Somogyi Hírlap, 2011. október (22. évfolyam, 230-255. szám)

2011-10-22 / 248. szám

SOMOGYI HÍRLAP - 2011. OKTÓBER 22., SZOMBAT 5 MEGYEI KÖRKÉP A terített betűnél dördült el az első lövés októberi szerepek A Csiky művészei közül többen tevékeny részesei voltak a forradalomnak Az eredetileg színes, vélhetően ÁVH-s fotón Tordy Géza a Petőfi-szobornál Egy évvel az állandó tár­sulat megalakulása után a kaposvári színészközös­ség belecsöppent az 56-os forradalomba. Vas András „Somogy megye dolgozói meleg szeretettel köszöntik első állandó színházukat” - állt a drapérián a megyei tanácsháza nagytermé­ben, s az 1955-ös alapító banketten - melyen a népművelésügyi mi­niszter első helyetteseként részt vett Kállai Gyula majdani minisz­terelnök is -, ahol Sugár László igazgató rövid beszéd keretében átvette a teátrum kulcsát, még senki sem gondolta, a következő év októberében történelmi pilla­natok tanúi lesz az 1911-ben át­adott épület és a vadonat társulat. A következő évadban Sugár elvtárs helyett már Zách János ült az igazgatói székben, s októ­ber 21-én „pirosfényű asztali lámpa fényénél ” műsortervéről beszélt a Somogyi Néplap újság­írójának, s hogy Kaposvárból ré­gi Kolozsvárt akar csinálni, lesz kamaraszínház, s bővítve a re­pertoárt, bemutatják a Szent Lángot. Persze ez még csak terv, a következő napokban ugyanis a jól bevált Csárdáskirálynő ma­rad műsoron.- Segédszínészként epizodis- ta voltam a darabban - emlék­szik vissza Tordy Géza. A Nem­zet Színésze óriási pechére 56 májusában a döntéshozók úgy határoztak, szeptemberben nem indul színészképzés a főiskolán. Egy családi barát ajánlotta be Zách Jánosnak, aki meghallgatta az akkor tizennyolc esztendős if­jút, s végül szerződtette. - Éppen színpadon voltam az egyik jele­netben, amikor elterjedt, Pesten lőttek a Rádiónál. A hírt a DISZ Zrínyi Miklós Körének tagjai hozták, akik né­hány órával korábban még a Vö­rös Csillag moziban vitatkoztak a Somogyi összegzés című prog­ramról. Aztán átvonultak az MTI helyi szerkesztőségébe, hogy to­vább ülésezzenek, amikor egy­szer csak kopogni kezdett a táv­írógép, s az ügyeletes hangosan olvasni kezdte a pesti ifjúság tüntetéséről szóló híreket. A zrí- nyisek azonnal „átrohantak a színházba, ahol a művészgárda lelkesen fogadta a híreket, majd megszakították az előadást, s fel­olvasták a pesti fiatalok követe­léseit.”- Ha jól emlékszem, a bonvi- ván volt - meséli Tordy Géza, s ha a Nemzet Színészének igaza van, akkor Gálfy Lászlótól érte­sülhetett a közönség a fővárosi eseményekről. Hatalmas ováció kísérte a be­jelentést, aztán a zrínyisek visz- szarohantak az MTI-be, ahová jó néhány színész is velük tartott. Kemény verbális csata után megszövegezték és kinyomtat­ták a Fáklyát, benne a forrada­lom híreivel és követeléseivel - s a fejlécen a Szabad hazában, szabad életért! jelmondattal -, melyet azonban az államvédel­misek hajnalban jelentős rész­ben elkoboztak. De nem mindet! Kétezer példányt addigra a tefu- sok és a buszvezetők széthord­ták szerte a megyében, s így el­terjedt a forradalom híre.- Fiatal vidéki színészként meglehetősen váratlanul értek bennünket az események - is­meri el Csurka László, aki akko­riban szintén a Csiky közönsé­gét szórakoztatta. - Általában § nem politizáltunk, éjjel-nappal | próbáltunk, s bár láttuk, mi tör- | ténik az országban, Kaposváron f nem tudtuk, milyen a hangulat í Pesten. Aztán egyik pillanatról a másikba belekerültünk az ese­mények sűrűjébe. A színészek többségének fi­gyelme a szerepektől az élet színháza felé fordult - már csak azért is tehették, mivel 23-a után elmaradtak az előadások.