Somogyi Hírlap, 2011. október (22. évfolyam, 230-255. szám)

2011-10-09 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 40. szám

2011. OKTÓBER 9., VASÁRNAP SZTORI 5 Ökológiai túllövés: felfaljuk a tőkét takarékos élet A világ népességének ökológiai lábnyoma 50 év alatt megduplázódott Rövid a takaró, kilóg aló­la az emberiség lába. Mert ahogy a családi bü­dzsét vagy egy ország költségvetését túl lehet lépni, úgy lehet a Föld tartalékait túlfogyasztani. Idén szeptember 27-én ürültek ki a 2011-re jutó készletek. Árvay N. Tivadar Az ökológiai túllövés nem légből kapott „zöldmizéria’’. Valós ada­tokra alapozott számítások ered­ményeként határozzák meg év­ről évre a napot, amikor az em­beriség vagy egy ország feléli az adott évre rendelt „ellátmányát”. A kaliforniai székhelyű nemzet­közi civilszervezet, a Global Footprint NetWork (GFN) a Föld szinte összes országára megha­tározza az ökológiai lábnyom és a biokapacitás mértékét, ame­lyek alapján megadják az ökoló­giai túllövés napjának virtuális dátumát. A túllövés akkor követ­kezik be, amikor az adott népes­ség ökológiai lábnyoma megha­ladja a rendelkezésre álló bio­kapacitás nagyságát. Ezután már nem a Föld azon hozamai­ból élnek, amelyet fenntartható módon képes biztosítani az adott évben a bolygó, hanem előre köl­tekeznek. Intő jel, hogy míg 1961-ben az erőforrások iránti igény jóval a természet el­tartóképessége alatti szinten volt, mára a becsült adatok sze­rint évente 1,2-1,5 földnyi kapa­citás kellene ahhoz, hogy kielé­gíthessük az emberiség által igé­nyelt természeti erőforrások éves mennyiségét. Az ökológiai lábnyomunk fél évszázad alatt megduplázódott, és ez a tenden­cia állandósulni látszik. „Az ökológiai túllövés napja arra figyelmeztet minket, hogy ez év szeptember 27-ig, azaz megközelítőleg 9 hónap alatt fel­éltük az erre az évre rendelke­zésre álló természeti erőforráso­kat, és innentől kezdve hitelben fogyasztunk - mondja Nagy Gréta, a Dandelion Kft. ügyveze­tője. - Pedig már apró változta­tásokkal is tehetünk a túllövés ellen. Gondoljunk csak arra, mennyit tehet egy háztartást ve­zető nő, ha odafigyel arra, mit vásárol be, hogyan rendezi be a lakást, és ezzel példát mutat a Zöldkisokos a biológiai kapacitás az ökoszisztémák azon képessé­gének mértéke, hogy hasz­nos biológiai anyagokat ál­lítsanak elő és lebontsák a hulladékot - hosszú távon is fenntartható módon. Mérték- egysége, a globálhektár (gha) olyan területet kifejező mértékegység, amelynek a termékenysége a világátlag­nak felel meg. Az ipari termelés csak egy része az emberiség ökológiai lábnyomának, de a károsanyag-kibocsátás tekintetében az elsők között szerepel jövő generációinak, sőt a párjá­nak is.” A túllövés pillanata minden évben változik. Bekövetkeztének időpontját befolyásolja a gazda­sági környezet, az időjárás és a föld termőképessége is. Tavaly például csaknem egy hónappal korábban, augusztus végén me­rítettük ki az éves készleteinket, de a szakemberek szerint az idei dátumkitolódás miatt nincs ok az örömre. A lassulás vélhetően a gazdasági válságnak köszön­hető: csökkenő fogyasztás mel­lett csökkent a termelés irama is, de a gazdaság helyrebillené- se után ismét előrejöhet a kriti­kus pillanat. „Magyarország nagyobb lá­bon él, mint a világátlag, mégis összességében kicsit jobbak va­gyunk - mondja Mayer Zoltán környezetvédelmi szakértő. ­Amíg a világnak 2,7 gha/fő az ökológiai lábnyoma és 1,8 gha/fő a biokapacitása, addig Magyar- ország esetében 3 gha/fő ökoló­giai lábnyom áll szemben a 2,2 gha/fő biokapacitással, így a hi­ány világviszonylatban 0,9, Ma­gyarország esetében pedig 0,8 gha/fő.” De vajon bekövetkezhet-e az a kritikus pillanat, amikor a globá­lis biokapacitás mértékét már ja­nuár elseje előtt meghaladja az emberiség erőforrásokkal szem­ben támasztott igénye? „Ez csak elméleti lehetőség - mondja Nagy Gréta. - Akkor történhetne ilyen, ha egy világméretű ka­tasztrófa következtében meg­semmisülne a Föld meg­újulóképessége. Ez azonban egyúttal az emberiség megsem­misülésével is járna: vagy a ka­tasztrófa okán, vagy az azt köve­tő élelmiszerhiány miatt. De a biokapacitás csökkenésével és a fogyasztás növekedésével évről évre korábbra esik a túllövés napja. Hogy beáll-e egyensúlyi állapot? Nem, tekintve, hogy év­ről évre deficitben vagyunk. Ez olyan, mintha a hiteleink törlesz­tésére újabb és újabb hiteleket vennénk fel, miközben a Baha­mákon nyaralnánk. Természete­sen