Somogyi Hírlap, 2011. október (22. évfolyam, 230-255. szám)
2011-10-12 / 239. szám
12 KÖRKÉP ( SOMOGYI HÍRLAP - 2011. OKTÓBER 12., SZERDA Szőlőbirtokok nótás kedvű megmentője a 74 éves erdőtelepítő A huszonegyezredik csemetét ültette el a minap, a dédunokájának Düledező, vagy már bedőlt pincék, a szőlőtőkék helyén csak embermagasságú kóró - szomorú látványt nyújt a balatonsza- badi szőlőhegy. Fónai Imre Csepregi Gyula azt mondja, nem tudja olyan ütemben felvásárolni a már senkinek sem kellő sző- lőbirtokokat, hogy ne legyen ilyen siralmas a kép.- Egymagám kevés vagyok hozzá - mondja a 74 éves férfi, aki 70 éves feleségével télen- nyáron a szabadi szőlőhegyen él. - Hobbimmá vált, hogy a nyugdíjamból facsemetékkel, tölgygyei, akáccal, fűzzel, kőrissel ültetem be ezeket a terciákat, azaz erdősítek; én vágom a lyukat, a mama meg belehelyezi a csemetét Hetvenen felül is a jövőre gondolok tehát. Példát mutatnék, hogy ha csak néhány hozzám hasonló nagypapa volna, akkor meglenne az unokák tüzelője a következő évtizedekre. Merthogy az unokáknak, dédunokáknak erdősít.- Túl vagyok a huszonegyezredik csemete telepítésén, a legutolsó csemetést 1950 tölgygyei legutoljára született dédunokámnak ültettem itt a szabadi hegyen. De Siójuton is vettem Csepregi Gyula: hetvenen felül is a jövőre gondolok Énekelni hívjak már két újabb telket, oda majd jövőre kerülnek fák; hogy a szülőfalumnak is szép erdői legyenek. Tizenegy Uyen birtokom van, akad, amelyikben már olyan szépek a fák, hogy a tüzelőre nem kell pénzt áldoznunk. Csepregi Gyula azt mondja, sokan bolondnak tartják.- Azt kérdik, mi hasznom az egészből. Nem értenek ők semmit. Hát mindig csak azt kell nézni, hogyan lehet a leggyorsabban „szüretelni”? A csemeté- sekből nekem már kevés haszfát ültetni, pláne erdőket, ehhez „európai hírű” pesz- szimizmusunkkal nem egyező világlátás szükségeltetik. A 74 éves Csepregi Gyula erdőjárásunk során is „rágyújtott” egy-egy nótára, fütty formájában. Számos alkalommal kérik fel rendezvények szervezői, hogy énekeljen néhány jó magyar nótát, rendszeresen invitálja ifjúkori barátja, Haumann Péter színművész is ebből a célból. Siófokon a pünkösdi szezonnyitón is színpadra állt, Lakatos Sándor prímás kísérte. nőm lesz. A példamutatás mellett belső igényem van rá; a szépre, a jóra, a harmóniára. Nem tudom elnézni, hogy körü- löttfem bedőlnek apáink régi pincéi, hogy senki sem műveli már a valaha jól termő szőlőket. Tüdőm, a fiatalok ma már nem vesződnek az ilyesmivel. Pedig valaha de vidám volt az élet a szőlőhegyen! A nép boldogan járt ezekre a helyekre. De megváltozott a világ, ami nem jelenti azt, hogy hagyni keü mindent az enyészetnek. Nézze meg, mert a hegyről jól belátható, milyen pusztaság a szabadi határ is. Eltűnik a kukorica, aztán csak a szél süvít, mint a rónán. Az én telkeimet meg lehet nézni, nem bitang egy sem, igaz, a kapám is fényes, mert a legújabb tölgyest is hatszor kapáltam meg a nyáron. De meghálálja, a második évtől már nem igényel különösebb gondozást. Aztán az unokák, dédunokák tudnak örülni az erdőknek? - kérdem. - Igen, mert kicsi koruktól a természet szeretetére igyekszem nevelni őket - feleli a balatonszabadi nyugdíjas, hozzátéve: a szőlőhegyek az „utolsókat rúgják”, de ha sok hozzá hasonló nagypapa volna, még megmenthetők lennének, arról nem is beszélve, hogy nem is oly sokára nagyon felértékelődhet a fa jelentősége... Belefulladtak a fák a vízbe, tönkrement a mesztegnyői erdőrész az illegális szemétlerakástól, az önkormányzat segítene, de nincs forrása a vízelvezetésre ELZÁRTA AZ ELFOLYÓ VÍZ ÚTJÁT a szemét. Berekfák és fűzfák itták meg a levét a mesztegnyői Bir- kás József erdejében. NÉHÁNY ÉVE illegális szemete- lők mindenféle hulladékot, leginkább téglamurnyát tettek le a szorgalmi útra, ezen keresztül vezetett a lefolyó - kezdte, a helyszínen megmutatva a probléma forrását. - A szomszéd és az önkormányzat figyelmét is felhívtam rá, hogy tennünk kellene ez ellen. Már alig látszik belőle valami, de a lefolyót eltorlaszolja - A magával hozott kapával meg is bontotta a vékony földréteget, alóla kibukkanta téglatörmelék, de az egykor letett műanyag zsákok maradványai is árulkodó- ak. - Én 80 éves vagyok, kézierővel egyedül nem boldogulnék, idegép kellene. Szó volt róla, hogy hoznak egy árokásót és közmunkások segítségével elhárul az akadály. Aztán nem lett