Somogyi Hírlap, 2011. november (22. évfolyam, 256-280. szám)

2011-11-20 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 45. számm

2011. NOVEMBER 20., VASÁRNAP SZTORI 5 Adóalanyok és adómentes ebek sarc Minden kutya, amelyik kicsi, fekete és szőrös, az puli az adóbevallásban A magyar vizslák megússzák a bevallást, ahogyan a másik vizslafajta, a drótszőrű is. És mi lesz a magyar keverékekkel? Januártól adót szedhet­nek az önkormányzatok a kutyatartóktól. A parla­ment hétfőn fogadta el azt a törvényt, amely sze­rint „normál” ebek után 6000, a „veszélyes” ku­tyák után 20 000 forintos hozzájárulást fizettethet­nek a gazdákkal évente. Árvay N. Tivadar Az állatvédelmi törvény módo­sításával januártól veszélyes eb esetén 20 ezer, egyéb kutya ese­tén a 6000 forint ebrendészeti hozzájárulást szedhetnek az ön- kormányzatok az állatok gazdá­itól. Felmentést a mentő-, jelző-, vakvezető, rokkantsegítő vagy terápiás, a Magyar Honvédség­ben, rendvédelmi szervben, nemzetbiztonsági szolgálatban vagy közfeladatot ellátó őrszol­gálatban alkalmazott, az ivarta- lanított, az ismert tartóval nem rendelkező és állatmenhelyen, ebrendészeti telepen, vagy ál­latvédelmi szervezet telephe­lyén tartott, valamint állatmen­helyről, ebrendészeti telepről vagy állatvédelmi szervezettől örökbefogadott kutyák kapnak. Veszélyes ebnek azok a kutyák minősülnek majd, amelyek fi­zikai sérülést okoztak, vagy „fi­zikai, vagy pszichikai állapotuk alapján feltételezhető, hogy fizi­kai sérülést okozhatnak”. A beszedett adó teljes össze­gét állatvédelmi feladatok ellátá­sára kell - vagy legalábbis kel­lene - fordítani, bár egyelőre nem látszik, hogyan lehet majd ellenőrizni a pénz felhasználá­sát. Ennek ellenére az állatvé­dők üdvözölték a törvényt, a ku­tyatartók, illetve az ebtenyész­tők viszont több ponton aggá­lyosnak tartják a kidolgozatlan, sokszor homályosan megfogal­mazott szabályokat. „Van pozitív hozadéka, de jó néhány gyenge pillére is a hét­főn elfogadott törvénynek - mondta el lapunknak Korózs András, a Magyar Ebtenyész­tők Országos Egyesületének (MEOE) elnöke. - Pontosan ki­dolgozott részletek nélkül eb­ből is olyan gumitörvény lesz, mint a »pitbull«-törvényből, amelynek bevezetése után alig találtak pitbullt az országban. Meghatározhatatlan például a veszélyes kutya fogalma, pedig ez súlyos tízezrekbe kerülhet az ebtartóknak. Nagyon jó per­sze, hogy nem fajtákat bélye­geztek meg, de vajon ki lesz az a szakértő, aki előre kijelenti egy kutyáról, hogy veszélyes? Ezt nyilván csak utólag, egy- egy esemény után lehet megál­lapítani.” Az egyesület elnöke szerint aggályos lehet azoknak a mun­ka- és szolgálati kutyáknak az ilyen jellegű besorolása is, ame­lyeket kis falvakban vagy a ta­nyavilágban tartanak házőrző­ként, s most 20 ezres adóval fe­nyegetik őket. „Az a dolguk, hogy ugassanak, morogjanak, ha idegen jár a kerítésen kívül. Azaz veszélyesek, de mi másért tartanák őket, ha nem ezért?” Korózs András attól is tart, hogy az adó miatt kinyílnak a kiskapuk. „Örülünk, hogy az ős­honos magyar fajták mentessé­get élveznek, de várhatóan a származási bizonyítvány és törzskönyv nélküli ebek eseté­ben minden, ami fekete, kicsi és szőrös, az puli lesz, s minden, ami nagy és fehér, az kuvasz. Holott a valóban magyar fajtájú kutyák darabszáma - a törzs­könyv nélküli állománnyal együtt - 50-60 ezerre tehető a MEOE becslése szerint.” Baj az is, hogy rosszkor lép életbe a szabályozás. A 80-as években egy hasonló ebren­delet miatt ezrével kerültek ut­cára és menhelyekre az állatok. Ha ez januárban is így történik majd, a hidegben sok kutya el­pusztulhat. Ráadásul a gazda­sági környezet is nehezíti az ebtartók dolgát. Azok az egye­dül élő nyugdíjasok, akik gyak­ran 2-3 kistestű keveréket is tartanak (sokszor jószándékkal befogadott kóbor ebekről van szó), képtelenek lesznek befi­zetni a többezres adót. „De hiá­nyoljuk a kutyatenyésztők adó- mentességét is - teszi hozzá Korózs András. - Az elmúlt években jó irányt vett a kutya­tenyésztés gazdasági kifehérí­tése, a vállalkozók többsége fe­gyelmezetten adózik az adott te­lepüléseken, nonszensz, hogy most magánemberként is meg­sarcolják őket. Az állataik 4 hó­napos korig lesznek adómente­sek, de atenyészállomány után megfizettethetnék velük az eb­adót.” A MEOE egyébként már hosz- szú ideje együttműködik az ön- kormányzatokkal, az ebadó kapcsán is letesznek egy aján­lást, amelyben megindokolják, hogy miért ne vezessék be a te­lepülések az új hozzájárulást. Az egyesület szerint ugyanis több gondot vennének a nya­kukba az önkormányzatok, mint amennyi