Somogyi Hírlap, 2011. október (22. évfolyam, 230-255. szám)
2011-10-30 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 42. szám
2011. OKTÓBER 30., VASÁRNAP 2 SZTORI / / / / / Kun ]. Viktória . Tomi ma is mindössze 12 éves, de négy és fél évig próbálta nagyszüleivel bizonyítani, hogy vér szerinti apja rendszeresen bántalmazta szexuálisan. A fiú 7 éves volt, amikor a gyámügy kiemelte családjából és nevelését a nagyszülőkre bízta. Egyszer csak feltűnt, hogy az addig pedáns, jól tanuló fiú tör-zúz és egyre rosszabb jegyeket hoz haza. A nagyszülők faggatták, s hamarosan kiderült: láthatáskor apja rendszeresen megerőszakolta és szexuális játékokra kényszerítette a gyereket. A nagymama feljelentette az apát, azután fél évig nem történt semmi. Majd vizsgálat indult, másfél éven át folytak a kihallgatások, szembesítések, majd a nyomozást meghosszabbították. A vád és a vádlott oldalán kirendelt szakértők nem jutottak közös nevezőre, így tovább folyt a procedúra. Ez idő alatt Tominak újra és újra el kellett mesélnie, át kellett élnie a történteket. Kérték, vigye be a pizsamáját, hátha találnak valami nyomot. Volt, amikor a fiú bepisilt az átélt traumától a bíróság folyosóján. Végül 4,5 év után oda jutottak, hogy bizonyítékok hiányába felmentették az apát. „Teljesen egyértelmű volt, hogy a gyerek igazat mond, mégis teljesen fölöslegesen volt kitéve ennek az eszement procedúrának. De komoly küzdelemmel tudtuk azt is elérni, hogy ne kelljen többet az apánál aludnia” - meséli Gyurkó Szilvia, az erőszak áldozataival foglalkozó Eszter Alapítvány munkatársa, kriminológus. Neki Tomi a sokadik esete, ahol a szemlélet és a rossz igazságszolgáltatási gyakorlat teszi szinte lehetetlenné, hogy ■ „A kihallgatásokat végzők nincsenek mindig tisztában a gyermekek életkori, fejlődési sajátosságaival, a velük történő kommunikáció módszereivel.” „Ma sokszor azzal megy el az idő, hogy egyáltalán megszokják a kihallgatási környezetet, ezalatt a gyerekek is teljesen kifáradnak. így képtelenség eredményes munkát végezni.” áldozatok, vagy éppen bűnelkövető gyerekek viszonylag egészségesen élhessék meg a felnőttkort. „A legszörnyűbb esetünk most egy olyan kislányé, akit 3,5 évesen ért szexuális erőszak, ügye hét éve húzódik, ma 11 éves, s azóta húsz alkalommal kellett felidéznie és elmesélnie a vele történteket. A rendszer tökéletesen kiszolgáltatottá teszi őt, hiába szabályozzák a jogszabályok, mit kéne csinálni, hogy egy 14 évnél fiatalabb gyereket például egyszer szabad csak kihallgatni, a gyakorlat éppen ezA 2011-ben készült felmérés szerint Magyarországon a legkevesebb a 100 000 főre jutó nemi erőszak miatt tett feljelentések száma, s ez a gyermekeket érintő esetekben is kevesebb, mint 50 százalék alatt van. Az eddigi felmérések és tapasztalatok alapján egyértelmű, hogy jóval több gyermek esik áldozatul a szexuális zel szembe megy. Azt azért nem nehéz elképzelni, mit is okozhat ez egy gyerek lelkében" - mondja a szakember. A hozzátartozók jó része éppen ezek miatt nem is tesz feljelentést, ha a gyerekét valamilyen bántalmazás éri. Gyurkó Szilvia azt mondja: bizonyított tény, hogy az egészen kicsi gyerekek már tökéletesen képesek visszaadni a történteket, meg tudják különböztetni a valóságot a képzelet világától, s általában egyetlen gyerekre sem jellemző, hogy kitalációkkal manipulálna. Nemzetközi statisztikák szerint a bűnesetek 15 szábántalmazás valamely formájának, mint ahogyan azt a környezetükben élő felnőttek gondolnák. Az iskolákban végzett felmérés alapján a meg kérdezettek 17 százalékával történt szexuális bántalmazás vagy visszaélés. Ezek elenyésző része jut el nyomozati szakaszba. Ha megoldott lenne az áldozatok védelme és támozalékában feltételezhető, hogy mások nyomására, hatására mond a valóságtól eltérőt egy gyerek, az alapítvány húszéves fennállása óta összesen két ilyen esettel találkoztak a szakemberek. Szerinte önmagában a szemlélettel is gond van nálunk, hiszen nem egy gyereknek kellene bizonyítania az igazát, hanem olyan szakembereknek, gyerekpszichológusoknak dolgozniuk a rendszerben, akik tudják a módszereket, miként kell őket megnyitni, kommunikációjukat értelmezni, akár elkövetőkről, akár áldozatokról gatása, sokkal több ügyet lehetne felderíteni. A családon belül elkövetett bűncselekmények a rendőrségnél megjelenő aránya fokozatosan nő, 2006-ban 7,2, 2010- en 25 százalék volt, a gyermekeknek nyújtott védelem, támogatás és kezelés az eljárások előtt, közben és után nem megoldott. van szó. „Tomi esetében biztosan nem lett volna szükség négy szakértői meghallgatásra, mikor a fiú koherensen és kétséget kizáróan mesélte el a történteket, gyanú nem férhet ahhoz, hogy az igazat mondja” - teszi még hozzá a kriminológus. De gond van á tájékoztatással is. „Fontos a gyereket, valamint hozzátartozóit megfelelő módon, érthető nyelven arról informálni, hogy mik a teendők, mi történik a bíróságon, hova lehet fordulni segítségért, a gyermek tanúvallomása kire milyen hatással lehet, egy határozat mit jelent, milyen jogi lépéseket lehet azután megtenni, hol találnak segítséget; például szexuális bántalmazás utáni terápiát. A gyermekbarát igazságszolgáltatás ma esetleges: egyéni képességek, hozzáállás dönti el, hogy az adott igazságszolgáltatási eljárás gyermekbarát-e” - meséli már Lux Ágnes, az Om- budsmani Hivatal gyermekprogramjának vezetője, aki szerint a kihallgatásokat végzők nincsenek mindig tisztában a gyermekek életkori, fejlődési sajátosságaival, a velük történő kommunikáció módszereivel, a jogalkalmazók nem rendelkeznek megfelelő ismeretekkel. Oláh Lászlónak, a Budapesti Rendőr-főkapitányság Bűnmegelőzési Osztály osztályvezetőjeként például egyetlenegyszer sem volt még alkalma, hogy olyan szobában végezze a kihallgatást, amelyik a gyerekek számára lett kitalálva. „Persze nem elég, hogy Micimackók vannak a falon és kisebb méretű a szék, hanem a barátságos légkört, a bizalmat és az intimitást is érezniük kell, hogy megnyíljanak. Ma sokszor azzal megy el az idő, hogy egyáltalán megszokják a környezetet, ezalatt a gyerekek is teljesen kifáradnak. így képtelenség eredményes munkát végezni” - mondja a rendőr, aki emellett leginkább a videokamerás kihallgatásokat hiányolja, amivel el lehetne érni, hogy a gyerekeknek ne kelljen újra és újra átmenniük a procedúrán. Megoldásra vár a gyermekeknek nyújott támogatás ■ A gyermekbarát igazságszolgáltatás ma még esetleges. Nem elég, hogy bűncselekmény áldozatává válik egy gyerek, de egy