belőle semmi. Később azt is hallottam, hogy nem is volt itt lefolyó. ENNEK CÁFOLATAKÉNT rögtön hozzá is tette: azon a területen, ahol a berekfái kipusztultak, valaha kenderáztató volt. Ha állandó pangó víz lett volna ott, aminek nincs levezető árka, a kender áztatására sem tudták volna használni a birtokrészen az elszáradt fák magukért beszéltek. eleinte nem is volt különösképpen gond, mert nem volt olyan csapadékos az időjárás. Akkor mutatkozott meg, milyen kárt is okoz a szemétgát, Birkás József: az Illegális szeme- telők miatt tönkrementek a fák mikor annyi eső esett, amivel már nem tudott megbirkózni a berekfásom, belefulladt a vízbe - mondta Birkás József. - Három-négyezer négyzetméteren berekfák, fűzfák mentek ki. Hiába víztűrő mind a két fajta, ezek sem bírják, hogy lá- ló hónapot vízben álljanak. Még a sárga fűzfa sem, ami pedig a legjobban tűri. A víznek nem lehet parancsolni s mivel ez a leglaposabb rész, nyilván idejön. Lefolyó nélkül itt is marad. A családdal ültet- gettük, fásítgattuk az erdein- ket, amit a föld megkívánt: hol akácot, hol berekfát Ezek a fűzfacsemeték is már újak - mutatta az elszáradtak szomszédságába ültetett fiatal fákat. Az, hogy végül mekkora kár érte a gazdát, erdészeti szakértő vizsgálata mondja ki NAGY LÁSZLÓ Péter mesztegnyői polgármester megkeresésünkre azt mondta: Birkás József területe, mindig is vizenyős, mocsaras terület volt, egyenetlen domborzati viszonyokkal. Erre az idősek jól emlékeznek. Amikor vélhetően az 199űes években a terület tulajdonjogát megszerezte, a hosz- szabb, szárazabb időszak miatt tűnhetett számára úgy, hogy erdőtelepítésre alkalmas. HANGSÚLYOZNI SZERETNÉM, ez magánterület A kérdéses évben a külterületi magánterületeken belvízmentesítésben nem segíthettünk, mivel a belterületeken sem győztük - tette hozzá, s azt is előrevetítette: a talajvíz elvezetésében segít majd a Papréti vízfolyás rekonstrukciója, amit az Észak-somogyi Vízi Társulat Végez. VIGMOND ERIKA Közös nyelvtanulás a horvát-magyar barátság hídján lakócsa Több mint 30 éves az iskolabarátság a két nemzet intézményei között, rendszeresen látogatják egymást Hagyományőrzés és nyelvtanulás a lakócsai tájházban: horvát diákok érkeztek látogatóba A barátság hídját feszítették ki Lakócsa és a horvátországi Gradi- na általános iskolái közé. A két intézmény együttműködése a ’80-as évekre nyúlik vissza, évenként találkoztak diákok, pedagógusok. Most egy szerencsés pályázat révén erre anyagi forrást is nyújtott az IPA Határokon Átnyúló Együttműködési Program. Horvát nyelvű zsivaj töltötte be egy hétig a dél-somogyi települést, hiszen 15 gradinai tanuló érkezett, akik délelőttönként az iskolában, órarendszerűen tanulnak, míg délután a magyar hétköznapokkal, hagyományokkal, kultúrával és nyelvvel ismerkednek.- Elsődlegesen szerettük volna megteremteni a hatékony, kiscsoportos nyelvtanulás lehetőségét, ráadásul iskolánkban hosszú esztendők óta nagy hangsúlyt fektetünk a nemzetiségi nyelvoktatásra - mondta Kecskésné Varga Nóra, a horvát identitásáról híres DKKI Lakócsai Általános Iskola intézmény- egység-vezetője. - Ebben segített a pályázat, melyből szótárakat, lexikonokat, interaktív táblákat, laptopokat is be tudtunk szerezni, és a faluház felső szintjét vendégházzá alakítottuk. Élményt adott a természetben tartott tanítási óra. Túra közben, a Duna-Dráva Nemzeti Park tanösvényén járva ismerkedtek az értékes növény- és állatvilággal. A környék 300 éves tölgyfáját körülölelve a két iskola diákjai érezhették, hogy ösz- szetartoznak. Fölkeltette érdeklődésüket Gadányi Pál tótúj- falusi dudással való találkozás, s Frankovics György pécsi néprajzgyűjtő irodalmi estje is, aki horvát népmesékkel lepte meg a határon túli diákokat. A lakócsai tájházban láthatták, hogy milyen jó dolog megőrizni a múlt emlékeit, értékeit. A kézműves foglalkozáson gyöngyökből ékszereket, illetve állatfigurákat készítettek, tudtuk meg Biczákné Popovics Anna lakócsai pedagógustól. A programba belefért templomlátogatás, szigetvári városnézés, strandolás és táncház is. A záróalkalmon a gradinai gyerekek elénekelték a „Nincs szebb állat, mint a lúd..." kezdetű dalt. Két ottani leány pedig a heti naplóját és a tájházról írt versét olvasta fel horvátul Október 17-én ismét találkoznak: a lakócsai intézmény 15 diákja tanul egy hétig a határon túli iskolában. ■ Jeki G., Gamos A. 4 i