hasznot hoz az adó. A gyepmesteri telepek túl­zsúfoltsága, az összeírás költsé­gei, a szakemberek felkérése ugyanis mind többletköltséget jelent. A szakember szerint azokon a józanul gondolkodó települése­ken, ahol az országos átlag alat­ti az életszínvonal, nem vezetik be az ebadót. Budapesten, a fővá­ros körüli településeken, illetve a gazdagabb nyugati régiókban viszont nem kizárt, hogy lesz eb­adó. „Mindenesetre akikkel ed­dig beszéltem, egyelőre legyin­tettek az ebadó hallatán, mert szerintük is többe kerül a végre­hajtás, mint amennyit hasznot hoz a hozzájárulás” - teszi hoz­zá Korózs András. Kilenc a magyar fajta MAGYAR PÁSZTOROK Mudi MAGYAR VADÁSZOK Magyar agár Kutyanépszámlálás A képviselők megszavazták a háromévenkénti kötelező eb­összeírást is, hogy megköny- nyítsék a veszettség elleni ol­tások, a járványvédelmi és ebrendészeti feladatok végre­hajtását. A kutya fajtája, szü­letési ideje, neme, színe és ne ve mellett az állat gazdájá­nak nevét, címét, telefonszá­mát, elektronikus levélcímét is rögzítik. megváltoznak a prémterme lésre vonatkozó szabályok is. Alapvetően nem lehet majd ál­latot tartani a szőrméjéért, de ez alól lesznek kivételek, ame lyeket csak később szabályoz­nak végrehajtási rendeletben. A módosítás eredetileg megtil­totta volna az élő állatok nyere ményjáték díjaként történő fel­használását is, de ezt inkább rendeletben szabályozzák A zarándoknő mosolya, avagy a külső és belső utak RADOS VIRÁG pénzszűkében voltam. Egy kolléga azt tanácsolta, fordul­jak Anikóhoz, az egyik bulvár­magazin főszerkesztőjéhez, aki éppen munkatársakat ke­res. Nem fűlt a fogam a bulvár­hoz, másfajta újságíró vagyok, inkább irodalmi riporternek, publicistának való. De kellett a mellékes, vettem hát egy nagy levegőt, és felhívtam Anikót. egy csili-vili irodaház csili-vili irodájában fogadott. A padló­szőnyeg, akár a golfpályák pá­zsitja, az üvegablakokból mennyei panoráma tárult a szem elé, a bútorzat egyenesen futurisztikus volt. Elfogódva süppedtem bele a mohazöld bőrfotelba, Anikó pedig előad­ta, mire van szüksége. Plety­kákra, de csakis celebekről, akik kirakták magukat a kira­katba: hé, rólam írjatok! A cik­kek legyenek csipkelődők, sőt rosszmájúak. elnéztem a csinos, középkorú nőt. Olyan elegáns volt, hogy rögtön pózolhatott volna egy divatlapnak. Tetőtől talpig csu­pa finom, drága holmi, friss manikűr, profi hajvágás, rö­vid, művészien elrendezett fri­zura. De a szeme - a szeme élettelen volt. Fegyelmezett vo­násokkal magyarázta, mi len­ne a dolgom, bennem pedig egyre a neve harangozott. Hol is hallottam? Aztán beugrott: magyar királyi rádió. Ott volt riporter valamikor. Rákérdez­tem, és akkor Anikó arca vá­ratlanul megmozdult, szemei felcsillantak. „Csodálatos idő­szak volt - mondta. - Kár, hogy örökre vége.” ajánlatára nemet mondtam, mire az arca ismét bezárult. Aztán Anikó eltűnt. Nemrég tudtam meg, végigjárta a híres zarándokutat, az El Caminót, és könyvet írt róla. Nyolcszáz kilométert gyalogolt hátizsáko­sán. „Pár hónapja becsuktam egy ajtót, mögötte hagyva az addigi életemet, a munkámat, a teljes létbiztonságot - számol be a kezdetekről. - Körülöttem sorban betegedtek meg az em­berek a stressztől, a megfelelni akarástól. Úgy éreztem, ha nem lépek, ha nem hallgatok a belső hangomra, amely azt súgja, elég volt, én leszek a kö­vetkező.” felhívtam, hogy gratuláljak neki a könyvhöz, az úthoz. A régi száraz, szenvtelen nő he­lyett a telefonban egy derűs ember hangját hallottam. „Nem a térbeli távot volt nehéz megtenni” - mondta. A nehéz az volt, amikor rádöbbent, a za­rándoklat számára tele vanTel­ki fájdalommal. Mire az út vé­get ért, valami megváltozott benne. „Mindig nagyon pénz­centrikus voltam - mondja. - Most nincs luxusirodám és egy zsák pénzem havonta, de min­den apróságnak örülni tudok.” van rá egy fogadásom, hogy már a szeme is mosolyog. A miénk feljött! Anatolij Ivasin boldogabb a szokásosnál. Űrhajójuk, a Szojuz TMA-22 si­mán dokkolt a Nemzetközi Űrállomáson, fedélzetén két orosz és egy amerikai űrhajóssal. Erre augusztusban még nem mindenki kötött foga­dást, akkor egy legénység nélküli teherűrhajó félútról visszaesett a földre. A Szojuz most tankönyvszerűen startolt, ez azért jó hír (egyebek mellett), mert az amerikaiaknak már nincs hadban űrrepülőgépük, vagyis más út­juk nincs a nemzetközi űrállomásra. Fent egy japán, egy amerikai és egy orosz asztronauta várta a csapatot, ők decemberben jönnek vissza. Lan­dolni ejtőernyővel fognak, mint a régi, szép, farkas bercis időkben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom