Somogyi Hírlap, 2011. december (22. évfolyam, 281-306. szám)
2011-12-07 / 286. szám
15 2011. DECEMBER 7., SZERDA KÖRKÉP Tervek a nagy háború szorításában i9ii. december 6. Száz éve lett Kaposvár polgármestere Kovács-Sebestény Gyula Kicsontozlak! Felfüggesztett a láncnírészes támadásért Március 15-e ünnepe 1917- ben szomorúan ért véget Kaposváron; délután már gyászlobogó lengett a városházán és számos középületen. Nagy Zoltán Nem a politika avatkozott bele az ünneplésbe, hiszen a 48-as időkre már évek óta nyilvánosan is lehetett emlékezni Ferenc József Magyarországán. Ezúttal nem is a harctéri veszteségekről volt szó. Más történt: hosszú szenvedés után meghalt Kovács-Sebestény Gyula, a polgármester. A nagyra hivatott városvezető néhány nappal múlt 43 éves. Szerették Kaposváron, kiemelkedő polgármester lehetett volna. Sok tervet temettek el vele. Pedig ígéretesen indult a pályája, amelyhez a családi háttér sem hiányzott: édesapját, a Hont vármegyéből származó Kovács- Sebestény Gyulát a kiegyezés után Somogy vármegye királyi tanfelügyelőjévé nevezték ki. Az ifjabbik Gyula, aki 1874 tavaszán már Kaposváron született, részben magánúton végezte el a középiskolát, de a helyi állami és a soproni bencés gimnáziumban is tanult A budapesti tudomány- egyetemen szerzett jogi diploma birtokában mint közigazgatási joggyakornok lépett Somogy vármegye szolgálatába, s előbb Kaposváron, később Marcaliban működött. Ezután azonban hazament ősei földjére, Hont vármegyébe, ahol mind magasabbra hágott a közigazgatási ranglétrán; hamarosan szolgabírónak, majd megyei aljegyzőnek is megválasztották. Aztán a szíve visszahúzta a Kapós mellé, és 1904-től ismét Somogybán folytatta a vármegyei szolgálatot. Végleg itt horgonyzott le, hiszen egy év múlva feleségül vette a néhány évvel azelőtt elhunyt legendás kaposvári kórházigazgató, Szigeti-Gyula János lányát, Vilmát. 1907-ben első osztályú megyei aljegyzővé lépett elő, 1911. december 6-án pedig - éppen száz esztendeje - egyhangúlag megválasztották a megye- székhely polgármesterévé. Székfoglaló beszédében utalt rá, hogy milyen nagy feladat volt átvenni a vezetést a modern várost megteremtő Németh István polgármester után. Kovács- Sebestény Gyula mindazonáltal nagy ívű koncepciót fogalmazott meg hivatalba lépésekor. Kifejtette: Kaposvár arra van hivatva, hogy központi szerepet játsszon a Dél-Dunántúl kereskedelmében, és a Dráván túli magyarság érdekében is „különleges nemzeti missziót” kell betöltenie. A polgármester a kulturális élet, az egészségügy, a gyermekvédelem és a munkásjóléti intézmények ügyét is az elsők között említette, amikor a .város előtt álló feladatokat sorolta. Mindenekfe- lett pedig hangsúlyozta: „a köz rovására soha semmiféle magánérdeket érvényesülni nem engedek, minden hivatalos ténykedésem részére a legnagyobb nyilvánosságot biztosítom”. Kovács-Sebestény Gyula gazdag volt ötletekben, és kedves eszméihez kitartóan ragaszkodott; igényt tartott rá, hogy mindig ő legyen a kezdeményező. Imponáló akaratú, józanul mérlegelő, egyenes lelkű, erős vezető volt, önálló gondolkodású emberként igyekezett függetleníteni magát a pártok és érdekcsoportok befolyásától. Kortársai - akárcsak Németh Istvánnál - puritánságát és szerénységét a legrokonszenvesebb tulajdonságai között emlegették. Mindig sokat jelentett a számára a család (felesége odaadóan ápolta betegsége hosszú hónapjaiban) és a református vallás. A belsősomogyi református egyházmegyében is tisztséget vállalt. Hivatali időszakában alakult meg a Kaposvári Szépítő Egyesület, amelynek egyik vezetője ő maga volt. Polgármestersége alatt új területeket szerzett meg a város - például a Kecel-hegyen -, kidolgozták a Honvéd gyakorlótér rendezési tervét, s elhatározták, hogy modern közvágóhidat építenek. 