Somogyi Hírlap, 2011. december (22. évfolyam, 281-306. szám)
2011-12-10 / 289. szám
2011. DECEMBER 10., SZOMBAT 15 KÖRKÉP Az exkormányfő somogyi végnapjai Bethlen istván Hatvanhét éve, december 11-én hurcolták el a szovjetek Kaposvárról Hatvanhét esztendővel ezelőtt, december 6-án szovjet katonai autó állt meg a ma már Marcalihoz tartozó Boronkán, Széchényi József gróf egyik vadászháza előtt. A vezénylő tiszt a palkovnyikot, azaz az ezredest kereste. Vas András A kapun gróf Bethlen István, egykori miniszterelnök lépett ki ezredesi uniformisban, s felemelt karokkal jelezte, megadja magát - kilenc havi bujkálás ért véget azon a hajnalon. A 20. századi magyar politikai élet egyik legmeghatározóbb alakja ugyanis 1944. március 19., azaz az ország német megszállása óta illegalitásban élt, közismert náciellenessé- ge miatt előkelő helyen szerepelt ugyanis a Gestapo letartóztatási listáján. A megszállás előtti napokban Bethlen - bérelt - inkei birtokán tartózkodott, itt érte Horthy Miklós telefonja: a kormányzó közölte vele, hogy Hitler Klessheimbe hívatta.- Semmi szín alatt, én nem egyezem bele, én jó szándékkal mondom, az ország érdeke kívánja ezt; értsd meg: nem mehetsz sehová! - mondta állítólag az exkormányfő, Horthy egyik legjobb barátja és legfőbb bizalmasa Szondi Pál, az inkei, egészen pontosan inke- és csőpusztai birtokok intézőjének visszaemlékezése szerint, aki úgy emlékezett, ezután Bethlen hozzáfordult: - Holnap reggel Pestre megyek, aztán nem tudom, mi lesz. A megszállás után a Gestapo a lakásán kereste, ám Kállay Miklós miniszterelnök dolgozószobájában bukkantak rá. Felszólították, tartson velük a német követségre, ám Bethlen ezt megtagadta, s amíg a tiszt feletteseit kereste, a kormányzói palotába távozott. Ekkor találkozott utoljára a Németországból éppen hazaérkező Horthyval, majd leborotválta bajuszát, álruhába bújt, s az éjjel elhagyta a fővárost. Bár sokan azt hitték, visszavonult somogyi birtokára - ahol Szondi Pál szerint többször is kereste a Gestapo -, Teleki Sándor testőr őrnagy álnéven előbb a Vas megyei Gyöngyöshermánba ment, majd májusban Szentesre szökött tovább, ám néhány hét múlva házigazdájának, Bolza Antal főhadnagynak a frontra kellett indulnia, így ismét menekülnie kellett. Kolozsvárra került Dálnoki Veres Lajos lakásába, az altábornagy öltöztette be ezredesi egyenruhába, mivel a korához jobban passzolt, mint az őrnagyi uniformis.- Lelkileg is nagyon deprimált vagyok - írta bujkálása következő állomáBethlen István Horthy Miklós kormányzó egyik legfőbb bizalmasa volt az utolsó pillanatig Miniszterelnöki vadles Bethlen Margit, a kormányfő felesége A húszas-harmincas évek legbefolyásosabb magyar politikusa Somogybán bérelt birtokot sáról, az erdélyi Légáról Muki bácsi aláírással záruló levelében -, mert semmi sem sikerül, amibe belefogok. Úgy érzem, itt sem maradhatok már soká... Megérzése nem csalta meg ezúttal sem, csakhamar tovább kellett állnia, s Bolzáék nógrádi, herencsényi birtokára menekült, ahonnan élete kockáztatásával nagy titokban feljárt Budára, a koronatanács üléseire. Október elején, a szovjet előrenyomulás, s német visszavonulás híreit hallva úgy döntött, a Dunántúlra szökik, ugyanis félt, a németek előbb-utóbb felrobbantják majd a dunai hidakat, s akkor esélye sem lesz Nyugatra szökni. így került vissza Somogyba, Boronkára, ahonnan Bolza Ilonán - aki október 8-án száz szál cigarettát vitt neki a hetvenedik születésnapjára - keresztül tartotta a kapcsolatot Horthyval. A grófnőnek adta át végrendeletét is, hogy szükség esetén jutassa el a családjához.