Somogyi Hírlap, 2011. november (22. évfolyam, 256-280. szám)

2011-11-26 / 277. szám

4 2011. NOVEMBER 26., SZOMBAT MEGYEI KÖRKÉP 2011. NOVEMBER 26., SZOMBAT Illedelmes misszionárius a táncparketten a tánctanár Senki sem gondolta, hogy a miháldi kocsmából fél évszázados karrier indul Szép Elemér A HELYIEK MÉG MA IS Szép-kOCS­mának hívják a presszót a za­lai Miháldon, ahol az ifjú Elemér apja boltot és italmé­rést működtetett. És alkalma­zott egy táncmestert, akitől így a tervei szerint felmenője fog lalkozását folytató - álmaiban azonban magyartanárnak ké­szülő - fia megtanulhatta első tánclépéseit. A felhőtlen fiatal­ságnak a II. világháború vetett véget, az akkor 17 esztendős fi­út 1944-ben a nyilasok beso­rozták, s előbb a nagykanizsai laktanya védelmére rendelték, majd a következő év márciusá­ban Németországba vonatoz- tatták további szolgálatra. Sze­rencséjére a frontra már nem került ki, helyette egy lengyel fogolytáborba, ahonnét négy hónappal később gyalog indult haza a háború befejeztével KEVÉS LEHETŐSÉGE VOLT a Szét­lőtt Miháldon, apja kocsmáját is államosították, így kapóra jött a hír 1948-ban, hogy tánc- és illemtanár képzés indul Bu­dapesten. A felvételin megfe­lelt, s később sem akadt olyan feladat, mely kifogott volna raj­ta, így három évvel később kéz­be vehette a képzettségét igazo­ló papírost Csurgón kezdte tánctanári pályafutását, aztán szép lassan belakta a megyét s szinte nem akadt olyan vidé­ke Somogynak, ahol ne taní­tott volna táncolni fiatalokat Ötven éven keresztül használta legendás, a kezdetben botlábú ifjaknak a ritmust mutató cset- tegtetőjét melyet aztán az idén márciusban tett le - egy műtét­ből kifolyólag jelenleg úgy tű­nik, végleg. Ezen idő alatt nagyjából kaposvámyi fiatalt tanított meg táncolni■ az idei megyei Príma-díjátadón a ven­dégek kétharmada jelentke­zett, amikor a konferanszié fel­tette a kérdést: ki tette első tánclépéseit Szép Elemérnél Aki persze visszavonulása után sem tud elszakadni a tánctól mostanság a szakiro­dalomban mélyül el Ám nem lenne meglepő, ha egyszer csak letenné a műtét óta hasz­nált kampósbotol s ismét meg tenne néhány lépést. Legalább egy könnyed valcer erejéig. A korához képest szinte fürgén jön ajtót nyitni, aztán betessékel a szobába, hellyel kínál, s csak utána ül le. Ahogyan az illem megkívánja. Vas András- Mikor táncolt utoljára?- Márciusban műtötték - felelte Szép Elemér -, azóta, sajnos, sasszék helyett a kampós bot marad.- Nem hiányzik? Legalább egy utolsó tangó...- Egy kis mozgás jól esne, bár nyolc­vannégy évesen...- Azt mondják, a tánc az utolsó napjáig elkíséri az embert.- Szabadulni tényleg nem lehet tőle. Most, hogy nem tanítom, összehasonlítá­sokat végzek: milyenek a régi és a mai táncok, szokások. És bizony sok minden­nel nem értek egyet...- Ezek a fiatalok...- Tudom, ez már egy másik kor, de et- tó'l még az illemet be lehetne tartani. Fel­kérés előtt be kellene mutatkozni, kezet kell nyújtani. Ha partnerrel van az illető, engedélyt kell kérni.- Egy diszkóban ez elképzelheteüen.- Ne is mondja! Nem értem a fiatalokat, úgy járnak az utcán, hogy a nadrágjuk ülepe a térdüknél lóg, a szára pedig a föl­det sepri. És ez tetszik a lányoknak!