hitelből.” Az ökológiai lábnyom hat komponense Összetevő Tartalma Megóvásának módja Termőföld gabonafélék, zöldségek, gyümölcsök, takarmánynö­helyben termelt, vények és az ezekből készült termékek évszakra jellemző élelmiszerek fogyasztása Karbon lábnyom közlekedésből és megfelelő lakásszigetelés, energiafogyasztásából adódó hatékony fűtő- és világítóberendezések, szén-dioxid-kibocsátás takarékoskodás, tömegközlekedés használata Erdő tűzifa, papír, bútorlap és az ezekből készült termékek újrahasznosított papír, szórólapok visszautasítása Halászterület édesvízi és tengeri halak, a magyar lakosságnak nem szükséges az egyébként is kagylók, rákok és az ezekből készült termékek csekély halfogyasztását csökkenteni; ez a hazai ökológiai lábnyom 1 százalékát teszi ki. Legelő hús, tej, bőr, gyapjú és az ezekből készült termékek húsfogyasztás csökkentése, minőségi ruhák vásáriása Beépített terület lakóházak, közintézmények, üzemek, agglomerációs terjeszkedés csökkentése, kikapcsolódást szolgáló épületek, utak szelíd turizmus Baráti este vendéglátó-ipari szépséghibával egy elegáns mozi elegáns ká­vézójában találkoztunk. Kis baráti társaság, kevés ember, jóízű beszélgetés. Heten vol­tunk, két kerek asztalkát tol­tunk össze. A fekete trikós pincér lány, vastag ezüstlánc­cal a nyakában, időnként oda­jött, kérünk-e még valamit. Minden alkalommal kértünk: kávét, ásványvizet, gyümölcs­levet, üdítőt. három órája zajlott a traccs- parti, amikor a pincér lány, ki tudja, hányadszor, megint megállt előttünk. Ám ezúttal nem volt rá kíváncsi, fogyasz­tunk-e tovább. „Mindjárt vége a mozinak - közölte -, és sok vendég fog feljönni. Úgyhogy megkérem önöket, fizesse­nek.” Magyarán: ki voltunk rúgva. A pincér lány megkér­dezte, egyben fizetünk-e vagy külön-külön. Az utóbbit vá­lasztottuk. „Akkor legyenek szívesek, fáradjanak a kasszá­hoz” - hangzott a verdikt, majd a lány elhúzott. megrökönyödtem . „Tudtom­mal ez nem önkiszolgáló étte­rem” - mondtam. A többiek szintén fancsali képet vágtak, de már cihelődtek volna, hogy engedelmeskedjenek. Nem akartam annyiban hagyni. „Ragaszkodjunk hozzá, hogy itt, az asztalnál kapjuk meg a számláinkat” - javasoltam. A velem szemben ülő, idősebb asszony határozatlanul néze­getett hol rám, hol a távolabbi pult felé. „Ugyan már, nem esik le a gyűrű a kisujjunkról” - mondta. A bölcselkedés még inkább felbőszített. „Nem sza­bad félni a konfliktusoktól - heveskedtem. - Amíg az em­ber hagyja magát, addig bár­mit meg mernek vele csinálni. Ha én odamegyek a pulthoz, fizetés előtt a vásárlók köny­vét fogom kérni, az biztos.” Idős barátnőm még mindig té­továzott: „Ne rontsuk el ezt a jó estét.” - „Ne rontsuk el? - visszhangoztam. - Már elron­tották ők. A fogyasztóvédelmi rovatomban mindig arra buz­dítom az olvasókat, védjék meg az érdekeiket. És most pont én csináljam az ellenke­zőjét?” „igazad van - szólalt meg a srác, aki egybekolompolta a társaságot. - Van egy szállo­dás haverom, ő egyszer azt mondta, ahol én vendég va­gyok, ott nincs apelláta, én va­gyok a vendég. Csupa nagybe­tűvel. És úgy is kell, hogy bán­janak velem. Elrendezem ezt a dolgot.” Felállt szólni a pincér csajnak, hogy amit csinál, az nem eljárás. A kiscsaj kisvártatva vissza­jött, és faarccal mindenkit ki­kérdezett, mit fogyasztott, majd pár perc múlva szépen hozta a számlákat. Ahogy kell. Fizetés után elhatároztuk, a következő találkozót egy má­sik helyen tartjuk. Kisebb viták övezik a chilei felsőoktatási reformot Nem népszerű a tandíj. A chilei diákság szerint itt volna az ideje eltörölni a voucher-rendszert, azaz a tandíjat, és jó minőségű, ingyenes, állami felső- oktatást bevezetni. Vannak érveik is, ezek némelyikét vonultatták fel a héten tartott tüntetéseken. Apró lépés, nagy spórolás szeptembertől az Európai Bizottság egy 2008-as, a tagál­lamok által jóváhagyott dönté­se értelmében lekerültek az üzletek polcairól a 60 wattos izzók. A cél, hogy 2012-ig ki­vonják a hagyományos fény­forrásokat a forgalomból Becslések szerint az intézke­dés eredményeként - és per­sze, ha a háztartásoknál „be­spájzolt” olcsó villanykörték elfogynak - Európa 40 terawattóra áramot takarít meg, ez hozzávetőleg 11 millió otthon éves energiafogyasztá­sának felel meg. A spórolás oka egyszerű: az EU saját erőből az energiaszük­ségletének legfeljebb a felét tud­ja biztosítani, a többit külső forrásokból kell beszereznie. RADOS VIRÁG

Next

/
Oldalképek
Tartalom