- Az utóbbi hónapok sok izgalma megártott Bethlen István egészségének - írta visszaemlékezéseiben utolsó találkozásaik egyikére emlékezve Bolza Ilona. - Két ízben is agyvérzést kapott, egyik karját nehezen mozgatta, de szellemileg friss maradt. Itt látogatta meg Szondi Pál is, aki két nagy bőrönd élelmiszert és tízezer pengőt vitt neki.- Még nem tudjuk, elmegyünk innen, vagy itt maradunk - emlékezett vissza majd negyed századdal később beszélgetésükre az intéző, aki szerint Bethlen lovas kocsival akart Ausztrián át Nyugatra szökni, ezért legalább két heti élelmet és abrakot is kért. Nem maradt azonban ideje menekülni, a front hamar odaért Marcalihoz, s mivel az exkormányfő tudta, csak idő kérdése, hogy a szovjet csapatok elfoglalják Boronkát, így elhagyta a falut, s Széchényi József egyik közeli vadászházába ment. Innen üzent a legközelebbi szovjet parancsnokságnak, hogy „magas rangú politikai személyiség bujdo- sik a közeli erdőben és kéri, hogy személyére való tekintettel küldjenek egy magas rangú orosz tisztet, akivel tárgyalni szeretne.”- A kegyelmes urat elvitték az oroszok - mesélte a rendszerváltás után Szondi Pál, mivel állított be hozzá Széchényi Andor Pálné grófné. - Jöjjön velem, állítólag Kaposvárra vitték. A szovjetek december 6-án jelentek meg a vadászháznál, s Bethlent valóban azonnal a somogyi megyeszékhelyre szállították - intézője és a grófné hiába próbáltak megvesztegetni több szovjet tisztet is, nem jutottak a közelébe... -, ahol álb'tólag jelezte kihallgatóinak, „ha Budapest eleste után lehetőséget kapok, hogy visszatérjek a fővárosba, feltétlenül hasznos lehetek az új ideiglenes apparátus létrehozásában.” Ennek ellenére tizenegyedikén Pécsre vitték tovább, ahol egy tágas villában helyezték el. S bár a várost nem hagyhatta el, és sétáira fegyveres kísérők követték, ekkor még úgy kezelték, mint a szovjet hadsereg vendégét. Esztergál Lajos polgár- mester, aki december-januárban többször meglátogatta, szellemileg teljesen frissnek és érdeklődőnek találta, bár „korábbi agyvérzéséből kifolyólag némi beszédzavar mutatkozott nála, ítélőképességét, gondolatai tisztaságát ez a kis defektus egyáltalán nem érintette.” Bethlent - aki a majdani békekötés után biztosra vette a szovjetek kivonulását, s hogy az ország az angol érdekszférához csatlakozhat majd - Pécsről Kistarcsára, a magas rangú foglyok internálótáborába vitték, majd tovább a Szovjetunióba, ugyanis a magyar kommunisták és a szovjet vezetés az egykori miniszterelnök nyilatkozataiból azt a következtetést vonta le, hogy „nem fogják tudni eszközként használni céljaik elérése érdekében.” . - Bethlen gróf a magyar reakció legkiemelkedőbb alakja - írta róla Gyekanozov külügyi népbiztos-helyettes -, és meggyőződéses híve az angol orientációnak. (...) Bethlent ténylegesen el kell szigetelni, le kell tartóztatni és a Szovjetunióba szállítani, ott kell őrizni néhány hónapig, amely leteltével véglegesen rendezni kell ezt a kérdést. „Végrehajtani” - válaszolta röviden helyettesének Molotov 1945. március 20-án, mire az akkor éppen Kunszentmiklóson fogvatartott exkor- mányfőt őrzői egyik sétája után gépkocsiba ültették, s a közeli katonai repülőtérre, onnan pedig Moszkvába vitték. Sorsáról 1993-ig nem lehetett tudni semmi bizonyosat. A nyugati emigrációban elterjedt olyan vélekedés is, hogy eleinte egy Moszkva melletti