eljárásban mindezt újra és újra át kell élnie. Van, hogy akár 7-8 alkalommal is, ami lélekromboló lehet egy gyermek életében. Most országos program indul annak érdekében, hogy gyerekbarát környezetben és szemlélettel működjön nálunk is az igazságszolgáltatás. ÚJRA ATELT REMSEGEK zaklatás A többség védi a gyermeket, és feljelentést sem tesz Csillagok, jelképek, bálványok kicsi voltam, harmadikos vagy negyedikes az általánosban. Egy téli estén történt. Hirtelen becsapott a mennykő. Eszembe jutott a házi feladat. Környezetismeretből kaptuk, és a lecke valóban a lakókörnyezetről szólt. Olyan bérházat, hivatali épületeket kellett listázni, amiknek a homlokzatán, a falán, a kapuja felett vagy mellett kint volt a vörös csillag. Az ötágú. Emlékszem', gyerekként nekem tetszett ez a szimbólum, ami számomra akkor vajmi keveset szimbolizált. szóval megfeledkeztem a házi feladatról. Rémültem szaladtam apámhoz, aki rögtön telefonált a nagyapámnak, aki rögtön eljött értünk a Zsigulival. Bepattantunk az autóba, és körbe- kacskaringóztuk a várost vörös csillagokért. A két felnőtt persze jól tudta, hol lelhetők fel a kis vörösök a Parlament csúcsán kívül. Egyre-másra álltunk meg a házak előtt, és kör- möltük a címeket. gyerek voltam, mit tudtam én a diktatúráról, a megszállásról, és hogy az aktuális hatalom azért biggyeszti oda mindenhová a jelképeit, hogy demonstrálja az erejét: hé, itt vagyok, nem feledkezhettek el rólam, mint holmi iskolai házi feladatról. A lista remekül sikerült, a környezetismeretórán dicséretet, piros pontot vagy ötöst kaptam érte. egyáltalán nem érzek nosztalgiát semmiféle letűnt rendszer iránt, legfeljebb a gyerekkor köszön vissza, mint kedves emlék. Milyen ártatlanok voltunk! Szóval semmi politikai nosztalgia, mint ahogy ezeken a hasábokon sem szoktam politizálni. De a mostani hír, amiért ezt az egészet írom, több mint politika. El akarják paren- tálni a József Attila-szobrot a Kossuth térről, ahol 1980 óta vagy már százezer éve, ahogy a versben áll, nézi a Dunát, és elmélkedik. A Marton László- féle, három és fél méter magas, három kőlépcsőn ülő, kalapját lelógató József Attila-bronzszobrot. Mondják, a Kossuth tér rendezése címén visszaállítják a hely 1944 előtti arculatát. Abba már bele sem merek gondolni, mi jöhet ezután. Talán egy megismételt 1944? valaki azt írta az egyik közösségi oldalon: minden hatalomnak szüksége van új bálványokra, nagyokra és kicsikre, mint amilyenek egykor az országban szanaszét szórt vörös csillagok voltak. És ezeknek úgy csinál helyet a hatalom, hogy a régieket eltakarítja. Azt is mondta valaki, József Attila önmagának emelt emlékművet, olyat, amilyet nem lehet lerombolni. Mert az életmű marad. Tehát pontosan ezért: el a kezekkel a szobortól! A saját jogán van ott. Micsoda derék gyerek! II. Erzsébet éppen Ausztráliában van, ahol a helyi őslakosok köszöntötték, amint az egykori gyarmat földjére érkezett. Könnyen lehet, hogy éppen látogatása ad lökést a helyi köztársaságpártiaknak, akik szeretnének végre saját elnököt, nem egy távolban uralkodó királyt. Az őslakók elijesztő tánca viszont nem része ennek a kampánynak, ők így szeretik II. Erzsébetet. Hogy ő mit gondol, az a jelek szerint az arcára van írva. f \ 4 4 í RADOS VIRÁG