1914-ben kibővítették a Nyugati temetőt Nemcsak elődjének nehezen követhető példája nehezítette meg a munkáját, hanem az első világháború és a betegség is. Kovács-Sebestény Gyula számos fejlesztési elképzelését hiúsította meg a nagy háború, ahogy az első világégést nevezték. Előkészítették az általános útburkolási programot, de a mozgósítás megakadályozta a végrehajtást A háborús években mintegy 5500 kaposvári kapott behívót. A munkaerőt pótlandó a polgármester közbenjárására folyamatosan érkeztek hadifoglyok a városba, a legtöbben a mezőgazdaságban és a cukorgyárbein dolgoztak. A város első embere 1916 elejétől fogva betegeskedett. Akadtak időszakok, amikor jobban érezte magát, s már-már orvosai is csodáról beszéltek, a tbc azonA nagy háború idején Kaposváron is megnőtt a katonatemető bán nem kegyelmezett. Gyógykezeléséből 1916 őszén tért visz- sza Kaposvárra, de. a rövid javulás után mindig rosszabb és rosszabb lett az állapota. A polgármester azért megpróbált kitartani, s csak akkor hagyta el a hivatalát - alpolgármesterének, az amúgy szintén tehetséges Kovács Somának engedve át az irányítást -, amikor fizikailag már képtelen volt a munkára. A város által felajánlott díszsírhelyen helyezték örök nyugalomra a Keleti temetőben. A háború és a forradalmak zűrvara után a város bizonyságát adta, hogy emlékszik még szerencsétlen sorsú, derékba tört pályájú polgármesterére. 1922-ben utcát neveztek el róla Kaposváron, 1927 tavaszán pedig - tíz évvel a halála után - a városháza dísztermében leplezték le az arcképét, amelyet nem kisebb művész, mint Kunffy Lajos festett a város számára. Az embernek azonban még akkor is végzete, hogy felejt, ha egyébként kaposvári polgár. Kovács-Sebestény Gyulát, a város egykor oly népszerű és oly nagyon megsiratott polgármesterét lassanként bizony elfelejtették. Az utcanévtábla is téves alakot öltött; szerencsére akadt olyan éber lokálpatrióta - Ruisz Györgyné -, aki felhívta erre a figyelmet. Kaposvár Megyei Jogú Város Közgyűlése 2004 szeptemberében korrigálta a hibát. Nehéz időkben is helytálló polgármesterünk biztosan megérdemli, hogy helyes alakban őrizzük meg a nevét, és jó szívvel az emlékét. „A város nagysága volt álma és hiúsága" A KORABELI SOMOGYI HÍRLAP így búcsúztatta: „A város nagysága volt álma és hiúsága. Ha rajta M áll, minden szépet, JHdÉfH ami intézmény- ben, értékben, hasznosságban H máshol található, flj Kaposváron hal- 19 mozott volna B össze... Úgy dolga- ^9j zott, mintha mindent maga akart volna végez- ni.”(1917. március 17.) A SOMOGYVÁRMEGYE nekrológ ja: „Nekünk még csak ígéret volt Kovácsuk, Sebestény Gyula dr., ^kakitól sokat vár- 91 tank, nagyot remél- H tünk: Kaposvár tel- JSL. il jes megújhodását. KB \ag\, színes ígéret B volt nekünk ko- ■ ,W moly fiatalsága, ha- tározott tudása, bá- tor akarása és az új korszellemétől átitatott progresszív gondokodása. ” Összefűzte sorsát a somogyi és szerb település testvérség Nagyatád és Torontálvásárhely azonosan érez, gondolkodik és beszél: magyarul Örök barátságot kötött egymással a szerbiai Torontálvásárhely és Nagyatád városa. Az ünnepélyes együttműködési megállapodást a városházán írta alá Ormai István és Balogi András polgár- mester a két település delegációja előtt.- Ez egy szép, napos pillanat, és nem véletlen - mondta Mérges Sándor, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke. - Itt a nagy pillanat, hogy összefűzzük sorsunkat, és legyünk testvérek. A széles körű együttműködés segítségével ezentúl nemcsak a sport, kultúra, turizmus, civil szervezetek, hanem a mindennapokban is kapcsolódik egymáshoz a két település. Ezt hangsúlyozta Orbán Csaba, a Szociális, Egészségügyi Bizottság elnöke is, aki szerint háromlábú szék a magyarság, melyben egyik láb a magyarországi, a másik a vajdasági, a harmadik az emigrációs magyarság. Torontálvásárhely mintegy 30 kilométerre található a történelmi Nándorfehérvártól, melynek lakosai büszkén vállalják magyarságukat- Őseink 200 éve egy jobb élet reményében indultak el megalapítani valahol a határ mentén egy települést, és akkor még eszükbe sem jutott, hogy ez a hely egyszer nem Magyarországon lesz - fogalmazott Balogi András polgármester. - Egyik napról a másikra egy másik országban ébredtek, de ma is az identitás, a nyelv és a kultúra megőrzésére törekednek. 