, hogy a terv teljesüljön. Ebben a romhalmazban volt étterem, pingpongterem, külön tanműhely, sőt, még kézilabdapálya méretű focipálya is. Ebben a romhalmazban tanultuk meg a szakmát, amit lassan 40 éve gyakorolunk. Ebben a romhalmazban ismertük meg, csíptük fel a lányokat, akik a segédmunkát valósították meg. Ebből a romhalomból már nagyon sokan nem élnek a régi vezetők, dolgozók közül, de úgy gondolom, ha látnák a szeretett gyárukat, a romhalmazt, biztosan forognának a sírjukban! Nem ilyen jövőről álmodtak ők sem..., de mi sem! Az emberben azért megfogalmazódik a kérdés: ezért a „profi ” munkáért ki a a felelős? Gazdasági vezetők? Szakszervezeti vezetők, Ne adj’ Isten, önkormányzati vezetők? Vagy tán politikusok? A válaszom is-is! Mert higgyék el, mint asztalos szakember állítom, a régi bútor amit gyártottunk, kemény- fa-léces szekrényajtók, heve- rők tiszta fából, az ajtók furnérozása tölgy, mahagóni, dió, kőris színfurnérból készítve, poliészter védőréteggel ellátva, a mai külföldi bútorokkal még most is versenyezhetne, pedig annak már 40 éve! Mert úgy tűnik, a farkas mindig megeszi a nagymamát, de jó lenne, ha fordulna a kocka, és a farkas elhúzna az odúba! Mert úgy tűnik, hogy rombolásban világszínvonalon vagyunk, de szeretném, ha gyárak épülnének, olyanok, mint a Kaposvári Bútoripari Vállalat volt... HEGYI IMRE, KAPOSVÁR Egy találmány segíthetne Magyarországon Ha figyelmesen olvasta volna a Somogyi Hírlapot, akkor tudná, hogy létezik egy magyar találmány, ami energiát (áramot) termel a semmiből. Magyarország energia nagyhatalom lesz és nem lesz szüksége semmiféle nyomorult, tetű importőrre (de külföldi befektetőre se). Mi tudunk fizetni! Azzal ami a legkeresettebb és amire mindenkinek szüksége van! Energiával! Az, hogy a lemi- nősítők nem tudnak erről a találmányról az tényleg a kormányt, a politikusokat is minősíti. Vagy Önök nem tudnak olvasni?! Ezt a szégyent nem hagyhatjuk magunkra száradni. Oda kell dugni a Somogyi Hírlapot a leminősítők orra alá. Vegyétek észre tökfejek, mi magyarok vagyunk, nem hülyék! ÜDVÖZLETTEL GÁBOR BÁCSI