- Egész nap a városban csa­tangoltunk, nézelődtünk ­mondja Tordy Géza. - Huszon­hatodikén is sétálgattunk, ami­kor odajött az utcán hozzám Sallós főrendező, hogy kellene valaki, aki tudja a Szózatot. Mi­vel középiskolában nagy szavaló voltam, s persze a Szózatot is tudtam kívülről, karon fogott, s már mentünk is a Petőfi-szobor- hoz. A korabeli Somogyi Néplap tudósítása szerint aznap nemze­ti és fekete zászlók lengtek a ka­posvári épületeken. Délelőtt tíz óra körül indultak meg az embe­rek a gyárakból, hivatalokból, is­kolákból, s a Petőfi-szobornál gyűltek össze. A Zrínyi Kör tag­jai próbálták fenntartani a ren­det, s egymás után léptek a ta­lapzatra a szónokok. A vasmun­kások képviselője után a zrínyi­sek lelkesítő beszéde követke­zett, majd „Tordy Géza elszavalta a Szózatot A szemekben itt is, ott is könny csillogott a nagysze­rű vers tragikus sorai hallatára”.- Óriási tömeg állt velem szemben, több ezer ember - em­lékszik vissza a Nemzet Színé­sze. - Kihajtottam a galléromat, s amikor kimondta a vers címét, az emberek levették a sapkáju­kat... Tizennyolc éves voltam, persze, hogy megrendített az egész. Pedig akkor igazából fel sem fogtam, minek vagyok ré­szese. Csak néhány nappal ké­sőbb, amikor egy vajaskocsival feljutottam Budára, s onnan a kiskörúton, a Rákóczi úton a Ke­leti pályaudvart érintve haza­gyalogoltam Zuglóba, s láttam a harcok nyomait. A fiatal segédszínész után Tóth István, a megyei pártbizott­ság titkára kért és kapott szót, majd „a tömeg követelésére Csurka László színész elszavalta a Nemzeti dalt, és a több ezer ember, mint hajdanán a Nemze­ti Múzeum előtt, együtt Ismétel­te, hogy A magyarok Istenére es­küszünk, esküszünk, hogy ra­bok tovább nem leszünk...”- Akkor nem gondolkodtam rajta, lehet-e bajom a dologból - meséli Csurka László. - Azt hit­tük, itt a szabadság. Leírhatatlan érzés volt, a mai napig gyakran mondok verseket, s bár akkor még nem tudatosult bennem, minek lehettem részese, idősebb fejjel megéreztem, micsoda gyö­nyörű pillanatnak voltam sze­replője. Tordy Gézával ellentétben Csurka László Kaposváron ma­radt a forradalom alatt, s október 27-én elnöke lett a színház forra­dalmi bizottságának, melybe raj­ta kívül Papp Györgyöt, Sántha Ágnest és Zentay Ferencet vá­lasztották be a színésztársak.- Tüszős mandulagyulladás­sal feküdtem a színészházban - eleveníti fel elnökké válásának körülményeit Csurka László amikor jött egy küldöttség, vál­lalnám-e a feladatot, mert rám gondoltak? Sok mindent nem tudtam tenni, mert még akkor is beteg voltam, amikor bejöttek a szovjet tankok. A színészek egy része viszont komolyan kivette a részét a ka­posvári forradalom eseményei­ből, többen bemondóként, hír- szerkesztőként a Szabad So­mogy - más források szerint Rá­kóczi - Rádióban dolgoztak, míg tehették. Itt jelentették be példá­ul, hogy csaüakoznak Bessenyei Ferenc felhívásához, mely a Kos­suth Rádióban hangzott el, s mely szerint addig nem nyitják meg a színházuk kapuit, „míg egyetlen orosz katona is tartóz­kodik Magyarországon. (...) Él­jen a független és szabad Ma­gyarország, éljen szabad szín- művészetünk!” November 4-ig dolgozhattak, lelkesedhettek, reménykedhet­tek, aztán elhallgatott a rádió...- Gálfy Lacival és Komlós Pis­tivel ultiztunk, amikor eldördült az első lövés - emlékszik vissza Csurka László. - Éppen abban a pillanatban, amikor bemondtam egy terített betlit. S már nem tu­dom, így volt-e, de így meséltük később egymásnak, mire letet­tem volna a lapokat, már min­denki az asztal alá bújt... Mások pedig kibújtak alóla... Megkezdődött a megtorlás, Csurka Lászlónak például men­nie kellett Kaposvárról - úgy meséli, évtizedekig szerepelt a személyi lapján 56-os múltja -, s csakhamar Zách Jánost is levál­tották. A színházban csak no­vember végén kezdődtek meg újra a próbák. Elsőként A néma leventét vették elő... A cikk elkészültéhez a Somogy Megyei Levéltár nyújtott segítséget. Ideológiai képzésre volt szükség, mivel nem akadt színész, aki hitelesen eljátszott volna egy párttitkárt „HOSSZÚ KÉNYSZERHALLGATÁS UTÁN Újra megnyitja kapuit a kaposvári színház - ír­ta 1956. december 19-én az akkor Somogyország névre hallgató megyei lap. - A színház kapuinak megnyitásával ismét nagy lépést tettünk előre kulturális életünk normalizálása felé. (...) Az október 23-i ese­mények miatt elmaradt előadások jegyeit a színház