Somogyi Hírlap, 2011. november (22. évfolyam, 256-280. szám)

2011-11-09 / 262. szám

4 SOMOGYI HÍRLAP - 2011. NOVEMBER 9., SZERDA MEGYEI KÖRKÉP Emberpróbáló munka a kézmosás óvoda Tanítani kell az evést és a beszédet, azt is hogy a játék nem rombolás Őrtilosban vonzó az óvoda. A napokban ünnepelték a 24. születésnapját, együtt kicsik és még kisebbek Nyamnyami, aki a legkisebbeket csábítja bábszínházba A csecsemőknek és szüleiknek szóló előadáson egy kicsiny pil­langó születésének lehetett tanú­ja a szépszámú érdeklődő. Szí­nek, fények, hangok segítségével láthatták, miként nő fól a parányi hernyócska, s mi mindennel ta­lálkozik vándorlása során. Az előadás alatt a művészek létrehoznak egy különleges te­ret a maguk eszközeivel - mondta Pályi János, Blattner- díjas bábművész, a BábSzínTér vezetője, aki a szegedi Kövér Béla Bábszínház társulatát Ka­posvárra csábította. - Kör alakú játéktér öleli a közönséget, aki­ket az érdekes díszlet segítségé­vel körbejátszanak a szegedi bábjátékosok. Növények és pa­rányi állatok kelnek életre az előadáson varázslatos hangu­latba ringatva kicsit, nagyot. Az előadás során különösen fonto­sak a szülők reagálásai is, akik együtt „élnek” a babákkal, így szerezve közös élményt. Pályi János szerint három részből áll a nulla és három éves kor közötti gyerekek szá­mára összeállított előadás. - Az előjáték során egy játszótéren hangolódnak rá a gyerekek a közös élményre - mondta Pályi János -, aztán a húsz perces előadást követően a színészek­kel együtt ugyanezen a játszó­téren folytatódik az előadás az elengedő részével. Úgy tapasz­taljuk, hogy azok a gyerekek, akik már ebben a korban talál­koznak a művészetekkel, meg­tapasztalnak egy-egy különle­ges bábszínházi élményt, ké­sőbb aztán bizonyosan vissza­térnek a bábszínházba, majd a színházba. ■ Márkus Kata Nem tudják, mire való a villa és a fogkefe, enni az ágyon szoktak. Óvodá­sok, akiket az óvónők ta­nítanak. Varga Andrea Benyújtotta a parlamentnek a köznevelési törvény tervezetét a kormány. A javaslat szerint a gyerekeknek attól az évtől, amelynek augusztus 31. napjáig a harmadik életévüket betöltik, legalább napi négy órában óvo­dai foglalkozáson kell részt ven­niük. A változás 2014. szeptem­berétől lépne életbe.- Mi régóta ezt alkalmazzuk a gyakorlatban - mondta Subics Magdolna iharosberényi óvoda­vezető. - Nyáron felkeressük a szülőket, írassák be gyereküket az óvodába. A településen nagy szükség van erre, ugyanis az 52 óvodás­ból jelenleg 43 hátrányos hely­zetű, többségében roma. Nem úgy kerülnek háromévesen óvodába, mint egy nem hátrá­nyos helyzetű család gyereke. Subics Magdolna azt mondta: meg kell nekik tanítani, hogy az étkezés asztal mellett törté­nik, evőeszközzel. Angol vécé ugyan egyre több családban van, de ennek ellenére többnyi­re az udvaron végzik dolgukat. Tanítani kell a mosakodást, a kézmosást, azt is, hogy a játék ne a rombolásról szóljon, és ne ordítva, kiabálva érintkezzenek egymással. Ez kemény egy­éves, emberpróbáló munka a helyi óvodapedagógusok szá­mára. A környék egyik legjob­ban felszerelt logopédiaterme az övék, és különböző egészség- ügyi programokkal igyekeznek már a szülőkön elkezdeni a ne­velést, mégis sok minden kelle­ne még - például fejlesztőpeda­gógus -, ezért remélik, hogy a feladathoz pénz is kerül majd. Háromévesen az óvodakezdést egyébként Iharosberényben tá­mogatják a szülők, hiszen nagycsaládosok lévén, köny- nyebbség, ha nincs minden lur­kó otthon. Subics Magdolna amúgy sa­ját példáját említve mondta, mivel nem ért egyet a törvény- tervezetben: nemsokára nyug­díjasként vigyázhatna unokájá­ra, nem kellene óvodába adni, de ha kötelező lesz hároméves kortól?- Van olyan édesanya, aki ott­hon van kisebb gyerekével, ak­kor miért kéne óvodába adni a nagyobbat? Ugyanakkor azt lát­juk: bármilyen jómódban is van a szülő, a televízió otthon pász­torként működik, és ez sokat árt - vetette fel Tóthné Iváncsics Gyöngyi őrtilosi óvodavezető. A törvénytervezet egyébként úgy fogalmaz: az óvodavezető a szülő kérelmére és a védőnő egyetértésével, a gyermek jogos érdekét szem előtt tartva, fel­mentést adhat a kötelező óvodai nevelésben való részvétel alól, ha a gyermek képességeinek kibontakoztatása, sajátos hely­zete, családi körülményei ezt indokolják. Tóthné azt is mondta: náluk soha nem okozott gondot, hogy a problémás gyerek időben óvo­dába kerüljön. Elvétve akad csak család, akit győzködni ké­ne, hiszen vonzó az óvodájuk.