7 Ha most nem egy magyar településről lenne szó, akkor nem kötnénk meg az együttműködést - tette hozzá Ormai István, Nagyatád első embere. - Torontálvásárhellyel teljesen természetes módon alakult ki a kapcsolatfelvétel, ami azért történhetett, mert azonosan érzünk, gondolkodunk, beszélünk: magyarul. Az ünnepélyes szerződéskötés után a mindennapok jönnek, de ezúttal a két település közösen próbál egy boldogabb életet élni. ■ Jeki Gabriella- Elvágom a nyakad, ha még nem döglöttéi meg, teszek róla! - üvöltötte az 52 éves férfi idén áprilisban a balatonboglári Táncsics utcában. Szavainak egy tizenhét centis késsel adott nyomatékot, előtte azonban láncfűrésszel fenyegette élettársa fiát. Pontosabban néhányszor meg is vágta a 24 éves fiatalt, aki alig néhány héttel előtte költözött hozzájuk.- Ismertem gyerekkorom óta- mondta a sértett -, akkor is a szemem láttára verte anyámat. Az ominózus napon is a nő miatt kaptak össze. Persze az afférban jelentős szerep jutott a fröccsökkel kísért fejenként be- nyakalt fél liter pálinkának. Mivel a kerti munka közbeni iszo- gatás során mindketten berúgtak, igazából egyikük sem emlékezett rá, pontosan miért tört ki a veszekedés, a vádlott azonban készségesen elismerte, bizony előfordulhatott, hogy szidta az ifjú anyját. Azaz élettársát... ■ Megbotlottam - állította a vádlott. - Mondtam is neki: hú, bocs, lehet, hogy elért. A kezdeti kiabálás hamar kölcsönös pofozkodásba csapott át, melynek a kiérkező rendőrök vetettek véget. Úgy tűnt, megnyugodtak a felek, ám alig fél órával a hatóság távozása után ismét egymásnak estek.- Húzta a hajam - magyarázta a korábban utcazenélésből élő, derékig érő rastahajú sértett -, erre levittem a földre, s ököllel ütöttem, ahol értem. Az eset után készült képek tanulsága szerint nem kímélte anyja élettársát, akinek bal arca felduzzadt, a szeme pedig alig látszott ki a puklik közül.- Bedühödtem - folytatta a történetet a vádlott, aki elismerte, kiment a garázsba, hogy aztán egy beindított láncfűrésszel érkezzen vissza a lakásba. Ahol hadonászva támadt élettársa fiára, s előbb az oldalán, majd a tenyerén sebezte meg. A sértett megpróbált egy kutyaláncot dobni a fűrészre, ám nem járt sikerrel, így - maga sem tudta, hogyan - leslisszolt vérgőzös támadója mellett, s kirohant az utcára. Menekültében a vádlott még utána csapott a fűrészszel, s meg is vágta az ülepénél.- Megbotlottam - állította a bogiári férfi. - Mondtam is neki: hú, bocs, lehet, hogy elért... A részletek ilyen mértékű felidézése legalábbis meglepőnek számított a tárgyalás során, ugyanis a vádlott váltig állította, annyira be volt rúgva, hogy a fűrész felkapása utáni első emléke, amint a rendőrök beültették kocsijuk hátsó ülésére. Azaz a láncfürészes vagdalkozásra, illetve az azt követő késes üldözésre nem emlékezett. Nem úgy az utcabéli tanúk, akik megerősítették a vádban foglaltakat - állítólag egy Kicsontozlak! fenyegetés is elhangzott... -, így az ügyész életveszélyt okozó testi sértés kísérlete miatt kért büntetést a vádlottra. Akit a bíró - egyetértvén a vádirattal - egy év nyolc hónap, három esztendőre felfüggesztett börtönre ítélt. Mivel a vádhatóság képviselője, valamint az ügyvéd és védence is tudomásul vette az ítéletet, így az jogerőre emelkedett. ■ Vas A. Balogi András (balról) és Ormai István (jobbról) örök barátságra szóló együttműködést írt alá Nagyatád és a szerbiai Torontálvásárhely között