villában őrizték, ahol még teniszezhetett is. Később egyre beljebb és beljebb szállították az országba. A valóságban azonban kényszerlakhelyként a szovjet belügy egyik moszkvai börtönét, a Butirszkaját jelölték ki, ahová április 1-jén érkezett meg a börtönorvos szerint „rendkívül rossz egészségi állapotban, erősen alultápláltam, érelmeszesedéssel, krónikus vastagbélgyulladással és magas vérnyomással”. Állapota folyamatosan romlott, s bár felesége, illetve Nagy Ferenc miniszterelnök is kérte Sztálint, engedjék haza, október 5-én a boncoló orvos szerint „szívbénulás nyomán hunyt el”. A Donszkoj-kolostor melletti temetőben hántolták el, jelképes hamvait 1994 júniusában hozták haza Magyarországra, és június 17-én helyezték végső nyugalomra Budapesten, a Kerepesi temetőben, néhány méterre az 1849-ben mártírhalált halt első felelős magyar miniszterelnök, Gróf Batthyány Lajos mauzóleumától. Vallomástöredékek színes csokorba kötve: ablakok a versek őszikék A megyei fenntartású otthonok lakóinak írták ki a pályázatot, 2003 óta töretlen a kezdeményezés sikere Újak és régiek, meg azok, akik már nem ülnek a székeken, de valószínűleg fentről nézik a többieket: verselők a berzencei művelődési központban. Egész So- mogyot képviselik, a megyei ön- kormányzat bentlakásos intézményeiből érkeztek. Van köztük fiatal és öreg, kerekes székes és fürgén siető, de közös pont életükben az Őszikék.- Honnan jöttek? - fordult szomszédaihoz Papp Sándorné.- Kálmáncsáról - jött a válasz.- Az nagyon messze van - konstatálta az asszony, aki a törökkoppányi idősek otthona lakója. Később egy versét idézve az is kiderült: „minden jó és szép itt (az otthonban - szerk.), csak egyetlen hiányom, hogy Balatonföldváron van a szép családom." Harminckilenc alkotó küldte el 73 versét az Őszike versíró pályázatra, amit a berzencei Szeretet Szociális Otthon 2003 óta meghirdet. Az alkotásokat csokorba fűzték, kiadták, irodalmi délutánra hívták íróiakat.- Amikor tegnap kezembe vettem a füzetecskét, és még éreztem a nyomda illatát, arra gondoltam: íme, itt van az idei termés az önök tollából, benne a versek az önök leikéből nyíltak g - mondta Szőke József igazgató. § Hozzátette: nem igazgatóként, | hanem egy lelkes olvasóként áll | hallgatósága előtt, aki legalább £ tízszer átolvasta a verseket, és egyesek mélyen megérintették. A témák visszatérők: a csodálatos természet, a kortalan szerelem, a szülőföld, a család, a barátok tisztelete, fohász a Mindenhatóhoz, a magány, az elmúlás és a remény. „A somogyi szociális otthonok belső világát nem ismerő idegennek bizonyára gyermekdednek, sutának tűnnek ezek a versek” - írta Szőke József a kiadvány előszavában. „Akik viszont nyitott szemmel és szívvel ízlelgetik ezeket a vallomástöredékeket, azoknak ablakok az alkotások. Ablakok, amelyen az érdeklődő betekinthet egy misztikusnak tűnő világba, ahol pszichiátriai betegek, szenvedélybetegek, fogyatékkal élők és idősek élik mindennapjaikat. Ugyanolyan mélyen érző, szeretetreméltó, boldog, néha meg elkeseredett emberek ők, mint bárki más.” Az ünnepségen ajándékot és emléklapot kaptak az alkotók, valamint felolvashatták versüket, ahogy Szőke József is idézett azokból. Elhangzott: megjelent Fehér Gézáné Kertész Aliz, a kaposvári Csertán Otthon lakójának önálló versgyűjteménye. Az asszony visszatérő szerzője az Őszikéknek. A gyertyák pedig azokért égtek, akik már nem lehetnek itt, de nyomtatásban megjelent költeményeik őrzik emléküket. ■ Varga Andrea