- Ha egyszer ez a divat.- Az ízléstelenség?!- Korjellem?- Nem általánosítanék. Az ízlés tanít­ható, csak akarat kérdése. Persze sokat változott a világ az elmúlt fél évszázad­ban, de szerintem akkor is szebb, amikor az ember átkarol egy derekat, és suhan. Elegánsan, együtt élve a zenével. Egy gyönyörű valcert.- A bécsi keringő a kedvence?- És az angol. Meg a cha-cha-cha. És a csárdás.- Elég szerteágazó. És melyiket a legne­hezebb megtanítani?- A cha-cha-chát és az angol keringőt. Ezeknél kiemelten fontos a ritmus és a lé­pések összhangja.- Melyikkel kezdte?- Foxszal. Apámnak boltja-kocsmája volt Miháldon, ahol dolgozott egy tánc­mester. S egy kislánnyal mindig nekünk kellett bemutatnunk a lépéseket. Szép Elemér társaságában mindenki megpróbált viselkedni, nem kellett rászólni- Tőle vette az ötletet?- Mondhatni. Ám valójában nem is na­gyon volt más lehetőségem. Éppen véget ért a világháború, hazajöttem a fogságból, apámék boltját-kocsmáját elvették. S ak­kor hallottam, Pesten tánc- és illemtanár képzés indul.- Ha választhatott volna...- ...maradok otthon kereskedőnek. Bár a pedagógusi pálya is vonzott, magyarta­nárként el tudtam volna képzelni ma­gam. Imádom a verseket, a könyveket.- A kedvenc?- Talán Petőfi. És persze Jókai. Utóbbi regényeinek miliője igencsak közel áll hozzám.- Irodalmi előadások helyett jöttek a tánc- és illemórák. Nehéz volt bekerülni?- Húszán voltunk az évfolyamban, pe­dig vagy ötvenen felvételiztünk.- Mire voltak kíváncsiak a biztosok? Hogyan tartja a kávés csészét? Meg tud­ja kötni a nyakkendőt?- Táncolni kellett. És az is számított, ki, honnan érkezett. Merthogy az öreg tánc­tanárok azért arra figyeltek, a környékü­kön ne csináljanak maguknak konkuren­ciát. A régi Nemzeti Színház mellett volt az iskola, Gyenes tanár úr vezette, a mű­velődési minisztérium felügyelete mel­lett. Aztán miután végeztünk, évente két­szer továbbképzésre kellett járműik, ahol megtanultuk-átvettük az új táncokat.- Ilyen sűrűn változtak?- Ha nem is jött új tánc, a kombinációk rendre módosultak.- Tehát más ma a cha-cha-cha, mint öt­venháromban?- A ritmusa ugyanaz. De maga a tánc sokat változott. S ezért kellett mindig Pestre mennünk.- Nem akart ott maradni? Mégiscsak más egy tánc- és illemtanár renoméja egy világvárosban, mint vidéken.- Ott nem tudtam volna ezt a...- Missziót?- Mondhatjuk. Túdja, azért ötven év alatt úgy hetvenezer embert tanítottam meg táncolni.- Egy Kaposvár. Újszülöttől a százéves anyókáig.- Vagy a megye ötödé. Merthogy jár­tam Somogyot. Csurgón kezdtem, de szerettem Nagybajomot is, ahol fél év­századon keresztül minden évben volt gyerekcsoportom. De előfordult, hogy a szülők jöttek, tanítsam meg őket is tán­colni. Aztán mosolyogva néztem, amikor a férj a felesége helyett „véletlenül” a szomszédasszonyt kérte fel.- Azért nem irigylem. A sok suta em­berrel, mozgászavaros kamasszal újra és újra elkezdeni...- Kifejezetten szerettem fiatalokat tanítani, hiszen megifjodtam köztük magam is.- Nem éreztették soha, ugyan már, mit akar itt ez a nagypapa?