- Közösségben szocializáló­dik a gyerek, ahol fontosak a társaskapcsolatok, odafigyel a másikra - sorolt néhány előnyt az óvodavezető, aki támogatja a változtatást. Főleg, hogy ő is tud példát, amikor az óvodában a vécé mellé guggolva végezte a dolgát a kisgyerek... S amit mindegyik óvónő hangsúlyozott: itt legalább kap enni a gyerek, ami otthon nem biztos. Faragóné Horváth Andrea Somogyudvarhelyen három családi napközit vezet 21 gye­rekkel. Eleinte voltak kételyei, például „eltemethetik-e” a csa­ládi napközit, mert az intézmé­nyeket szeretné erősíteni a kor­mány? A tervezetből kiderül: nem, mert az óvodába járás kö­telezettsége ötéves korig családi napköziben is teljesíthető. A családi napközik eddig is a böl- csődés korosztályt célozták meg Somogyudvarhelyen, más kérdés, hogy ezek a gyerekek ovisként is maradtak náluk. Faragóné azt mondta: nyil­ván a változtatással akarják rá­bírni a hátrányos helyzetű szü­lőket, hogy ne csak nagycso­portban vigyék intézménybe gyereküket.- A családi napközit egyesü­let, alapítvány működteti, tulaj­donképpen leveszi az államról, az önkormányzatról a terhet, hi­szen egyforma állami normatí­vát kapunk az óvodával, de a különbözetet itt a szülő teszi hozzá, ott a település - mondta a szakember. Elképzelhető, hogy több csa­ládi napközi lesz, hiszen kisebb létszámmal működik, családia­sabb feltételeket biztosít, befo­gadója az egészen kicsiknek. Somogybán egyébként nehéz megmondani a számukat, szűn­nek meg, újak alakulnak. Ami gond: ahol vannak családi nap­közik, ott „egy kupacban” több, miközben vannak fehér, lefe­detlen foltok. Német tűzoltók hoztak ajándékot barcsiaknak Telerakott teherautó és utánfutó érkezett a németországi Sinshe- imből a napokban Barcsra. A se­gélyszállítmányt a város nyugdí­jas tűzoltói gyűjtötték össze, kari­tatív céllal. Peter Nerpel sinshei- ml nyugdíjas parancsnok és Bá- zing György barcsi nyugdíjas pa­rancsnok kapcsolata már húsz évre nyúlik vissza, azóta évente többször is találkoznak. Idén há­romszor látogattak a a dél-somo­gyi kisvárosba, kétszer adomá­nyokkal, egyszer pedig baráti ta­lálkozásra. Bázing György elmondta: a gyermekotthonba érkezett szá­mos játék, ruhanemű, lepedő, használati eszközök, de még gyerekágy is; emellett a tűzol­tók az új rendelőintézetbe több bútort is hoztak. ■ Jeki G. KcttŐS jubileum. Két siófoki kórus egyszerre jubilál: a Bányász Női Kar negyven, a Siófoki Gyermek- és Ifjúsági Kórus huszonöt éves. Ez alkalomból közös hangversenyt adtak a Kálmán Imre Kulturális Központban, Tímár Imre karnagyra, Siófok díszpolgárára is emlékezve, stílszerűen Imre-napon. Vendégként fellépett a Férfi Dalkör, valamint a Siófoki Ifjúsági Kamarakórus is A százéves orchidea-szakértőt köszöntötték Siófokon születésnap Állítja, hogy itthon jobban meg lehet élni, ezért tért haza, pedig Svájcban minden a helyén volt Egy romantikus Dohnányi-ke- ringő szólt a magnetofonból, azt tartotta a füléhez. Néhai hegedű- művész férje játszott rajta. A fel­vételt unokaöccsétől kapta aján­dékul Vámay Tibomé, akit szá­zadik születésnapján köszöntöt­tek a siófoki Gondozási Központ­ban az intézmény és a város ve­zetői, köztük Balázs Árpád pol­gármester.- Mindenre emlékszem; a gyerekkorra, Svájcra, Venezue­lára - mondta a világot látott ün­nepelt. - Éppen ez a baj, jó vol­na elhagyni már valamit az em­lékek közül, de az én agyam „túlműködéses”. Ilus néni gyermekkorában már franciául és flamandul ta­nult Belgiumban, erre mondta, hogy „nem volt rossz sorom”. A háború után hagyták el az or­szágot hegedűművész férjével. - Előbb Velencébe mentünk 1946 decemberében, majd ha­jón 1947 márciusában értük el Venezuelát - emlékezett a száz­éves ünnepelt. - Kellemes idő volt, szubtrópusi éghajlat, kabát nem kellett, de nem is volt ná­lunk, mert már Olaszországban eladtuk, hogy legyen enniva­lónk. Amikor aztán Venezuelá­ban elszemtelenedtek a spanyo­lok, az olaszok meg a portugá­lok és ezt a befogadó ország nem tudta elviselni (egyetlen napon kilencszáz embert mé­szároltak le), mi is fölkereked­Gondoskodás. Balázs Árpád polgármester köszöntötte a százéves Várnay Tibornét a siófoki gondozási központban tünk és 1962-ben átjöttünk Svájcba. Jó állásom lett, beszél­tem spanyolul, franciául, tanul­tam a németet. Svájcban vala­hogy minden a helyén volt. Nem a szíve húzta haza, val­lotta be őszintén Várnay Tiborné. - Szerettem Svájcot, de nagyon nehezen éltem meg a nyugdíjamból, idehaza viszont jól el lehet lenni belőle. A százéves hölgy természet­kedvelő, az orchidea a kedvence („mennyi volt belőle Venezuelá­ban!” - idézte fel). Autodidakta módon mindent megtanult erről a növényről és Svájcban még előadásokat is tartott spanyol, francia és német nyelven a vi­rágkedvelőknek. ■ Fónai Imre

Next

/
Oldalképek
Tartalom