jegyirodája kicseréli... ” három hónappal később megalakult az MSZMP helyi alapszervezete is: jelen volt Márta elvtárson, a városi intézőbizottság tagján kívül Juhász Pál énekes, Bozsó elv- társ főpénztáros, Csihák László színész és Sallós elvtárs főrendező. ” Utóbbi vitte Tordy Gézát októberben a Petőfiszoborhoz... az április 6-1 taggyűlésre beidézték Pusztai Pétert, hogy elmondja, miért volt napokig a rendőrségen. „Pusztai elmondta - áll a jegyzőkönyvben -, hogy az októberi ellen- forradalmi időkben való tevékenysége mi­att hallgatták ki. Azt mondta, soha nem gondolt a Népidemokrácia megdöntésére. A taggyűlés figyelmeztette, hogy a jövőben ezt tetteivel bizonyítsa be. ” ruff Béla tagfelvételi kérelme is szóba került ezen a délutánon, melynek kapcsán megállapították, „még nem tisztázta saját gondolatait Tagkönyvét megsemmisítette az októberi események alatt, s erre most el­méletet keres. ” csihák László a műsorpolitikát elemezte, szerinte „haladó nyugati műveket akarunk játszani, de dekadens polgárikat nem!” ennek megfelelően alakult a jövő. Az 1960as belügyi jelentés szerint „határozott haladás tapasztalható a műsorpolitika fej­lődésében. (...) Viszont nagy szükség lenne ideológiai oktatásra, mert a színház művé­szeinek és dolgozóinak világnézeti fejlődé­se nem áll arányban a színházzal, mint szocialista kerettel (...) A javuláshoz az MB Agitpmp Osztálya és a Megyei Tanács Művelődési Osztálya segítségével tovább­képzéseket kell tartani. (...) Nagy Lajos elv­társ szerint ugyanis nem vagyunk képesek találni színészt, aki igen tökéletesen meg játssza a munkást vagy a párttitkárt... ” Két hét, amely beírta magát a történelembe- A haza végzet, nem pedig trükk és mutatványszám - idézte ün­nepi beszédében Giber Vilmos, a Klebelsberg középiskolai kollégi­um igazgatója Márai Sándort. - Október a megemlékezések, a hő­sök előtti főhajtás hónapja a ma­gyar ember számára: hatodika a gyászé és a fájdalomé, huszon­harmadika az ünnepé. Giber Vil­mos szerint sohasem volt még ilyen megosztott a nemzet, mint ma. Nem'úgy ötvenhatban, ami­kor mindenki képes volt az egyé­ni érdeke fölé emelkedni. - Saj­nos az eufórikus napok hamar el­röpültek - tette hozzá a kollégi­umigazgató -, de az a rövid két hét örökre beírta magát a történe­lembe. ■ A. V. Főhajtás az 56-osok emléke előtt: gyertyák gyúltak Kaposváron Elén jártak a somogyiak a károk enyhítésében (Folytatás az 1. oldalról)- Magyarország eddigi legna­gyobb, súlyos ökológiai követ­kezményekkel járó ipari kataszt­rófája tavaly október 4-én történt- elevenítették föl az ünnepi ál­lománygyűlésen. A gátszakadás nyomán több mint egymillió köbméter vörösiszap és erősen lúgos víz elegye öntötte el Kolon- tárt, Devecsert és Som- lóvásárhelyt. - Hiszünk az ösz- szefogás, a szeretet erejében - hangoztatta Juhász Tibor, a me­gyei kormányhivatal kormány- megbízottja, aki köszöntőjében felelevenítette az ’56-os forradal­mat és méltatta a somogyi tűzol­tók és katasztrófavédők helytál­lását. A somogyiak élen jártak a kárfelszámolásban: már a ka­tasztrófa másnapján bekapcso­lódtak a munkálatokba. Nem­csak az egyik legnépesebb csa­pat képviselte megyénket, ha­nem kiemelkedően hosszú ide­ig, kilenc hónapon át dolgoztak a helyszínen. Bakondi György altábornagy, az Országos Katasztrófavédel­mi Főigazgatóság főigazgatója - kiemelkedő munkavégzésért - főigazgatói emléktárgyat ado­mányozott Kőhalmi Szilviának, a megyei katasztrófavédelmi igazgatóság előadójának. A „Rendkívüli helytállásért” ér­demjelet és oklevelet 185 somo­gyinak ítélték oda. ■ H. M. Színdarabbal emlékeztek 1956-ra Hagyomány, hogy jelesebb nemzeti ünnepeink előtt a Klebersberg Középiskolai Kollégium diákjai műsorral emlékeznek meg a nagy napokról. Most az 1956-os eseményekre emlé­keztek a diákok. Szép évek, ez volt a címe annak a színdarabnak amit a színjátszók bemutattak diáktársaiknak, tanáraiknak és a meghívottak­nak. A darabot ők állították össze, zenével, filmetűdökkel

Next

/
Oldalképek
Tartalom