- Mosolyogtam a lázadozókon. Főként, amikor saját maguk számára is észrevét­lenül átalakultak. Például volt egy fiú, olyan menőféle, aki nem akart táncolni egy nagydarab lánnyal. Mondtam neki, akkor indulhat hazafelé.- Ment?- Maradt. És megértette. Az utcán sem csak a szép és okos embereknek köszö­nünk. Hanem mindenkinek.- Már aki...- Egyesek úgy viselkednek az utcán, hogy anno apám kocsmájából kidobták volna őket- Hiányoznak az illemtanárok...- Idegenre nem szólhatok rá, hogy ne köpködjön...- Negyven éve megtette volna?- Nem rendőr voltam... De a társasá­gomban valahogy nem is fordult elő ilyesmi.- Már a jelenlétével nevelt- Inkább szégyellték volna magukat az emberek.- A jó pedagógus ismérve: nem félnek tőle, hanem eléri, hogy röstelkedjen, akinek kell. Csakhogy ma ez már nem így működik.- Az alapelv ugyanaz: úgy kell élni, hogy másnak ne legyen kellemetlen... Gimnázium a múló időben, a város és a megye összefogásával emelt fejjel Kaposvár oktatásügyét már 1790-ben igyekeztek minőségileg magasabb szintre emelni a somogyi követek Kaposvár oktatásügyét a gimná­zium megszervezése emelte mi­nőségileg magasabb szintre. A somogyi országgyűlési követek utasításai közé 1790-ben felvet­ték (53. pont), hogy szorgalmaz­niuk kell a kaposvári gimnázi­um felállítását. A megye és a vá­ros közös erőfeszítésével, az Es­terházy hercegek támogatásával végül 1806-ban nyitotta meg ka­puit Kaposvár első középiskolá­ja, a jelenlegi Táncsics Mihály Gimnázium elődje. A következő feladat az iskola nyüvános gim­náziummá fejlesztése volt, ame­lyet 1812-re sikerült elérni. 1817-ben az ötödik és a hatodik osztállyal bővülve nagygimnázi­ummá vált a kisgimnázium. Előző heti feladványunk: a közadakozásból épült iskola, ma társasház A legrégibb, már nem álló ka­posvári gimnáziumépület az 1860-as évekig szolgálta az okta­tás ügyét A választmány 1862 őszén határozta el, hogy közada­kozás útján új gimnáziumot épí­tenek Kaposváron. Az ügy érde­kében november 15-én felhívást intéztek a megye közönségéhez; a gyűjtés nagy sikerrel járt, rá­adásul a somogyi nők az iskola felszerelésére is adakoztak. Az építkezés 1863 augusztusában kezdődött, és 1864. október 5-én fel is avatták az egyemeletes fő­téri épületet (Az iskola már két nappal előbb megnyílt) A megnyitó ünnepségen Somssich Pál mondott a kortár­sak szerint "óriási hatást tevő" beszédet. A Scholz Erik, Szávay János, Souheitl Ferenc és Gáspár Boldizsár építészek tervezésé­ben, illetve közreműködésével épült iskola bejáratai a Fő és a Teleki utca felé nyütak. A mai kellemes, zöld színű, háromszintes épület csak az avatott szemnek árulja el, hogy vadonatúj. A ház érdekessége, hogy mintegy 40 férőhelyes két­szintes mélygarázsát a Városhá­za alatti mélygarázson keresztül lehet megközelíteni. Erre Soms­sich Pál és az Esterházy herce­gek biztos nem gondoltak volna. Következő úti célunk is alkal­mat ad rá, hogy az Esterházyak kaposvári szerepéről beszél­jünk. ► Bővebben: S0NUNE.hu Ugye milyen szép ez az épületrész? Vajon hol látható? írja meg: Somogyi Hírlap Szerkesztősége, 7400 Kaposvár, Kontrássy u. 2/A vagy emeltfejjel@sonline.hu

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom