Somogyi Hírlap, 2011. november (22. évfolyam, 256-280. szám)
2011-11-12 / 265. szám
4 MEGYEI KÖRKÉP SOMOGYI HÍRLAP - 2011. NOVEMBER 12., SZOMBAT A váró hangulatát is teszteli, mielőtt dönt orvos, igazgató Legutóbb már meg sem pályáztatta az állását a siófoki önkormányzat Varga Ferenc mi más, mint a kémia volt a kedvenc tantárgya az iskolában. Az elemit Bakonybélen járta ki, a gimnáziumot Pápán, noha budapesti születésű, de a szülei úgy gondolták, hogy a háború után a nyugalmasabb vidéki létet válaszdák, így kerültek a Bakonyba, édesanyja szülőfalujába. Kémikusnak készült, ennek megfelelően a Chinoinban kezdett dolgozni; analitikus segédmunkásként. Ekkor még arról álmodott, hogy a berlini Humboldt egyetemre járhat, de „szüleim nem engedtek ki, tekintettel a berlini politikai helyzetre”. Pécsre azonban elsőre felvették, majd siófoki feleségével hazajöttek, de először a kaposvári Köjálnál kapott állást. Élete párja előbb került a siófoki kórházhoz, mint ő: a laborban kezdett dolgozni, aminek ma is a vezetője. A jelenlegi főigazgatónak azonban még várnia kellett: pályázott ugyan belgyógyászati doktori állásra (hiszen az egyetemen endokrinológiával, hormonokkal foglalkozott), de ekkor még elutasították Jobb híján Kaposvárra járt le a bőr- gyógyászati osztályra, de rendelt Siófokon is. Közben az akkori siófoki tanácselnök és a városi főorvos együttes távozása után az új városvezető őt kérte fel utóbbi tisztségre. Itt találta 1977, a siófoki kórház igazgatói pályázata. Ez már „nyert”. KÖZEGÉSZSÉGTAN-JÁRVÁNYtan, egészségügyi szervezéstan, bőrgyógyászat - ezek a végzettségei, s már a rendszerváltás után a közgazda- sági másoddiploma. S „mellékesen” alapítója a városi vöröskereszt szervezetnek, elnökölt kilenc évig az országos egészségügyi menedzserklubban, tagja a minisztériumi szakképzési- és továbbképzési tanácsnak, no és egyedüliként a hazai kórházvezetők közül kétszer is elnökké választotta a Kórházszövetség. Varga Ferenc: a három nagy beruházást még levezényelném Nem csak a kaposvári, a siófoki kórház is „kívánatos ara” lesz, mire az állam „jön és átveszi”. Varga Ferenc főigazgató még befejezné a most induló közel négymilliárd forintos fejlesztést, azután viszont már élvezné a nyugdíjas éveket. Fónai Imre- Idén is lesz szaloncukor, élelmiszercsomag és év végi pénzjutalom a dolgozóknak?- Remélem, idén is futja még rá - felelte Varga Ferenc. - Igyekeztünk mindig úgy gazdálkodni, hogy ez ne maradjon el. Igaz, korábban még negyedévente osztottunk jutalmakat.- Létezik ilyesmi ma más hazai kórházakban?- Nem tudok róla.- Pedig ha volna ilyen, nyilván tudná, hiszen egyedül önt választották meg kétszer is a Kórházszövetség elnökének, s ma is elnökhelyettesnek számít, 2013-ig. Apropó: azután hogyan tovább? Idegesíti magát azon, hogy az állam állítólag újrapályáztatja majd a kórházvezetői állásokat?- Nem. A jelenlegi fenntartó siófoki ön- kormányzattal úgy állapodtam meg, hogy a tervek szerint 2013. májusáig maradnék, mert addigra talán befejeződik a most kezdődött hármas fejlesztéssorozat, összesen közel négymilliárd forint értékben.- Nagy lehet a bizalom ön iránt, hiszen a város nem is írt ki pályázatot, amikor legutóbb lejárt a mandátuma...- Az említett beruházásokat még szeretném átadni, ebben maradtunk a várossal, azután pedig élvezném a nyugdíjaséveket.- Már persze ha az új tulajdonos is így gondolja. Az állványerdő mindenesetre már most is mutatja: „kistafírozott” kórházat vehet majd át az állam. Ha előre látják a küszöbön álló államosítást, akkor is belevágnak?- Tartanunk kell a lépést a korral, akárki a fenntartó. Két éve dőlt el, hogy uniós támogatásból felépíthetünk egy új sürgősségi osztályt, ezzel párhuzamosan struktúra-átalakítást hajthatunk végre, hozzáigazítva 196&-ban átadott intézetünket a huszonegyedik századi egészségügyi követelményekhez. Ma nincs állandó, télinyári stábunk a sürgősségi ellátásra, ezután az is lesz. A belső átalakítás révén pedig például közelebb kerülnek a központi műtők és a képalkotó diagnosztika (CT, ultrahang, röntgen) a sürgősségi osztályhoz, hogy lerövidítsük a betegutakat.- S nyilván azért is, hogy a siófoki kórház az új szisztémában se veszítsen a jelentőségéből...- Elsősorban nem ez vezérel bennünket. Egyszerűen itt, Siófokon, legyen akár- írnlyen besorolású az intézmény, egy városi kórháznál többre kell képesnek lennünk az idegenforgalom miatt. Mi voltunk például az első városi szintű kórház az országban a megyeiek után, ahol CT kezdett működni. De mi leszünk az első olyanok is rövidesen, ahol MRI lesz, igaz, nem a kórházban, hanem azon kívül, vállalkozási formában, de mégis csak segítve az ellátást A jelenlegi sürgősségi fogadóhelyünk forgalma nemcsak a főszezonban, hanem tavasszal és ősszel is nagyobb annál, mint amekkora a 85 ezer állandó lakosból következne. Vagy például a Bala- ton-part alkoholistáit, drogosait egyeüen ellátó sem kezeli, az új osztályon számukra is lesz nyolc-kilenc ágy. Az állványerdő pedig az épület elkezdődött energiaracionalizálását jelzi, mely reményeink szerint januárra befejeződhet. Míg az említett két, nagyobb szabású fejlesztéshez a városi önkormányzat, addig ehhez intézményünk vállalta az önrészt (ami 180 millió forintot jelent), mert jól tudjuk: a fejlesztés többlet működési kiadást jelent majd és később se várható, hogy javulna a finanszírozás, vagyis aligha jut több pénz az egészségügyre. így aztán e helyett valamilyen megtakarításból kell fedezni az új beruházást. Harminc-negyven százalékos energiafelhasználás-csökkenéssel számolunk, itt van „elrejtve” ez a pénz.- Ön orvos, de úgy beszél, mint egy közgazdász...- Mert részben az is vagyok. Közgazda- sági, jogi szemlélet nélkül nem lehet egy egészségügyi intézetet vezetni. A rendszerváltás után iratkoztam be a közgazdasági egyetemre, ahol egészségügyi közgazdász másoddiplomát szereztem. így aztán megfelelő partnere tudtam lenni a gazdasági igazgatónak is. Az egészségügy drága, állandóan figyelni kell rá, hogy ne szaladjanak el a költségek. De úgy kell spórolni, hogy azzal a beteget ne rövidítsük meg. Siófokon ez talán sikerült az elmúlt évtizedekben. Amikor például saját kutat fúrattunk, és így spóroltuk meg a vízdíjat. Vagy amikor szabaddá tettük a rendelőintézetet és a kórházban helyeztük el a szakrendeléseket S bár a bérköltség igen magas egy egészségügyi intézményben (az összes kiadás úgy 65 százaléka), drasztikus létszámleépítésre sosem kényszerültünk. Olcsóbbá tettük ugyanakkor az intézeti működést, és a megtakarításból a kisebb műszerbeszerzésekre is futotta, tehermentesítve ettől a fenntartó önkormányzatot.- Ma is rendel még egy héten egyszer a bőrgyógyászaton?- Igen, ezt nem adtam fel soha. Kórházigazgatóként is szükségem van a betegellátásból származó közveüen információkra, saját tapasztalatokra. Arra, hogy találkozzam a betegekkel. Amikor belépek a váróba, már annak van egy hangulata (s minden alkalommal más és más), amikor pedig beülök rendelni, akkor az emberek megnyílnak és nemcsak a saját betegségükkel foglalkoznak, hanem elmondják az ellátással kapcsolatos egyéb észrevételeiket is. Az ezekből levont tanulságokkal javítani lehet a beteg- ellátást. Sok ilyen döntés született. Csak íróasztal mellől, a papírokból nem lehet jó döntéseket hozni.- S milyen ma a váró hangulata? A hetvenes években, amikor az intézmény élére került, nyüván kevesebbet panaszkodtak a betegek. Az ám, a hetvenes évek; kaposvári kollégája, Répa Imre főigazgató minapi nyilatkozata szerint nagyon úgy tűnik, hogy éppen azok, a hetvenes évek térnek vissza az új, Szócska Miklós-féle egészségügyi modellel...- Marcali és Siófok a kórházzal, Fonyód és Balatonboglár a járóbeteg-ellátóival, így együtt erős a Balaton-part és meg is kell hogy maradjon a jelentősége. Az a modell a jó, ami a Balaton-parti ellátás hangsúlyait meghagyja.- És mit ígér Szócska államtitkár e tekintetben?- Az államtitkárság vizsgálata is azt mutatja, hogy a siófoki kórház funkcióit meg kell hagyni. Nem számolunk tehát nagyobb, a betegeket hátrányosan érintő változásokkal. Piacok, kereskedések a régi és a legújabb Kaposváron emelt fejjel A vásárokra özönlő kontárokat 1890-ben a főispán segítségével akarták távol tartani a megyeszékhelytől A középkorban nem jött még létre városias település a későbbi Kaposvár területén. Részben azért nem, mert a forgalmasabb utak messze elkerülték a vidéket. A kereskedés lehetősége a török hódoltság után is elengedhetetlen volt a fejlődés megindulásához, sőt magához a talpra álláshoz is. I. Iipót 1703. április 27-én vásártartási jogot adományozott Kaposvárnak. A királyi kiváltság értelmében a hetivásár mellett januárban, márciusban, júliusban és novemberben éves vásárt is tarthattak a városban. A vásárok rendjére urasági hajdúk vigyáztak. A kiegyezés után véglegesen Előző heti feladványunk: a megújult kaposvári nagypiac városi jogot kapott megyeszékhelyen a „piacozást” is új alapokra helyezték. 1890-ben a kaposvári iparosok egy része TaÜián Béla főispántól kért támogatást ahhoz, hogy a vásárokra beözönlő kontárokat távol tarthassák a várostól. Az volt a legnagyobb újítás, hogy Németh István polgármester 1897 elején megvásárolta az Esterházyaktól, a város fóldesuraitól a heti- és országos vásárok helypénzszedési jogát. A Laktanya utcában 1964. szeptember 18-án nyílt meg az új, fedett vásárcsarnok. (A piacot Szilágyi Lajos városi tanácselnök adta át rendeltetésének. Tervezője Szekér László, kivitelezője a Tanép volt.) A város 2008-ban döntött a nagypiac átépítéséről és bővítéséről a Baross Gábor, az Anna, a Gróf Apponyi Albert és a Laktanya utca által határolt tömbbelsőben. Az elhasználódott, lepusztult ingatlanok bontását követően lehetőség nyílt egy új piackép kialakítására. A terveket Boa Árpád kaposvári építész készítette el. Az újjáalakított, háromszintes Kaposvári Nagypiacot Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszter adta át rendeltetésének 2011. július 5-én. A 960 milliós beruházás pályázati támogatás nélkül, teljes egészében önkormányzati forrásból valósult meg. *• Bővebben: S0NUNE.hu Ugye milyen szép ez az épületrész? Vajon hol látható? írja meg: Somogyi Hírlap Szerkesztősége, 7400 Kaposvár, Kontrássy u. 2/A, vagy emeltfejjel@sonline.hu
